"Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön segítségem. Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam. Meddig támadtok mindnyájan egy emberre és sújtjátok le, mint megrogyott falat, megdőlt kerítést? Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából; A hazugságban gyönyörködnek. Szájukkal áldást mondanak, de szívükben átkoznak. Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön reménységem. Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam. Szabadulásom és dicsőségem Istenben van; Erősségem Istene ő; Istenben van menedékem. Bízzatok benne, népek minden gyülekezete, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Ádám fiai csupa hiábavalóság, az emberek fiai csupa hazugság; Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak. Ne bízzatok az igazságtalanságban, ne kívánjátok meg a rablott kincseket; Ha a gazdagságban bővelkedtek, ne kössétek hozzá szíveteket. Egyszer szólt Isten, ezt a két dolgot hallottam: Istené a hatalom, s tiéd, Uram, az irgalom; És te megfizetsz kinek-kinek cselekedetei szerint." 62. Zsoltár
Dávid Beatrix: Csendpatakok
Október nyirkos lehelete
Szürkén ülepszik a tájra,
Vállán utcák üzente néma sóhaj-
S ahogy kinyílik a nappal
fénycsóvákat tör magának,
s a tájat beoltja élettel.
Megnyugszik a világ…
kábuló lelkében sejti,
hogy törvény írja
sötétség után a fényt,
s hogy minden jól van,
ahogy van,
és minden öröm , s minden
jaj egészet épít
Teremtőnk bölcs terve szerint-
S ha újra eljön a világ Ura
születik majd új Paradicsom,
s ha minden bálvány
elnémult már,
tiszta derűt szitál az ég
s a lelkekre lecsorognak
csendpatakok…
 |
| Kristálytiszta, csendes, hegyi patakok lakója a vízirigó (Cinclus cinclus) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése