Nincs üdvösség senki másban 5.

"Akkor az összes nem-katolikus elkárhozik?"

Nem. Feeney atyát kiközösítette a Katolikus Egyház azért, mert azt tanította, hogy "az Egyházon kívül nincs üdvösség" azt jelenti, hogy a látható Egyházon kívül nincs üdvösség. Isten nem bünteti meg a pogányokat igazságtalanul. Nem bünteti meg őket azért, mert nem hisznek Jézusban, ha - nem a saját hibájukból kifolyólag - nem is hallottak róla soha (leküzdhetetlen tudatlanság). Viszont az Igaz Isten, azért már megbünteti őket, ha vétettek az ellen az Isten ellen, akit felismertek a természet és a lelkiismeret által (Róm 1-2). Nincs bűntelen pogány, ahogy nincs bűntelen keresztény sem. Mindannyian vétünk Isten ellen, és a lelkiismeret ellen. Mindannyiunknak szüksége van egy Megváltóra. És a Megváltó Krisztus.

"De nem igazságtalan, hogy Isten az egész világot a keresztény alapelvek szerint ítéli meg?"

Isten igazságosan ítél. "Mindazok ugyanis, akik [a mózesi] törvény nélkül vannak és vétkeztek, elvesznek a törvény nélkül is; mindazokat pedig, akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítélik el" (Róm 2,12). Még a pogányoknál is látszik, hogy "a törvény követése a szívükbe van írva" (Róm 2,15). Ha őszintén a szívünkbe nézünk, akkor két igazságot találunk: hogy tudjuk, mit kell tennünk és milyenné kell lennünk, és tudjuk, hogy mit nem szabad tennünk, és milyenné nem szabad válnunk.

A fundamentalisták Krisztus világosan egy-utas tanításához hűek, de gyakran azt vonják le ebből, hogy a pogányok, a buddhisták, stb., nem üdvözülhetnek. A liberálisok, akik Isten irgalmasságát hangsúlyozzák, viszont nem tudják rávenni magukat, hogy elhiggyék, hogy emberek tömege van a pokolra ítélve, és ezért figyelmen kívül hagyják, tagadják, elbagatellizálják, vagy felvizezik Krisztus saját igényét az egyedülállóságra. Az Egyház egy harmadik utat hirdet, amely az Újszövetség szövegeibe van belefoglalva. Egyrészről senki sem üdvözülhet, csakis Krisztus által. Másrészről Krisztus nemcsak egy zsidó embert testesített meg, hanem Ő az Isten örök, preegzisztens Igéje, "Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít" (Jn 1,9). Vagyis Szókratész képes volt arra, hogy megismerje Krisztust Isten Igéjeként, mint az örök igazságot; és, ha szíve legmélyének alapvető választása az volt, hogy ezt az Igazságot elfogadja hitben, reményben és szeretetben, akkor bármennyire is tökéletlenül ismerte is meg ezt a Krisztust Szókratész, Szókratész is üdvözülhetett Krisztus által. Nem az alapján üdvözülünk, hogy ki mennyit tud az igazságról, hanem a hit által. A Szentírás sehol se mondja, hogy a hit intellektuális tartalmának mennyire pontosnak és mekkorának kell lennie. Csak azt mondja el egyértelműen, hogy ki az egyetlen Megváltónk.

Vagyis az Egyház álláspontja a világvallásokról különbözik mind a modern relativizmustól, mind a fundamentalista bezárkózástól. Egyrészről elismeri, hogy a többi vallásban számos olyan mély bölcsesség és érték van, amelyeket a keresztényeknek tisztelniük kell, sőt tanulhatnak is belőlük (ilyen lehet pl. a hinduk mély imája, az iszlám odaadás, a protestánsok buzgósága, vagy az ortodoxok istentisztelete). De másrészről, Krisztus és Egyházának egyedülállóságát soha nem lehet kisebbíteni, lealkudni vagy relativizálni. A hitben való növekedésünkhöz hozzájárulhat, ha ismerjük a többi vallást, de anélkül, hogy bármit is el kellene lopnunk tőlük. "Az üdvösség eszközeit hiánytalanul ugyanis csak Krisztus katolikus Egyházában, az üdvösség egyetemes eszközében érhetjük el." (II. Vatikáni Zsinat: Unitatis Redintegratio 3.)

A teljes cikk a Depositum hitvédelmi oldalon található: http://www.depositum.hu/eretnekek/indifferentizmus.html