A szív vértanúsága

Ahhoz, hogy az Egyház valóban életképes legyen, hogy "a só ízét ne veszítse", különleges szükség van a kontemplatív (szemlélődő) szerzetesrendekre, - emellett természetesen minden hívő kitartó imájára is papjaiért. Nyilvánvaló tény, hogy az aktív apostolkodás mindenkor fontos és "kézzelfogható" eredményeket hozó tevékenység az egyház életében, a II. vatikáni zsinat mégis úgy nyilatkozik a szemlélődő rendekről, mint az egyház ékességeiről és az égi kegyelmek bővizű forrásairól. E rendek tagjai kivételes helyet foglalnak el Krisztus Titokzatos Testében, az Egyházban, elvonultan a világtól, rejtett módon, imáikkal segítve Isten felé a lelkeket.

A Vizitáció, vagy vizitációs rend Szűz Máriának Erzsébetnél tett látogatásáról (visitatio) kapta a nevét: Szűz Mária Látogatásáról Nevezett Rend (Ordo Visitationis Sanctae Mariae VSM). A szemléletmódjuk ebből is fakad, hogy a Vizitáció rendje elsősorban az Erzsébetet látogató Szűzanyát mint Krisztus hordozóját, mint az Úr alázatos szolgálóleányát tiszteli. Szalézi Szent Ferenc genfi püspök és lelki leánya, - aki a mai nap szentje -, Chantal Szent Franciska Johanna alapította. Franciska fiatalon özvegy maradt - hatból élve maradt - négy gyermekkel. Életét az ő nevelésükre és a szegények megsegítésére szenteli. 1604-ben megismeri Szalézi Szent Ferencet. 1610-ben Annecyben közösséget alapít, amelyből a vizitáció fejlődik ki. A rend kezdeti karizmája: látogatni a szegényeket és betegeket.

 

Chantal Szent Franciska Johanna,
a Vizitációs rend társalapítója

A rend alapítója így határozta meg szellemüket: “Egész életük és minden cselekedetük célja az Istennel való egyesülés legyen, imáikkal és jó példájukkal pedig mindig az Anyaszentegyháznak szolgáljanak és felebarátaik üdvét mozdítsák elő”. A rend egyik jelmondata is erről a szellemiségről tanúskodik: "Kitűnni az átlagos úton", ami nem mást jelent, mint hogy a legközönségesebb dolgokat kell nagy szeretettel tenni. A vizitációs nővérek alázatát mutatja, amikor vallják, hogy minden ember életének keresztje értékes Isten előtt, és ez az érték nem a kereszt nagyságában áll, hanem abban, ahogy elviseljük.

Szalézi Szent Ferenc kiváló tisztelője volt Jézus Szent Szívének. A rendi címer megalkotásakor ezt írta Chantal anyának: "Azt gondoltam - ha ugyan Ön is jónak találja -, hogy címerül egy töviskoronával övezett, két lándzsával átszúrt szívet választunk. E szegény Szívbe egy keresztet ékelünk és Jézus, valamint Mária szent nevét véssük". Tudjuk, hogy néhány évtized múlva a Vizitáció egyik nővérét, Alacoque Szent Margit Máriát (1647-1690) választotta ki az Úr, hogy megismertesse vele és általa a világgal Szent Szíve Olthatatlan Szeretetét.

Jézus Szent Szíve és
Alacoque Szent Margit ábrázolása
Paray-le Monialban

A rend szemlélődő, de mentes a nagy testi sanyargatásoktól. Tagjainak a szív vértanúságát kell megélniük a napi élet kis áldozatainak vállalása által. A nővérek a magányosan imádkozó Jézust követve, a szemlélődő életforma kötöttségei közepette sem feledkeznek meg embertársaikról. A hírközlő eszközökön keresztül értesülnek a világ bajairól, és ezeket imáikban Isten elé viszik. Sokat fohászkodnak a missziókért, de a környezetükben élő nehéz sorsú, megtört életű emberekért is, akik időről időre felkeresik őket. A rend teljesen kontemplatív, pápai klauzúrával. Így a kolostor elhagyása csak a feltétlenül szükséges esetekben lehetséges a nővérek számára.

Magyarországon az első kolostorukat 1928-ban nyitották meg. A Vizitáció magyarországi címe: 2092 Budakeszi, Jókai u. 22/A. A rendről itt olvashatók a hivatalos információk: http://uj.katolikus.hu/rendek.php?h=43

A korábbiakban említett „sómegőrzés”, a mai nap szentjének életműve és a pénteki napokon különösen is fontos Jézus Szíve tisztelet összefonódik tehát e Jézus és Mária Szent Szívét címerében viselő rend által.