2014. július 31., csütörtök

A rendalapító: Loyolai Szent Ignác

Ignác származása és ifjúkora

Ignác, eredeti nevén Iñigo López de Loyola, 1491-ben született egy baszk nemesi család sarjaként. Udvari apródként, később lovagként ambiciózus tervei voltak, amint későbbi bizalmasai utalnak rá, bátor volt „a játékban, a nők körüli forgolódásban, a verekedésben és a hadakozásban. Megkísértette a test, és le is győzte”.

A fordulat

Iñigo nem volt hivatásos katona. A spanyol király felhívására azonban hadba indult, mint lovag. 1521 pünkösd vasárnapján Pamplona várának védelmében súlyosan megsebesült egy francia ágyúgolyótól. Az egyik lába azonban rövidebb maradt a másiknál. Hosszú ideig otthon kellett feküdnie, loyolai kastélyukban. Olvasnivalót kért, de csak Jézus élete volt kéznél, és egy Szentek élete. A sebesült először kedvetlenül lapozgatta őket, de aztán egyre jobban elámult, s végül egészen e művek hatása alá került.

Manréza

Először a szent remeték nagy vezekléseit és hosszú imádságait próbálta utánozni. Díszes nemesi ruháját egy koldus rongyos öltözetével cserélte fel, és egy Manréza nevű kis város melletti barlangba vonult vissza, ahol majdnem egy egész évet töltött. Ez az időszak először a küzdelem ideje volt, a már-már kétségekig fokozódó lelki gyötrődésé, később pedig a misztikus átalakulásé.

Itt született meg a Lelkigyakorlatos könyv magja, amely később nagy segítségére volt abban, hogy társakat verbuválva közelebb vigye Istenhez a világot.

A tanulmányok időszaka

Sok terv, tapasztalat, kudarcélmény után Ignác arra jutott, hogy tanulnia kell.

Több mint tíz évet szentelt a tanulásnak, többek közt Párizsban és Barcelonában. Gyerekekkel kellett együtt ülnie az iskolapadban, hogy latinból az elemi ismereteket elsajátítsa. Közben azonban nagy figyelmet szentelt az embereknek is.

Mindez persze nem ment nehézség nélkül. Apostoli munkálkodását egyesek gyanakodva nézték, ezért többször is az inkvizíció börtönébe került, de mindig felmentették. 

A Jézus Társasága születése 

Már Barcelonában fölébredt benne a vágy, hogy néhány embert maga köré gyűjtsön. Azonban csak Párizsban sikerült neki közösséget kovácsolnia. Az első társak: François Xavier, Pierre Favre, Diego Laínez, Simon Rodrigues, Nicolas Bobadilla, Alfonso Salmerón voltak. Miután elvégezték nála a lelkigyakorlatokat, arra a következtetésre jutottak, hogy „teljesen szakítanak a világgal, és a szegénység és a kereszt útjára lépnek”. Ideáljuk az apostolok élete volt.

1534. augusztus tizenötödikén közös fogadalommal pecsételték meg barátságukat Párizsban. Elhatározták, hogy segítenek a lelkeknek, és elmennek a Szentföldre; ha azonban egy éven belül nem sikerül oda eljutniuk, vagy ha nem maradhatnak tartósan Palesztinában, akkor Rómában felajánlják szolgálataikat a pápának.

Tanulmányaik befejezése és papszentelésük után Velencében várták a lehetőséget, hogy a Szentföldre induljanak. Ez azonban meghiúsult. Így elmentek Rómába jelentkezni a pápánál.

Itt lelkipásztori munkákkal és lelkigyakorlat adással kezdtek foglalkozni. A nép nyelvén ők voltak a „zarándok papok”. Közben vártak a pápa döntésére: hova is küldi őket? Hosszas tanácskozás után elhatározták, hogy közösségüket renddé alakítják át, amelynek „Jézus Társasága” lesz a neve. 1540. szeptember huszonhetedikén elkészült a Regimini Militantis Ecclesiae című ünnepélyes dokumentum, amellyel III. Pál pápa jóváhagyta az új alapítást.

Ignác mint általános elöljáró

Társai egyhangúlag Ignácot választották meg első generálisuknak.

Ignác jó tíz évig dolgozott a Rendalkotmányon, ami főleg misztikus imáiból nőtt ki, de a szabályok létrehozásában szerepe volt a tapasztalatnak, a társaival való tanácskozásnak, más szerzetesrendek tanulmányozásának és az alapos megfontolásnak is.

Mindemellett a Rend ügyeinek intézése is Ignác vállát nyomta. A Jézus Társasága gyorsan terjedt Európa szerte; Indiában és Távol-Keleten az első jezsuiták elkezdték a missziós munkát. Létrejöttek az első jezsuita kollégiumok, többek közt a Római Kollégium (a mai Gergely egyetem).

Ignác betegeskedései mellett is fáradhatatlan volt. Egyszer maga is megállapította: „Harminc esztendő alatt akár esett, akár fújt, semmi nem tartott vissza attól, hogy az Isten szolgálatára tervbe vett munkát órára pontosan el ne kezdjem”.

1556. július harmincegyedikén véget ért Ignác földi élete. Titkára azt írta, hogy úgy halt meg, mint bárki más, de műve, a Jézus Társasága, kb. ezer taggal szilárdan állt. Ignácot 1622-ben avatták szentté, s ünnepét a következő évben felvették a római naptárba.

Milyen ember volt Szent Ignác?

Egy bizalmas barátja e szavakkal jellemezte: „Ignác atyánkban nagyszerű természet és átfogó szellem párosult egymással. Ezeknek az adottságoknak a birtokában, és Urunk kegyelmével minden erejét latba vetette, hogy nagy dolgokat vigyen végbe, és minden tette csupa tűz volt. Akár a Társaságot nézi az ember, amelyet alapított, akár a Lelki gyakorlatokat, úgy találja, hogy csupa életet árasztó szeretet, csupa lobogás, soha nem nyugvó buzgalom, állandó felhívás és ösztönzés a lelkek tettre kész megsegítésére.” Szent Ignácra semmi sem lehet jellemzőbb, mint életének, a Lelkigyakorlatok egész szellemének és a rendi szabályok fő irányvonalának rövid, de találó foglalata:

Omnia ad maiorem Dei gloriam - Mindent Isten nagyobb dicsőségére.

Forrás: Jezsuiták

2014. július 30., szerda

Aranyszavú Szent Péter élete

Aranyszavú Szent Péter (görögül Petros Chrysologos, latinul Petrus Chrysologus) (Imola, Ravenna mellett 400 körül – Ravenna, 450 körül), Ravenna püspöke, a homéliák doktoraként ismert kítűnő szónokot XIII. Benedek pápa emelte az egyháztanítók sorába 1729-ben.

Cornelius, Imola püspöke avatta diakónussá, majd archidiakónus lett III. Valentinianus római császár közbenjárására. III. Szixtusz pápa tette meg Ravenna püspökévé 433 körül. A hagyomány szerint a pápa azért nem fogadta el a város saját választottját, mert álmában megjelent Péter apostol és Szent Apollinárisz, Ravenna első püspöke, egy fiatalembert mutattak be neki, és őt nevezték Ravenna új püspökének. S amikor Ravenna küldöttei megérkeztek, Szixtus pápa felismerte Péterben az álombeli fiatalembert, és őt szentelte fel.

Péter püspök rövid, de ihlettől áthatott beszédeket mondott. Amikor Galla Placidia meghallgatta első szentírásmagyarázatát, aranyszavúnak nevezte őt. Péter püspök elítélte az ariánus és monofizita tanokat, eretnekségnek nevezte őket. Homéliáit egyszerű és világos stílus jellemezte. Magyarázta az Apostoli hitvallást, beszélt Keresztelő Jánosról, Szűz Máriáról és az Ige megtestesülésének misztériumáról. Azt javasolta, hogy naponta részesüljön mindenki az eucharisztiában. Arra buzdította hívőit, hogy bízzanak a Jézus által hirdetett bűnbocsánatban. I. Leó pápa tanácsadója lett. A monofizita Eutükhész Pétert kérte meg, hogy járjon közben ügyében a pápánál, miután az 448-ban tartott konstantinápolyi zsinat elmarasztalta őt. Péter Eutükhésznek írt válaszát megőrizték a Khalkédóni zsinat határozatai között. Ebben Péter arra inti Eutükhészt, hogy vesse alá magát a zsinati határozatnak, és engedelmeskedjen Róma püspökének, Péter apostol utódjának. Félix, Ravenna érseke 176 homéliáját őrizte meg a 8. században. Péter püspököt mozaikkép ábrázolja a ravennai San Giovanni Evangelista templomban a császári család keleti és nyugati ágának tagjai között, ami azt bizonyítja, hogy rendkívül nagy befolyással rendelkezett.

Forrás: Wikipédia


2014. július 29., kedd

Szent Márta példája

Jézus szívesen látott vendég volt Márta, Mária és Lázár házában. Szent Mártával kapcsolatban az evangélium két fontos találkozásról számol be. Egyik, amikor sürögve-forogva szolgálta Jézust. A másik, amikor Lázár feltámasztásakor az Úrral beszélget.
Szent Lukács evangéliuma jegyezte le az eseményt, amikor Jézus betért Márta és Mária házába. Márta sürgött forgott, mindenben meg akart felelni a vendéglátás követelményeinek. A testvére Mária Jézus lábához ült, és hallgatta őt. Az evangélium úgy tűnik, szembe állítja a két magatartást. Ugyanis Jézus azt mondja Máriáról, hogy a jobbik részt választotta.
Mégis azt kell mondanunk, hogy nem ellentétről van szó, hanem hangsúly eltolódásról. Akkor épp, az volt a legfontosabb, hogy Jézusra figyeljen a testvérpár. De ugyanilyen fontos a Jézusért végezett tevékenység is. Épp ezért Márta a háziasszonyok védő szentje. A keresztény lelkiségben a vendéglátás mindig is fontos erény volt. Innen a latin mondás is, hogy vendég jött, Krisztus érkezett. Szent Benedek a szabályzatában azt kérte a szerzetesektől, hogy az érkező vendéget úgy fogadják, mintha Krisztus látogatná meg őket. Azt írja, hogy miután együtt imádkoztak a vendéggel, váltsanak békecsókot, hallgassák meg a Szentírás tanítását és lássák el kellőképpen. Ez kiemeli, hogy az imádságot, a Krisztusra figyelést, semmi nem előzheti meg. Sőt ez az alapja mindennek.
Márta második találkozása, ezt az egyensúlyt állítja helyre. Lázár halálakor történt, amikor Jézus elment a sírhoz. Ekkor Jézus és Márta között egy mély párbeszéd alakult ki. Jézus azt mondta Mártának: „Mindaz, aki él és hisz bennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt? Márta az válaszolta: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön” Márta most sem tagadta meg önmagát, mert tevékeny természete arra sarkalta, hogy Jézus elé siessen. Ugyanakkor számon kérő is: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” De most már a helyén vannak a dolgok, mert a hite mindent megelőz.
Márta példája a mai napon arra ösztönöz bennünket, hogy életünk tevékenykedése közepette se feledkezzünk meg Krisztusra függeszteni tekintetünket, mert ez a jobbik rész. Lehet bármi ez a tevékenykedés: a munkánk, hivatásunk, szabadságunk, szórakozásunk, vendégfogadás: mindezekben a jobbik rész a lelkület, a Krisztusra szegezett tekintet. A mód, ahogyan megtesszük a dolgokat, a tartalom, ami a cselekedet mögött van. E nélkül minden üres lesz, vele bármi értelmet nyer. „Az egy szükséges”, hogy Isten legyen életünk középpontjában, és hogy mindent ennek rendeljünk alá, semmiképp se fordítva.

Forrás: Szeged-Alsóvárosi Ferences Rendház és Plébánia



Szent Márta és Jézus


2014. július 27., vasárnap

Pálos búcsúi szentmise Klastrompusztán


A Magyar Pálos Rend nevében

a rendalapítónk, esztergomi Boldog Özséb vezetésével,
tisztelettel és szeretettel hívjuk

az első pálos szerzetesek kezei által,
a Szent Kereszt tiszteletére emelt
klastrompusztai pálos templom és kolostor romjainál

2014. szeptember 14-én, vasárnap 12.00 órakor

tartandó ünnepi, búcsúi szentmisére.

Forrás: Magyar Pálos Rend


2014. július 26., szombat

Örökimádás Vácon

2014. július 6-án azzal a céllal érkezett Magyarországra Justo Antonio Lofeudo MSS atya, a Legszentebb Eucharisztia Misszionáriusainak egyik alapító tagja, hogy Vácon, a piaristák Szent Anna-temploma frissen felszentelt szentségimádási kápolnájában segítsen megszervezni az örökimádást. Ténylegesen az év 365 napján 0 órától 24 óráig működő kápolna most először indul az országban, a világban viszont már 3000 ilyen létezik, ahol nem szerzetesek végzik a szentségimádást, hanem laikusok. Mindig nagy kegyelmeket hoz annak a vidéknek, országnak, ahol ez megvalósul.

Jelentkezés a szentségimádásra:
Bocsa József SchP
prhvac@gmail.com
+36 30 524 82 91

Forrás: Youtube



Ének Szent Annához





















Krisztus Jézus Nagyanyjának,
Dicsőséges Szent Annának,
Zengjen buzgó éneket,
Szívünkből a szeretet.
Kérünk te szent magzatodért,
És kit ő szült Megváltónkért,
Szent Anna, Szent Anna
Krisztus Jézus nagyanyja,
Légy híveid oltalma.

Te vagy azon áldott szent föld,
Melyből ama szép virág nőtt,
Szüzességnek liljoma,
Üdvözítőnk Szent Anna
Kérünk te szent...

Mily nagy a te méltóságod,
Hogy az Isten így megáldott,
Hogy ennyire szeretett,
Fölmagasztalt Tégedet.
Kérünk te szent...

Forrás: SzVU. 214.

Kérdések a cölibátusról

Könyvajánló

Arturo Cattaneo: Nős papok? - Harminc égető kérdés a cölibátusról

Az évszázadok során – és az elmúlt évtizedek sem mentesek ettől – nem hiányoztak a támadások a papi nőtlenség ellen. Fel kell ismernünk, hogy ezek nem ritkán a hittel teljességgel szembehelyezkedő környezetből és mentalitásból származnak, és sajnos olyan, sokszor nem is rejtett erők koordinálják e támadásokat – időben és módszerben -, melyek célja elgyengíti a Krisztusról szóló tanúságtétel egyik leghatékonyabb elemét: a Mennyek Országáért vállalt szüzességet.

A cölibátus ugyanolyan idegen a mai kultúrától, mint a házastársak egymáshoz való hűsége vagy a házasság előtti önmegtartóztatás. El kell ismernünk, hogy a modern kor egyik legnagyobb nevelői kihívása előtt állunk. Az 1960-as évek szexuális forradalma, amely az ember felszabadítását ígérte, valójában ösztönei rabszolgájává tette az embert. A papi cölibátus mélyén meghúzódó logika ugyanaz, mint amely a keresztény házasságban is jelen van: a „minden” és a „mindörökké” teljes ajándéka a szeretetben…

Forrás: Martinus


Szent Anna és Szent Joakim, a Boldogságos Szent Szűz szülei

A Boldogságos Szűz Mária szüleiként az Egyház a szentek sorában tiszteli őket az őskeresztény századok óta, noha alakjukról semmi, de még a nevük sincs feljegyezve az Evangéliumban.
Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joakimnak hívták. Figyelemreméltó, hogy Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joakim pedig: Isten megvigasztal.

A legenda szerint Joakim Názáretben vette feleségül a hozzá hasonlóan Júda nemzetségéből és Dávid házából származó Annát. Már húsz éve éltek együtt, de gyermekük nem született. Isten hos.- szú ideig engedte ezt, hogy megmutatkozzon az emberi természet meddő volta Krisztus eljövetele előtt.

A gazdag és jámbor Joakim szüntelenül imádkozott és áldozatokat ajánlott fel Istennek, hogy szabadítsa meg őket a gyermektelenségtől. A házaspár fájdalmát tovább fokozta, hogy amikor a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joakim áldozati ajándékot akart felajánlani, a pap visszautasította, mondván: bűnös kézből nem fogad el ajándékot – Joakim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta. A mélyen megbántott Joakim félrevonult a hegyekbe, hogy imádkozzék. Ugyanekkor Anna is könnyek között könyörgött kertjében Istenhez gyermekért.

Nem sokkal később az imádkozó férfinak megjelent Isten angyala, és megvigasztalta: imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük, s a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Az angyal utasította Joakimot, menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen.

Joakim az Aranykapunál valóban találkozott Annával, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek visszatértek otthonukba, Názáretbe.

Mária születésének idején érdekes eseményre mutat rá Josephus Flavius, aki elmondja, hogy Heródes, érzékelve a nyugtalanságot, amit a Dávid házából ígért Messiás idejének közelsége a köznépből kiváltott, megsemmisítette a családok Templomban őrzött leszármazási tábláit. Nagyon valószínű, hogy ekkor utána nézett annak is, kik a közeli Dávid - leszármazottak.

Joakimnak és Annának azonban nem történt semmi baja. Csendes, észrevétlen életet éltek egy nagyon szerény házban, mely a Názáretben feltárt barlanglakások egyike volt. Az 5-6. században Mária föltételezett születési helye fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26. Az Egyház ekkor tartja Jézus Krisztus test szerinti nagyszüleinek, Szent Joakimnak és Szent Annának emléknapját.

A házaspár életét gyümölcséről, a Szűzanyáról lehet felismerni. Szent Anna talán nem is sejtette, kit bízott gondjaira Isten, amikor Mária édesanyja lett. Becsülettel tette dolgát, hitre, imádságra nevelte lányát. Sokszor mi is csak később vesszük észre, milyen nagy dolgokat tett velünk az Isten.

Nem sokkal Mária születése után Joakim meghalt. A hagyomány szerint Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevű férfihoz, kitől ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Majd Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevű férfihoz, akitől újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.

Sorsukat az apokrif legenda így részletezi: az a Mária, aki Anna második házasságából született, később Alfeus felesége lett, és négy fiút szült: Jakabot, Júdás Tádét és a Zelóta Simont, akik Jézus apostolai lettek, valamint a Justusnak nevezett Józsefet, aki Jézus tanítványa volt. A harmadik Mária, akit atyja után Szalóménak is hívtak, Zebedeus felesége, Jakab és János apostol anyja lett. Ezek az adatok természetesen nem fedik a történeti valóságot, de jelzik azt a hívő és szeretettel teljes gondoskodást, amellyel a hagyomány próbálta értelmezni az evangéliumokban is előforduló „Úr rokonai” kifejezést.

Nem tudni biztosan, Anna mikor halt meg: mielőtt még Jézus leendő anyja hazakerült Názáretbe, vagy csak ezután. A legenda szerint Anna még élt, amikor a Szent Család Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.

Istenünk, ki Szent Joakimot és Szent Annát arra választottad, hogy tőlük szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél.

Forrás: Új Hajtás



2014. július 25., péntek

Szent Jakab útja

A zarándokút története

A Santiago de Compostelába, az idősebb Szent Jakab apostol sírjához vezető zarándokutat spanyol neve után (el camino de Santiago) gyakran csak El Caminoként emlegetik.

Jakab Betszaidában született Zebedeus és Szalóme gyermekeként. Halászatból élt, ahogyan apja is. Egy napon Jézus a Genezáreti tó partján sétált, amikor megpillantotta Jakabot, és testvérét, Jánost, amint apjukkal hálójukat javították, és meghívta őket tanítványainak. Jézus tüzes természetük miatt elnevezte őket Boanergesznek, vagyis mennydörgés fiainak. Jakab testvérével, Jánossal és Péterrel Jézus kedves tanítványai közé tartozott, ők voltak jelen Jairus lányának feltámasztásánál, Jézus színeváltozásánál és Jézus szenvedésének előestéjén a Getszemáni kertben. Az idősebb Jakab volt az apostolok közül az első vértanú, Heródes Agrippa 44 körül Jeruzsálemben lefejeztette. "Ebben az időben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik. János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette." (ApCsel 12, 1-2).

Valószínűleg a 7. század környékén az arab pusztítás elől menekítették Hispániába a földi maradványait. A 7. századtól él az a hagyomány, hogy Szent Jakab missziós útján elért egészen a mai Spanyolország területéig, a 9. századtól pedig az Egyház úgy tartja, hogy sírja Hispániában van. A legenda szerint a 800-as évek elején Pelagiónak, egy galíciai remetének egy csillag jelent meg, és elvezette Szent Jakab elfeledett sírjához. Innen ered a város, Santiago de Compostela neve; Szent Jakab spanyolul Santiago, Compostela (campus stellae) pedig csillagrétet jelent. Teodomiro, a galíciai Iria Flavia városának püspöke a Pelagio által megtalált holttestet Szent Jakabénak nyilvánította. II. Alfonz (759-842), Asztúria királya Szent Jakabot királysága védőszentjévé tette, sírja felett pedig tiszteletére egy templomot építtetett, melyet bencés szerzetesek gondjaira bízott.

A szent helyekre történő zarándoklat a 3. századtól a keresztény gyakorlat része lett. A szentek sírhelyére történő zarándoklatot érdemszerző tettnek gondolták. A középkorban gyakran tettek fogadalmat zarándoklat megtételére, mert úgy vélték, hogy a zarándoklat érdekében tett erőfeszítés kötelezi a szentet arra, hogy segítsen. A középkorban a legnépszerűbb zarándokhely Jeruzsálem és Róma volt, azonban az arab, majd a török hódítások miatt egyre kockázatosabbá vált Jeruzsálembe eljutni, ennek is köszönhető, hogy Santiago nagyon rövid idő alatt jelentős zarándokhellyé nőtte ki magát.

Az első zarándokok a 10. században a cantabriai part mentén utaztak, amit ma északi útként ismerünk, így elkerülték a mórok által megszállt területeket. 1002-ben Calatañazornál a leóniak a Kasztíliai Grófsággal és a Pamplonai (a későbbi Navarrai) Királysággal szövetségben győzelmet arattak a Córdobai Kalifátus hadvezére, a spanyolok által Almanzornak nevezett Al-Hajib Al-Manszúr vezette mór sereg felett. Ezt követően vált lehetővé, hogy III. (Nagy) Sancho navarrai, és VI. Alfonz leóni király a nemrég felszabadított területeken keresztül új útvonalat tervezzen Santiagóba, amely összekötötte a Navarrai, a Kasztíliai és a Leóni királyság fővárosait. Ez a mai francia út, melynek első leírását az öt könyvből álló Codex Calixtinusban találjuk.
A kódex egy 12. századi öt könyvből álló kézirat, melyet korábban II. Callixtus pápának tulajdonítottak, valójában szerkesztője Aymeric Picaud francia szerzetes volt. A kódex első könyvében Szent Jakabnak tulajdonított prédikációkat, mártírságának leírását, és tiszteletére mondott liturgiákat találjuk. A második könyv 22 Szent Jakabnak tulajdonított, több esetben zarándokok által tanúsított csoda leírását tartalmazza. A harmadik könyv leírja Szent Jakab holttestének Jeruzsálemből Galíciába szállítását, valamint említést tesz az első zarándokok azon szokásáról, hogy a galíciai tengerpartról kagylót gyűjtenek emléktárgyként. A fésűs kagyló Szent Jakab szimbóluma. A negyedik könyv Nagy Károly frank király hispániai hadjáratáról, roncesvallesi vereségéről és Roland lovag haláláról szól. Ebben a könyvben olvashatjuk azt a legendát, hogy Szent Jakab megjelent Nagy Károlynak, hogy sürgesse sírjának megszabadítását a móroktól, és a Tejutat adta iránymutatóul neki. A mórölő Jakab legendáját a katolikus propaganda egyik korai példájának tartják, melynek célja az volt, hogy lovagokat toborozzanak a Santiago-rendbe. A lovagrendet azért alapították, hogy segítsen megvédeni az egyházi érdekeltségeket a mórok támadásaitól. Később kínossá vált a bosszúálló, vérszomjas Szent Jakab-kép, ezért III. Fülöp (1578-1621) elrendelte, hogy a negyedik könyvet távolítsák el a Kódexből. A francia úton járva napjainkban is találkozhatunk Mórölő Szent Jakab tiszteletére állított szobrokkal és kápolnákkal. Az ötödik könyv gyakorlati tanácsok gyűjteménye zarándokoknak, hol álljanak meg, milyen ereklyéket, szentélyeket keressenek fel, óvatosságra int a csalókkal és a rossz ételekkel kapcsolatban, leírja az utat Franciaországból az apostoli városig, a régiókat, melyen átvezet az út, az benyomásokat az ott élő emberekről, Santiago de Compostela városát és a katedrálist; ezt olvasva betekintést nyerünk egy 12. századi zarándok életébe. Az ötödik könyvet az első útikalauzként is emlegetik. Modern korunk zarándokai ugyanazokat a helyeket járják be, amelyeket a Kódex említ.

II. Callixtus pápa 1122-ben elrendelte, hogy minden olyan esztendő, amelyben Szent Jakab mártírságának ünnepe, július 25-e vasárnapra esik, szentév legyen. 1179-ben III. Sándor pápa bullájában ezt megerősítette, bár ezt a bullát újabban egy 15. századi hamisítványnak vélik. A szentév, vagy jubileumi év gyökere az Ószövetségben 50 évente visszatérő jóbel-év, amikor minden mezei munka szünetel, az eladott földbirtokok visszakerülnek a korábbi tulajdonoshoz vagy annak családjához, a zsidó rabszolgák pedig visszanyerik szabadságukat. (A gyakorlatban ennek megvalósítására azonban sosem került sor.) A szentév a kegyelem különleges ideje, a bűnbocsánat és az ideigtartó büntetés elengedésének éve. A nyugati egyházi hagyomány különbséget tesz a bűnbocsánat és a büntetés elengedése között. Az ideigtartó büntetés a halál után a tisztítóhelyen való szenvedés, amellyel a lélek törleszti a megbocsátott halálos bűnökért még meg nem adott elégtételt, és megtisztul a rendezetlenül maradt bocsánatos bűnöktől. A teljes búcsú (indulgencia plenaria) a bűnbánat szentségében (gyónás) már feloldozást nyert bűnért járó ideigtartó büntetés elengedése. A teljes búcsút elnyerhetik mindazok, akik a szentév során meglátogatják a katedrálisban az apostol sírját és ott imádkoznak egy Hiszekegyet és egy Miatyánkot a pápa szándékára, elvégzik a szentgyónást (a katedrális honlapja szerint ezt a búcsú elnyerése előtt és után 14 nappal is megtehetik) és szentáldozáshoz járulnak. A teljes búcsút elhunytakért is fel lehet ajánlani. A jubileumi évben Santiago de Compostelában lehetőség van a korábban tett fogadalom alóli felmentésre, vagy a fogadalom méltányos megváltoztatására is.

A zarándokok egyre növekvő száma miatt az út mentén szerzetesek telepedtek le, kolostorokat, templomokat, kórházakat, szállásokat, utakat és hidakat építettek. A fejlődő infrastruktúra odavonzotta az embereket, új városok épültek. A keresztény királyoknak érdekében állt a muszlimoktól visszafoglalt területek újbóli benépesítése, ezért kedvezményeket és kiváltságokat adtak az itt letelepedőknek. A 12. és a 13. században évente 250.000 zarándok kereste fel Szent Jakab sírját. A legtöbb zarándokot az erős hit vezette,  számukra az út a megváltás elnyeréséhez szükséges  vezeklés volt, másokat súlyos bűneik miatt ítélték hosszú zarándoklatra, néhányan pedig jó pénzért egy-egy uralkodó helyett járták végig az utat. A zarándokok jól felismerhetőek voltak a ruházatukról, kezükben botot tartottak, melyre egy ivásra szolgáló lopótök volt akasztva, oldalukon táska lógott, fejükön kalapot hordtak, de legjellegzetesebb az általuk viselt kagyló volt, mely vagy igazi fésűs kagyló volt, amelyet kezdetben Finisterrében szedtek fel a tengerparton, ahol állítólag Szent Jakab prédikált, vagy ólomból, ónból, ezüstből készült. A kagylót azok érdemelték ki, akik eljutottak Santiagóba, később az úton lévő zarándokok is viselték, védelmező jel lett számukra, hiszen súlyos bűnnek számított annak a megtámadása, akinek a ruházatán ott volt a kagyló.

A 14. századtól hanyatlás figyelhető meg a zarándokok számában, ez köszönhető a pestisjárványoknak, a 16. századtól a reformáció elterjedésének és a vallásháborúknak, majd a felvilágosodás eszméi terjedésének. A zarándokúton a 15. századtól az út elhagyatottabb részein rablók garázdálkodtak. 1589-ben, az angol-spanyol háború alatt az apostol földi maradványait elrejtették Francis Drake, angol kalóz és tengerész elől. A Szent Jakab-út egyre inkább kezdett a feledés homályába merülni. A 18. században a zarándoklatot a babonasággal sorolták egy kategóriába. A 19. században a Szent Jakab kultusz újraélesztése érdekében relikviák után kezdtek kutatni, és 1879-ben az apszis falai között rá is találtak. XIII. Leó az ereklyét valódinak ismerte el. A 20. század elején a spanyol polgárháború akadályozta meg a zarándoklat újraéledését. A 20. század közepétől a Szent Jakab-út menti művészettörténeti kincsek kerültek a kutatók látóterébe, majd az 1960-as évektől újra megjelentek a vallásos zarándokok, főleg Franciaországból. A zarándokút a 20. század végén kezdte újra reneszánszát élni. Franco halála (1975) után 1978-ban lefektették a demokratikus alkotmányt, ezt követően a Szent Jakab-út ismét bekerült a nemzetközi köztudatba. 1982-ben II. János Pál pápa Santiagóba látogatott, bár akkor az spanyolországi apostoli útjának  csak egy állomása volt. A zarándokok számának növekedése részben előidézője, részben következménye volt annak, hogy  az Európa Tanács 1987-ben az első kulturális útnak nyilvánította a Szent Jakab-utat. A sárga nyíl az 1980-as évektől lett hivatalos jelzés. 1993-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította a spanyolországi, 1998-ban pedig a franciaországi szakaszt. Napjainkban a zarándokok a föld minden tájáról érkeznek, a vallási indíttatás mellett sokakat spirituális okok, kulturális érdeklődés, vagy a fizikai kihívás motivál. A zarándoklatot teljesítők száma ugrásszerűen megnőtt az elmúlt 25 évben, a szentévek pedig kiemelkedő zarándokszámot eredményeztek.

Forrás: El Camino de Santiago - http://2010camino.blogspot.hu/


2014. július 24., csütörtök

Árpád-házi Szent Kinga (Kunigunda) élete

Árpád-házi Szent Kinga (vagy Kunigunda) 1224.március 5-én született Esztergomban, IV. Béla fejedelmünk és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő elsőszülött gyermekeként. Testvérei: Boldog Jolán, Boldog Konstancia és Szent Margit.
Tizenegy éves volt. amikor édesapját, IV. Bélát 1235-ben királlyá koronázták s nagynénjét, Árpád-házi Erzsébetet szentté avatták.
Már egészen fiatalon arra az elhatározásra jutott, hogy életét teljesen Istennek szenteli. Szülei azonban a fenyegető tatár hadsereg miatt, a katonai segítségben bízva igent mondtak a krakkói és szandomiri herceg leánykérésére. A házasságba Kinga is beleegyezett, tizenöt évesen feleségül ment V. Boleszláv lengyel fejedelemhez, de kérésére férjével együtt szüzességi fogadalmat tettek.
A tatár pusztítás nem kerülte el Lengyelországot sem. Az 1241-es esztendő a lengyelek számára is vereséget hozott s Kinga férjével együtt előbb a szepességi Podolin városban majd Csor várában talált menedékre. Királynéként is buzgón imádkozott (a hagyomány imájának tulajdonítja, hogy Lengyelország megmenekült a tatárdúlástól), ápolta a szegényeket és betegeket.
A következő években, az újjáépítés során többszörösen kiérdemelte a lengyel nép szeretetét, különösen, amikor apjától küldött bányászok feltárták Wieliczka híres sóbányáit.
A tatárjárás után,1249-ben hazalátogatott Magyarországra, hogy édesapjától kérjen segítséget nélkülöző népe számára. Ekkor kapta ajándékba máramarosi sóbányát. Jegygyűrűjét lehúzta s a birtokbavétel jeléül az aknába dobta. A legenda szerint, amikor 1251-ben Wieliczkában sóbányát nyitottak, az első sótömbben megtalálták a királyné gyűrűjét. A bányászok jámbor hagyománya azt tartja, hogy a sóbánya költözött át Lengyelországba. Ez a híres bánya Lengyelország első és legnagyobb sóbányája, igen látványos sószobrokkal és földalatti templommal.
Árpád-házi Szent Kinga nagy mértékben hozzájárult az ország gyarapításához, teljes hozományát (40.000 aranymárka) a tatárok elleni védelemre áldozta, a tatárjárás után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez. Templomokat, kórházakat, kolostorokat építtetett. 1257. március 2-án V. Boleszláv király kimutatva háláját felesége országépítő tevékenysége iránt, oklevélben neki adományozta a Krakkótól délre eső Szandec tartományt, ahol Kinga kiemelkedő kulturális jelentőségű ferences kolostort alapított.
V. Boleszláv hosszas betegség után 1279-ben halt meg. Kinga ettől kezdve teljesen istennek szentelte életét, bár a lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását. A temetésen már a klarisszák ruhájában jelent meg. így is jelezve élete özvegyi szakaszának irányát és tartalmát. Abba az ószandeci klarissza zárdába lépett be, félévvel előtte megözvegyült húgával együtt, amelyet annak idején a férjével együtt építtetett és látott el javadalmakkal. Itt a Szegénység Úrnő szolgálatába szegődött. Személyes vagyonát szétosztotta a szegények között, jótékonykodással és önmegtagadó imaéletben teltek napjai. 1284-től az ószandeci kolostor apátnője volt. Élete hátralevő részét a folyamatos alamizsnálkodás és betegápolás kísérte végig. 1291 őszén betegeskedni kezdett és 10 hónapi betegség után 1292 július 24-én szomorkodó nővértársaitól körülvéve csendesen elhunyt.
A környék életében jótevőjének, holtában közbenjárójának ismerte, sírja búcsújáróhely lett. Néhány évszázad elteltével 1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta. 1695-ben XII. Ince pápa Lengyelország védőszentjei közé sorolta, XI. Kelemen pápa pedig 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította. II. János Pál pápa 1999. június 16-án iktatta a szentek sorába.
Árpád-házi Szent Kinga életében gyönyörű példáját adta az áldozatos Isten- és emberszeretetnek feleségként és királynőként egyaránt. A sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot és annak népét. Királynőként szerették és tisztelték, mégis távol állott tőle az uralkodói stílus. Egy percig nem uralkodott, viszont élete utolsó pillanatáig szolgált.

Forrás: Szent Kinga Gyógyintézet


Szent Kinga emlékére


2014. július 23., szerda

Szent Brigitta szerzetesnő, Európa társvédőszentje

 „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem”

Az Anyaszentegyház a mai liturgiában Szent Brigitta szerzetesnőt ünnepli. Nem csak azért, mert megérdemli tiszteletünket és figyelmünket, hanem azért, mert őt Európa társvédőszentjévé kérte Egyházunk. Mint védőszentet arra kérjük, hogy csodálatos életszentségével segítsen a lelkileg elnyomorodott Európát Krisztushoz visszavezetni, hogy töltse el teljesen Krisztus igazsága és szeretete, éljen újra Krisztus Európában. „Élek én” ragyogott fel gyermekarca 1303-ban Svédországban. Akkor még élt a keresztény Európa. A gyermekeket elvitték a krisztusi otthonba, a templomba, ahol Jézus személy szerint, emberi testével jelen volt. Abban az időben Svédország katolikus volt, minden templomában felszentelt papok szolgáltak, napi szentmisével. Akkor még nem ismerte a Galata levélben felujjongó Pál apostol örömét, és nem is merte volna magára vonatkoztatni: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem”. Bizonyosan ott kezdődött az a misztikus élet, amely Isten parancsainak a teljesítésében zajlott hetven éven át. Szülei úgy gondolták, hogy kislányuk a teremtő Isten tervében az emberek többségének hivatását örökölte: már kislányként férjhez adták. Férje boldogítása és gyermekek szülése és nevelése lett a küldetése. A boldogító szeretet szolgálatában telt el élete első szakasza. Nyolc gyermekkel ajándékozta meg Istent, férjét és hazáját. Felnőttként még tudatosabban akarta utánozni Jézus Krisztust az isten- és emberszeretetben, ezért az akkor száz éves ferences mozgalomhoz csatlakozott. Úgy gondolta, hogy Assisi Szent Ferenc alapelgondolása számára nagyon vonzó: megtartani Jézus Krisztus evangéliumát. Belépett tehát a ferences harmadik rendjébe. Férje halála után még inkább akarta átélni Jézussal együtt azt a bensőséges életet, amelyet az Úr szeretteinek elajánl. Ennek a misztikus életnek helyszínéül 1349-ben Rómát választotta. Szerzetesrendet alapított, amelyet róla neveztek el. Leányai ma is Jézust szolgálják közvetlenül és közvetve embertársaikban. A középkor mély hitével hatvankilenc évesen szentföldi zarándoklatot vállalt vezeklésként. A Szentföldre, Jézus hazájába többségében keresztények lakta vidékre gyalog is lehetett jutni, biztonságos volt a zarándoklat, mert a szent helyeket már száz éve ferencesek gondozták. Európa kereszténysége elvesztett valamit a XVI. században: azt a szentháromságos egységet, amelyért Jézus rimánkodva könyörgött Atyjához: „De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk”. (Jn 17,20-22) Hozzá hasonló családanyákat, az evangélium áldását és békéjét sugárzó ferences három rendet, Jézust és Atyját Európa alapjául vállaló modern embereket segítsen kialkalmazni az égben, mielőtt az isten nélküliség teljesen elpusztítaná a krisztusi örökséget.

Forrás: Kovács Bánk atya honlapja


Szent Brigitta 15 imája és az ahhoz kapcsolódó ígéretek

A boldogság titka

15 ima, melyet a mi Urunk, Jézus Kriztus mondott tolba Szent Brigittának Rómában, a Szent Pál templomban.

Elsőnek Adrian Parvilliers SJ. adta ki

1740-ben XII.KELEMEN pápa jóváhagyásával és ajánlásával.

IX. Pius pápa 1862 május 31-én hagyta jóvá az imákat a milánói Nagy Kongresszus ajánlatával.

Szent Brigitta, „észak nagy misztikusa" a XIV. századi Svédországban született előkelő családból. Tizennégy éves korában férjhez adták. A boldog keresztény házasságból nyolc gyermek született. Olyan szellemben nevelte őket, amint azt egy látomásában a Szent Szűz meghagyta neki: 

„Úgy igyekezz, hogy gyermekeid az én gyermekeim is legyenek!" Férje halála után, lemondva javairól két éves teljes visszavonultságban élt. Látomásait – melyek egyébként hétéves korában kezdődtek – svéd nyelven kezdte lejegyezni.

Élete kemény időszakaiban ismerte fel a Krisztusnak felajánlott szenvedések értékét és megértette, hogy az emberben a bűn lealacsonyodást, az Istenben való kiengesztelődés pedig szabadságot, az emberi kiteljesedést jelenti. Imáiban kérte a Szenvedés Emberét, Krisztust, hogy t tudassa vele: 

hány ostorcsapást és ütleget kellett elviselnie szenvedése során? 

Az isteni Üdvözítő meghallgatta kérését, megjelent Brigittának és így szólt:

„Megváltó szenvedésem alatt testemre 5480 ütést mértek.Sebeim tiszteletére és megdicsőítésére imádkozzál egy éven át naponta 15 Miatyánkot és 15 Üdvözlégyet azzokal az imákkal, melyeket tollba mondok neked. Igy az év lejártával minden Szent Sebemet megtiszteled."

Az Úr Jézus megígérte Szent Brigittának és mindazoknak, akik ezeket az imákat egy éven át naponta elvégzik, a következőket:


1. Rokonságából 15 lelket kiszabadítok a Tisztítótűzből.
2. Rokonságából 15 lelket megtartok a kegyelemben.
3. Rokonságából 15 bűnös lélek megtér.
4. Ezen ima végzői elérik a tökéletesség első fokát.
5. Halála előtt 15 nappal Testemmel és Véremmel táplálom, hogy megmentsem az örök éhségtől és szomjúságtól.
6. Halála előtt 15 nappal megadom a kegyelmet, hogy felismerje összes bűneit, és azok felett tökéletes bánatot érezzen.
7. Győzelmes Szent Keresztem jele, segítsége és védelme lesz az ellenség minden támadásával szemben.
8. Halála előtt eljövök hozzá legdrágább, szeretett Édesanyámmal.
9. Lélket Én magam fogadom és vezetem az örök boldogságba.
10. Az örök életben Istenségem Forrásából bőségesebben jutattok azoknak, akik ezt az imát elvégzik. 
11. A még hoszzú időn át halálos bűnben élőknek is megbocsájtom bűneiket, ha ezt az imát elvégzik. 
12. Én magam oltalmazom meg őket a kisértésektől. 
13. Érzékszerveiket épségben megőrzőm. 
14. Megóvom őket a hirtelen haláltól. 
15. Megmentem lelküket az örök kárhozat veszélyétől. 
16. Mindent elnyernek amit a Bodogságos Szűz által kérnek Istentől. 
17. Akik egész életükben öntörvényűen éltek bár, és emiatt már másnap meg kellene halniuk, ha ezt az imát el akarják mondani, meghosszabbítom életüket. 
18. Az ima elmondója minden alkalommal részleges búcsút nyer. 
19. A Mennyben a legmagassabb angyali karok boldogságát juttatom neki. 
20. Aki ezt az imát másokkal megismerteti, sosem lesz lelki örömök nélkül, és az örök boldogságban részesül. 
21. A helyen, ahol valaki ezt az imát mondja, Isten mindig jelen lesz kegyelmével. 

Szent Brigitta ezeket az igéreteket a megfeszített Krisztus képe előt kapta.


ELSŐ IMA

- Miatyánk, üdvözlégy -

Uram, Jézus Krisztusom, örök gyönyörűsége mindazoknak, akik szeretnek Téged.

Te vagy az örömet túlszárnyaló öröm, minden bűnös vágya, üdve és reménysége.

Szereteted örök bizonyságát adtad azzal, hogy felvetted emberi természetünket, s végtelen szeretetedből köztünk maradsz az idők végezetéig.

Kérlek, emlékezz fogantatásodtól kereszthalálodig értünk elszenvedett fájdalmakra, mellyel megváltottad a vilagot!

Emlékezzél Uram, hogy az utolsó vacsorán tantíványaid lábát mostad, majd szent Testedet és Véredet adtad nekik táplálékul, beszéltél nekik közeli szenvedésedről, és gyengéden vigasztaltad őket.

Emlékezz a keserü fájdalomra, mikor igy imádkoztál:

„ SZOMORÚ AZ ÉN LELKEM MINDHALALIG. ”

Emlékezz Uram a halálfélelemre, melyet ifjúságod virágában kellett elszenvedned, mikor háromszori, vérrel verejtékező imád után tanitványod, Júdás elárult.

Választott és kiemelt néped fiai fogtak el, és három bíró elitélt; mindez a húsvéti nagy ünnepek kezdetén törtent.

Emlékezz Uram, hogy megfosztottak ruháidtól, gúnyból bíborpalástot adtak Rád, szemedet bekötötték, arculvertek, tövissel koronáztak, kezedbe jogarként nádat adtak, oszlophoz kötöttek, ostorozó ütlegekkel borítottak, szidtak, gyaláztak, sértegettek.

Mindezekre a fájdalmakra és gyötrelmekre, melyeket keresztrefeszitésed előtt kellett szenvedned, kérlek, hogy add meg nekem halálom előtt az igazi bűnbánat kegyelmét; add, hogy bűneimet meggyónhassam, és bocsánatodat elnyerjem! 

Ámen.

MÁSODIK IMA

Miatyánk, üdvözlégy - 
Jézusom, Te, aki az angyalok szabadon választott öröme és az édenkert legfőbb boldogsága vagy, emlékezz a fájdalmakra és rettenetre, melyet akor éreztél, mikor ellenségeid dühös oroszlánként vettek körül, ütlegek ezrével kinoztak, sértegettek, gyaláztak és leirhatatlan kegyetlenséggel marcangolták Testedet.

A sértő szavakért elszenvedett kínokra emlékezve könyörgök Hozzád Megváltóm, szabadits meg engem minden látható és láthatatlan ellenségemtől!

Védelmezz engem, hogy oltalmad alatt elnyerhessem az örök üdvösséget!

Ámen.

HARMADIK IMA

- Miatyánk, üdvözlégy -

Jézusom, a Szentháromság második személyekent a világ teremtője vagy. Alkotója a mennynek és a földnek, korlátlan úr vagy mindenek felett, Néked semmi határt nem szabhat.

Te tartod össze a világmindenséget hatalmaddal és szereteteddel. Emlékezz azokra a szörnyű fájdalmakra, melyeket akkor éreztél, amikor a zsidók kezedet és lábadat a tompa szegekkel átverték, ütést ütés után mérve Rád.

És mivel még akkor sem találtak szánalomra méltónak, dühükben Testedet taszitgatták, ezáltal sebeidet kitágitották, és csontjaidat – Testedet kifeszítve – kiforgatták, amig a keresztre szegeztek.

Erre a legszentebb szenvedésedre kérlek Téged Jézusom, hogy Téged mindig, mindenekfölött szeresselek!

Ámen.

NEGYEDIK IMA

- Miatyánk, üdvözlégy -

Jézusom,mennyei orvosom, akit a kereszten magasba emeltek, hogy Szent Sebeid által sebeink begyógyuljanak.

Emlékezz a zúzódásokra, elerőtlenedett tagjaidra, melyeket úgy kinyújtottak, hogy sem azelőtt, sem azután nem volt kín, mely hasonlítható lenne a te kínodhoz.

Tövissel koronázott Szent Fejedtől a talpadig nem volt egyetlen ép hely sem, melyet kinzó fájdalom ne gyötört volna. És Te mégis felejtve saját szenvedéseidet, ellenségeidért így imádkoztál:

„ATYÁM BOCSÁSS MEG NEKIK, MERT NEM TUDJÁK, MIT TESZNEK!''

Erre a nagy irgalmadra és kínszenvedésed kegyelmeire kérlek, hogy add meg nekem a tökéletes bánat kegyelmét, hogy azáltal elnyerhessem bűneim bocsánatát!

Ámen. 

ÖTÖDIK IMA

- Miatyánk, üdvözlégy -

Jézusom, az Örök Fény tükre! Emlékezz a fájdalmakra, mikor isteni világosságod fényében megláttad szenvedéseid hiábavalóságát azokon a lelkeken, akik megátalkodtak a bűnben, s Istent elutasítják.

Láttad az eltaszítottak végtelen seregét, és mélységes szánalmat éreztél a kárhozatba hulló lelkek iránt. Kérlek, mélységes irgalmadra és különösen jóságodra, mellyel a latornak is azt mondtad:

„MÉG MA VELEM LESZEL A PARADICSOMBAN!'', 

légy irgalmas hozzám is halálom óráján!

Ámen

HATODIK IMA

- Miatyánk, üdvözlégy -

Jézusom, imádásra méltó drága Királyom! Emlékezz a kínra, amit akkor éreztél, mikor mint közönséges bűnözőt, mezitelenül a keresztre vontak és felemeltek. 

Mindenkitől elhagyatva csak Édesanyád maradt melletted mindvégig, aki végigszenvedte kínos keresztutad és haláltusád.

Akkor adtad nekünk Öt anyánkúl, mikor Hozzá és Jánoshoz igy szóltál:

„ÍME, A TE FIAD” és „ÍME, A TE ANYÁD”.

Irgalmas Megváltóm, az Édesanyád lelkét átjárt tőrök fájdalmaira kérlek, szánj meg engem is, ha szenvedek; adj erőt elviselni minden testi és lelki gyötrelmet, és légy segitségemre minden megprobáltatásomban, de különösen halálom óráján.

Ámén. 

HETEDIK IMA

- Miatyánk, üdvözlégy -

Jézusom, a szeretet, gyengédség és irgalom kimeríthetetlen forrása! Határtalan szeretetedből a kereszten függve így szóltál:

„SZOMJAZOM!”

Tudom, az egész emberiség üdvösségét szomjúhoztad.

Kérlek Téged Megváltom, adj szívembe erős vágyat a tökéletesség után, gyullaszd fel szívemet szeretetre Irántad, hogy meghaljon bennem minden testi vágy és világi kivánság, és csak utánad vágyakozzam!

Ámén. 

NYOLCADIK IMA

- Miatyánk, üdvözlégy -

Jézusom, Te vagy a szív gyönyörűsége, a lélek öröme. Emlékezz az ecet és epe keserűségére, melyet a keresztfán értünk szeretetből megízleltél.

Erre a szeretetre kérlek isteni Megváltóm, add meg a kegyelmet, hogy szent Testedet és Véredet mindig méltóképpen vegyem magamhoz, főleg pedig halálom óráján vigasztalásomul fogadhassam.

Ámén.

KILENCEDIK IMA

- Miatyánk, üdvözlégy -

Jézusom, királyi erő, tisztaság, az elme világossága, a lélek öröme! 

Emlékezz a fájdalmakra melyeket halálod közeledtén éreztél a keserűség tengerébe merülve, amikor a zsidók átkozódásai és bántalmazásai közben hangos szóval felkiáltottál:

„ISTENEM, ISTENEM, MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEM?!”

Elhagyatottságod kínjaira kérlek, és könyörgök Hozzád Mégváltom, ne hagyi el engem halálom órájának küzdelmeiben!

Ámén. 

TIZEDIK IMA

- Miatyánk, üdvözlégy -

Jézusom, Te vagy a Kezdet és a Vég, az élet, az erő és a Tisztaság. 

Emlékezzél meg arról, hogy értem szálltál alá a szenvedés mélységébe!

Az egész Testedet borító sebekre kérlek, hogy – megtartva parancsaidat – a Hozzád vezető keskeny úton járjak, a felebaráti szeretet útján, mely széles és könnyü mindazoknak, akik szeretnek Téged.

Ámén.

TIZENEGYEDIK IMA

- Miatyánk, üdvözlégy -

Jézusom, Te vagy minden irgalom és kegyelem mélysége.

Emlékezzél sebeid mélységére és a borzalmas kínokra, melyeket ezek a sebek okoztak az én bűneim miatt is. Kérlek Téged Megváltom, rejts el engem, bűnöst, sebeidbe Menynyei Atyád haragja elől!

Ámén. 

TIZENKETTEDIK IMA

- Miatyánk, üdvözlégy -

Jézusom az Igazság tükre, az egység jelképe, a szeretet köteléke vagy.

Emlékezz a tengernyi sebre, melyek egész szent Testedet elborították, és amelyeket imádandó Véred pirosra festett.

Világmindenséget átölelő fájdalom volt a Te fájdalmad, melyet irántunk való szeretetből tűrtél.

Imádandó Jézusom! Mi többet tehettél volna még érettünk?

Engedd, hogy a keresztutadra való emlékezés növelje bennem a hűséges szeretetet Irántad, gyarapodjanak bennem szenvedéseid gyümölcsei, amig el nem érlek az örökkevalóságban, minden jónak és örömnek Forrása Jezusom, egyetlen igazi szerelmem!

Ámén.

TIZENHARMADIK IMA

- Miatyánk, üdvözlégy -

Jézusom, leghatalmasabb Úr, halhatatlan és legyőzhetetlen diadalmas Királyom!

Emlékezzél a gyötrelmekre, amikor teljesen kimerülve lehajtottad a fejed és felkiálttál: 

„BETELJESEDETT!”

Erre a végső szenvedésre kérlek Uram és Megváltóm, légy irgalmas hozzám életem utolsó óráján, hogy lelkem és szivem meg ne zavarodjék, hanem örömmel várja a Veled való találkozást!

Ámén.

TIZENNEGYEDIK IMA

Miatyánk, üdvözlégy - 
Jézusom Te vagy az Örök Atya egyszülött Fia, az erő Forrása, Isten dicsőségének visszfénye. 

Emlékezzél a szavakra, melyek összetört Testedben már alig dobogó, megtörté Szívedből fakadtak és tolultak ajkadra:

„ATYÁM, KEZEDBE AJÁNLOM LELKEMET!''

A Te összehasonlíthatatlan értékű halálodra kérlek, dicsőség Királya, erősíts meg engem, és adj erőt, hogy ellen tudjak állni az ördög csábításainak, a test kívánságainak, a világ hiúságának, és egyedül csak Neked éljek!

Halálom után pedig fogadj be engem, földi zarándokot, a mennyei hazába, és öleld magadba Hozzád visszatérő lelkemet!

Ámén.

TIZENÖTÖDIK IMA

Miatyánk, üdvözlégy - 


Jézusom, bőséges gyümölcsöt termő Szőlőtő! Emlékezzél bőven omló Véredre, mely úgy áradt értünk, mint a szőlő leve a sajtolóban. A római katona lándzsájától átszúrt Szívedből vér és víz folyt ki. 
Szent Tested - mint elhervadt mirhacsokor - függött a kereszt fáján, csontjaidból a velő kiszáradt, sápadt és halálosan fehér voltál. Keserű szenvedésedre és kiontott drága Véredre kérlek, Jézusom, hogy sebezzed meg a szívemet, és bűnbánatom és szeretetem legyen ételem és italom egész életemen át! Szoríts egészen Magadhoz, szívem legyen örök lakóhelyed, minden szavam tetszésedre legyen, életem alkonya szolgáljon dicséretedre, hogy elnyerhessem Általad a mennyországot, és Téged az örök dicsőségben az ég minden angyalával és szentjével dicsérhesselek és magasztalhassalak az örökkévalóságon át!

Ámen. 


Búcsúima

Óh dicsőséges Szűz, kit az
Úr örök rendeléséböl az
Ige anyául választott,
Te az isteni kegyelmek osztogatója,
a bünösök menedéke vagy,
én méltatlan szolgálod hozzád fordulok,
légy vezetőm és tanácsadóm
e siralom völgyében.
Esdd ki számomra
szent Fiad vére árán
bűneim bocsánatát,
valamint az ehhez szükséges
kegyelmi eszközöket.
Amen

Forrás: Virtuális Plébánia


2014. július 22., kedd

Lángolóan vágyódott az elvittnek hitt Krisztus után


Miután Mária Magdolna Jézus sírjánál járt, és nem találta ott az Úr testet, úgy vélte, hogy elvitték azt a sírból, és jelentette a tanítványoknak. Ezek elmentek vele a sírhoz, megnézték azt, és ők is arra gondoltak, hogy úgy áll a dolog, amint az asszony mondta. Rögtön hozzáteszi az evangélium: A tanítványok aztán visszatértek övéikhez. És így folytatja: Mária pedig ott állt a sír előtt, és sírt (Jn 20, 10-11). 


El kell gondolkoznunk azon, hogy ennek az asszonynak a lelkében milyen nagy szeretet lángolt; a tanítványok ugyanis hazamentek, ő azonban el nem mozdult az Úr sírjától. Mivel nem találta, kérdezősködött utána, sírva kereste; izzott benne a szeretet, és lángolóan vágyódott az elvittnek hitt Krisztus után. Ezért volt az, hogy egyedül ő látta meg akkor az Urat, mert ott maradt, hogy keresse. Ebből láthatjuk, hogy az állhatatosság adja meg a jó cselekedetnek az igazi értékét. Az Igazság szava is megerősíti ezt: Aki mindvégig kitart, az üdvözül (Mt 10, 22). 
Mária tehát előbb kereste Jézust, és nem találta. Állhatatos maradt a keresésben, így végül is elérte, hogy megtalálta. Az történt tehát, hogy sokáig nem teljesedtek vágyai, de ezáltal csak fokozódtak azok, és így érte el, hogy megtalálta az Urat. A szent vágyakat ugyanis a késedelem csak növeli. De ha a késedelemben azok megszűnnek, akkor nem is voltak igazi vágyak. Ilyen szeretet lángolt mindazokban, akik találkozhattak az igazsággal. Ezért énekli Dávid is: Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre: mikor mehetek, hogy lássam az Isten arcát? (Zsolt 41, 3). Ezért vall így a Énekek Énekében az Egyház: Szereteted betege vagyok, és így: Majd elalélt a lelkem (vö. Én 4, 9; 5, 6). 
Asszony, miért sírsz? Kit keresel? (Jn 20, 15). E kérdés azért kutatja fájdalma okát, hogy még jobban növekedjék a vágyakozása; ha ugyanis megnevezi azt, akit keres, még hevesebb lesz iránta a szeretete. 
Jézus nevén szólította: Mária! (Jn 20, 16). Az előbb — amikor azt mondta: asszony — csak általános megszólítást használt; ekkor Mária még nem ismerte fel. Most nevén szólítja. Mintha csak ezt mondaná: „Ismerd fel végre azt, aki téged ismer. Nem úgy általánosságban, ahogy a többieket; téged különösképpen is ismerlek.” Mária tehát, minthogy az Úr a nevén szólította, felismeri Teremtőjét, és rögtön így kiált fel: 
„Rabboni”, azaz: „Mester.” Jézus ugyanis egy személyben volt az, akit Mária a sírnál keresett, és az is, aki a lelkét keresésre indította.

Forrás: Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből (Hom. 25, 1-2. 4-5: PL 76, 1189-1193)



Szent Magdolna elmene


2014. július 20., vasárnap

Konkolyt vet a búza közé

"Más példabeszédet is mondott nekik: ,,Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ,,Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?'' Azt felelte nekik: ,,Ellenséges ember cselekedte ezt.'' A szolgák erre megkérdezték tőle: ,,Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?'' Ő azonban azt felelte: ,,Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: ,,Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.'''' Egy másik példabeszédet is mondott nekik: ,,Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Akkora fa lesz belőle, hogy jönnek az ég madarai és az ágai közt fészkelnek'' [Dán 4,8k.18]. Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: ,,Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.'' Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: ,,Példabeszédekre nyitom ajkamat, kijelentem a világ alapítása óta elrejtett dolgokat'' [Zsolt 78,2]. Akkor otthagyta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: ,,Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!'' Ő azt felelte nekik: ,,Az, aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek, és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!" Mt 13,24-43

A minap a testvéreim belefutottak egy jónak és szépnek látszó bejegyzésbe, amely ellenséges háttérrel rendelkezik. Ez és a mai evangélium újra emlékeztet engem arra, hogy nagyon meg kell gondolni, hogy a ránk zúduló információ áradatból mit építünk be életünkbe.

A konkoly nagyon szép kis növény, ám ha magja a búza közé keveredik, nemcsak, hogy tönkre teszi a betakarított gabonát, hanem mérgezést okoz. Ilyenek a tévtanítások is, sokszor vonzó köntösben tárják elénk és észre sem vesszük, hogy mit kapunk.

Nagyon kell kérnünk a megkülönböztetés lelkét és érdemes körüljárni egy forrást, mielőtt elfogadjuk, vagy propagáljuk. Sokszor még az is megfigyelhető, hogy a tévtanítók a Szentírás alapján fejtik ki tanításukat. Az Egyház életét végigkíséri ez a jelenség. Nagyon könnyű kiragadott részekkel félrevinni az alapvető tanítást. Ez az ellenséges erők taktikája. Jézust is szentírási idézettel kísértette meg az Ellenség. Ha kiragadunk egy részt, még az is megtalálható a Bibliában, hogy nincs Isten, de ha tovább folytatjuk az olvasást, pont az ellentétes jelentése van: a Jó Istent magasztalja a szentírási rész.

A mai kor rengeteg helyről biztosítja a lelki életünkre oly sokszor káros hatásokat. Érdemes olykor kikapcsolni, de még inkább átgondolni és összevetni az Egyház Tanítóhivatalának tanításával a látott és hallott tartalmakat.


A megkülönböztetéshez és a jó búzává éréshez kívánok mindenkinek sok kegyelmet és kitartást.


2014. július 19., szombat

1Úton Nemzetközi Zarándoknap

A Mária Út teljes szakaszán egy közös célért, a családokért szervez zarándoklatot a Mária Út Egyesület és a Mária Rádió 2014. augusztus 16-án, Nagyboldogasszony ünnepe után. Ez a minden évben megrendezendő zarándoknap az 1Úton nevet viseli és több száz települést érint Ausztriában, Erdélyben és Magyarországon egyaránt.

Az 1Úton zarándoknap közel tízezer ember számára fog zarándokélményt nyújtani, melyen keresztül életre kel a csoda: az emberek egymáshoz, egymás mellett és egymásért, családjaikért zarándokolnak. A mai széthúzó világban átélik az egységet, mely hatalmas lelki jelentőséggel bír. Az eseményre meghívást kap minden család és család nélküli ember, aki késztetést érez arra, hogy augusztus 16-án egy napos zarándoklat keretében hosszabb vagy rövidebb szakaszt tegyen meg a Mária Úton. Az 1Úton zarándoknaphoz kapcsolódhatnak civil szervezetek, egyházi szervezetek, iskolák, közösségek. Az együtt átélt megpróbáltatások által, a közös énekszó erejével és az élen járó kereszt árnyékában a különféle helyekről érkező emberek, csoportok kapcsolatot építhetnek egymással is.

A zarándoklás olyan életforma mely lépésről lépésre közelebb visz önmagunk, embertársaink és Isten felé, miközben kinyitja előttünk a világot…

Mi az 1Úton célja?

A több országot érintő rendezvény lelki élményt ad mindenkinek, aki elindul ezen a zarándoknapon. A résztvevők nemcsak egymást ismerik meg, hanem közelebb kerülnek önmagukhoz is. Olyan értékrenddel találkoznak, melyre egyre nagyobb szükség van a mai széthúzó társadalomban.

Eközben találkoznak a természettel, egészséget is szolgálják, s rácsodálkozhatnak a Kárpát-medencében rejlő történelmi emlékekre, kincsekre is.

Az 1Úton zarándoklat egységet teremt. Minden szakaszon százak mennek majd egymás társaságában, egymás mellett, egymás segítve, egymásra figyelve. Békében, harmóniában és biztonságban, tehát egységben.

Az 1Úton: spirituális élmény

A zarándoklat során találkozások történnek ember és ember, Isten és ember között. Miközben az ember lépéseivel töretlenül egy fizikai cél felé tart, rádöbben arra, hogy útját végig egy emberfeletti világ biztonsága kíséri.

Így a zarándok önmagával  is szembesül. Megismeri saját értékeit és korlátait, választ kaphat kérdéseire, problémáira. Irányt kap, útmutatást arról, milyen értékrendet kövessen, melyek azok az alappillérek, melyek megtarthatják őt az életben.

Az 1Úton zarándoknap életet átformáló élménnyé válhat azok számára, akik nyitottak a találkozások átélésére, megtapasztalására. Életünk kérdései sokszor nyitottak, amíg itt vagyunk a földön. mi magunk döntünk arról, hogy merjük-e a nehezebb utat választani.

Az 1Úton: teljesítmény

Ahhoz, hogy valaki zarándokútra keljen, nem szükséges több héten keresztül tartó utat választania. Egy napi járóföld megtétele is komoly kihívás. Hiszen az ember nem a megszokott környezetben fizikai erőfeszítéseket hoz egy külső vagy belső cél elérése érdekében. Akár esik, akár éget a tűző nap, a zarándok a hátán levő csomaggal együtt megteszi a számára kijelölt utat.

Az úton levő ember, áldozatot hoz. Nemcsak önmagáért, másokért is. Erőfeszítést tesz célja elérése érdekében.

Az 1Úton: természetszeretet

Kiszakadva a városok és falvak világából, az ember a természettel találkozik, miközben zarándokol. A világra ajándékként tekint, s rácsodálkozik minden apró, bomló rügyre, nyíló virágra, az őzek suhanására vagy egy szépen gondozott búzatáblára.

Az 1Úton találkozás a földdel, égre emelt tekintettel.

Az 1Úton: életforma

A zarándoklat sajátos életforma, mely minden résztvevő számára maradandó élmény nyújt.

Aki elég bátor ahhoz, hogy útra keljen, akkor is járja majd az utat, ha fizikailag már nem lesz rajta. Az 1Úton zarándoknap után már nem a fára festett Mária Út-jelzéseket követi, hanem az önmagában született belső jeleket. Élete, gondolkodása örök úton levés lesz, törekvés egy nemesebb cél felé.

Az 1Úton: bizalom

A zarándoklét bizalom. Annak megtapasztalása, hogy minden ember eredendően jó, s mindenki lelkének mélyén egymás iránti megbecsülést, tisztelet és szeretet lapul. Az 1Úton zarándoknap után ezek az élmények maradandó értéket teremtenek az emberekben.

Kik vesznek részt a zarándoknapon?

A zarándoklatra közel 10 ezer embert várnak.

Jelen lesznek családosok és család nélküliek, idősek és fiatalok, magányosok, betegek, sportolók, neves közéleti személyiségek, civil szervezetek, iskolák, neves közéleti személyiségek, vagyis mindenki, aki késztetést érez arra, hogy egy napra kiszakadjon megszokott életéből.

Forrás: 1Úton Mária út - http://1uton.mariaut.hu/