Az új Jeruzsálem

„Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: "Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!" És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei. Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt. Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. Falai jáspiskőből épültek, a város pedig kristályhoz hasonló színaranyból. A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik topáz, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket. Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka. A népek odahordják kincseiket és értékeiket. Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” Jel 21,9-27

A Szentírás magyarázat szerint a látomás bemutatja az angyal a szent várost, az Egyházat, mint a Bárány menyasszonyát és hitvesét. Ezzel rámutat érintetlen tisztaságára és ugyanakkor termékenységére, mert a lelkek millióit adja Krisztusnak. Az Egyházat nagy  város alakjában szemlélteti, amely az égből szállott alá. A színes leírásban nem egy helyen egybeolvad a földi és a mennyei Egyház képe. A városban ott lakik az Isten, akitől fényességét kapja. Az Egyház üdvrendi elődje a zsidó nép tizenkét törzse, ezért szerepel a törzsek neve az egyes kapuk fölött. Isten oltalma alatt áll, ezért van a kapuknál angyal, és az alap a tizenkét apostol. A város mérhetetlen nagyságát fejezik ki a méretek. A tér minden irányában egyforma, a tér kiterjedése, a kockaforma a tökéletesség kifejezése volt. Bár elképzelhető, hogy a város közepén a Ziggurat-hoz hasonló tornyot gondolt el János, sőt ez látszik valószínűbbnek. A különböző drágakövek Isten kegyelmeinek változatosságát akarják kifejezni és azt, hogy mivel az égi város szépségét emberi szavakkal lehetetlen leírni, János az akkor használatos drágakövek neveit használja fel, hogy amennyire lehet, érzékeltesse azt a szépséget, amelyet ember el sem tud képzelni. Temploma nincs, mert Isten és a Bárány állandóan bent lakik a városban. Nincs szükség Napra és Holdra, mert Isten és a Bárány lesznek a város temploma és örök világossága. Ez a kép azt fejezi ki, hogy a választottak mindenkor Isten boldogító jelenlétében fognak élni, Istent látni fogják úgy, amint van, és ez boldoggá fogja őket tenni.