2013. október 30., szerda

Mindenszentek ünnepe újra kötelező ünnep

Mindenszentek ünnepe, amely eddig tanácsolt ünnep volt Magyarországon, az idei évtől ismét bekerült a kötelező egyházi ünnepek közé. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hívek számára kötelező a szentmisén való részvétel.

November 1-jén közös napon ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg.

Keleten már 380-ban megülték ezt az ünnepet, minden vértanúról megemlékezve. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette az ünneplendők körét: a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét. November 1-jére IV. Gergely pápa (827–844) döntése értelmében került az ünnep.

„Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat” – hangzik fel az ünnepi mise könyörgése mindenszentekkor. E szavakkal a már mennybe jutott, üdvözült hívek közösségének, a diadalmas egyháznak a közbenjárását kéri a földön élő lelkeket egybefogó küzdő egyház.


Forrás: MKPK


2013. október 29., kedd

A lelkivezetés

Mit is jelent a lelki vezetés, milyen is legyen a lelki vezető és a lelki vezetett.

I . A lelkivezetés
  1. A lelkivezetést is tanulni kell, folyamatosan alakul ki és érződik hatása.
  2. Egész életre szól, mindenkinek ott, ahol és amilyen helyen van!
  3. "Célja az, hogy behatoljon egy ember életének a felszíne alá, eljusson a világ felé mutatott konvencionális gesztusainak és viselkedésének kulisszái mögé, és felszínre hozza belső szabadságát, legbensőbb igazságát, vagyis azt, amit krisztushasonlóságnak hívunk lelkében."
  4. A legfontosabb a lelkivezetésben: normális, természetes emberi viszony. Jó, ha könnyedén, minden nagyobb feszültség nélkül meg tud az ember nyílni a lelki vezető előtt, mindez segíti a kegyelem művét. Hamis az a tudat, hogy itt félni kell, csak rosszul érezhetem magam. És rossz, ha annak képzelem el, hogy itt mindig csodák történnek, valami olyat, hallok, ami új kinyilatkoztatás, ugyanakkor baj, ha nem fogadom el a számomra nehezet is.
  5. Segít a lelkivezetés, hogy a helyes útra igazodjunk, ill., hogy a szentségeket gyümölcsözően vegyük.
  6. Mit várhatunk a lelkivezetéstől?
  7. Megerősítést abban, amit sejtünk, vagy látunk
  8. Sokszor olyan dolgokat is feltár, amit eddig képtelenek voltunk meglátni.
  9. Személyre szabott segítség lesz.
  10. Nem lesz az ember önfejű, biztos lehet benne, hogy Isten útján halad, ha engedelmes.
  11. Mit nem fog elérni a lelkivezetés?
  12. Nem varázsolja egy kézmozdulattal valósággá a mi határozatlan, nem öntudatos óhajtozásunkat a tökéletesség után.
  13. Nem fog képessé tenni mindannak megszerzésére, ami után kívánkozunk, mert a lelkiélet nem a tökéletesség kívánásán fordul. Az emberek igen gyakran azt gondolják: mindössze egy lelkivezető megerősítésére van szükség és a kívánság máris Isten akaratává alakul, ez sosem lesz így.
II. A lelkivezető
  1. A Szentlélek vezeti; nem hierarchikus, hanem karizmatikus úton.
  2. Nemcsak lelki dolgokkal törődik, az egész személyiséggel van dolga
  3. Segíti a másikat, hogy az felismerje, és kövesse a kegyelem sugallatait, és így elérkezzék ahhoz a célhoz, amely felé Isten irányítja.
  4. A lelkivezető próbálja "megszülni" a tökéletes életet tanítványa lelkében: oktatásával, imájával, életszentségével és példájával.
  5. Saját lelki életére is nagy gondot fordít.
  6. Legyen benne alázat és szeretetből fakadó tisztelet a lelki vezetett iránt.
  7. Olyan bizalmas, baráti légkört alakít ki, hogy mindent fel tudjanak tárni, mert biztos lehet a vezetett, hogy nyíltan és becsületesen fogják a nehézségeket megbeszélni.
  8. André Louf a következőket írja róla: "Olyan ember a lelki vezető, aki egyszerre, apa, anya, testvér és jó barát."
III. A lelkivezetett
  1. Egy-egy Igéért (Isteni Szóért) küzd.
  2. Lelki ember, mindent Isten dicsőségére próbál tenni.
  3. Beissza és a saját életében újraalkotja azt, amit "atyja" életéből és szelleméből merít.
  4. Tárja föl teljesen a lelkét, múltját és jelenét, ha azt akarja, hogy egyről a kettőre jusson. Ez az a hely, ahol a beszéd nem pletyka, rágalom, rossz mondás a másikra, a lehetőség, hogy őszintén elmondja kivel mi a baja, mert csak így lehet segítséget adni.
  5. Az alázat és a bűnbánat szellemében kell közelítenünk, hadd tudja meg a lelkivezető mik nem vagyunk még, és mik vagyunk már.
  6. Vágyainkat, dédelgetett terveinket is elő kell hozni, hogy más megvilágításba kerüljön.
  7. Jó úgy jönni, hogy követem, legyen bármi is, amit mond, hiszen Isten szavát adja. Ilyenkor kapjuk meg az igazi szabadságot! Nem fog letörni bennünk dolgokat, ha mégis, akkor Isten által és Istenért! Soha sem ellenségünk, csak néha nehéz a keresztet hordoznunk.
  8. Örüljünk, ha találtunk és ne a hibáját nézzük, hanem Isten emberét, ezért csak igen súlyos esetben változtassunk! Ha nem találtunk még, akkor próbáljunk meg keresni!!!
 Hogyan is történik mindez a gyakorlatban?
  1. Ha már találtunk valakit, vagy most nyitunk be reménykedve, akkor a pap legyen bátorító és segítő.
  2. A segítség kérdésekben is kifejeződik: beszéljen egy pár mondatban önmagáról, múltjáról. Mit tesz hétköznapjaiban, mi a foglalkozása, hogyan él stb.
  3. Aztán mit is szeretne letenni az Úr elé
  4. Ezekről bőven van mit beszélni, hogyan lehet másként tenni, mit lehet emberileg változtatni, ill. mit kell Istenre bízni.
  5. Később jönnek azok a kérdések, amik nem szorosan a bűnökhöz tartoznak; akár hivatáskeresés, akár az élethelyzetből adódó nehézségek, problémák megoldása stb.
  6. Sokszor így megy éveken át, csendesen, boldogan és tudva, hogy Isten útján haladok.
Kívánom minden testvéremnek, hogy megízlelje a gyónás-lelkivezetés szépségét, édességét és ebben sohase akadályozzák az emberi gyarlóságok.

Fr. Horváth Achilles (több szerző, pl. Thomas Merton felhasználásával)


Forrás: Ferences Rend


2013. október 28., hétfő

Liturgia: a teremtett világ dicsőítése – a teremtett világ szemlélése

Az Egyház életében a tanítás mellett mindig fontos szerepet játszott a liturgia, különös módon az imádság, amely elmélyíti a tanítást és a lelket felemelve, megerősítve a cselekvés indító oka, forrása lehet. Ez a tapasztalat érvényes az ember és a természet kapcsolatára is. Az Ószövetségben a természet szépségének a bemutatása, dicsérete elsősorban a közös imádságban, a zsoltárokban mutatkozik meg. Az utóbbi időben sokat használt ökológiai egyensúly alapelemei jelennek meg a 104 zsoltárban: „Áldjad lelkem az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, a fény, mint köntös úgy fog körül […]. Az ég madarai partjaikon lakjanak, az ágak közt zengik énekük / A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóllakatod. / Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; / hogy a földből kenyeret nyerjen, a szívét meg borral vidíthassa” (Zsolt 104,1–2; 12–15).


A teremtés dicsérete jelenik meg Szent Ferenc Naphimnuszában, ahol az előbb idézett zsoltárhoz hasonlóan ő is a teremtés szépségéről zeng dicséretet, megszemélyesítve, és családtagként fogadva az embert körülvevő kozmikus elemeket. Az előbb idézett alkotások a mai embert is Isten dicséretre ihletik: „Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az élet templomát / Engedd, hogy hasznomra váljék a tudás, hogy hasznossá legyek általa; Adj méltóságot rövid napjaimnak.” […] Majd így folytatja: „Uram! Legyünk társak az alkotásban / Dolgozzunk tovább műved nyomán, / hogy bolygónk a bőség, a boldogság / És az összhang erős otthona legyen.”
A Teremtőt és a teremtést dicsőítő kórusba való kapcsolódás másik, gyakoribb formája az együttgondolkodás kifejezése. Az utóbbi időben az Egyház más testvéregyházakkal együtt keresi a közös hitből származó igazságok megfogalmazását és annak lehetőségét, hogy ezt a világ felé, mint örömhírt és figyelmeztető üzenetet továbbadja. Ennek szép példája a II. János Pál pápa és I. Bartholomeosz pátriárka által közösen kiadott ún. Velencei Nyilatkozat, amely a teremtett létünkből eredő alázatosságra, a megváltásból fakadó reményre és a közös imádság erejébe vetett hitre hívja fel a figyelmet.
Ugyancsak fontosnak és a teremtett világ védelmében alkalmasnak és szükségesnek tartjuk azokat az imaalkalmakat, imanapokat, melyeket a hívek különböző korcsoportjai vagy közösségei szerveznek, tudatosan csatlakozva a teremtett világ Teremtő Istenét dicsőítő öröméhez. A természet szeretetét és ritmusának, törvényeinek ismeretét növelheti, ha azok az egyházi ünnepek, amelyek a természet változásaihoz kapcsolódnak nagyobb figyelmet kapnak a jövőben. Ezeknek az ünnepeknek a megfelelő előkészítése és ünneplése – lehetőség szerint – a városi környezetben is történjen meg.

Forrás: Felelősségünk a teremtett világért - „Minden általa és érte teremtetett…” (Kol 1,16) - A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről 



2013. október 21., hétfő

Eucharist koncert

Eucharist dicsőítő koncert 

"Jézussal járok" címmel dicsőítő koncertet ad az Eucharist Zenekar október 26-án a budapesti Szent Margit Gimnáziumban. A belépés díjtalan, de a férőhelyek számának korlátozottsága miatt regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a részvételi szándék jelzésével, e-mailban lehet a koncert@eucharist.hu címen, ahonnét visszaigazolást küldenek a belépéshez. A koncert 19 órakor kezdődik, kapunyitás és daltanítás 18 órától.

 


2013. október 6., vasárnap

Hit és hitetlenség hajdan és ma

P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 27. vasárnap evangéliumáról
Az apostolok ezzel a kéréssel fordultak az Úrhoz: „Növeld bennünk a hitet!” Nekünk is, kétezer év után ugyanígy kell könyörögnünk Jézushoz, illetve a Feltámadott Lelkéhez.
Jézus többször megfeddette követőit kicsiny hitűségük, hitetlenségük miatt. Pedig látták csodáit, tanúi voltak isteni hatalmának, majd – a nagypéntek botránya után a Feltámadottnak le kell ereszkednie hozzájuk, megjelenéseivel csodákat tesz egy ideig, hogy megerősítse őket hitükben. Teljes csak akkor lesz az apostolok hite, amikor elérkezik a Szentlélek, és mindenre megtanítja őket, amit korábban nem értettek, és elküldi őket szerte a világba, hogy hirdessék az örömhírt. Péter pünkösdi beszédétől kezdve az Apostolok Cselekedetei hírt adnak az apostolok működéséről, az örömhír terjedéséről.
A hit évében többször elmélkedtünk keresztény hitünk különböző szempontjairól. Az Egyház sürgeti – a missziók mellett - az új evangelizálást az ún. nyugati világban, ahol egyre terjed a szekularizálódás, az elkereszténytelenedés és az ateizmus. Ahhoz, hogy a nem hívőkkel párbeszédet folytassunk, és hogy hitelesen hirdessük Krisztust, a mi hitünket is el kell mélyítenünk, meg kell tisztítanunk, és hiteles tanúságot kell tennünk életünkkel, testvéri szeretetünkkel Krisztusról. Mert a hit és a hitetlenség határvonala saját szívünkön keresztül húzódik.
H. de Lubac jezsuita teológus - élete végén bíboros - szerint három szóval jellemezhetjük az ateistákkal folytatandó helyes párbeszédet: „dialógus, szembesülés, harc. Ha helyesen értjük a három kifejezést, egyáltalán nem zárják ki, inkább feltételezik, kiegészítik egymást – összekapcsolódnak. Nem kell szégyellenünk, hogy az ateizmussal való konfrontációban a harcra is felkészülünk. Nem az ateisták személyét támadjuk, hanem az ateizmust. Persze lelki fegyvereket használunk. Legelőször pedig önmagunk ellen fordítjuk e fegyvereket, a bennünk rejtőzködő ateizmust vagy hamis istenképet igyekszünk legyőzni. Mert a hit és a hitetlenség határvonala tulajdonképpen mindannyiunk szívén keresztül húzódik.
A hívő magatartása – amikor szembesül az ateizmussal, vagy az ateista támadja őt – nem lehet más, mint a harc: harc Istenért – hangsúlyozza H. de Lubac. Példának a tudós gondolkodó rendtársa és barátja, Teilhard de Chardin magatartását idézi. A neves paleontológus a tudományos világban forgolódott, sok barátot szerzett nem hívő tudósok körében is. Ő jelentette ki, nem titkolta, hogy ’harcban áll a személyes Istenért’.
A hívőnek el kell fogadnia a vallás, s a hite elleni jogos kritikákat, meg kell szabadulnia minden farizeizmustól és hiteles tanúságtételre kell törekednie. Szüksége van alázatra: ez a hitben való szilárdság feltétele. Mert hitünk nem emberi érték, valami biztos tőke, hanem Isten kegyelmi ajándéka. Értelmes – de nem az ész szüleménye; abszolút misztérium – amelyet mindig el kell mélyíteni a feltámadt Krisztus Lelke erejében, meg kell tisztítani a babonás elemektől, és szeretetben kell gyümölcsöztetni. (Lk 17, 5-10)
Forrás: Vatikáni Rádió


2013. október 5., szombat

Medjugorjei üzenet



Drága gyermekek! Édesanyai szeretettel szeretlek benneteket és anyai türelemmel várom szereteteteket és egységeteket. Kérem, hogy legyetek Isten gyermekeinek, gyermekeimnek közössége. Azt kérem, hogy mint közösség örömmel éledjetek fel  Fiam hitében és szeretetében. Gyermekeim apostolaimként gyűjtelek össze és arra tanítlak benneteket, hogyan ismertessétek meg másokkal Fiam szeretetét, hogyan vigyétek el nekik az Örömhírt, aki az én Fiam. Adjátok nekem nyitott, megtisztult szíveteket és be fogom tölteni Fiam iránti szertettel. Szeretete értelmet fog adni életeteknek, én pedig veletek járok majd. Veletek leszek a Mennyei Atyával való találkozásig. Gyermekeim, meg fognak menekülni azok, akik szeretettel és hittel haladnak a Mennyei Atya felé. Ne féljetek, veletek vagyok. Úgy bízzatok pásztoraitokban, ahogyan Fiam bízott bennük, amikor kiválasztotta őket és imádkozzatok, hogy legyen erejük és szeretetük ahhoz, hogy vezessenek benneteket. Köszönöm nektek.

Medjugorje, 2013. október 2-án


Forrás: MBKSZ


Jézus Szíve év



2013. október 1., kedd

Sainte Thérèse de Lisieux





















Szelíd hárfával siratlak
halványszinü rózsa,
pasztell-fényü színes ablak,
finom, gyenge rózsa,
gyenge, lengő és esengő,
hold ezüstje mossa,
ezüst-zengő csöppnyi csengő,
édes kicsi rózsa!

Halál harmatát ki itta,
lenge, szűzi, drága,
fehérarcu kármelíta,
zsenge rózsa ága,
keskeny ajkad égi csókra
nyílott, tiszta mátka,
szép erények rózsacsokra,
rózsaszínü ága.

Máris mentél, alig jöttél,
így vagyon megírva,
fájó illatot köhögtél,
sárga rózsa szirma,
várt a messzi csillag-oltár,
csupa perzsa, szmirna,
alig voltál, beleholtál,
sárga rózsa szirma.

Liliomon éldegélsz most,
rózsa lett a vérted,
habfelhőkön mendegélsz most
s dalomat nem érted,
pedig lelkem sírna, sírna,
vagy röpülne érted -
Hull a földre rózsa szirma,
amint megigérted.

Mennyi rossz tett, csúnya emlék,
én voltam, ki tette,
akasztófát érdemelnék
s rózsát adsz helyette,
buja voltam és goromba
és gőgös felette:
nem borulhatsz hát karomba,
rózsát adsz helyette.

Arcod édes égi fényt vet,
hull a rózsa, hull, hull,
kék felhőn vár Vőlegényed,
hull a rózsa, hull, hull,
tapsikolnak mind a szentek,
hull a rózsa, hull, hull,
amint kézenfogva mentek,
hull a rózsa, hull, hull.

Áttetsző és lenge kis szent,
rózsákat pazarló,
kérd meg énhelyettem Istent,
hogy ne nézze gyarló
voltomat és hadd mehessek,
hol a Hold a sarló,
vándortársatok lehessek,
rózsákat pazarló.

Szelíd hárfán hadd mulatlak,
halványszínü rózsa,
Isten házán szines ablak,
égszín gyenge rózsa,
zsenge, lengő és esengő,
Krisztus csókja mossa,
csókkal zengő csöppnyi csengő,
édes kicsi rózsa!

Mindörökkön élni, élni
adassék meg nékem,
lábatoknál üldögélni
rózsalevélkéken,
Krisztussal s Veled beszélni
fent a tiszta égen,
éldegélni, üldögélni
rózsalevélkéken.

Angyalsóhaj illatából
szirmokat csinálni,
csillagházunk ablakából
földre ledobálni,
szent szerelem szüzi bokra,
egy szobában hálni
Veletek és ágyatokra
rózsákat dobálni!