 |
| Szent István Bazilika - szentségi kápolna |
I. Mit jelent a szentségimádás?
Szerető szemlélése egy titoknak.
Az ima és a kereszténység sem nem teória, sem nem ideológia. A teória és
ideológia tárgya mindig megmagyarázható, objektív, sohasem misztérium. Ez több, mint
elmélkedés. A szemlélődésben fedetlen arccal szemléljük Isten dicsőségét.
1. Titok – ami
meghaladja minden racionalitásunkat, logikánkat, pszichológiánkat és
teológiánkat is. Messze több minden fogalmunknál, amit róla alkottunk, több
minden tudásunknál, vágyunknál és érzésünknél – kimeríthetetlen misztérium. Egy
élet kevés ahhoz, hogy befogadjuk teljesen Isten titkát, de csodálatos
ajándékként az életünk az örök élettel folytatódik, és ott színről színre
láthatjuk azt, akit most tükör által homályosan, a szent színek alatt
szemlélünk. Mivel az Oltáriszentségben Isten alázata lesz nyilvánvalóvá, az
alázatosaknak már itt egyre teljesebben feltárul a köztünk lévő Jézus titka.
2. Szemlélni – azt
jelenti, hogy befogadni akarjuk és nem kisajátítani. Ha szeretettel szemlélek
valakit, akkor nem manipulálom, nem akarom irányítani az én terveim szerint.
Rengetegszer elimádkozzuk: „legyen meg a Te akaratod”, de nekünk mindig van
jobb ötletünk, és nagyon várjuk, hogy a jó Isten azt fogja tenni, amit mi
akarunk. Amikor mégse az történik, amit szeretnénk, pedig kimondtuk, hogy
„legyen meg a Te akaratod”, akkor a szívünk fellázad. A kiakadásainkból
egyértelműen látszik, hogy ez így van. Amikor pedig szeretettel szemlélem azt,
aki szeret, akkor egyszerűen csak befogadom. Azt akarom, hogy betöltsön, azt
akarom, hogy a jelen- létével átjárjon. Szeretettel. Ebben a kapcsolatban
semmit sem rejthetek el előle magamból. Isten jobban szeret engem, mint én
magamat. Személyes érdekem, hogy kiszolgáltassam magamat neki, különösen azokon
a területeken, amelyeket szégyellek, amelyeket titkolok, amelyek életem
sötétségei, és én sem ismerem ki magamat bennük. Ebben a kapcsolatban semmi nem
lehet magánügy, itt még a tudatalatti is ismertté lesz. A szeretet számára
semmi sem lehetetlen, de mindig kölcsönös kell, hogy legyen. Isten megvárja,
hogy kész legyek magamat teljesen át- engedni a szeretetének, és akkor olyan
dolgokat tapasztalhatok meg, amelyeket azelőtt soha. Ebben a szeretetben meggyőződhetek
arról, hogy a szeretet számára és Isten számára semmi sem lehetetlen, még az én
életemben sem. Ha ebbe a szeretetbe belemegyek, akkor ki kell mondanom: tegyél
velem, amit akarsz, mert Te vagy az én Atyám. Ha komolyan veszem a szeretetét,
akkor végre föladom, hogy én írjam elő, hol, hogyan és mit változtasson meg
bennem. Természetesen szabad kérni és vágyakozni, de mindezt az Ő nevében
fejezem ki, és soha nem kívánok olyan dolgokat, amelyek Őellene vannak. Ő
mondja: aki szeret, annak kinyilatkoztatom magamat.
II. Mire van szükség részünkről, hogy gyakorolhassuk a szentségimádást?
1. Semmittevésre
A semmittevés nem lustálkodás,
hanem befogadó figyelem. Idő kell ahhoz, hogy az élet által felkavart dolgok
leülepedjenek bennünk!
2. Vágyra
Életünk legmélyén a vágyaink irányítanak
bennünket. Szükség van arra, hogy felébredjen szívünkben a Jézus utáni vágy. A
Tábor-hegyen azt mondták a tanítványok: „Mester, jó nekünk itt lennünk”. Jó veled
időzni.
3. Időre
A szeretet időben mérhető. Akit
szeretünk, azzal szívesen időzünk. Isten személy, aki szeretetében vágyakozik
utánunk. A vágy beteljesedéséhez idő kell. Szüksége van arra, hogy időt adjunk
neki, és nekünk is időre van szükségünk, hogy betölthesse vágyainkat. A másik
iránti szeretetünk is legegyszerűbben azon mérhető, hogy mennyi időt töltünk
vele. Ha rendszeresen kimarad az ima, a Jézussal való találkozás, a mögött nem
időhiány, hanem szeretethiány rejtőzik!
4. Csendre
„Isten a szív szentéjében beszél. Isten a
csend barátja, és nekünk hallgatnunk kell Őt, mert nem a mi szavaink
számítanak, hanem az, amit Ő mond nekünk.” (Teréz Anya) Meg kell tanulnunk
lecsendesíteni a szívünket Isten jelenlétében annyira, hogy hallhatóvá váljon a
Szeretet hangja. Azok, akik már megpróbáltak csendben „semmit tenni”, elcsendesedni,
azok tudják, hogy egyáltalán nem könnyű feladat. A csend a szentségimádás egyik
legfontosabb része!!! Nem volt könnyű elfogadtatni a testvérekkel, hogy nem az
Oltáriszentség jelen- létében elvégzett engesztelő imaóráról van szó, ami a
gyakorlatban azt jelenti, hogy kitöltjük az időt imákkal és énekekkel. Letudunk
egy programot, elvégzünk egy imaórát. A személyes találkozáshoz el kell
csendesedni. Fontos megteremteni ehhez a csend külső feltételeit is. Csodálatos
ajándék, amikor Isten elkezd beszélni. Ô nem süketnéma, miként azt sokan
gondolják róla. Hallja, amit mondunk, és van személyes mondanivalója az
életünkre is.
5. Jelenlétre
Isten örök jelen, találkozni Vele csak a
jelenben lehet. Tapasztalatunk az állandó „jelenvesztés”: vagy a múlt
törmelékeiben kutatunk, vagy a jövő képeit rajzolgatjuk magunk elé; akár
beszélgetünk valakivel, akár imádkozunk. Elfelejtettük, mit jelent a
találkozásainkban jelen lenni. Újra kell tanulnunk ezt is. Nem könnyű a
házasságokban, a családokban személyes figyelemmel jelen lenni azok számára,
akiket szeretünk. Az imáinkat is kitöltjük „programokkal”, és nem figyelünk
igazán arra, aki teljes szeretetével figyel ránk.
III. Mire
hív Jézus a szentségimádásban?
1. Szolgálatra.
Nemcsak önmagunk miatt megyünk
szentségimádásra, nem csak a Jézussal való személyes találkozás ajándékáért,
hanem másokért, a Test többi tagjáért is. Egy testnek vagyunk a tagjai, és
minél jobban átjárja a tagokat Isten szeretete, annál inkább akarnak segíteni,
szolgálni másokért és másoknak. Ezért a szentségimádás szolgálat is.
2. Aszkézisre
Lemondunk a jóról egy nagyobb jó
kedvéért. Pedig rengeteg jó dolgot lehetne a „semmittevés”, a szentségimádás
ideje alatt is csinálni. Akik megpróbálnak elcsendesedni, és elhatározzák, hogy
egy órát azzal töltenek, aki maga a Szeretet, azok gyakran megtapasztalhatják a
jóra való kísértést. Eszükbe jut, mennyi jó dolgot tudnának elvégezni ezen idő
alatt, mennyi mulasztásuk van feladataik elvégzésében, és azt most mind
bepótolhatnák. Hasznosabban is tölthetnék az időt, sokat segíthetnénk…
Megfontolandók Teréz Anya gondolatai: ha nővérei megrövidítik a szentségimádás
idejét azért, hogy több jót tehessenek a rászorulókkal, akkor egy idő után már
nem fogják felismerni és megszeretni a megtört embertársaikban jelen lévő
Krisztust.
3. Szeretetválaszra
Mindent megelőz az életünkben
Isten ingyenes, feltétel nélküli szeretete irántunk. Az eukarisztikus kapcsolat
is tőle indult ki. Ô az, aki szeretetében odáig ment, hogy jelenvalóvá tette
magát az Oltáriszentségben. Láthatóvá, tapasztalhatóvá, érzékelhetővé.
Alázatában alkalmazkodott teremtett létünk igényeihez. Minden idô, amit vele
töltünk, válasz az ô szeretetére.
IV. Milyen
gyümölcsei vannak?
1. Szemléletváltás
A hangsúly fokozatosan átkerül a
tapasztalatról a hitre. A hit által szemlélni az életünket azt jelenti, hogy az
érzéseinknél fontosabb lesz az Ô jelenléte, ezért mindig készek és képesek is
leszünk hálát adni, mert egyre inkább érezzük, hogy Ô jelen van minden
cselekedetünknél.
2. Meghosszabbított jelenlét
Megígérte, hogy „velünk van
minden nap a világ végéig”. Megígérte és megtartotta, minden képzeletünket
meghaladó módon, hiszen az Eukarisztiában Jézus eggyé lett velünk. A csend, a
szentségimádás segít abban, hogy észrevegyük ezt a jelenlétet, és egyre
fontosabb lesz számunkra: hogyan lát bennünket és dolgainkat Isten?
3. Új kapcsolat az élet
Igéjével
Az Ô jelenlétében megelevenedik
az Ige, eszünkbe juttatja szavait, világosságot támaszt a szívünkben.
4. Nagyobb önismeret
Aki szeretni akarja Istent és
embertársait, annak meg kell ismernie és szeretnie önmagát emberi valóságában.
Isten gyermekei, Jézus barátai, a Szentlélek szentélyei vagyunk. E
kinyilatkoztatás szerinti önazonosságunk egészen más, mint ami a főnökeink, a
házastársunk, az ellenségünk véleménye rólunk.
5. A
szeretet oktalansága
A racionalitással szemben nálunk
nem az irracionalitás, nem az infantilizmus, hanem a szeretet oktalansága áll.
Ez ennek a szeretet kapcsolatnak tudatos, szabad gyümölcse. Isten szeretetét
mindenegyes emberben szemlélhetjük. Teréz Anya szerint a szentségimádásban
felismerjük Jézus Krisztust, és megszeretjük Őt, hogy azután elmenve
felismerjük és megszeressük az úton fekvőben is jelen lévő Jézus Krisztust. Az
Eukarisztiában megtört Krisztus és a megtört ember ugyanaz. Szeretettel
szemlélhetjük Istent még a bűnösökben is.
6. Testvérek Krisztusban
A szentségimádás gyümölcseként
nemcsak magunkról ismerjük fel, hogy Isten szeretetajándékai vagyunk, hanem az
embertársainkról is ki- derül ez. Ezért többé már nem riválisaink, akikkel
versenyeznünk kell, akiket kényszeresen saját képünkre és hasonlatosságunkra
akarunk formálni. Végre testvérek lehetünk, akiket szerethetünk olyannak,
amilyenek, és befogadhatjuk őket a szívünkbe.
7. Közösség születik
Amikor elkezdünk „semmittenni” a
Szentháromság jelenlétében, akkor egy élő, eleven szeretetközösségbe
kapcsolódunk be: az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközösségébe. Már négyen
vagyunk! És ez nagyon jó közösség, sokkal jobb, mint bármi más.
V. Kezdd el!
Ha mindezek fontosak számodra,
akkor ne várj senkire, kezdd el te magad! Mindegy, hogy hogyan, de kezdd el! Ne
hivatkozz arra, hogy nálunk ez nem szokás, nálunk ezt nem csinálja senki. Ne
várj a közösség többi tagjára, a plébánosra vagy bárki másra! Istennél nem kell
hivatkozni senkire. Te az Ô gyermeke vagy, állj a színe elé, kezdd el 14 te
személyesen! Ez nagyon fontos. Kezdd el, és a többit bízd rá a Jóistenre! Ô
mindent ki fog bontani a te életedben, és a te élethelyzetedben is. Ne titkold,
amit csinálsz, elő kell állni vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan. A tartóra
tett mécsesnek világítani, a hegyre épült városnak látszani kell! …És ne add
fel!
Varga László atya
Fotó: Luscinia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése