2014. március 30., vasárnap

A keresztcsőrű nyomdokán 4.

Lelkitükör rendszeres gyónók számára



1.Isten terve rólam
Istennek szép terve van rólam. Az a terve, hogy Jézus kibontakozhassék bennem.
Nekem e célért csak egyet kell tennem: mindenben teljesítenem az Ő akaratát.
- Él-e bennem a vágy, hogy Isten terve teljesüljön bennem?
- Hogy megtaláljam azt a hivatást, amire Isten szánt?
- Imádkozom-e ezért?
- Ne aggódjatok - mondja Jézus. Tudom-e rábízni magam Isten gondviselő szeretetére?
- Törekszem-e arra, hogy jobban megismerjem hitemet, s ezáltal Isten reám vonatkozó tervét?
- Szánok-e elegendő időt az Istennel való kapcsolat elmélyítésére? (Ima, szentírás, lelki olvasmányok, elmélkedések stb. - lelki vezetőmmel való megbeszélés alapján?
- Figyelek-e lelki vezetőm irányítására?
- Lelkiismeretem által a Szentlélek vezet, hogy Isten terve megvalósulhasson bennem.

- Azonnal követem-e lelkiismeretem indításait? (Pl. hogy ne válaszoljak egy sértésre; ne nézzek meg valamit; első szóra engedelmeskedjek; reggel azonnal ugorjak ki az ágyból stb.)
- Kötelességeimet (hittan, tanulás, munka) becsülettel, örömmel végzem-e?
- Rendszeres vagyok-e az étkezésben - vagy gyakran torkoskodom?
- Cselekedeteim előtt néha megállok-e, hogy meggondoljam: most, itt hogyan tudom teljesíteni Isten akaratát?

2. Jézus a testvérben
Isten első akarata, hogy szeressük Őt és embertársunkat. (Amit egynek teszünk, Neki tesszük.)
- Észrevettem-e Jézus jóságát embertársaimban? - Örömet szereztem-e nekik azzal, hogy megdicsértem a bennük
levő jót? (Vagy sokszor megbíráltam őket?)
- Legalább olyankor, ha nehezemre esett mások szolgálata, gondoltam-e arra, hogy embertársaimban Jézust szolgálom?
- Azzal az elhatározással szoktam-e embertársaim közé menni (iskolába, hittanra, haza), hogy örömet akarok szerezni nekik? 

-  Vagy inkább azzal az elvárással, hogy ők szerezzenek nekem örömet?
- Tudtam-e mások kedvéért lemondani akaratomról, elképzelésemről? - vagy minden áron ragaszkodom ahhoz?

3. Jézus a szenvedésben
Jézus a kereszten, majd elhagyottságában magára vette szenvedésünket. Azóta minden fájdalomban felismerhetjük Őt. Ha vele egyesülünk, minden szenvedés a feltámadásba vezet.
- Testi és lelki fájdalmaimban felismertem és köszöntöttem-e a szenvedő Jézust?
- Vele egyesülten örömmel ajánlottam-e fel szenvedésemet másokért?
- Hibáim, gyengeségeim érzetében felismertem-e az értük gyengévé lett Jézust?
- Így sikerült-e újrakezdenem az Ő erejében?
- Szenvedésemben, kedvetlenségemben gondoltam-e arra, hogy a sötétségből a szeretet vezet ki?
(Jn 14,21;  1 Jn 3,14)
- Ha egy hibázó, bűnös embert láttam, gondoltam-e arra, hogy Jézus érte is meghalt?

- Tudtam-e Jézus szemével nézni rá?
- Bármilyen fájdalommal, sötétséggel találkoztam, köszöntöttem-e ott is Jézust?

4. Szentháromságos küldetésem
Isten ajándékait, a szentségek kegyelmeit azért kapjuk, hogy használjunk vele másoknak; hogy ők is eljussanak Istenhez.
- Gondolok-e arra, hogy felelős vagyok embertársaimért? - Hogy úgy kell szeretnem őket, hogy Jézus megszülethessék és növekedhessék bennünk?
- Törekszem-e arra, hogy Jézus élhessen bennem? 

- Hiszen csak Ő tud bennem  megtéríteni másokat!
- Törekszem-e arra, hogy hittanos társaim és köztem növekedjék a szeretet? Hiszen Jézus azt akarja, hogy erről ismerje meg Istent a világ!
- Ha feszültség volt hittestvéreim és köztem, elkövettem-e mindent, hogy ez megszűnjék?
- Végzek-e valami konkrét szolgálatot keresztény közösségem (egyházközség, hittanosok) érdekében?

- Vajon mit tehetnék még?

Köszönöm, Uram, hogy megmutattad gyengeségemet és a Te Jóságodat.
Add, hogy erődből új életet kezdhessek!

Forrás: Rózsafüzér Királynéja Plébánia




2014. március 26., szerda

Nagyböjt


„Milyen mélységes keserűségtől szabadítottál meg engem a te jöveteled által oly gyakran, jó Jézus! Milyen gyakran árasztottad megsebzett lelkiismeretemre irgalmasságod kenetét, és hányszor töltötted meg csordultig az öröm olajával (vö. Zsolt 44,8), amikor bánkódva, könnyek között, sóhajtozva és panaszkodva találtál rám? Milyen gyakran talált engem szinte kétségbeesett állapotban az imádság, és mennyiszer engedte, hogy megvigasztaljon és ujjongással töltsön el az elnyert megbocsátás! Aki hasonlóan érez, tudja, hogy az Úr Jézus valóban az az orvos, aki »Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.« (Zsolt 146,3) Akik ellenben nem tapasztalták meg ezt, higgyenek annak, aki így szól: »Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.« (Iz 61,1) Ha még mindig kételkednének, lépjenek közelebb, vizsgálják meg, és tapasztalják meg önmagunkon, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.« (Mt 9,13)”

„Életében szenvedő cselekvés jellemezte őt (passiva actio), halálában viszont cselekvő szenvedést vállat magára — hiszen földünk kellős közepén munkálkodott üdvösségünkért. Ezért szeretnék életem minden napján az ő fáradozásaira gondolni: fáradozásaira, amelyeket prédikálásai közben elviselt, fáradságára hosszú gyaloglásai során, böjtölése közben elszenvedett kísértéseire, virrasztására imádságai közben, s a könnyekre, amelyeket együttérzésből hullatott. Fájdalmairól is megemlékezem: a fájdalomról, amikor kigúnyolták, amikor megvetették, amikor arcul ütötték, amikor szidalmazták, amikor keresztre szegezték… Mindenről megemlékezem, ami mértéken felül árasztotta el őt, s ami megtörtént vele.”

„Az imádság kieszközli
az erőt a böjtöléshez,
a böjtölés pedig méltóvá tesz
az imádság kegyelmeire.
A böjt erősíti az imádságot,
az imádság megszenteli a böjtöt,
és bemutatja az Úrnak.”
„Mély az emberi szív és kipuhatolhatatlan.
De ha nagy az én vétkem,
sokkal nagyobb a Te szereteted, Uram.
Ezért ha szomorú a lelkem,
akkor a Te irgalmad nagyságára
emlékezem és fellélegzem.”
„Jézus Krisztus önként
halálra adta magát barátaiért,
akik ugyan még nem szerették,
de Jézus már szerette őket.
A kegyelem éppen ez, nem mintha
szerettük volna Istent, hanem az,
hogy Ő előbb szeretett.”

 „Mindkettő: a szenvedés és a feltámadás is egyaránt értünk megy végbe, hiszen mindkettő az üdvösség gyümölcsével és lelkünk életével ajándékoz meg bennünket. Csodálatos a te szenvedésed, Úr Jézus! Mert ez fordított el tőlünk minden szenvedést, ez bűnhődött minden gonoszságunkért, s nem bizonyult soha semmi betegségben haszontalannak. Mert akad-e akár egyetlen olyan betegség is, még ha halálos volna is, amelyet nem gyógyítana meg az ő halála?”

„Hol van biztosabb és erősebb nyugalom a gyengék számára,
ha nem az Üdvözítő sebeiben.
Lehet nyugtalan a lelkiismeretem, de összezavarodni nem fog,
mivel az Úr sebeire gondolok.
Mi van még halálra szánva, amit Krisztus halála nem váltott meg?”

„Ami hiányzik belőlem, azt az Úr szívéből veszem ki bizalommal,
mivel túlárad az irgalom.”
„A szenvedés napja követi e napot — a nap, amikor Urunk az egész embert
megváltotta, s amikor teljes egészében odaajándékozta önmagát, hogy
üdvösséget hozó áldozat lehessen értünk.”

 „Szívedben az irgalom,
és bőséges a megváltás nálad.
Ó, milyen pazarul osztod bocsánatod!
Milyen nagy a Te jóságod, Uram!
Mennyire meghaladják
a Te gondolataid a mieinket,
és utaid a mi utainkat!
Áradó szeretet!
A rosszat rosszal ne viszonozd!
Túlcsorduló szeretet!
Jóval viszonozd a rosszat!”

„Mindez a Te műved, ó Krisztus!
Te leszálltál
az égi fényességből
a pokol sötétségébe;
a Legfenségesebb jobbjáról
az emberiség nyomorúságába,
az Atya dicsőségéből
a kereszthalálig,
hogy megvilágítsd a poklot,
megváltsd az embert,
győzz a halálon,
és a halál szerzőjén.”

Részletek Clairvaux-i Szent Bernát apát műveiből

Forrás: Ciszterci Nővérek




2014. március 25., kedd

Himnusz Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére













Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek
angyali dicséretét,
melybe szállva ég Királya
formát öltött, emberét,
és megszülte férfi nélkül
Szűzanyánk a gyermekét.

Mennyországnak küldötteként
Gábor angyal lejöve:
szűzhöz, kinek nemzetsége
Dávid király nemzete,
neveztetik Máriának,
s Józsefnek a jegyese.

Üdvözlégy, szólt, érintetlen
s kegyelemmel teljes lány,
áldott vagy te mindnyájuk közt,
asszony csak van valahány:
mert szépséged megkívánta
atyai bölcs tudomány.

Ő hallgatva míg töprengett,
mit jelentsen e szózat,
újra szól az égi küldött
ismételve e szókat:
ne félj, ne félj, ó, Mária,
Istent szülni méltó vagy.

Mert az Úrnál egyedül csak
te találtál kegyelmet,
megfogansz és megszülöd majd
megváltóját embernek,
Jézus lesz a neve néki,
ki üdvőzit népeket.

Nagy lesz ő, s a Magasságos
gyermekének hívatik:
Istentől majd Dávid atyánk
trónja néki adatik,
s Jákob népén, nemzetségén
örökké uralkodik.

S miként lesz az, kérdi a Szűz,
mert férfit nem ismerek,
az angyaltól víg jóslattal
hangzik rá a felelet:
Istent szülsz majd, de megtartod
a szüzességjeleket.

Mert a mennyek országából
a Szentlélek száll reád,
akitől a szűzi méhed
megfoganja a fiát,
atyjának ki mondhatja majd
magasságnak az Urát.

S hogy ne kétkedj, ím, rokonod,
a meddő s élemedett
Erzsébet is hat hónapja
hord méhében gyermeket,
mert az Úr amit kimondott,
lehetetlen nem lehet.

Legyen nekem igéd szerint,
mondja Szűz az angyalnak,
engedelmes lánya vagyok
a felséges parancsnak,
s méhe szűzen helyet adott
az isteni magzatnak.

Csanádi Albert pálos szerzetes a 16. sz. elején



Fordította: Csonka Ferenc

Házasok lelkigyakorlata Pálosszentkúton

Lelkigyakorlatot tart házaspároknak Bíró László püspök atya Petőfiszállás-Pálosszentkúton.

Időpont: 2014. április 25-27. között


Bentlakásra jelentkezés április 1.-ig, Mindákné Rádi Piroskánál a 06208233887-es telefonszámon, 



Szeretettel várjuk a helyi és távolabbról érkező házaspárokat, családokat!

Húsvéti lelkigyakorlat Pálosszentkúton

Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt a pálosszentkúti kegyhelyre, 
a húsvéti Szent Három Nap megünneplésére.

Időpont: 2014. április 17-20.


A résztvevők a pálosokkal együtt vesznek részt az imaórákban, a szentháromnapi szertartásokon, és a bentlakó résztvevők számára közös a napi háromszori étkezés is.

Szállást korlátozott létszámban a Pálosszentkúti kolostor és a zarándokház biztosítja.

Jelentkezési alsó korhatár: 18 év


További információ és jelentkezés: zarandokhaaz@gmail.com

2014. március 23., vasárnap

Iktus kiállítás

Időpont: 
2014. március 24., hétfő, 15:00
2014. március 25., kedd, 15:00
2014. március 26., szerda, 15:00
2014. március 27., csütörtök, 15:00
Helyszín: 
Párbeszéd Háza
Lieber Éva és Somos Gyula kiállítása.
2014. február 27-én 16:30-kor Somos Gyula Iktológia címmel előadást tart a hal ikonográfiájáról.
18 órakor az Iktus kiállítást megnyitja Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Háza igazgatója.
A megnyitón gregorián dallamokat énekel Szász Tamás karnagy.

A kiállítás március 27-ig látogatható hétköznaponként 15 és 18 óra között.

Forrás: Párbeszéd Háza


A Gellért-hegy remetéi

Évente több százezer turista keresi fel a Gellért-hegy oldalában lévő Sziklatemplomot. A Szent István Bazilika és a Mátyás templom után ez a harmadik leglátogatottabb fővárosi imaház.
A budapestiek közül azonban kevesen ismerik ezt a Pálos rend kezelésében lévő, különleges hangulatú templomot. Még kevesebben tudják, hogy a Duna felőli oldalon található kolostorban él a rend néhány tagja. Bensőséges viszonyban Istennel és a heggyel.
A Sziklatemplom és pálos kolostor
– Mivel a templomnak évente több százezer látogatója van, ezért szükség volt egy fogadóközpont kialakítására – mondta Györfi B. Szabolcs atya. Ahogy a templomigazgatótól és a kolostor vezetőjétől megtudtuk: így megfelelően tudják fogadni az ide érkező turistákat, több nyelvű audioguide vezeti végig őket, megismerkedhetnek az imahely történetével, és különböző ajándékokat is vásárolhatnak. A Kara László építész tervezte központ 2010-ben készült el. A fogadóközpontból a hegy belseje felé jutottunk el a templomba, majd egy keskeny folyosón keresztül a Szent István kápolnába, melyet Ferencz Béla, erdélyi származású fafaragó művész alkotásai díszítenek. Innen vezetett be minket Szabolcs atya egy még zártabb világba, a Pálos rend kolostorába. Itt jelenleg hárman élnek: a lakhelyek szerények, az ajtókon a lakásszentelés során felírt számok és betűk találhatók.

– Láthatják, milyen bensőséges viszonyban vagyunk a heggyel – mutat mosolyogva a kolostor vezetője a rendház saját kápolnájának egyik sarkába, ahol az érdes mészkőfelület betüremkedik a kolostorba. Ez ennek a csendes világnak is talán a legcsendesebb, legbensőségesebb helyszíne, ide vonulnak vissza a szerzetesek imádkozni. Az életük azonban nem feltétlenül nevezhető visszavonultnak.

– Eredetileg mi egy remeterend vagyunk, de manapság a kolostori élet mintha háttérbe szorulna a papi teendőinkkel szemben – mondja Szabolcs atya. Ahogy fogalmaz, ki kell lépniük az emberek közé. A rend fő feladata lelki vezetés, a lelkipásztori szolgálat: hétköznap naponta három, hétvégén pedig naponta négy szentmisét tartanak a templomban.

A Sziklatemplom története
• 1924-ben vetette fel Pfeiffer Gyula egy lourdes-i zarándoklat után a Sziklatemplom építésének ötletét, a templom a franciaországi zarándokhely mintájára készült. Már 1926-ban állt itt egy szentély a mai fogadóépületnek helyet adó természetes üregben. A hívők azonban ekkor még a szikla oldalában kialakított padokon ültek – innen ered a Sziklatemplom neve is.

• 1934-re alakult ki a hegy belsejében a ma is látható templom, miután a természetes üreget robbantással bővítették. Vélhetően már az eredeti cél is az volt, hogy a az egyetlen magyar alapítású, de itthonról száműzött Pálos rendnek adják. Számukra egy kis kolostor is épült a hegy Duna felöli oldalában.

• 1951 húsvét hétfőjén az államvédelmi hatóságok betörtek a templomba, és elvitték a szerzeteseket. A házgondnokot, Vezér Ferencet kivégezték. A 60-as évek elején a templom bejáratát egy fallal lezárták, a kolostort pedig az Állami Balettintézet kapta meg kollégiumnak.

• 1989-ben újra megnyitották a templomot, az elbontott betonfal egy darabját azonban meghagyták a mementóként a bejárat mellett. A kegyhely használati jogát hivatalosan 2008-ban kapta meg a rend a főegyházmegyétől.

Forrás: Metropol

Képek: Metropol, Újbuda

Györfi B. Sazbolcs OSPPE a Sziklatemplom és kolostor házfőnöke



2014. március 20., csütörtök

A keresztút Emmerich Anna Katalin látomásai alapján

A látnok rövid életrajza 

Emmerich Anna Katalin 1774. szeptember 8-án szü­letett a wesztfáliai Flamske elnevezésû faluban, szülei ötödik gyermekeként. Gyermekéveirõl nem sokat tu­dunk. 12 éves korában szolgálatba állt egy közeli ro­konukhoz, s ezekben az években érlelõdött meg benne az elhatározás, hogy apáca lesz. A rokon többször is le akarta errõl beszélni, de Katalin döntése megmá­síthatatlan volt. 

Vágyai azonban csak nagyon soká, 1802-ben tel­jesültek, amikoris felvételt nyert a dülmeni Agneten­berg elnevezésû kolostorba. 1803. november 13-án tet­te le a fogadalmat. 

1812 decemberében villámcsapásként érte a hír, hogy a zárdát - több másikkal egyetemben - fel­ oszlatták. Ettõl kezdve egy jólelkû dülmeni özvegy­asszony biztosított számára szállást. Katalin ezzel egyidõben, 1812. december 29-én kapta meg a stig­mákat. A sebeket az évek során beható orvosi vizsgá­latoknak vetették alá - csalástól tartva -, azonban mindannyiszor bebizonyosodott a jelenség természet­fölötti volta. 

A stigmák megjelenése utáni öt hónapban Katalin semmiféle szilárd táplálékot nem vett magához! Rend­kívüli volt továbbá az a jelenség, hogy a vér a fejbõl és a kezekbõl, a testhelyzettõl függetlenül, minden­kor abban az irányban csorgott, melyben a kereszten függõ Krisztus testébõl folyt. 

A stigmákon kívül Katalin már kora ifjúságától fogva rendelkezett a látomások és a kinyilatkoztatá­sok adományával. Élete folyamán számtalan képben látta megváltásunk történetét: az elõkészítést az ó­szövetségben, Jézus életét és mûködését az újszövet­ségben, s látomásai kiterjedtek a Boldogságos Szûz életének eseményeire is. 

Katalinnak ezenkívül volt még egy érdekes tulaj­donsága. Ha kézbevette egy-egy szent valamely erek­lyéjét, látomásba merült és filmként pergett le elõtte az illetõ szent élete. Megvolt benne a szívekben va­ló olvasás adománya is, melyrõl gyóntatója és barátai számtalanszor meggyõzõdtek. 

Most hallgassuk meg Katalint, hogyan nyilatkozik õ maga a fentebb említett látomásairól. 

"Mikor öt-hatéves koromban elõször tanultam a hitvallás elsõ ágazatát, lelki szemeim elõtt különféle képek jelentek meg az ég és a föld teremtésérõl. Azt hittem, ezeket minden ember úgy látja, mint minden egyéb dolgot itt a földön körülöttünk. Elmondtam tehát az egészet a játszótársaimnak, akik kinevettek. Azt kérdezték, talán van valami könyvem, amiben ez mind benne van?" 

"Egyszer az iskolában a feltámadásról egészen más dolgokat mondtam, mint amiket tanultunk, mégpedig teljes bizonyossággal és abban az elfogulatlan hitben, hogy ezt mindenkinek éppen úgy kell tudnia, mint ne­kem. Nos, a gyermekek ámultak-bámultak, kinevettek és feljelentettek a tanítónak. Ö komolyan megintett, hogy ne képzelõdjem effélékrõl." 

Emerich Anna Katalin 1824. február 9-én halt meg. Távozása után a körülötte zajló viták óriásivá duz­zadtak, melyek még napjainkban sem csitultak el egé­szen. A látomások hitelességét sokan csalhatatlannak tartják, míg mások dühödten támadják. Mi nem csat­lakozunk a vitázókhoz, hiszen a Vatikán állásfoglalása szerint mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy saját lelkiismerete és belátása szerint ítélje meg az ilyen ese­teket. 

Tény azonban, hogy a Katalin látomásai alapján végzett ásatások során több bibliai helyet találtak meg és azonosítottak nagy valószínûséggel. Összeállí­tásunkban azokból a látomásokból válogattunk, me­lyek Jézus kereszthalálára vonatkoznak. Ezeket Ka­talin egyik közeli barátja, K. Brentano, a híres író és költõ jegyezte le, a látnok személyes elbeszélése alap­ján. Brentano érzékletes, néhol költõi stílusa élénken varázsolja elénk az Üdvözítõvel történt eseményeket. Kötetünk célja nem az, hogy megdöbbentse és csodálkozásra késztesse az olvasót, hanem az, hogy e sorok olvasása lelki megújulást hozzon számára. 

JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET 

Mikor Pilátus elhagyta az ítélõszéket, a katonák egy része követte õt és sorfalat álltak a palota elõtt. Egy kis raj maradt az elítéltek mellett. Huszonnyolc felfegyverzett farizeus lovon érkezett a Forumra, hogy a menetet kísérjék. A poroszlók Jézust a Forum közepére vezették. Több rabszolga a nyugati kapun át már hozta a keresztfát, és nagy puffanással dobták a földre Jézus lábai elé. 

Felharsant Pilátus lovasságának a kürtje, az egyik lovas farizeus Jézushoz ugratott és így kiáltott: - Most aztán vége a szép beszédeknek! Rajta, szabaduljunk meg végre tõle! Elõre! Elõre! 

Ekkor felrángatták Jézust a földrõl és a vállára adták a keresztet. A kereszt törzsének alsó végére két kötelet kötöttek és két poroszló ezeknél fogva felemelte, hogy ne súrolja a földet, hanem lebegjen. Jézustól bizonyos távolságra négy poroszló haladt, ezek fogták a négy kötelet, melyek a Jézus derekára csatolt bilincsövre voltak kötözve. . 

A menet élén egy kürtös ment, aki minden utcasar­kon megfújta kürtjét és kikiáltotta az irányt. Néhány lépéssel mögötte haladt egy sereg suhanc és a csõ­cselék. Közülük vitték néhányan az italt, a köteleket, a. szegeket, az ékeket és mindenféle szerszámot. Az erõsebb szolgák póznákat, létrákat vittek és a latrok keresztjének a. törzseit. A létrák csak póznák voltak, melyekbe fogakat dugtak. Utánuk következett néhány lovas farizeus, majd egy fiatalember. Ö vitte a ke­reszt feliratát maga elõtt. Utána jött Jézus, a kereszt­fa terhe alatt meggörnyedve és támolyogva. A tegnapi Utolsó Vacsora óta étlen-szomjan, álmatlanul, a vér­veszteségtõl, a sebektõl, a láztól és a szomjúságtól kimerülve vánszorgott fölsebzett, mezítelen lábával. Jobbkeze átfogta a súlyos terhet, balkeze mindegyre fáradtan igyekezett felemelni a járását akadályozó bõ ruhát. A két elöl haladó poroszló elõre ráncigálta, a két mögötte jövõ pedig hajszolta. Így aztán a járása nem lehetett biztos és a kötelek szüntelen akadályoz­ták abban, hogy a ruháját felemelje. Kezei a koráb­bi szoros megkötözéstõl sebesek és dagadtak voltak. Arca vérrel borítva, haja és szakálla zilált, s nehéz gyapjúruhája beletapadt a felszakadt sebekbe. 

A menetet két oldalt lándzsás katonaság kísérte. A latrokat pribékek vezették. Nyakukon viselték keresztjük görbe, a törzstõl még különlévõ ágait, karjaik kifeszítve azoknak a végéhez voltak kötözve. Kissé mámorosak voltak valami italtól, amit adtak nekik. 

A szûk utca, melyen eleinte vezették Jézust, a hát­só épületek között, sok piszok és szemét között ka­nyargott. Az ablakokból és a falrésekbõl a csõcselék és a rabszolgák gúnyolták, sárral és konyhahulladékok­kal dobálták meg. Egyes gyermekek arra vetemedtek, hogy kötényükbe követ szedtek és azokkal dobálták õt! Így cselekedtek a gyermekek vele, aki annyira sze­rette, megáldotta és boldogoknak nevezte õket!!! 

JÉZUS ELÖSZÖR ESIK EL A KERESZT ALATT
A szûk utca vége felé balra kanyarodott, szélesebb lett és kissé emelkedett. Nemsokára egy mélyebb helyhez értek, ahol esõ idején összegyûlt a víz és a sár. Azért, hogy át lehessen menni rajta, egy nagy követ állítottak a mélyedésbe, mint sok jeruzsálemi utcán, melyek némely helyen nagyon gödrösek. Midõn Jézus a súlyos teherrel ideért, nem tudott tovább menni. A pribékek irgalmatlanul ráncigálták és hajszolták. Ekkor a Megváltó a kiálló kövön egész hosszában a földre esett, a keresztfa pedig melléje zuhant. Hóhérai átkozódva rángatták és rugdalták. A menet megakadt, és nagy torlódás keletkezett Jézus körül. Hiába nyújtotta a kezét, hogy valaki felsegítse. A farizeusok pedig kiabáltak: 

- Fel! Rántsátok fel õt, különben meghal a kezünk között! 

Rettentõ bántalmazások között talpra rángatták, ismét a vállára tették a keresztet. Tövisektõl megkín­zott fejét oldalra kellett hajtania, hogy a széles tö­viskorona mellett elférjen a kereszt. Így támolygott felfelé újabb kínok között az emelkedõ utcán. 

JÉZUS TALÁLKOZIK ANYJÁVAL ÉS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL 
Ekkor a házak között megjelent a Szûzanya János apostollal és néhány asszonnyal. Mária kitekintett a lázak közül és Jánoshoz fordult: 

- Lássam-e, vagy siessek el innen? Hogyan bírom ki? 

János így felelt: 

- Ha most nem maradnál itt, késõbb mindig nagyon fájlalnád. 

Erre a tömeghez csatlakoztak. Egy gyermek azt kérdezte a mellette elvonuló néptõl: 

- Ki ez az asszony, aki ilyen keservesen jajgat? 

- A Galileai anyja - felelte valaki. 

Erre néhányan kiröhögték és kicsúfolták a sirán­kozó anyát. Egy suhanc fogta a kereszt szögeit és gúnyolódva rázta meg a Szûzanya elõtt. Jézus vér­beborult, beesett szemével komolyan és részvéttel tekintett gyötrõdõ anyja felé. Közben a kereszt terhe alatt elbotolva másodszor roskadt a földre, a térdé­re és a kezére. Az Anya, fájdalmának és szeretetének rohamában nem látott se katonákat, se hóhérokat, ha­nem a Fiához szaladt és melléje roskadva átkarolta õt. Nagy zûrzavar keletkezett, János vissza akarta húzni Máriát, a poroszlók szitkozódtak és gúnyolódtak: ­Asszony, mit akarsz itt? Nevelted volna jobban, akkor nem került volna a kezünkbe! 

A katonák ekkor visszakergették õt a tömegbe. 

CYRENEI SIMON, JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL 
A menet tovább vonult egy régi városfal boltíves kapuján át. E kapu elõtt volt egy nagy tér, három utca torkollott bele. Itt Jézusnak ismét egy nagy követ kellett átlépnie, de megbotlott és elesett. Nagy tolongás támadt. A poroszlók már nem. tudták õt talpra állítani. A menetet vezetõ farizeusok rászóltak a katonákra: 

- Így nem tudjuk öt élve kivinni, keressetek valakit, aki segít neki vinni a keresztet! 

A középsõ utcán épp akkor jött le Cyrenei Simon, egy pogány ember, három fiával. Kertész volt, a keleti városfal melletti kertekben dolgozott. Nagy volt a tolongás, nem tudott kitérni. Amint öltözetérõl felismerték, hogy pogány és alsóbbrangú munkás, a katonák megfogták, és azt követelték, hogy segítsen a Galileai keresztjét vinni. Simont undorodás és ellenkezés fogta el, oly rettenetesen nézett ki Jézus. Ruhája csupa piszok és sár volt. Akkor a poroszlók az egyik keresztkart hátrább kötötték és egy hurokkal Simon vállára erõsítették. Így állt Jézus mögött, akinek most már nem kellett akkora terhet tartani. A töviskoronát másképp igazították, és a menet ismét elindult. 

VERONIKA KENDÕJE 
A menet most egy hosszú utcába fordult be. Mindenfelõl jólöltözött emberek siettek a templom felé. Az egyik házból egy magastermetû, elõkelõ asszony rohant a menet elé. Szeráfia volt, a templomtanács egyik tagjának a felesége, akit e mai cselekedete miatt Veronikának neveznek, a latin-görög vera ikon (valódi kép) szavak alapján. Szeráfia fûszeres bort készített azzal a szándékkal, hogy felüdítse az Urat keserves szenvedése útján. Lefátyolozva lépett az utcára, vál­lán kendövel. Mellette egy kilencéves kislány állt, õ tartotta a lepellel letakart korsót. Szeráfia áttört a tömegen, Jézus elé lépett és térdrehullva felnyújtot­ta neki a kendõt e szavakkal: 

- Méltass engem arra, hogy Uram arcát felszárítsam! 

Jézus balkezével megfogta a kendõt, tenyerével vé­res arcára nyomta, majd köszönõ szóval visszaadta. Ekkor a kislány félénken felemelte a magasba a bo­rosedényt, de a katonák szitkozódása miatt lehetet­len volt Jézust felüdítenie. A lovas farizeusok és a poroszlók fel dühödtek a feltartóztatás miatt és ütni­-verni kezdték az Urat. Veronika a gyermekkel vissza­menekült a házba. Alighogy belépett a lakosztályá­ba, a kendõt letette az asztalra és ájultan esett össze. A lányka nyöszörögve térdelt mellé. Így találta õket egyik ismerõsük, aki bejött a lakásba. Látta azonban az asztalon szét terített kendõt is, melyre Jézus véresarca borzalmasan, de csodálatos élességgel rányomó­dott. 

.JÉZUS TALÁLKOZIK A SÍRÓ ASSZONYOKKAL 
Még jókora út volt a kapuig, a talaj arra lejtett egy kicsit. Cyrenei Simont felbõszítette az az embertelen­ség, ahogy Jézussal bántak és így kiáltott: 

- Ha nem hagytok fel ezzel a gazsággal, ledobom ezt a keresztet, még ha agyonvertek is! 

Az országút közepén, a kapu elõtt, ahol az út el­ágazik a Kálvária felé, állt egy dúc, melyre Jézus és a két lator halálos ítélete volt felírva. Nem messze in­nen, az elágazásnál állt egy csoport síró asszony, akik az ünnepekre jöttek fel Jeruzsálembe, s most csatla­koztak a menethez. A roskadozó Üdvözítõ látványá­ra az asszonyok jajgatásban törtek ki és zsidó szokás szerint részvétük jeléül a kendõiket nyújtották Jézus­nak, hogy letörölje verítékét. Jézus feléjük fordult és így szólt: 

- Jeruzsálem leányai, ne engem sirassa­tok! Inkább magatokat és fiaitokat, mert eljön az az idõ, mikor azt mondjátok: boldogok a magtalanok és a méhek, melyek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak! Akkor majd azt mondják a hegyek­nek: szakadjatok ránk! És a halmoknak: takarjatok el minket! Mert ha a zöldellõ fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal. 

Ekkor egy kis idõre megállt a menet. A hóhérszer­számokat vivõk elõrementek a Kálvária hegyére. Utá­nuk vonult száz katona is Pilátus csapatából. Ö maga idáig kísérte a menetet és itt a kapunál visszafordult a város felé. 

JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL 
Nemsokára felértek a Golgota csúcsára. Mikor az asszonyok látták Jézust odavánszorogni, egy ember­nek pénzt adtak, hogy adja át a poroszlóknak egy boros edénnyel együtt, s azok adjanak abból inni Jé­zusnak. De a hóhérok nem adták oda a bort az Úrnak, hanem késõbb maguk itták meg. 

Most a poroszlók letépték Jézusról a köpenyt, mely a felsõteste köré volt feltûzve. Levették róla a bilincsövet, s a fején keresztül a fehér gyapjú felsõruhát is lehúzták. Ezután letekerték a nyakáról és a válláról a hosszú, keskeny pólyát. Mivel a barna, varratlan köntöst, melyet édesanyja szõtt neki, a széles töviskorona miatt nem tudták lehúzni, leszakították a koronát, s ezzel feltépték fejsebeit. Miután letépték róla a köntöst is, az Emberfia ott állt mezítelenül a csõcselék elõtt. E gyalázatosság láttára a barátai közt hangos zúgolódás támadt. Ebben a pillanatban feltûrt ruhában egy férfi tört be a poroszlókon keresztül a körbe. Egy kendõt nyújtott át Jézusnak, aki hálás pillantással átvette és úgy kötötte a derekára, hogy a hosszabb végét a lábai közt hátrahajtva, hátul felköthette. 

Az ismeretlen férfi mozdulataiban volt valami parancsoló, ökleivel megfenyegette a poroszlókat és csak ennyit mondott: 

- Azt mondom, hagyjátok, hogy ez az ember betakarja magát! - A férfi ezután eltûnt, olyan hirtelen, ahogyan megjelent. 
JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK 
Jézust ekkor a keresztre fektették. Jobb karját ki­húzták s kezét a kereszt jobb ágán fúrt lyukra illeszt­ve, karját szorosan lekötözték. Egyikük rátérdelt Jé­zus mellére, a másik kinyitotta az ökölbe szoruló kezet és erõsen tartotta. A harmadik ráhelyezte a hosszú, hegyesre köszörült szeget az Úr jobbjára és irtózatos ütésekkel verte bele a vaskalapáccsal. Jézus ajkáról megtört jajszó hallatszott. Kezének inai szétszakad­tak, s a háromélû szeggel együtt beverõdtek a szûk szeglyukba. Vére a poroszló karjára fröccsent. A sze­gek egyébként oly hosszúak voltak, hogyha az ember a markába fogta, fönt s lent egy hüvelyknyire kiálltak. A jobbkéz leszegezése után a poroszlók észrevették, hogy a balkéz nem ér el egészen az elõre kifúrt lyu­kig. Ezért a kötelet rákötötték az Úr balkezére s addig húzták, míg a tenyér el nem ért addig. A karját szinte kiszakították a forgóiból, válla ki volt feszülve, könyö­kén kilátszottak a csontok. Rátérdeltek a karjára és beverték a másik szöget is. 

A kereszten a láb magasságában egy tönk volt, azért, hogy ide szegezzék Jézus lábait. Ebbe a tönkbe is lyukat fúrtak, de szintén rossz helyen. Emiatt a lábakat is kötéllel húzták a lyukig, s ez szinte elviselhetetlen fájdalmat okozott az Úrnak. Ezután átszegezték a lábfejeket is. Ez volt a leghosszabb szög, melyet mind a két lábon átütöttek. 

A nap állása szerint körülbelül tizenkét óra múlt egynegyeddel, mikor megfeszítették Jézust. Éppen amikor felállították a keresztet, a templom felõl hangos trombitaszó hallatszott. Ez jelezte, hogy a húsvéti bárány leölése megtörtént. 

JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN 
Mikor a keresztet felállították, a rázkódtatás miatt Jézus töviskoronás fejét elöntötte a vér. A poroszlók felmentek a keresztre és eloldozták az Urat tartó köteleket, melyekkel elõbb a törzshöz kötözték, hogy a kereszt felállításakor le ne szakadjon a szegekrõl. 

Erre a vízszintes helyzettõl és a megkötözéstõl megzavart vérkeringés a függõleges helyzetben új 

irányú mozgásnak indult. Ettõl minden fájdalom megújult és egészen elkábított a Jézust. 

Elkövetkezett az Úr Jézus órája. Tusakodott a halállal és hideg veríték szivárgott a tagjaiból. Ekkor így szólt: 

- Beteljesedett! Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet! 

Jézus halálkiáltásakor a föld megrendült és a ke­resztdomb megrepedt. Nagy rémület fogta el az összes jelenlévõket, de ez a rémület áthatott az egész ter­mészeten is, mert ugyanakkor széthasadt a templom kárpitja, sok halott kikelt a sírjából, a templomban falak süllyedtek meg, hegyek omlottak le és épületek dõltek össze a világ minden pontján. Mintegy százan voltak azok a halottak, minden korszakból, akik be­omlott sírjukból testükkel kiszálltak. Többnyire páro­sával jártak-keltek a városban, az ide-oda szaladgáló emberek elé álltak és rövid vádbeszédekkel tanúságot tettek Jézusról. 

JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRÕL 
Mialatt a kereszt elhagyatottan állt - csak né­hány õr volt körülötte - a hegyre érkezett Arimateai József, Nikodémus és néhány asszony Máriával. Ni­kodémus elõtte száz font balzsamozó fûszert vásárolt. A létrákat a kereszt mögé támasztották, fölmentek egy nagy lepedõvel, melyre három széles heveder volt varrva. Ezzel rákötötték szorosan Jézus testét a hóna és a térde alatt a kereszt törzséhez, más lepedõkkel pedig a karjait a kezei alatt a kereszt ágaihoz. Azu­tán hátulról kiverték a szegeket. Jézus kezei nem na­gyon rázkódtak meg ettõl, a szegek pedig könnyedén kiestek a sebekbõl, minthogy ezek a test súlya folytán nagyon kitágultak, s a lepedõkkel felhúzott test most már nem nehezedett egész súlyával a szegekre. 

Miután levették, a férfiak begöngyölték a térdétõl a derekáig és letették egy lepedõre, anyja karjaiba. József és Nikodémus elvonultak a Kálváriától délnyugatra egy mélyebben fekvõ völgykatlanba, ahol a tetem elõkészítését akarták elvégezni. 
JÉZUS HOLTTESTÉT SÍRBA HELYEZIK 
A bebalzsamozás után a férfiak Jézus holttestét bõrbõl készült hordágyra helyezték. Betakarták egy barna takaróval és a hordágyon oldalt két rudat dug­tak át. Az egész élénken emlékeztetett a frigyszek­rényre. Néhányan rongyból csavart fáklyákkal elõre­mentek, mert a sírboltban világításra volt szükség. A többiek halk sirámhangon zsoltárt énekelve vonul­tak a völgyön át a sírkertbe. A túlsó dombon az idõ­sebb Jakab állt, figyelemmel kísérve a menetet. Kisidõ múltán távozott, hogy az egyik közeli barlangban tartózkodó tanítványokat értesítse a történtekrõl. 

A sírboltot, mely még egészen új volt, Nikodémus szolgái már kitakarították és kifüstölték. A helyiség egészen díszes volt, szép faragott párkányzattal. A sírpad fejtõl valamivel szélesebb volt, mint lábtól. Egy beburkolt test alakjára mélyedést vágtak bele, a fej és a láb helyén egy kis kiemelkedéssel. 

Az asszonyok a bejárat elõtt leültek a padra. Négy férfi levitte az Úr tetemét a sírkamrába. A sírpad mé­lyedését megtöltötték fûszerekkel, egy lepedõt terítettek rá és a szent testet erre fektették. Miután kijöt­tek, a Szûzanya lépett be. Leült fejtõl a sírpadra és a Fia tetemére borult. Mikor kijött, a férfiak bezárták a kamra ércbõl való ajtaját. A sírajtó elzárására szolgá­ló nagy kõ, mely még a sírbolt elõtt feküdt, körülbelül koporsó alakú volt. Egy ember kinyújtózva ráfekhetett volna. Nagyon nehéz volt, úgyhogy a férfiak csak lécek segítségével tudták a bezárt sírajtó elé hengeríteni. Mindez már fáklyafénynél történt a sötétség miatt. A sírbatétel alatt a kert közelében szomorú és félénk férfiak jártak-keltek. A tanítványok voltak azok, akik az idõsebb Jakab híradása nyomán jöttek elõ a barlangból. 

JÉZUS FELTÁMADÁSA 
(Az eseményt Emerich Anna Katalin egyes szám elsõ személyben mondja el.) 

Láttam Jézus lelkének jelenségét, mint egy nagy fényt, két angyal közt, sok fényalaktól körülvéve, a sírsziklán keresztül szent holttestére leszállni és föléje hajolva beleolvadni. Láttam a test tagjait a burkolat alatt megmozdulni. 

Most egy másik képben azt láttam, mintha a sír­pad alól egy szörnyeteg jelensége tolná ki magát. Fel­egyenesedett kígyófarkára és sárkányfejét dühösen az Úr felé fordította. A feltámadt Krisztus kezében lát­tam egy vékony fehér pálcát, rajta egy lobogó zász­lócskát. Az Úr rálépett a sárkányfejre, a pálcával pe­dig háromszor beleszúrt a kígyó farkába. Ez mind­annyiszor összébb zsugorodott, végül eltûnt. 

Most láttam az Urat nagy fényben átlebbenni a sziklán keresztül. A föld rengett és egy harcos angyal villámként jelent meg a sírnál. Jobbra hengerítette a hatalmas követ és ráült. Mikor az õrök ezt látták, el­kábulva megtántorodtak, leestek a földre, és mint a halottak, megmerevedve, elferdült helyzetben terül­tek el. 

Jézus végtelenül szép, fényes és komoly volt. Öltözete járás közben lebegett és csillogott. Sebhelyei igen nagyok voltak és ragyogtak. 

Forrás: A keresztút Emerich Katalin látomásai alapján. Aggiornamento kiadó. Pécs. Szikra Nyomda. 




Olajat könnyeznek az ukrán Máriák

Hetek óta olaj csorog több ukrán freskó szeméből. A hívők szerint ez Istentől érkező figyelmeztetés – olvasható a maszol.ro internetes oldalon. 


Az ukrajnai Rosztov, Odessza és az oroszországi Novokuznyeck kolostoraiban elhelyezett freskókon megjelent olajcseppek ugyan tudományosan megmagyarázható következmények, a hívők szerint azonban akkor történik ilyen, amikor az emberek nagy próbatételek előtt állnak, és kétségbeesésükben Istenhez fordulnak. A Teremtő talán így figyelmeztet, hogy hagyjon fel az emberiség az erőszakkal.


Eddig olyan nagy történelmi fordulatok idején fordult elő a különlegesség, mint a nagy októberi szocialista forradalom, a cári Oroszország vagy legutóbb a Szovjetunió felbomlása. Most az ukrán–orosz konfliktus szolgáltathat okot a „könnyezésre”.


Forrás: Magyar Kurír


Létezik e keresztény jóga?



További írás a témában: http://philomelablogja.blogspot.hu/2014/07/a-joga-elmelete-es-gyakorlata-nem.html

2014. március 19., szerda

Kilenced Szent Józsefhez

Bevezetés:
Szent Józsefnek, Jézus nevelőatyjának tiszteletére az év bármely idején végezhetünk kilenc napi ájtatosságot. Ennek az ájtatosságnak szövegét nem írja elő az Egyház, de ha búcsúkat is akarunk általa nyerni, olyant kell használnunk, amelyeket illetékes egyházi hatóság jóváhagyott. Ez a kilenced ilyen.
A kilenced végzőinek az Egyház a következő búcsúkat engedélyezte: 300 napi búcsút a kilenced minden napján.
Teljes búcsút egyszer a kilenced tetszés szerint választható napján, vagy a kilencedet közvetlenül követő nyolc nap valamelyikén. A teljes búcsú feltételei a kilenced elvégzésén kívül: gyónás, áldozás, ima a pápa szándékára. (IX. Pius, 1876. november 26. Racc.403.)
Igen ajánlatos, hogy az egész kilencedet a kegyelem állapotában végezzük. Ezért, hacsak tehetjük, annak megkezdésekor gyónjunk és lehetőség szerint mindennap, vagy többször áldozzunk.
*
A kilencedet a következőképp végezzük:
Megkezdéskor mondjuk el a „Bevezető imát”.
Minden nap olvassuk el az aznapon sorra kerülő elmélkedést és átolvasás után gondoljuk át tartalmát. Utána imádkozzuk el „Szent József litániáját”.
A kilencedik napon mondjuk el a „Befejező imát”.
Ha kérésünket meghallgatta Isten, ne mulasszuk el a hálaadást. Ennek legméltóbb megnyilatkozása, ha szentáldozáshoz járulunk.
Az elmélkedést mindig a következő öt részből áll: 1. Istene gondolás és célkitűzés; 2. az elmélkedés anyagának átgondolása; 3. ennek kifejtése; 4. önmagunkra alkalmazása; 5. imatársalgás Istennel és Szent Józseffel.
BEVEZETŐ IMA A KILENCED ELŐTT
Mindenható Isten, hiszem, hogy Te végtelen jóságú Úr vagy és irgalmasan tekintesz reám, bűneimet fájlaló, gyarló emberre. Ez a nagy jóságod és irgalmad fölbátorít, hogy érdemtelenségem tudatában könyörögve forduljak hozzád. Azt kérem tőled, Uram, hogy ezt a kegyet (itt fűzd közbe kívánságodat) jóságosan megadjad.
Alázatos kérésemet szent Fiad nevében terjesztem színed elé Uram, mert tudom Jézus kinyilatkoztatásából, hogy Őérte könyörületes vagy hozzánk, méltatlan emberekhez.
Üdvözítőnk áldott nevének és érdemeinek segítségül hívásán kívül ég egynek esedezését kapcsolom, Uram, könyörgésemhez, azért, akit az emberek közül Szűz Mária után a legnagyobb méltósággal tüntettél ki, Szent Józsefét, Isten, aki érdemesnek tartottad őt, hogy Jézusnak nevelőatyja és szent Anyjának szűzi élettársa legyen, vedd kegyesen Szent Józsefnek pártoló imáját, melyet e szent kilenceddel is kiesdeni akarok.
Szent József, Jézus nevelőatyja, kérve-kérlek, állj mellém pártfogásoddal. E kilenc napon keresztül téged állítalak elmélkedésemben lelkem elé és lelked kiválóságait életem példájául választom. Ígérem, hogy ami jót ezek alapján megismerek, gyarló erőimet megfeszítve életemben, tetteimben, viselkedésemben valóra fogom váltani. Ámen.
ELSŐ NAP
Elmélkedés: Szent József méltósága az égben
1. Mennyei Atyám, tudom, hogy isteni tekinteted szemléli most lelkemet és kegyesen nézed áhítatomat. Jöjj segítségemre megvilágosító kegyelmeddel és add, hogy mai elmélkedésem alapján megismerjem és nagyra becsüljem szent Józsefnek égi méltóságát.
2. A Vatikán egyik termének falára a Szeplőtelen Fogantatás hittételének ünnepélyes kihirdetését festette le egy művész. Amikor készen volt munkájával, bemutatta a pápának. IX. Pius érdeklődve szemlélte a képet. Alul a pápa és a kihirdetésen jelenlévő méltóságok voltak láthatók, fölül a megnyílt eget ábrázolta a művész, közepén az Úr Jézussal, közben az angyalok és Szentek seregével. A pápa hirtelen e kérdéssel fordult a festőhöz: „És Szent Józsefet hová rajzoltad?” A művész oda mutatott a szentek seregére, akik között látható volt Szent József alakja is. IX. Pius megcsóválta a fejét: „Szent Józsefnek nem ott van a helye, hanem itt” – mondotta és Jézus mellé mutatott. Azután hozzátette: „József, Jézus és Mária mellett élt a földön, Jézus és Mária közelében van az égben is!” A képet, alkotója kijavította és Szent József alakját Üdvözítője mellé rajzolta.
3. A pápa szava szemléltetően tárja elénk Szent József égi méltóságát. Jézushoz és Szent Anyjához közelebb áll minden embernél az örök dicsőségben is és annak fénye mindenkinél jobban besugározza őt. Isten rendelése és a maga alázatos szeretete kapcsolta Jézushoz. Jézusnak nevelőatyja volt. Erre a nagy méltóságra a Mindenható választotta ki őt, Jézusnak táplálója, földi gondozója, gyermekségében oltalmazója volt. Mennyi szeretetet, gyengédséget, munkát és nélkülözést tanúsított! Üdvözítőnk is hálás szeretetével vonzódott hozzá és az Ő isteni hatalma közelségével viszonozta azt a szeretetet, amely földi életében közvetlenül mellette lángolt.
4. Milyen világos és megcáfolhatatlan ez az igazság. Szent József Jézus közelében van az égben, mert Isten akaratából és szíve szeretetével mellette élt a földön. De ha közelében van, akkor szava hatalmas és közbenjárása hathatós. Hiszem ezt és el nem felejtem! Hiszem, hogy Szent József valamennyi szent előtt kedves az Úr Jézusnak! Hiszem, hogy ennek következtében könyörgő közbenjárása hathatós.
5.
Könyörgés.
Úristen, ki Szent Józsefet az égi dicsőségben magas méltóságra emelted, esdve kérlek, közbenjárására hallgasd meg alázatos könyörgésemet.
Szent József, ki a mennyek boldogságát szeretett Jézusod közelében élvezed, hathatós pártfogásoddal vedd oltalmadba és terjeszd Isten elé kérésemet.
Szent József litániája
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Mennyei Atyaisten, irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten, irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen, irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten, irgalmazz nekünk!
Szentséges Szűz Mária, *Könyörögj érettünk!
Szent József,
Dávid nemes sarja,
Pátriárkák fénye,
Isten Anyjának jegyese,
A Szent Szűz tisztaságos őre,
Isten Fiának nevelőatyja,
Krisztus gondviselő oltalmazója,
A szent család feje,
Igazságos József,
Tisztaságos József,
Nagyokosságú József,
Erőslelkű József,
Hűséges József,
Béketűrés példaképe,
Szegénység kedvelője,
Munkások példaképe,
A házasélet dísze,
Szűzek őre,
Családok támasza,
Ínségesek vigasztalója,
Betegek reménye,
Haldoklók pártfogója,
Gonosz szellemek réme,
Az Anyaszentegyház védőszentje,
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit,
Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit,
Hallgass meg minket!
Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit,
Irgalmazz nekünk!
V. Háza urául rendelte őt!
F. És egész országának vezérévé.
Könyörögjünk!
Úristen, ki Szent Józsefet mérhetetlen gondviseléseddel Szent Anyádnak jegyeséül választottad: add kérünk, hogy akit e földön pártfogónak tisztelünk, közbenjárónk legyen a mennyben. Aki élsz és uralkodol Isten örökkön-örökké. Ámen.
MÁSODIK NAP
Elmélkedés: Szent József méltósága a földön
1. Mennyei Atyám, tudom, hogy isteni tekinteted szemléli most lelkemet és kegyesen nézi áhítatomat. Jöjj segítségemre megvilágosító kegyelmeddel és add, hogy mai elmélkedésem alapján megismerjem és nagyra becsüljem Szent József földi méltóságát.
2. Az első karácsony után egyik napon Betlehemben a római hatósághoz tart Szent József. Sokan tolonganak ott, de ő vár szerényen, amíg sorra kerül. Odaáll a népszámlálás adatait felvevő hivatalnok elé és bemondja: „Családom három tagból áll. Én vagyok József, Dávid király nemzetségéből. Élettársam: Mária, ugyancsak Dávid házából. A harmadik Jézus, Máriának Fia.” Amikor szavában Jézushoz ér, tisztelettel meghajtja fejét és elhallgat. Arcán meglátszik, hogy valami magasztosra gondol. Arra, hogy Jézus a Magasságbelinek egyszülött Fia, kinek földi gondozásával őt tüntette ki az Úr. Ezalatt bejegyzi adatait a hivatalnok és nem is sejti, hogy nagyobb méltóságot jelentenek a közönséges szavak, mintha három földi ország királyának vallaná magát az, aki őket bejelentette.
3. József Szűz Mária jegyesének, élettársának mondotta magát. Nagy méltóság ez! Hiszen az emberek között Mária az egyetlen, aki minden bűntől ment volt és magát az Isten Fiát mondotta gyermekének. József ennek a Máriának volt jegyese, a földön élettársa. József Jézus nevelőatyjának mondta magát. Jézus a hatalmas Istennek Fia, aki emberi testben jelent meg, mint egy szegény názáreti család tagja. És e család feje, Jézusnak törvény szerinti nevelőatyja Szent József volt. József nem mondta el a betlehemi hivatalban, hogy ő Máriának nem test szerinti társa, hanem szűzi hitvese; nem mondta el, hogy Jézusnak nem test szerinti atyja, hanem Istentől rendelt gondozója. Ez az emberekre nem bízott, de Isten előtt ismeretes titok nagyságát erősen növeli. Hiszen, ha test szerint is atyja lett volna Szent József az Úr Jézusnak, csak a természet szavát követte volna gondosságával. Ámde ő nem a test szerint, hanem a lélek és Isten rendelése szerint volt oltalmazója és ezért nagyobb az érdeme, mert mégis igen-igen szerette Krisztust.
4. Hódolattal kell föltekintenem ezért Szent Józsefre. Nagyobb az ő méltósága bármelyik szentnél! Hiszen a szentek csak Jézus szolgáinak nevezhették magukat, de József törvény szerinti Fiának hívhatta Krisztust. Nagyobb az ő méltósága az angyalokénál! Az angyalok Máriában királynőjüket tisztelik, de József szűzi hitvesének szólíthatta a Szent Szűzet. Mily nagy lehet annak szava, kit az Úr ily magasra emelt!
5.
Könyörgés.
Úristen, ki Szent Józsefet e földön Szűz Mária jegyesévé és egyszülött Fiad nevelőatyjává választottad, esdve kérlek, közbenjárására hallgasd meg alázatos könyörgésemet.
Szent József, aki Máriát szűzi élettársadnak és Jézus törvény szerint Fiadnak nevezhetted, e nagy méltóságod érdemeire hivatkozva; vedd oltalmadba és terjeszd Isten elé kérésemet.
Litánia Szent Józsefhez.
HARMADIK NAP
Elmélkedés: Szent József kiválasztásának alapja
1. Mennyei Atyám, tudom, hogy isteni tekinteted szemléli most lelkemet és kegyesen nézi áhítatomat. Jöjj segítségemre felvilágosító kegyelmeddel és add, hogy mai elmélkedésemben megismerjem miért választottad éppen Szent Józsefet arra a nagy méltóságra.
2. Szent József idejében ezren és ezren éltek, akik a világ szemével mérve alkalmasabbak lettek volna az Üdvözítőnek és Anyjának eltartására, Jézus nevelésére, oltalmazására. Isten mindentudó tekintete látta a fejedelmeket, akik bíborba öltöztették volna Máriát és arannyal kivert, ébenfa bölcsőbe fektették volna Jézust. Látta a híres tudósokat és bölcseket, akik nagy gonddal tanították volna az ifjú Messiást. Isten nem a fejedelmeket, nem a gazdagokat, nem a tudósokat, hanem egy szegény, egyszerű munkást választ ki egyszülött Fia nevelőatyjául és Anyja hitveséül: Szent Józsefet. Királyi vérből származik ugyan, de családja annyira elszegényedett, hogy származásáról a nemzetségkönyveken kívül alig tud valaki. Kenyérszerzője a két kérges keze és tudománya egyedül Isten törvényének ismerete. De három olyan kincse van, amely az Atya figyelmét ráirányította és az a három kincs: igaz élete, szűzi tisztasága és alázatossága.
3. Szent József kiválasztásánál látom, hogy Isten méltó jegyest keresett Máriának és méltó nevelőatyát Fiának. Máskor nem így tesz az Úr. Épp ellenkezőleg: sokszor méltatlan eszközt választ ki tervei megvalósítására, hogy annál jobban kitűnjék égi ereje. Az apostolok fejének, Jézus földi helytartójának pl. a Krisztustagadó Péter választatott. Miért nem tett így Isten ebben az esetben is? Azért, mert szent Fiának és Jézus anyjának közvetlen környezetéül szemelte ki Józsefet. Az Isten Fia és szent Anyja pedig oly nagyok, hogy Isten tekintettel volt rájuk.
Igaz ember kellett a Szentcsalád fejéül, hiszen méltatlan lenne, hogy a bűn útját járja a családfő, midőn a családanya szeplőtelen és bűntől mentes, a család gyermeke pedig az Isten! Szent József a Szentírás tanúsága szerint is igaz volt, mert minden gondolatát és akaratát az irányította, mit parancsol Isten!
– Szűzi férfiú kellett a Szentcsalád fejéül, hiszen méltatlan lenne az érzéki élvezet után vágyó családfő, mikor a családanya még a Messiás anyaságát sem vállalja, ha szüzességének sérelmével járna. József pedig szűz volt, erénye annál értékesebb, mert ember volt ő is, mint mi valamennyien és küszködésébe került ennek az erénynek megőrzése.
– Alázatos lélek kellett a Szentcsalád fejéül, hiszen ahol olyan fényes csillagok ragyognak, mint Jézus és Mária, csak az lehet alkalmas mellettük állni, akinek van lelki ereje, hogy rendeltetéséhez híven a háttérbe vonuljon, önmagáról lemondjon. József alázatos szerénységét az evangéliumok is világosa bizonyítják; csupán akkor olvastunk róla, amikor az Úr Jézusnak és szent Anyjának tett szolgálatait jegyzik fel.
4. Milyen magasztosra emeli Józsefet igazsága, szüzessége és alázatossága! Hogy eltörpül e lelki kincsek mellett a királyi trón magassága, a tudomány, a hatalom köntöse. Megláthatjuk itt, mi az igaz emberi nagyság!
És én vajon miben keresem életem értékét? Abban-e, hogy az igazságra törekszem? Tetteimet az irányítja-e, hogy mit parancsol Isten? Vigyázok-e állapotbeli tisztaságomra és kezembe se veszem e az erkölcsrontó olvasmányokat, kerülöm-e léha barátokat, a bűnre csábító alkalmakat?Elismerem-e alázatosan gyarlóságomat és nem vagyok-e nagyra csip-csup erényeimmel? – Ó Szent József! Mily más vagy te, mint én!
5. Könyörgés.
Úristen, ki Szent Józsefet igaz életre, szüzességre és alázatossága miatt a föld legnagyobb méltóságára emelted, esdve kérlek, hallgasd meg közbenjárására könyörgésemet.
Szent József, aki Isten parancsainak megtartásában, a tisztaságban és alázatosságban példaképünk vagy, könyörögj érettem, hogy követni tudjam erényeidet, így méltóvá legyek annak a nagy kérésnek elnyerésére, amelyért e kilenc napon át esedezem.
Litánia Szent Józsefhez,.
NEGYEDIK NAP
Elmélkedés: Szent József és a mindennapi kenyér
1. Mennyei Atyám, tudom, hogy isteni tekinteted látja most lelkemet és kegyesen nézi áhítatomat. Jöjj segítségemre megvilágosító kegyelmeddel és add, hogy mai elmélkedésemben megismerve Szent Józsefnek a mindennapi kenyérért folytatott küzdelmét, erőt meríthessek állapotbeli kötelességeimnek betöltésére.
2. A felkelő nap Szent Józsefet már a műhelyben találja. Imádkozik és utána hozzálát a munkához. Nehéz gerendákat emel, faragj azokat. Meg-megáll, izzadtan törli homlokát, jól esnék egy kis pihenés, de sietnie kell, hogy estig készen legyen a rendeléssel. Bármennyire siet is azonban, nagyon ügyel arra, hogy munkája pontos, tartós és kifogástalan legyen, mert a fizetésért becsülettel akar megdolgozni. Esteledik már, amikor készen van, imádkozik és vállaira véve az elkészült munkát, hazaviszi rendelőjének. Összeszámolja a kapott bért, erszényébe teszi. Bizony csekély összeg, épp csak, hogy a szükségesre futja belőle. Otthon aztán átadja Máriának, hogy ossza be. Egyikük sem elégedetlenkedik. Szerény estebédjükhöz ülnek hárman: Jézus, Mária és József. Utána csendesen elbeszélgetnek…
3. Látom, hogy Szent József dolgozik a napi kenyérért. Nehéz, durva a munkája, de szorgalmasan és kitartóan végzi, mert tudja, hogy Isten munkára teremetette az embert. Az egyiket, hogy eszével, a másikat, hogy testi erejével és ügyességével alkosson. Ez az ember hivatása. Miféle ez a munka: tanítás-e, vagy kapálás, bíráskodás-e, vagy utcasöprés, nem jön számba Isten előtt, de igenis számba vétetik az, hogy hűségesen és szorgalmasan végzi-e az ember?
Szent József becsületesen dolgozik. Hűségesen eleget tesz a bérért, jó anyagból, pontosan, gondosan készíti el a rendelést. Tudja, hogy az igazságosság erénye értelmében a munkás, csak akkor méltó a bérére, ha munkaadójával szemben jól teljesítette megállapodását.
- Szent József megelégedett munkája bérével. Szerény bizony az, és nem futja belőle sok kívánatosra, de ő a szükségesekkel is megelégszik. Tudja, az ember boldogsága nem dúslakodásban van, hanem abban, hogy igényeit a lehetőséghez méri. –szent József imával kezdi és imával végzi munkáját. A munka kényszerét, a jószándék égi értékével változtatja át lelki érdemmé.
4. A mindennapi kenyérért fáradó ember példáját látom én a te életedben, Szent József! Nekem is dolgoznom kell, mert Isten munkára és nem henyélésre teremtett. Ó, de hányszor nézem nyűgnek a munkát s nem gyakorlom a kötelességteljesítés erényét!
- Mily kevésszer törekszem munkámban hűségre, pontosságra, de mily sokszor jár eszemben a magam követelése. Hányszor elégedetlenné tesz keresetem csekélysége és eszembe sem jut, hogy igényeimet mérsékeljem, így egyenlítsem ki a hiányt, szerezzem meg a boldogságot, mely még a koldusnak is osztályrésze lehet.
- Hányszor vergődöm át a munka nehéz napjain anélkül, hogy az ima erejével fokoznám erőmet s Istennek ajánlanám fel küszködésemet. Mennyi érdemet, lelki értéket engedek ilyképpen veszendőbe menni!
- Szent József, ezentúl a te példádat követem és változtatni fogok eljárásomon.
5. Könyörgés.
Úristen, ki Szent Józsefet a munka védőszentjévé avattad, esdve kérlek, tekints az ő dolgos, becsületes, megelégedett és imával megszentelt kötelességteljesítésére és érdemei miatt hallgass közbenjárására.
Ó Szent József, ki nehéz munkába töltötted napjaidat, eszközöld ki számomra Istennél a hű kötelességteljesítés erényét, hogy ezáltal is méltó egyek annak a kérésnek elnyerésére, melyért közbenjárásodat kérve e szent kilencedet tartom.
Litánia Szent Józsefhez.
ÖTÖDIK NAP
Elmélkedés: Szent József és a szenvedés
1. Mennyei Atyám, tudom, isteni tekinteted szemléli most lelkemet és kegyesen nézed áhítatomat. Jöjj segítségemre felvilágosító kegyelmeddel és add, hogy mai elmélkedésemben megismerjem, mint viselkedett Szent József a szenvedésekben és megtanuljam tőle, hogyan kell nekem is megállnom helyemet a szenvedések idején.
2. Az első karácsony délutánján holtra fáradtan éri el Szent József Szűz Máriával Betlehem városát. Mária sápadt, órája közeleg, József aggódva keres szállást számára. A fogadókba kinevetik: hiszen már tegnap is nehéz aranyakért adtak csak férőhelyet. Házról-házra kopogtat. Elutasítják. Sok helyről durván elkergetik. Fájdalom kínozza lelkét, még tisztes szállásról sem tud gondoskodni az isten Fiának és anyjának. Fölnéz az égre, utána lehajtja a fejét és megindul a Szent Szűzzel a barmok szállása felé. Szemében könnyek égnek, de nem az elkeseredés, hanem a diadalmasan kiállott szenvedés nemes könnyei.
3. Szent Józsefet meglátogatta az Úr. A testi fáradtság lenyomta, az emberek szívtelensége, gorombasága keserítette. Szűz Mária nélkülözésének látása fájt neki.
A tudat, hogy az eljövendő Isten Fiának csak istállót nyújthat születése helyéül, összefacsarta szívét. Megfigyelem, hogy ennyi baj közepette hogyan viselkedik Szent József. Nem okol senkit. Sok ember az ég felé rázza öklét, ha megpróbáltatás éri, és mindenkit baja okának gondol ilyenkor. Nem kapkod és nem türelmetlenkedik, nem jajveszékel haját tépve, nem sopánkodik ölbe tett kézzel, hanem végigjárja Betlehem valamennyi házát. Megtesz mindent, amit megtehet, hogy eltávolítsa a bajt, de amikor minden igyekezet ellenére sem tud segíteni helyzetén, megnyugodva meghajlik Isten akarata előtt. Nehéz szívvel bár, de készségesen tér az istállóhoz. Végül pedig lelki hasznot merít a testi-lelki szenvedésből is, mert áldozatos szívvel fölajánlja Istennek a megpróbáltatás elviselését.
4. Igazság az, hogy a csapások idején tűnik ki, hogy milyen az ember. Csodálva Szent József szenvedésben erős lelkét, igazán szégyenkezve gondolok arra, hogyan viselkedem ha bajjal látogat meg az Úr. Hogyan panaszkodom, türelmetlenkedtem, tusakodom Isten rendelése ellen és hányszor engedtem lelki haszon nélkül elmúlni a szenvedés idejét. De csak eddig volt így, mert a jövőben Szent József példáját akarom követni s a szenvedések idején meg akarom mutatni, hogy Istent igazán szeretem.
5. Könyörgés
Jóságos mennyei Atyám, ki szent Józsefet földi életében szenvedésekkel is megpróbáltad, tekints kegyesen az ő tűrő, megnyugvó lelkére és miatta is hallgasd meg értem közbenjáró könyörgését.
Szent József, ki a nehézségek óráiban megmutattad, mennyire szereted Istent, esd ki számomra a türelem és megnyugvás erényét, hogy lelkem méltó legyen nagy kérésem meghallgatására, melyért e kilencedet tartom.
Litánia Szent Józsefhez.
HATODIK NAP
Elmélkedés: Szent József és a vallás gyakorlása
1. Mennyei Atyám, tudom, hogy isteni tekinteted szemléli most lelkemet és kegyesen nézi áhítatomat. Jöjj segítségemre felvilágosító kegyelmeddel és add, hogy a mai elmélkedésemben megismerjem Szent József tevékeny vallásosságát és követésére buzduljak.
2. Péntek esete van a Szentcsalád názáreti házában. Az asztalfőn ül szent József, előtte a Szentírás egy tekercse. Hangosan, nagy áhítattal imádkozik és a kis Jézus a Szűzanyával utána ismétlik az imádság szavait. Azután a Szentírásból felolvas egy részt. Jézus és Szűz Mária tisztelettel hallgatják… Amikor pedig elközelgett a húsvét ünnepe, Szent József a kis Jézussal és Szűz Máriával Jeruzsálembe zarándokol a templomba. Abbahagyja a munkát, bezárva házát, útra kel. Többnapi az út és csoportba verődnek a templomba-menők. Felcsendül ajkukon az ima és ének, melynek dallamába beleszövődik szent József hangja is. A templomba érve buzgó imában önti ki lelkét Isten előtt és bemutatja a törvényszabta áldozatot. Az ünnepek után visszatérve, lelkében felfrissülve dolgozik tovább.
3. Szent József a Szentcsalád feje, látom, hogy a vallásosságban is jó példával jár elől. Jámborsága, áhítatos összeszedettsége vonz és Isten felé irányítja övéi gondolatát is. A családi ájtatosságra maga köré gyűjti a többieket s nemcsak a testi táplálékot szerzi számukra, hanem a Szentírás fölolvasásával a lelküket is erősíti. Szent József ünnepnapokon leteszi a munka szerszámait és övéivel együtt a templomba megy. Bár háza több, mint a jeruzsálemi szentély, hiszen vele együtt és az Isten Fia, mégis Salamon templomát keresi fel, mert úgy parancsolta meg az Isten. Erre az útjára övéit is elviszi, mert akikkel együtt éli a szürke hétköznapokat, Isten házában is együtt akarja azokkal tölteni az ünnepet. Szent József nem mulasztja el bemutatni az áldozatot, amelyet Isten törvénye előír. Állatok ezek és micsoda az újszövetség áldozatához képest?! Ámde értéket adott neki az engedelmesség, mert a törvény parancsának teljesítése az értéktelent is értékessé teszi.
4. Megszégyenülök, ha Szent József tevékeny vallásosságát nézem és a magam lanyhaságára gondolok. Hogyan lángolt szíve Isten szeretetében, hogyan imádkozott és énekelt! És én? …Hogyan hagyta abba anyagi áldozatot hozva a munkát, fárasztó utat tett meg, hogy templomba juthasson! És én?...Hogyan mutatta be az áldozatot. És én hogyan vagyok jelent a szentmiseáldozaton?...Hogyan vitte családját apostolkodva az Úrhoz! És én?
5. Könyörgés. Úristen, ki Szent Józsefben a tevékeny és apostolkodó vallásosság példaképét tártad elénk, esdve kérlek, hallgasd nagy szentednek könyörgését. Szent József, ki lélekben és buzgóságban szolgáltál az Úrnak, járj közbe érettem, hogy én is tevékeny vallásossággal kedvessé legyek az ég előtt és kiérdemeljem azt a kegyet, amelyért e szent kilencedet tartom.
Litánia Szent Józsefhez.
HETEDIK NAP
Elmélkedés: Szent József Isten akaratának teljesítője
1. Mennyei Atyám, tudom, hogy isteni tekinteted szemléli most lelkemet és kegyesen nézi áhítatomat. Jöjj segítségemre felvilágosító kegyelmeddel s add, hogy a mai elmélkedésben megismerjem, miként teljesítette Szent József Isten akaratát, és magam is az utánzására buzduljak.
2. 2. Csillagos éjszaka csendje veszi körül a betlehemi istállót. Az isteni Gyermek Szűz anyja oldalán pihen a jászolban. Szent József az istálló eresze alatt alussza fáradt álmát. Egyszerre hangot hall álmában:” József” – szólítja valaki. Egy angyal, József figyel, mert az égi küldött tovább beszél: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok…” József fölébred, felkel, felkölti Máriát is és csomagolni kezdenek. Még azon éjszaka megindulnak mesze Egyiptomba, mert Isten parancsolta. – Egyiptomban jól megy a sorsa. Csendes boldogságából ismét álom szólítja. Angyali szót hall: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját és menj Izrael földjére.” József még azon éjjelen csomagolt és a felkelő nap sugarai már az országúton találják, amint az öszvért vezeti, amelyen a Szűz ül, karján Jézussal. Készségesen elhagyja az egyiptomi jólétet is, mert Isten így parancsolta.
3. Szent Józsefnek is, mint minden embernek, a csendes, nyugodt élet volt a vágya. De ezt és minden más vágyát alárendelte Isten akaratának. Éspedig nézzük, hogyan rendelte alá? Önmegtagadóan. Nem azt tette, ami neki tetszett, hanem amit Isten parancsolt. Pihenni vágyott, de Isten hosszú útra küldte, és szó nélkül engedelmeskedett. – Áldozatosan. Nem tekintett anyagi kárra, fáradtságra, ha az Úr akarata úgy kívánta. Egyiptomban jól keresett, de még a megkezdett munkát is abbahagyta, mert Isten úgy akarta. – Azonnal és panasz nélkül. Nem fut előbb fűhöz-fához elsírni, hogy mekkora áldozatába került neki a parancs betartása.
4. Milyen másképpen teljesíti Szent József Isten akaratát és parancsát, mint ahogyan én szoktam! Én többnyire azt nézem, hogy mi a magam kívánsága és nem azt, hogy Isten mit akar. Mennyire visszariaszt engem minden áldozat, főleg az anyagi érdek. Hogyan halogatom a jót és milyen szorgosan panaszkodom el egyiknek is, másiknak is, mekkora nehézséggel jár a parancs teljesítése! – Megszégyenülten bánom eddigi viselkedésemet és ígérem, hogy másképp lesz ezután.
5. Könyörgés
Úristen, ki Szent Józsefben az önmegtagadó, áldozatos engedelmesség példáját mutatod nekünk, esdve kérlek, hallgasd meg hűséges szolgád könyörgését. Szent József, kinek Isten parancsa volt az első és annak teljesítése boldogság, eszközöld ki számomra Istentől a kegyelmet, hogy az Úr akaratát hozzád hasonlóan tudjam követni s ezáltal is méltóvá legyek annak elnyerésére, amiért e szent kilencedet tartom.
Litánia Szent Józsefhez.
NYOLCADIK NAP
Elmélkedés: Szent József, Jézus nélkül
1. Mennyei Atyám, tudom, hogy isteni tekinteted szemléli most lelkemet és kegyesen nézed áhítatomat, jöjj segítségemre felvilágosító kegyelmeddel és add, hogy a mai elmélkedésemben megismerjem, miként viselkedett Szent József, amikor elveszítette Jézust, és megtanuljam, hogyan kell visszatérnem Üdvözítőmhöz, ha szerencsétlenségemre elszakadtam tőle.
2. A jeruzsálemi templomból visszatérőben van a Szentcsalád. Énekelnek, imádkoznak a többi zarándokkal, amint ez ilyenkor a zsidóknál szokásban volt. Este aztán észreveszik, hogy Jézus nincs a csoporttal. Szent József elsápad és Szűz Máriával együtt keresik. A többiek nyugovóra térnek, József azonban a szűzanyával együtt aggódó szívvel visszafordul Jeruzsálembe. Lábuk remeg a fáradtságtól és kezükben az izgalomtól remeg a vándorbot. Lelküket egy gondolat foglalkoztatta: megtalálni Jézust, akit elveszítettek. Harmadnapra rátalálnak Isten templomában. József megkönnyebült szívvel megáll előtte.
3. Szent József boldogtalannak érezte magát, mert elveszítette Jézust. Az Isten bízta oltalmára és ő, ha akaratlanul is, szeme elől tévesztette. Mennyire igyekszik helyrehozni a hibát? Egy pillanatot sem pihen, hanem keresi az elveszített Jézust. Otthagy mindent, zarándoktársakat, poggyászt, ételre, italra, álomra nem is gondol, Jézus visszanyerése egyetlen vágya. – Szent József a templomban találta meg Jézust. Örvendezve nézett rá és szívében megfogadta, hogy ezután el nem hagyja őt.
4. Szent József boldogtalan volt Jézus nélkül, ezerszerte boldogtalanabb az a bűnös, aki halálos bűnnel eltaszította magától az Urat. Nincs, aki igazán szeresse a szerencsétlent s akiben megbízhasson. Hányszor éreztem már bűnös szívemmel én is ezt! – Szent József mitsem tétovázva keresi Jézust. Éppúgy kell a bűnösnek is törekednie, hogy visszanyerje Isten kegyelmét. El kell hagynia a bűnös életet a léha társakat és a bánat útján vissza kell fordulnia az Üdvözítőhöz. Bűnös lelkem, ez a te kötelessége d is, mert ha tovább is Jézus kegyelme nélkül élsz, örökre véged! – amint Szent József az Úr hajlékában találta meg Jézust, úgy találjuk meg mi bűnösök őt a templom gyóntatószékének rácsánál. Itt tár vissza Jézus békéje szívünkbe, mert itt halljuk a felmentő szót: „Bűneid meg vannak bocsátva!” – Uram! Fogadom, hogy letérdelek oda, valahányszor az emberi gyöngeség bűnbe visz.
5. Könyörgés.
Úristen, ki Szent Józsefet az elveszett Jézushoz visszavezetvén, lelkét megörvendeztetted, kérlek, hallgass kedves szolgádnak, Szent Józsefnek könyörgésére. Szent József, ki nem nyugodtál addig, míg az elveszett Jézust atyja hajlékában meg nem találtad, eszközöld ki nekem, szegény bűnösnek a kegyelmet, hogy vétkeimet elhagyva, Jézus kegyelmében újra vele élhessek és így méltóvá legyek annak elnyerésére, amiért e szent kilencedet tartom.
Litánia Szent Józsefhez.
KILENCEDIK NAP
Elmélkedés: Szent József küzdelme a halállal
1. Mennyei Atyám, tudom, hogy isteni tekinteted szemléli most lelkemet és kegyesen nézi áhítatomat. Jöjj segítségemre megvilágosító kegyelmeddel és add, hogy a mai elmélkedésben megismerjem, mint küzdött Szent József a halállal, és megtanuljak tőle jó élettel előkészülni utolsó órámra.
2. Félhomályos szobában halálos ágyán fekszik Szent József. Testét fájdalmak gyötrik, lelke érzi, elközelgett a halálos vég. Gondolkodik. A kísértő gonosz, a kétségbeesés hurokját veti feléje és lekicsinyli mindazt, amit tett. Szegénységben élt, pedig ha a gazdagságra törekszik, mennyi jót tehetett volna. Reggeltől estig dolgozott, pedig ha övéit elhagyja, mennyi jóra taníthatta volna az embereket… Szent József mosolyog a sátán kísértésén – A gonosz lélek nem adja fel a küzdelmet. Az Úr Jézustól és Szűz Máriától való elválás keserűségével akarja megzavarni lelkét. Szent Józsefet ez sem ejti kétségbe. Lelke áttekinti a múltat, jelent és a jövőt. Múltjából az erények és munka emlékei maradtak meg. Az erényeket Istenért gyakorolta, a nehéz munkát Jézusért vállalta. Jelene két drága lélek közelségéből áll: Jézus és Mária állnak mellette. Jövője biztos, hiszen az igaz Bíró csak jutalmat adhat neki, a hűségesnek. Lehunyta szemét e világon, hogy az örök boldogság honában ébredjen fel.
3. Szent Józsefet is megkörnyékezte a gonosz lélek kétségbeejtő kísértése. Hiszen ő is ember volt! De szóba sem állt vele, még akkor sem, amikor a jónak látszatába burkolta támadásait. – Nyugodtan várta a halált, mert jutalma biztonságának záloga volt erényes élete. A halál csak annak nehéz, ki könnyelműen élt. Annak azonban könnyű, aki nehézségekkel bár, de küzdött a bűnös élet csábításai ellen. – Szent József örömmel halt meg, mert tudta, hogy odaát, az örökkévalóság végtelen boldogságban együtt lesz Jézusával.
4. A kísértés még Szent Józsefet sem kímélte meg. Vigasztaló és bátorító ez számomra is, aki nem egyszer már-már ellankadtok a gonoszság elleni harcban. – Szent József halálát könnyűvé tette erényes élete. Számomra is az élet a halál előkészülete. Ámde jó előkészület-e az én életem? – Szent József örömmel halt meg, mert vele volt Jézus és Mária. Velem van-e az Üdvözítő s a Szűzanya? Mi lenne, ha mint annyi embernek, hirtelen kellene az örök Bíró elé lépnem? Nem taszítottam-e el Jézust halálos bűnnel? Küzdeni, erényekben és kegyelemben akarok élni, hogy jól tudjak meghalni!
5. Könyörgés Úristen, kinek kezéből Szent József küzdelmeivel és erényes éltével a boldog halált kiérdemelte, tekints kegyesen kiváló szolgád érdemeire és hallgasd meg könyörgését. Szent József, ki boldog halállal múltál ki, mert erényesen éltél e földön, esdd ki számomra is a bűnbánatban megtisztult élet után a jó halál kegyelmét, és te, aki haláloddal is érdemet szereztél az Úrnál, ajánld fel haláltusád egyetlen pillanatát annak a kegynek elnyerésére, amelyért e szent kilencedet tartom. Ámen.
Litánia Szent Józsefhez.
Befejező ima
Ájtatosságom befejezésekor fokozott bizalommal fordulok hozzád, Szent József, Isten érdemes szolgája! Bizalmamat erősíti az a tudat, hogy kilenc napig elmélkedvén erényeid fölött beláttam eddigi gyarlóságomat, buzgóságod és igaz vallásosságod utánzására határoztam el magam. Hiszem, hogy szándékom kedves előtted és ennek alapján remélem, megjutalmazod törekvésemet és hathatós közbenjárásoddal támogatod nagy kérésemet.
Mennyei Atyám! Nagy és életemben jelentős a kérés, melyet e szent kilencedben trónusod elé tártam. Tudom, hogy annak kiesdésére a magam szavának ereje kevés és épp ezért erősítem könyörgésemet Szent József közbenjárásával. Bizalommal tölt el a remény, hogy nem veted meg annak pártfogását, akit oly nagyra becsültél e földön, hogy egyszülött Fiadnak Üdvözítőnknek oltalmazójául és Szent Anyjának élettársául választottad. Ne az én gyarlóságomat és érdemtelenségemet tekintsd jóságos Uram, hanem Szent József érdemeiért légy irgalmas hozzám. Ámen.

Forrás: Adorans