2011. augusztus 7., vasárnap

Évközi 19. vasárnap

"Amikor odaért, megszállt a barlangban. Ekkor íme, az Úr szózatot intézett hozzá, e szavakkal: ,,Mit művelsz itt, Illés?' Azt mondta erre neki: ,,Jöjj ki, s állj a hegyre az Úr elé,' s íme, ott elvonul az Úr, s az Úr előtt nagy és erős szélvész, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, s a szélvészben nincs az Úr -- s a szélvész után földrengés, s a földrengésben nincs az Úr -- s a földrengés után tűz, s a tűzben nincs az Úr -- s a tűz után enyhe szellő susogása. Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, s kiment, s kiállt a barlang ajtajába. Ekkor íme, egy hang szólt hozzá, s azt mondta: ,,Mit művelsz itt, Illés?'" 1 Kir 19,9a11-13a

"Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott. A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: ,,Kísértet!', és félelmükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonban mindjárt szólt nekik: ,,Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!' Péter így válaszolt neki: ,,Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.' Ő azt mondta: ,,Gyere!' Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: ,,Uram! Ments meg engem!' Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: ,,Te kishitű! Miért kételkedtél?' Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: ,,Valóban Isten Fia vagy!'" Mt 14,22-33

A mai prádikációból két gondolat maradt meg bennem, amelyet megosztanék. Ahogy az olvasmányban is szerepel, az Úr nem mindig a nagy jelekben tűnik fel. Nem is gondolnánk sokszor, hogy az enyhe szellő susogásaként nyilvánul meg életünkben. Nagy csodákat várunk, megnyilatkozásokat, de Ő nem abban van, hanem csendesen közelít hozzánk.
A másik motívum, ami megmaradt bennem, hogy a biztonságot jelentő bárkánkból ki kell szállnunk, ha a világ hullámzó tengerében el akarunk jutni Jézushoz, de csak úgy tudjuk elérni a célunkat, ha nem rettenünk meg a háborgó vizektől, hanem Jézusra szegezzük tekintetünket és bízunk Benne, így Ő van életünk középpontjában félelmeink pedig elenyésznek.
Mindkét szentírási szakaszban fontos az ember számára, hogy megbizonyosodjon az Isten jelenlétéről, ez köti össze a két részt. Isten bizonyítékát adja számos alkalommal életünkben az Ő működésének, jelenlétének, csak észre kell vennünk és hinni, bízni benne de még ha el is bizonytalanodunk és lemerülnénk, akkor az apostol példájára kiáltanunk kell és Jézus megment minket.

A Signum együttesnek van is egy szép dala az enyhe szellő suttogásáról:

1. Mindig csendben szól hozzád az Úr.
A város zaján hangja nem jut túl.
Enyhe szellő suttogásaként hallod szavát,
ha rátalálsz. Így jön az Úr,
nem látod, de szíved lángra gyúl.

Refrén:
Hang nélkül szól, figyeld a lélek szavát,
figyeld a csend mit beszél, hagyd a város zaját!
Nincs messzeség, reád talál,
csendben jő az Úr egy éjszakán.

2. A lelked harca elnyom minden mást,
nem hallod a hívó suttogást.
Bensődben is csendes béke kell,
enélkül Isten nem felel, hiába vársz,
mélybe hull a hívó suttogás.


3. Nagy csodára, fénylő jelre vársz,
mennyből jövő lángnyelvet kívánsz,
de Isten lelke csendben működik,
nem látod, mégis őrködik, vigyáz reád.
Nem kellenek látványos csodák.

Dávid Beatrix is sokat írt arról, hogy a csendben van az Isten: Csendpatakok, Hódolat a csendnek, stb.című verseiben és az alábbi is erről szól:

Tiéd a csend

Most tiéd a csend…
ágáról leszedheted
mimózavirágát.
Keresztmetszetében
közös múlt s jelen.
Hallgasd misztikus
harangjátékát,
hol a lét molekulái
rendben összecsengnek.
Látod?- csenddel ír az Úr:
megtestesült Igét,
világmindenséget,
s törött szárnyunkra békét.
Most tiéd a csend…
Lépj a nyomába,
s ha fonod koszorúját,
lombjából ne felejtsd ki
Istent s lelkemet.

10 megjegyzés:

  1. Érdekes a magyarázat része. Nekem pont az ellenkezője jutott eszembe most erről, mert van egy olyan, hogy bárka közösség vagy valami ilyesmi, azt hiszem, a bárka szó biztos a nevük, és amikor szó volt a bárkáról a prédikációban akkor jöttem rá, hogy a bárka az egy olyan hely, ahol olyan minőségű hívő emberek vannak, akik megtapasztalták ezt a hittel minden lehetséges dolgot és ezért az olyan jó hely és milyen jó lenne oda tartozni a bárkába. Egyébként nagyon húz vissza a szívem a protestáns világba, főleg az utóbbi idők csúnya kudarcai után.

    VálaszTörlés
  2. Azt nem tudom hallottad e már, hogy a bárka/hajó az Egyház jelképe is, - talán ezért is lett a közösség neve Bárka Közösség, amelyet Jean Vanier alapított, ahol fogyatékosokkal élnek együtt a nem sérült segítők egymás kölcsönös segítésére életközösségben.
    Az Egyház hajó képének előképe Noé bárkája volt. Az egyházatyák szerint az Egyház hasonló a tengeren hánykódó bárkához, mely nagy viharban sokféle helyről jött embereket szállít, akik a jó királyság egyetlen városában kívánnak lakni. Ez a hajó nem süllyed el, mert tapasztalt kapitánya van. Tulajdonosa Isten, kormányosa Krisztus, alkormányosai a püspökök, diákonusok. Árboca a halál fölötti győzelem jele, a kereszt; kormánylapátjai a két szövetség, vitorlája Krisztus szeretete, vaspántjai Krisztus parancsai, kísérői a szent angyalok. A képnek vannak gyökerei a zsidó apokaliptikában is, s az Ószövetségben ismert a tenger, mint az egyén (igaz ember), ill. a zsidó nép megpróbáltatásának szimbóluma. A hajó, mint az Egyház képe a görög-római jelképvilágból nőtt ki.
    Bosco Szent János látomásában is az Egyház mint hajó jelent meg és akkor nem fog elveszni, ha a két Oszlophoz lesz kikötözve amely A Szent Szűzet és az Oltáriszentséget jelképezi.
    Amennyiben a kudarcokat úgy érted, hogy csalódás az Egyházban, egyházi személyekben, akkor ehhez csak annyit, hogy ha valaki az Egyház tagjaként valami hibát vagy akár bűnt elkövet, az gyakran megesik, mert mindannyian esendő emberek vagyunk, belőlünk tevődik össze az Egyház, de ez nem az Intézmény hibája, hanem a mi személyes gyarlóságunk. De fontos, hogy mindez ne a hajó elhagyására késztessen, hanem a magunk és környezetünk mind jobban való megerősödésére, megerősítésére Krisztusban, a magunk és a világ megszentelődését szolgálja, mert az Istent szeretőknek minden a javukra válik.

    VálaszTörlés
  3. Nem csak arra értem, hanem a rossz egyházi intézményekre is. A rossz alapvetésekre. Most például egészen konkrétan arra gondolok, hogy talán igazuk van a protestánsoknak, hogy nincsen náluk ilyen intézményesült szerzetesség. Az erkölcsös élet nem következik az intézménybe tartozásból és az sem, hogy akik abba az intézménybe tartoznak azok nagyobb felelősséget éreznének azért, hogy ők Jézushoz közelebb állókként jelennek meg a nép előtt és ezért az kötelezné őket valamire. Szóval ezzel az intézménnyel van bajom úgy ahogy van azt hiszem mostanság. De egyébként van még más ilyen is nem csak ez. Azt hiszem a kötelező cölibátus is ilyen lehet. Ezek mind olyanok, hogy akik vállalják Isten melletti elkötelezettebb életet vállalnak és valahogy ez az intézmény úgy nincsen tiszteletben tartva, hogy ne járatódjon le. Pont azért van ez, mert elvállalják emberek, akik aztán közben meggondolják magukat, vagy nem is alkalmasak rá, de még is csinálják valahogy. Szóval nem tudom. Valahogy vonz az, hogy a protestantizmusban nincsen ilyen nagy intézményes dolog, amit úgy el lehet vállalni és az kötelezne utána Isten mellett valamire, hanem mindenki szépen magától annyit vállal amit tud és nincsen az, hogy van egy keret, aminek a határai eleve jó nehezek és amikor valaki vállalja és nem tudja teljesíteni az olyan ciki annak az intézménynek. Nagyon bonyolultan írtam le,de talán érthető. Szóval ami nincsen azzal nincsen gond és nem támadási felület és mégis megszentelődhet mindenki intézmény nélkül is.

    VálaszTörlés
  4. Az tényleg nem jó ha hibáznak egyházi személyek és rossz hatással lehetnek az Egyházra belülre de kívülre is a nem hívők felé is - ezt tapasztaltam már nem hívő munkahelyi környezetben sokat - de emellett maga az Egyház szent, az eredeti Terv jó. Nem az intézményekkel van gond véleményem szerint, hanem gyarlóságainkkal és a rossz hozzáállással az elvárások miatt. Nem is jó kifejezés a "megszentelt életállapot" mert minden hivatásban, életállapotban az életszentségre vagyunk meghívva keresztségünktől fogva.

    VálaszTörlés
  5. Igen. De ezt csak mi Egyháztagok, sőt csak az Egyháztagok egy része tudja, hogy a szerzetesség csak egy meghívás az életszentségre, egy út a sok közül, és nem egy megszentelt életállapot. De abból amit írtál az is látszik hogy még maga az Egyház is félrevezeti az embereket, akkor mit a csudát várunk egy világitól, hogy hogyan értse meg a szerzetesség lényegét, hogy az nem az és nem is kötelezően kell annak lennie, mint aminek látszik.

    VálaszTörlés
  6. Egyébként meg az az egészben a morbid, hogy tényleg egy megszentelt életállapot, mert Krisztus készen áll, hogy magát adja a szerzetes munkájában.

    VálaszTörlés
  7. Olyan az egész szerzetesség mint az Oltáriszentség. Abban is kiszolgáltatja magát az Isten az ember számára, az ember magához veheti, leejtheti a földre ha nem figyel oda Rá.

    VálaszTörlés
  8. Az, hogy egy nem hívő, vagy akár hívő tájékozatlan az nem az Egyház hibája, nem az Egyház vezet félre bárkit.Minden keresztény a nevében is benne van, hogy Krisztushoz tartozó és felelős a környezetéért, hogy másokat Istenhez közelebb vezessen, tanúságot tegyen.Nemcsak a papok és szerzetesek által juthat el Jézus a lelkekhez, hanem minden hívőnek a papok segítségére kell lenni az általános papsági hivatás által segíteni a szolgálati papság tagjait.Később írok egy bejegyzést az evangelizáció fontosságáról a közeljövőben.Ha még van felvetés, akkor azt magánban szívesen megválaszolom.

    VálaszTörlés
  9. Egyébként ma már léteznek protestáns szerzetesközösségek (vagy lényegében azok) is. Bár a reformáció nyomán feloszlatták a kolostorokat, pár száz évvel később mégis megjelent erre az életformára az igény.
    Itt Magyarországon is működtek diakonisszák a Református Egyház keretein belül.
    http://www.bethesda.hu/rolunk/diakonisszak-emlekezete
    A szerzetesség teológiájáról jó sokat lehetne írni (a valóságáról, problémáiról még többet ;) ). Ismertem egy-két szerzetest, akik nagy hatással voltak rám.

    VálaszTörlés
  10. Érdekesség, hogy Roger testvér, aki a Taizé-i közösséget alapította szeretett volna katolizálni, de a pápa nem adott rá engedélyt az ökumenikus törekvések miatt úgy tudom. Szerintem ő és életműve azért elég nagy hatással bír :-)

    VálaszTörlés