Évközi 22. vasárnap

„Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott. Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. rád szomjazik a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken. Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet! Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér. Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet. Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám. Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen. Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem. Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem. Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe, kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek. Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.” 62. Zsoltár

„Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: ,,Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.' Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: ,,Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!' Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek aszerint, amit cselekedett [Zsolt 62,13].” Mt 16, 21-27

Isten ajándékai a kapott természet gyümölcseiben is megnyilvánulnak. Jézus megjövendöli szenvedését, hogy megölik de harmadnapra fel fog támadni. Péter tiltakozik, olyan indíttatásból, mivel valószínűleg szereti Jézust, szerinte nem lehetséges, hogy ez történik majd Mesterével. XVI. Benedek pápa elemzi az apostol és Jézus között alakuló további beszélgetést. Péter a lábmosásnál is tiltakozik. Ugyanaz van benne, mint amikor Jézus a szenvedését megjövendöli. Látszólag szeretetét fejezi ki, de helytelen a motivációja, mert ő akarja meghatározni, hogy Jézus mit ajándékozhat és mikor, és hogy kinek kell lennie. A feltételeket nem mi határozzuk meg. Jézus egyértelműen szól: Ő oda megy, ahova tanítványok nem követhetik. Péter azt hangoztatja, hogy ő életét is adná, mindenhova követné Jézust, de Ő lehűti, megjövendölve háromszoros tagadását. Meg kell tanulnia, hogy nem a hősiességtől függ a megbízatás, nem a vallásos buzgóságból származik a közösség Istennel. Péternek meg kell tanulnia kivárni, megvárni hogy Isten feltételeihez, az Őáltala megszabott időpontokhoz igazodjon. Nem a mi hősiességünk, hanem Isten ajándéka, az Általa meghatározott órában, ez a fontos. Szívesen akarunk mi a kiindulópont lenni. A vallásos teljesítmény nem ilyen. Jézust kell a középpontba állítani, Ő a kezdet és vég. A városi kultúrában fordított sorrend alakult ki, azt gondoljuk, minden tőlünk függ, mi vagyunk az alkotók, a törvényhozók stb. A természetben élő ember jobban megtapasztalja, hogy Istentől való, Őáltala él. Ezt a helyes sorrendet őrizzük meg mindenkor. 

Forrás: Osztie Zoltán atya, Így szól az Úr - A Biblia üzenete mai műsora