Év végi hálaadó imádság

"Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket! Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél.
Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.
Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy te nem mész nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az üdvösségemre.
Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem, több okom van a hálára, mint a panaszra.
Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a minden-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar.
Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől.
Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását.
Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát.
Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek.
Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam egyre inkább másokra szorulok.
Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez.
Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is.
Adj jókedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét.
Uram, maradj az, ki mindig voltál: a megbocsájtó Édesatyám.
Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsájtani.
Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz.
Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet.
Tartsd meg és növeld a hitemet.
Szólj Uram, még hallja a Te szolgád.
Ámen."

Szent II. János Pál pápa

Forrás: Piaristák

Valami másra szabadabb

Repül, mégsem madár - így jellemzi magát az első református "szerzetes" aki a bencéseknél kezdte meg életét. Tanúságtétele ezen az oldalon olvasható.

Lépések a személy fogalmának újradefiniálása felé

Az indiai Környezet- és Erdőügyi Minisztérium az egész országban betiltotta a delfinshow-kat, delfináriumok létesítését, illetve delfinek és bizonyos cetfélék fogságban tartását, ám nem egyszerűen állatbaráti megfontolásból. Hivatalos indoklásban először jelent meg a „nem emberi személy” fogalma.

A közleményben többek közt ez áll: „A cetfélék általában nagyon intelligensek és érzékenyek; számos, a delfinek viselkedését tanulmányozó kutató megállapította, hogy a többi állathoz képest szokatlanul magas intelligenciájúak, ezért a delfint ’nem emberi személynek’ kell tekinteni, s mint ilyet, sajátos jogok illetik meg, és erkölcsileg elfogadhatatlan, hogy szórakoztatás céljából fogságban tartsák.”  

Az embernek Istentől kapott feladata, hogy gondoskodjék a teremtett világról, óvja az állatokat és a növényeket. Itt azonban, mint az indoklásból kiderül, egészen másról van szó. Indiában csendben megtették az első hivatalos lépést a személy fogalmának újradefiniálása felé. 

A törekvés nem egészen újkeletű; szinte észrevétlenül, az állatvédelem köntösében jelent meg és került be számos ország jogalkotásába. Az állatjogvédelem abban különbözik az állatvédelemtől, hogy nem azért védi az élőlényeket, mert szépek és értékesek, hanem mert – állítólag – érző, tudattal rendelkező személyek, akiket személyhez fűződő jogok illetnek meg.   

Elsőként Nagy-Britanniában (1997), Új-Zélandon (1999) és Spanyolországban (2008) terjesztettek ki három, alapvetően emberi jogot az emberszabású majmokra. Ennek értelmében a főemlősöket megilleti az élethez, a szabadsághoz és a testi épséghez való jog (vagyis tilos kínozni vagy kísérletekhez felhasználni őket). Az indoklás még nem nevezi személynek az emberszabású majmokat, de már jogokkal ruházza fel őket, mégpedig fogantatásuktól kezdve. („Apró” visszásság, hogy Spanyolországban a törvény ma már fogantatásuk pillanatától védi a nagymajmokat az abortusztól és a magzati kísérletezéstől – szemben az emberi embriókkal...)      

Az elméleti tudatformálás természetesen előbbre jár, mint a jogalkotás. Csak két példa: az Egyesült Államokban néhány hónapja egy tudományos egyesület ülésén ismertették a Cetfélék Jognyilatkozatát, amely „a minden személyt megillető egyenlő bánásmód” előmozdítása érdekében kimondja, hogy fejlett kognitív képességei miatt minden bálna és a delfin személy, és megilleti az élethez, a szabadsághoz és a testi épséghez való jog. 

Hasonló szellemben, Személyi lét az emberen túl címmel rendeznek 2013 decemberében a Yale Egyetemen nagyszabású konferenciát. „A rendezvény a nagymajmok, a cetfélék, az elefántok és más állatok személy mivoltát állítja középpontba, és a személyfogalom változását tárja fel neurológiai, viselkedéstudományi, fiozófiai, etikai és jogi szempontok alapján. Különleges figyelmet szentelünk a nem emberi állat személyi mivoltának, igyekszünk feltárni a személy fogalmának történeti, tudományos és filozófiai hátterét, valamint az állatok érdekvédelmének módjait, jogi precedensek teremtése és a köztudat informálása révén” – olvasható a rendezvény honlapján. 

Miért veszélyes ez az áramlat? 

A személyfogalom kitágítása a több évezredes emberi társadalom és kultúra alapkategóriáit bontja le, éppúgy, mint a házasság és a nemek fogalmának újradefiniálása. Wesley J. Smith neves jogász és bioetikus szerint ha a személyfogalom kiterjesztésénél lebontjuk az emberi faj határát, előbb-utóbb nemcsak a főemlősöknek fogunk jogokat adni (akik egyébként sem saját jogaikat felfogni, sem másokét tiszteletben tartani nem képesek), hanem minden élőlénynek. S valóban: Ecuadorban és Bolíviában évek óta törvény védi a fák „jogait”; Új-Zélandon pedig 2012-ben személyhez fűződő jogokkal ruháztak fel egy folyót.

Újfajta egyenlőség születik, amelyben ember, állat, növény és folyó egyenértékű – ám valójában nem a többi élőlény emelkedik az ember méltóságára, hanem az ember süllyed az állatvilág szintjére. Ugyanakkor – mutat rá Smith – a tervezett Yale-konferencia hátterében álló emberellenes áramlat, „ha nem leszünk óvatosak, olyan biztosan fogja lerombolni a nyugati civilizáció gerincét, az egyetemes emberi egyenlőséget, mint ahogy a Vezúv elpusztította Pompejit.”

Kinek az érdeke? 

Wesley J. Smith szerint az állatjogvédők, a bioetika mai hangadói és a transzhumanizmus hívei egyaránt érdekeltek abban, hogy megdöntsék az emberi élet különleges értékéről vallott társadalmi meggyőződést. 

Az állatjogvédők busás hasznot húzhatnak abból, hogy erkölcsi egyenlőséget igyekeznek teremteni ember és állat között. A New York Times idézi Steven M. Wise állatjogvédő ügyvédet, aki 2013-ra perek sorozatát helyezte kilátásba, melyekben „a legmodernebb tudomány segítségével fogják meggyőzni a bírákat, hogy az olyan állatoknak, mint a bálnák vagy a csimpánzok, személyi jogállást és jogokat kell biztosítani.” Wise is megjegyzi, hogy egyetlen jogi precedens perek áradatát indítaná meg – először azért, hogy egyre több állatfaj kapjon jogi személyiséget, majd azért, hogy ezen „állati személyek” kellő jogalappal perelhessék tulajdonosaikat alapvető jogaik sérelméért.

A transzhumanizmus hívei azért érdekeltek az ember kiváltságos helyzetének megszüntetésében, mert céljuk az emberi faj technológiai eszközökkel történő „nemesítése”, és szabadabban manipulálhatják az ember biológiáját, ha egy állatfajjá teszik a sok közül. A bioetika mai hangadói pedig azért iktatnák ki az emberi fajhoz tartozás erkölcsi vonzatait, hogy egyes embercsoportokat anyagi haszonért természeti erőforrásként aknázhassanak ki, másoktól pedig akadálytalanabbul szabadulhassanak meg.   

Nagy erők érdekeltek abban, hogy az embert egy szintre hozzák az állatokkal. Ennek kevésbé feltűnő módja, ha az állatokat kezdik személynek nevezni. Fontos, hogy tudatosítsuk ezt az állatszeretetnek álcázott, mögöttes szándékot. Feladatunk, hogy a teremtett világ védelméért munkálkodjunk, de nem azért, mintha az élőlényeknek ehhez személyi joguk fűződne, hanem mert a Teremtő a mi gondoskodásunkra bízta őket. 

Ménesi Krisztina

Magyar Kurír

A könyörületes szent

Tours-i Szent Márton egyszer fiatal novíciusokkal sétált a kolostor környékén, és látta, hogy egy juhász éppen birkát nyír. Márton derűsen állapította meg: ,,Nézzétek ott azt a bárányt, nézzétek csak, milyen türelemmel hagyja magát nyírni! Megszívlelte a Keresztelő tanácsát, aki azt mondta, hogyha van valakinek két ruhája, ossza meg azzal, akinek egy sincs.''

Kedves osztrák háziállatok (Fotó: Luscinia)

 

Istenünk, ki Szent Márton püspöknek megadtad, hogy életével is, halálával is megdicsőítsen téged, kérünk, vidd végbe a mi szívünkben is kegyelmed csodáit, hogy sem élet, sem halál el ne szakíthasson minket a te szeretetedtől!

 

Forrás: Szentek élete

Szeretem örökké

1. Eléd lépek, jó Uram, hol béke és nyugalom vár,
Vágyom, hogy érints lelkeddel, hogy múljék ami fáj.
Én hiszem, hogy itt vagy közöttünk és halkan szelíden hívsz.
És mi társaid leszünk örökké, Hol boldog dalát zengi minden szív.

Refrén: Áldom az Urat míg élek és szeretem örökké,
Örömmel mondok hálát a világon mindenért.

2. Közénk térdelsz, jó Urunk, féltő szeretettel,
És egy új életnek boldogsága érző szívre lel.
Én tudom, hogy itt vagy közöttünk és halkan szelíden hívsz.
És mi társaid leszünk örökké, Hol boldog dalát zengi minden szív.

Sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla)

Futás 3.

Futás 2.

Ha a gyalogkakukkról már szót ejtettem, lássuk, hogy mi a helyzet legfőbb ellenségével a prérifarkassal. A farkas a Szentírásban számos helyen is szerepel.

1. Az Ószövetségben:

- Jákob áldásában Benjamin törzse harciassága miatt úgy szerepel, mint „ragadozó farkas” (Ter 49,27)

- A Jer 5,6 szakaszban a félelmetes ragadozó nappal a sziklák közt tanyázik, a pusztában rejtezik, az est leszálltával pedig (Hab 1,8; Szof 3,3) zsákmány után indul és veszedelem a nyájnak (Sir 13,17).

- Iz 11,6; 65,25

2. Az Újszövetségben

- az ördög (Jn 10,12),

- a báránybőrbe bújt farkasok a tévtanítók és a hamis próféták (Mt 7,15; ApCsel 20,29)

- a farkasok közé küldött bárányok Jézus apostolainak (Mt 10,16; Lk 10,3) képe.

Az ikonográfia a farkas az üdvösséget veszélyeztető hatalmakra (ördögök), máskor eretnekekre utal.

prérifarkas vagy coyote (Canis latrans)

 „Vessétek alá magatokat az Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek.” Jak 4,7

Asztalközösség a sivatagban

Afrikában, Ázsiában, de még Nepálban és Indiában is honos egy igencsak érdekes állat, a méhészborz (Mellivora capensis). Nevéből már sejthetjük, mennyire szereti a mézet. Előszeretettel dúlja fel a vadméhek kaptárait és lakmározik a méhek lárváiból és a mézből. Ebben segítségére van a mézmutató madár is (Indicator indicator), akinek nevéből már tudhatjuk, mire specializálódott. A madárka különleges csörgő nyelvén figyelmezteti a méhészborzot, ha méhkaptárt talált és a két állat összedolgozik. A borz kiássa a méhkaptárt, a madárka pedig kiveszi belőle a számára oly fontos lárvákat és viaszanyagot. Ez a madár, nemcsak a méhészborz partnere, általában sok mézevő állattal együtt szokott működni. Az emberekkel is. Ez a kapcsolat a kommenzalizmus (asztalközösség), ez a populációk kölcsönhatásai közül az ökológiában az az eset, amikor az egyiknek pozitív, másiknak semleges a kapcsolat, az egyik populáció táplálékának maradékából a másik rendszeresen fogyaszt. Ez nem olyan erős kapcsolat, mint a szimbiózis, amely mindkét fél számára komoly előnyökkel jár és ahol egymás nélkül már képtelenek megélni. A borz madár nélkül is megél, mert sokféle más táplálékforrása is van, pl. kígyók, gyíkok, más madarak, de kihasználja a mézkalauz madarat is, ha épp ott van. Emiatt az asztalközösség besorolás és nem szimbiózis. Ennyit a borz és madár biológiai vonatkozásairól. 

A méhészborz (Mellivora capensis)

Ami a keresztény vonatkozást illeti, nekem ezen állatokról Fülöp apostol és Kandéké főkincstáros jutott az eszembe (ld. az etiópiai tiszt megtérésének történetét: Apcsel 8, 26-40). Mennyire fontos, hogy az embereknek legyen, aki számukra érthetően elmagyarázza az Írásokat, hogy ez által hitük kibontakozhasson, megtérjenek ill. közelebb kerüljenek Istenhez. Ha a mézmutató madár nem vezeti el a méhészborzot, az nem találja meg a mézforrást, de így mindketten jóllaknak, ez hasonló ahhoz, ha mi keresztényként evangelizálunk, ha mi segítünk másokat hitük kibontakozásában ez által mi is gazdagodhatunk, mert aki mást táplál maga is gyarapszik a kegyelemben. Persze e nélkül is lehet élni, bezárkózni és élni a mindennapi életünket, eljárni misére esetleg közösségbe is, de ha van jobb lehetőség, akkor érdemes kihasználni. A feladathoz a kegyelmet is megadja az Úr. Az Ő dicsőségére téve mindent elősegíthetjük magunk és mások üdvösségét, megszentelődését. Az élet sivatagában a mézforrás asztalközösségénél jó táplálkozni az Élő Igével, Aki táplál, éltet és megújít mindannyiunkat.

A mézmutató madár vagy mézkalauz (Indicator indicator)