Konszekrált (megszentelt) életutak 2.

A magánfogadalomról

A magánfogadalommal kapcsolatban próbáltam irodalmat találni, de nagyon minimális, ami eddig rendelkezésre áll. Előfordul bizonyos tájékozatlanság akár még a papok esetében is. Ha tudnak is róla, nem teljesen megfelelő információk vannak, vagy a formai követelményeket nem jól teljesítik, így a kegyelmi élet kibontakozását sem segítik megfelelően bizonyos esetekben a lelkekben. Van az ismeretségi körömben pl. olyan személy, aki szeretett volna magánfogadalomról érdeklődni a plébániáján, de nem nagyon volt az ottani atya „képben”. Nem állítom, hogy ez az összeállítás teljes, de próbál támpontokat adni. Amit itt leírok, főként egyéni tapasztalatból merítettem, és ha bárki ettől több vagy jobb információval, forrással rendelkezik, akkor jelezze és javítom, ill. kiegészítem.

Fontos előrebocsátani, hogy a magánfogadalom nem egyezik azzal, ha magunkban megfogadtunk valamit. Más kérdés, hogy a meghívás és annak elfogadása után az Úr akaratát, ha meg akarjuk tenni, akkor megtesszük azt is, hogy törekszünk az „állapotbeli tisztaságon” túl a „tökéletes tisztaságra”. Mi értelme a fogadalomnak, ha úgyis úgy él valaki, ahogy a lelkiismerete diktálja? Egy idős atya azt tanítja, hogy minden elköteleződés közelebb visz az Úrhoz, tehát a fogadalomhoz kegyelem is társul. A A magánfogadalom ugyan nem szentség, mint a papi rend vagy a házasság, de mégis egy IGEN kimondása és megerősítése Isten felé. Ettől függetlenül azt mondják, hogy az elköteleződés után a kísértések is megmaradhatnak, sőt nőhetnek…

A magánfogadalmat pap vagy püspök előtt kell tenni, elég „négyfülközt”, nem kötelező tanúk, közösség előtt, vagy mise keretében tenni. Az Egyházi Törvénykönyvben az 1191-1198. kánonig ír a fogadalomról. Ennek alapján is látszik, hogy amit a szerzetesi (monasztikus) közösségekben vagy világi intézményekben ill. különböző egyházi jogi státuszú közösségekben az elöljáró előtt tesznek fogadalom, azok általában egyszerű vagy ünnepélyes fogadalomnak minősülnek és lehet közösségben, ill. mise keretében történniük. Alapvetően más szabályok vonatkoznak a szerzetesi fogadalmakra (professio), főként, ha már nem ideiglenes, hanem örök, mint a magánfogadalmakra, gondolok itt arra, hogy csak a pápai engedéllyel lehet felmentést kapni szerzetesi örök fogadalom alól, míg a magánfogadalmat a pap „feloldhatja”., aki előtt tették vagy a helyi plébános. Találkoztam olyan közösséggel, ahol magánfogadalommal köteleződnek el a testvérek: a megszentelt élet bizonyos intézményei, formailag a magánfogadalomnál maradtak, tehát nincs ideiglenes és örökfogadalom, hanem évente megújítandó magánfogadalommal köteleződnek el a közösségben.  Ebben az esetben a jogi háttér számomra még nem egyértelmű.

Lehet tárgyi fogadalmat is tenni magánfogadalomban, de most maradjunk annál a kötelezettségnél, amikor az állapotbeli tisztaságon túl valaki a tökéletes tisztaságra érez meghívást és úgy vállalja a konszekrált életet, hogy nem közösségen belül, hanem csak a világban az Egyház tagjaként.

A szüzek rendjénél egy ideig szintén magánfogadalmat kérnek, - egyénileg ez változhat „előképzettségtől” függően, - mielőtt a püspök előtti örökfogadalmat megengedik.

Magánfogadalmat a gyakorlat szerint nem szoktak örökre letenni, negyed, fél, max. évente meg kell újítani. Egyes forrásokban olvastam róla, hogy lehet pl. örökre szóló tisztasági fogadalmat is tenni. Mivel jogilag nem úgy van nyilvántartva a magánfogadalom, mint az örökfogadalom a monasztikus rendekben vagy a szüzek rendjénél - bármikor felbontható bármely felszentelt pap által - emiatt arra lehet gondolni, hogy nem olyan komoly ez a típusú fogadalom, de ha belegondolunk, ha valaki nem úgy áll hozzá, hogy pl. évente abbahagyja és újrakezdi, hanem évfordulónak a megújítást, akkor ez is lehet „komoly” fogadalom. A szüzek konszekrációjáról szóló későbbi írás alapján felvetődhet a kérdés, hogy mennyire tekinthető a magánfogadalom konszekrált életútnak, ha csak egy bizonyos időre is szólhat. Szerintem ez attól függ, hogy

- ki milyen szívvel tesz fogadalmat,

- van e ténylegesen meghívása,  

- mennyire gondolja komolyan az elkötelezettséget,

- mennyire tart ki a hűségben,

- milyen egyéb körülményei vannak, ami miatt nem léphet rá más elkötelezettségi útra meghívása után.

Nincs szabályozva pontosan, mi a szöveg vagy kötelezettség ezt a lelkivezető/a fogadalmat elfogadó pap és a személynek kell eldönteni (gondolok itt a tökéletes tisztaságra való törekvés megtartásán túl egyéb pl. ima kötelezettségre vagy más a rendekben, közösségekben megszokott szabályokra). Nem feltétlenül kell a magánfogadalomnak is hármasnak lennie, mint a rendekben (professio: szegénység-tisztaság-engedelmesség). Világi, nem külön közösségben az Egyházon belül való életben ezt nyilván nem is lehet így megélni, mert nincs elöljáró és más típusú szegénység van a világi kötelezettségek miatt. Nem élhet magántulajdon nélkül valaki a világban önállóan, mint ahogy szerzetesi közösségekben lemondanak a tulajdonról, de törekedhet a magánfogadalmas az evangéliumi ill. „názáreti” szegénységre.  Tehát lehet és érdemesebb is  talán csak tisztasági fogadalmat tenni magánfogadalomként közösségen kívül. Ebben azt ígéri meg a delikvens, hogy Istennek szenteli az életét; nincs regula, amit be kéne tartani; olyat nem szabad beleírni pl. hogy konkrétan mit fog tenni az ember pl x órát imádkozni vagy amit beleír azt számon is kéri majd a Jó Isten, mivel az Istennek tett fogadalmat meg kell tartani. Világi kötelezettségek mellett érdemes annyit vállalni amennyit a lelkiismerete és lehetőségei engednek az embernek, de inkább minél kevesebb konkrétumot. A szűzi élettel azt vállalja az ember, hogy, nem köt házasságot, nem alapít családot és életét Istennek szenteli a módot az Úrra bízva tehát nincs konkrét missziós vagy szolgálati kötelezettség ez az Úr további vezetése alapján kialakul. Az, hogy arra törekszik az ember, hogy napi szinten, ha lehet, részt vegyen szentmisén, rendszeres imaéletet és az evangéliumi tanácsok szellemében éljen, ez valahogy az Istennek szenteltségből, konszekrációból alapvetően következik.

Annak alapján érdemes összeállítani a fogadalom szövegét, amilyen lelkiséghez közel áll, vagy ahogy a lelkiatya gondolja; megírhatja ő is vagy együtt, nincs sablon. Az elkötelezettség nem szól alapesetben egyik közösséghez sem, hanem az Egyházban magában érvényes, - kivéve ahol egy közösség szabályai máshogy rendelkeznek. Fontos, hogy kézzel írja le és olvassa fel a fogadalmat tevő fogadalomtételkor, az atya is írja alá dátummal; a másolat irattárba is tehető, az eredetit megőrzi az ember. Időben tehát a gyóntatószékben pár perc az egész, utána lehet egy hálaadó szentmisén részt venni, de minden külső megkötés nélkül. 


A magánfogadalom kérdéskörét a későbbiekben még tanulmányozom a megszentelt életre vonatkozó egyházjogi szabályok alapján és a későbbi részekben közzéteszem az eredményeket.