A tisztaságról

Felmerülhet a kérdés, hogy mitől más a tisztasága annak, aki ezt  élethivatásként éli meg, azaz konszekrált személyként? Ehhez érdemes tisztázni néhány alapvető fogalmat.

1. A hivatalos megfogalmazás alapján (Katolikus Lexikon) a tisztaság erkölcsi erény, a mértékletesség fajtája, mely képessé tesz a testi vágy fölötti önuralomra. A tisztaság teljes, ha valaki nem csak a bűnös, hanem a megengedett testi kapcsolatról is lemond; ez a tisztaság

a) tökéletes, ha egész életre szól (szüzesség, tisztasági fogadalom, József-házasság);

b) tökéletlen, ha az életnek csak bizonyos időszakára korlátozódik (házasság előtt, özvegyi állapot).

c) a tisztaság állapotbeli, ha a nemiséget a krisztusi erkölcs törvényei szerint éli meg az ember (házasság). 

2.A szüzesség: személy, akár férfi, akár nő nem csak biológiai, hanem lelki/mentális állapota is, gondolkodás- és értékelésforma, a mértéktartás nemiség területén megmutatkozó fajtája. A fogalom eredetileg mind nőre, mind férfira vonatkozik, a középkor óta azonban ritkán használják férfiakra. 

Az Újszövetség szerint Keresztelő Szent János és Jézus cölibátusban, azaz szüzességben élt. Jézus tanította, hogy vannak, akik a mennyek országáért önként lemondanak a házasságról (vö. Mt 8,21; 10,37; 19,29 stb.), de ezt nem mindenki tudja felfogni. Szent Pál a parúzia szem előtt tartásával ajánlja a szüzességet (1Kor 7). mert aki házasságban él, azt jobban lekötik a világ dolgai, mint aki független és így osztatlanul az Úré lehet (1Kor 7,7.26.28.32-34; vö. Mt 24,19). A házaséletről való lemondáshoz szükséges erőt Pál a Lélek adományai közé sorolja az egyéb személyes hivatásokkal egyetemben, úgyhogy állásfoglalása semmiképpen nem minősíthető a házasság lebecsülésének (vö. Ef 5,21-23). A házasságról való lemondást Pál sehol nem parancsolja, sőt előfordul, hogy óva int a tévtanítóktól (1Tim 4,3), akik a házasságot kevésbe veszik. A szüzességet (cölibátust) Pál még azoknak sem írja elő, akik az egyházban hivatalt töltenek be, csak azt kívánja meg, hogy ha özvegyek lettek, ne kössenek újra házasságot (1Tim 3,2.12; Tit 1,6). A Szentírásban tehát a szüzesség fogalma (bizonyos más akkori irányzatoktól eltérően) nem foglalja magában a házasság lebecsülését. Az apostoli idők után a szüzesség aszketikus gyakorlatnak számított. A II. században ilyennek látták János evangélistát is. Tertullianus szerint Szt Jánoson kívül több apostol is ezt az életmódot választotta. Euszébiosz az ApCsel 21,9: Fülöp diakónus négy lányára is vonatkoztatja a szüzességi életformát. 

Az Egyház életében a 4. sz. elején a kereszténység a Római Birodalom hivatalos vallása lett, a vértanúság helyét az új körülmények között a szüzesség és az aszketikus élet foglalta el a krisztusi életpélda ideális megvalósulási módjaként. Korábban a szüzesség csupán állapotot, hivatást jelentett, a középkorban viszont a keresztény tökéletesség alapja lett. Ebben a korban lett a szüzesség, az 'angyali élet' (vita angelica) tisztelete a legnagyobb, ami a kolostori élet felvirágzásának is köszönhető; a tökéletesség 3 fokozatában (szüzek, özvegyek, házasok) a szüzesség a legértékesebb. Jézus tanítása fölelevenítette a teremtéstörténet házasságra vonatkozó értékszemléletét (Mt 19,4-6), életpéldája pedig a szüzesség ideálját állította követői elé. A szüzességben az ember pozitív, a szentségi házasságra jellemző értékekről és javakról mond le, és e lemondásának a szeretetet kell kifejeznie. A mennyek országáért vállalt szüzesség az egész keresztény élet középpontja, a keresztségi kegyelem legfőbb kibontakozása. Erre az állapotra Krisztus hívja meg az embert, s a szüzességben Krisztussal megélhető kapcsolat megelőz minden más, családi, társadalmi kapcsolatot (vö. Lk 14,26; Mk 10,28-31). A szüzesség Krisztus visszatérésére való éber várakozás hatalmas jele, olyan jel, mely arra is emlékeztet, hogy a házasság ehhez a világidőhöz tartozik, amely elmúlik (vö. Mk 12,25; 1Kor 7,31). Jézus Krisztus anyjának hitvallás értékű neve, a Szűzanya (lat. Virgo Maria) Mária örök szüzességére utal.

3. A tisztasági fogadalom: lemondás a mennyek országa kedvéért a hatodik parancsolat területére tartozó minden belső és a külső cselekedetről és a házasságról. Formája szerint a tisztasági fogadalom lehet

a) magánfogadalom és

b) nyilvános fogadalom, ez utóbbi lehet

- egyszerű és

- ünnepélyes. Az Egyházban ilyen ünnepélyes tisztasági fogadalom a

-         cölibátusra tett ígéretet és az

-         ünnepélyes szerzetesi fogadalom.

  -------

 Végiggondolva a fentieket, a tisztaságon belül a tökéletes, tökéletlen és az állapotbeli tisztaságot érdemes megkülönböztetni. Az Isten országáért szűzi életet, ill. tökéletes tisztaságot meghívás alapján élő (konszekrált) személyek nemcsak, hogy lemondanak a házasságról, hanem ezt Isten Országáért teszik, illetve a testi - emellett lelki - tisztaságot természetfeletti módon élik meg. Nem egyszerűen arról van tehát szó, hogy testben és lélekben tisztaságra törekednek, mert ezt egy házasságra készülő egyedülálló, vagy egy özvegy ugyanúgy megéli ideális esetben. A házasságban, állapotbeli tisztaságban élők számára és minden megkeresztelt számára az életszentségre (így az üdvösségre) való meghívás mindazonáltal alapvető, a saját hivatás, az egyéni életállapotnak megfelelő kegyelmek megélésével.

Boldog Kalkuttai Teréz anya így tanít a (tökéletes) tisztasággal kapcsolatban:

"Amikor Jézust választottuk jegyesünkké, nemcsak úgy egyszerűen a mátkái lettünk, hanem teljes szívünkből hisszük, teljes meggyőződésünkből valljuk, hogy Krisztus a mi jegyesünk, és oly erős kötelékek fűznek bennünket Hozzá, hogy senkinek sincs hatalma elválasztani bennünket Tőle. Ez a mi hivatásunk. Ő elfogadta, hogy egészen az Övéi legyünk. Szent Pállal együtt teljesen biztosaknak kell lennünk abban, hogy semmi el nem választhat bennünket Tőle. Ez a mi hivatásunk, de a püspökeink és a Szentatyánk hivatása is: hogy Istené legyünk szívvel-lélekkel. Ő elfogadott bennünket. Ezért az a munka, amelyet az Anyaszentegyház ránk bíz, nem más, mint a Hozzá való szoros tartozás bizonyítéka. Ha Krisztushoz tartozunk, az Egyházhoz tartozunk, magához fogadott bennünket, és munkát bízott ránk. Ez pedig a tevékenységünkben megnyilvánuló szeretetünk. Hogyan szereti az asszony a férjét? Amikor nővéreimnek a szent tisztaságról beszélek, mindig a házasságot veszem példának, amelyet senkinek sincs joga felbontani. A Szentírásban találunk egy szót, amely angolul oly szépen hangzik: "cling". Annyit jelent, hogy hozzánő, odatapad, odakötődik, vagyis a házastársak annyira együvé tartoznak, hogy semmi sem választhatja el őket egymástól, senki, semmi sem tépheti szét a férj és feleség közötti kapcsolatot. Ugyanez vonatkozik ránk is, az Isten és közöttünk levő kapcsolatra. Ez a szó szent tisztaságot jelent számunkra: hogy semmi sem választhat el egymástól, semmi sem ékelődhet közénk. Sok család kérdezi, miként lehetséges, hogy ma sok pap és szerzetesnővér elhagyja a kolostort. Mivé lett a fogadalmuk? Ha az Egyház feloldhatja őket szerzetesi fogadalmuk alól, miért nem engedi meg nekünk, hogy elhagyjuk férjünket, vagy a férjeknek, hogy elhagyhassák feleségeiket? Való igaz, okkal vetik fel a kérdést. Ha jól értelmezzük, a tisztasági fogadalom olyan, mint a házasság, egyesülés Jézussal, kitartó és állandó odaadás, hogy semmi se választhasson el Tőle. Hogy így élhessünk, és ebben lássuk életünk értelmét, Jézus az élet kenyerévé vált, így ad erőt, kitartást, életet ahhoz, hogy hűek maradhassunk Hozzá. Nemcsak szóban, papírosan, hanem bensőnkben, az életünkben. Olyan szeretetben és hittel, hogy semmi, de semmi el ne választhasson Tőle. Mi tehát a tisztasági fogadalom? Nemcsak azt jelenti, hogy nem mehetek férjhez. Ez csupán egy tényező; a tisztasági fogadalom rendíthetetlen szeretet Jézus iránt, a Jézussal való állandó töltekezés."

Végül egy részlet Erzsébet nővér tanúságtételéből, aki a „Krisztus Ügye” Lelki Család nővéreként köteleződött el.  

„Istennek szentelt életet élni azt jelenti, hogy minden erőnket, időnket, tehetségünket és képességünket, a nap minden óráját, értelmünket és érzelmeinket Isten kizárólagos szolgálatába állítjuk, és szeretetből alárendeljük az Ő akaratának. Ahogy Mária, egészen oda akarjuk ajándékozni magunkat Istennek és embertársainknak. A Szűzanya példája különösen is fontos számunkra, nővérek számára: ahogyan ő csendben, feltűnés nélkül szolgálta Isten terveit, úgy szeretnénk mi is szeretettel mindazoknak a szolgálatára állni, akiket Isten ránk bíz. Ezáltal sokak “lelki” anyjává válunk.”

 

A teljes tanúságtétel a Lelki Család honlapján olvasható:

http://www.thework-fso.org/ungarisch/?p=37

A balga és okos szüzek