Teremtő és teremtett

„Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt, hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek. Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzője teremtette őket. Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük. Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket. De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni. Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket. Még sincs mentségük ezeknek sem. Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg előbb ennek urát?” Bölcs 13,1-9

Gyakran felmerül bennem, hogy azok az emberek, akik a teremtett világ szépségeiben gyönyörködnek és örömüket lelik, sőt még talán ki is kutatták és sok ismeretet megszereztek velük kapcsolatban, hogy nem tudják sok esetben megtalálni a teremtett világ, az élőlények Teremtőjét, miért nem jutnak el Istenhez, Aki mindezeket alkotta és fenntartja? Vagy aki valamilyen szinten már eljutott a Teremtő ismeretére és úton van Felé, hogy lehet az, hogy a látható szépségek előbbre kerülnek néha, mint maga az Alkotó?

Szent Ágoston püspök (†430), az ókori világ egyik legnagyobb gondolkozója úgy magyarázta, hogy a világot Isten teremtette, és az anyagba belehelyezte a törvényeket, amelyek azt a fejlődésre képessé tették.

De a teremtett világ és a teremtmények nem Isten erejét hordozzák.

A panteizmusban minden azonos az istenséggel, azért az élet minden területének van valamilyen isteni jellegzetessége, ill. mindenütt a mindenható isteni erő jelentkezik.

A keresztény igehirdetés témája az, hogy mi „Istenben élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,28), s ő lesz minden mindenben (1Kor 18,28), de úgy, hogy transzcendenciája megmarad. A panteizmus ezt a határt lépi túl, amikor nem ügyel eléggé a természetfölötti misztériumra. Aquinói Szent Tamás így magyarázza a helyes utat: „Mivel a lét minden dolognak a legmélyebb belseje, azért a lét szerzője, vagyis Isten, minden dologban a legmélyebb módon benne van, de nem úgy, mint a lényeg része, hanem úgy, mint ahogy a cselekvő benne van abban, amibe beleviszi hatását”.

Istent Magát látható módon az anyagvilágban csak Megtestesülése által, amikor a világba jött Istenemberként, illetve napjainkban is az Eucharisztia és a szentségek által tapasztalhatjuk meg. Az Oltáriszentségben Isten titokzatos módon jelen van Testével és Lelkével.

Fontos a helyes sorrend megtalálása, az egyensúly kialakítása életünkben, mert mindaz, amit teremtett Isten, valóban jó és a mi hasznunkra van, ha helyesen használjuk és jó a hozzáállásunk velük kapcsolatban. Ha valóban az Ő Szeretetének megnyilvánulását érezzük, és elsősorban Benne leljük örömünket a teremtett világ és az élőlények csak Utána következnek, mert nem nagyobb a teremtett világ Teremtőjénél, de az Ő Dicsőségét hirdeti.

Elsősorban tehát valóságos jelenlétében jó, ha törekszünk Istent megtapasztalni, de természetesen örülünk, ha napi munkánk és imánk mellett a természet szépségeiben is gyönyörködhetünk, de nem a panteizmus elképzelése szerint sem más valóságtól elrugaszkodott nézet megközelítésében, hanem a helyes mérték szerint, az arany középúton maradva. Emellett vigyázunk arra is, hogy a bálványozás ingoványos területére se lépjünk semmilyen teremtett vonatkozásában, hogy Isten felé ne lehessen semmilyen akadály életünkben.



Tavirózsa (Budai Arborétum)



Az arany középútra az állandó imádság által juthatunk el (emellett persze a többi kegyelmi forrás kiaknázásával). Csak így maradhatunk felszínen, akárcsak a tavirózsa a kiterjedt levelek fölött az arborétum tavának vizén.

Fotó: Philoméla