Kompassió 3.

Az igazi kompassióról

A kompassió, a szegényekkel és szenvedőkkel való közösségvállalás és segítségnyújtás alapvető fontosságú, minden egészséges lelkiismeretű embertől elvárható, keresztény közösségekben pedig még inkább fontos jelentőségű, mert:

-         főleg hittestvéreinkkel kell jót tenni, ld. a Galatákhoz írt levél 6, 10 részében: „Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel”, illetve

-         az Egyház szociális felelőssége minden korban előtérben volt, jó evangelizációs eszköz, példaértékű és szükséges.

Korunkban a szociális háló hiánya miatt sokszor az egyházi alapítványok és szervezetek azok, amelyek megteszik azt rájuk háruló feladatként, amit tudnak, próbálják a hiányokat betölteni ld. pl. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány növekvő számú házait, mennyire fontos feladatot lát el Böjte Csaba testvér és segítői a Kárpát-medencében a legvédtelenebbek szolgálatában.

Vicces jelenetekben időnként megmosolyogjuk, amikor valaki mindenáron át akar kísérni egy idős személyt az úton, a végére kiderült, hogy tulajdonképpen ő nem is akart átmenni. Igen, pusztán jó szándékból, a körülményekből következtetve megtesszük, amit jónak láttunk. Nagyon is fontos, hogy akarjunk jót tenni és akarjunk a körülöttünk levőknek segítségére lenni, ahogy lehetőségeink, talentumaink, anyagi javaink, és fizikai erőnk engedi.

A jó szándékkal történő segítségnyújtáshoz fontos azonban szem előtt tartani még néhány tényt, amelyek valójában összefüggenek:

1. Maga a jó szándék önmagában nem elég, ! lásd a mondást arról, hogy a kárhozat útja felé vezető út is jó szándékkal van kikövezve, tehát nem mindig az visz előre és az üdvösség felé minket, ha csak jó szándék alapján akarunk egy bizonyos irányban elindulni, főleg ha ez valójában Isten tervében másképp szerepel (ld. a megkülönböztetés fontossága mindenben).

2. Úgy kell segíteni másnak, hogy az neki is jó legyen minden szempontból.

3. Van egy mondás, amely alapján az érintett személynek nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani horgászni de még jobb, ha halászni.

Az összefüggés az, hogy ami a segítettnek és segítőnek is jó, az vezet az üdvösségükre és ez az Úr akarata is.

Mit jelent ez a gyakorlatban? 

 

- Olvastam arról, hogy valaki nem tartja helyesnek, hogy már a papok is óva intenek attól, hogy a koldusoknak pénzt adjunk, lévén a koldusok maffiáját nem érdemes támogatni, mert így a személyes kapcsolat nem alakul ki és alapítványokon keresztül nem lehet őket emberileg annyira támogatni.  Ez igaz is lehet, de mi viszi őket előbbre? Ha én kínlódom velük, és esetleg tönkre megyek, ha meghaladja az erőmet az elvárás, vagy szakemberekre bízom őket, akik remélhetőleg akár hosszú távon is meg tudják oldani a problémájukat és adományokat juttatok a megfelelő intézményhez?

- A másik gond, hogy mi sokszor elképzelünk valamit, hogy a másnak mi lenne segítség, pl. idős szülők, személyek, nehézségekkel küzdő barátok, ismerősök számára és azzal állunk elő, hogy segítünk és adunk valamit, de ezt a nélkül tesszük, hogy a valós igényeknek utána néztünk volna. Lehet, hogy egy segítő adománnyal csak nagyobb terhet teszünk annak a másiknak a nyakába, amely akár még az életét is veszélyeztetheti vagy végső soron plusz kiadást okoz, mert még rá kell költenie az egészre egy nagyobb összeget. Tehát olyat adunk, amire nincs is szüksége az illetőnek, illetve jobb lenne, ha nem adnánk, vagy nem úgy segítenénk. Érdemes alaposan tájékozódni, mielőtt egy szegény családot, vagy idős szülőket megsegítenénk, hogy mire is lenne valóban szükségük, ha egyáltalán el merik mondani, mivel ez valahol egy szégyen, ha rászorul az ember a másra, próbálja az ember maga megoldani először a problémáit jó esetben és csak legvégső esetben fordul segítséghez vagy fogadja el a külső támogatást.

Fontos még megjegyezni, hogy a szükségletek betöltése nem csak anyagi területen kívánatos, hanem lelki értelemben is. Sokszor elég, - persze mindkettő fontos, ha van rá mód – a lelki hiányok, a napjainkban egyre nagyobb mértékű erkölcsi válságban a lelki sivárságban élők gyötrelmeinek enyhítése; néha akár elég csak a meghallgatásuk, hogy érezzék általunk Isten szeretetét, tapasztalják meg az együtt érző szeretetet. Ezen túlmenően az Istenhez való elvezetés, az alapvető Istennel kapcsolatos ismeretek átadásának megkezdése és fokozatos fenntartása is jelentős lenne. A hal odaadása, Isten Irgalmának rajtunk keresztüli megtapasztalásán túl ezen a területen is túl kell, hogy lépjen a halászat megtanítására, tehát az alkalmankénti szeretet megnyilvánulás és beszélgetés fokozatosan arra kell, hogy törekedjen, hogy eljusson a segített fél a kegyelmi forrásokhoz, így az önálló lelki táplálkozásra kell megtanítani a lelkeket.

Ez a miatt is fontos, mert még a hívők körében is sokszor oly nagy mértékű a vallási tudatlanság, hogy egy antropomorf képpel élve Isten kénytelen a „szent fazekak és serpenyők” között sétálni templomaiban, akik néha alapvető hittani ismeretek nélkül, - vagy akár azokkal de nem megfelelően - gyakorolják a vallásukat, lehet, hogy még napi szinten is, és nincsenek tisztában azzal, hogy mi történik ott valójában, vagy nem váltják belsővé a külső formákat. Arról már ne is beszéljünk, hogy pl. egy napi templomba járó nagymama mindennapi életében nem szól rá az unokájára, ha az egy háztartásba költözik a szívszerelmével...Szent Bernadett szavai jutnak eszembe erről, aki azt mondta, hogy „Az Úr mentsen meg minket a rossz katolikusoktól.”… Nem tudom, hogy ez tényleg elhangzott-e tőle, de a róla készült filmben szerepelt . Neki sikerült, ami mindannyiunk vágya is, megtenni minden tőle telhetőt Annak példája nyomán, Aki kiüresítette magát és engedelmes volt mindhalálig, hogy bűneinkért kiengesztelje a Mennyei Atyát, és így eljutni az örök és valódi kincsek birtokába. A mi feladatunk is hasonló, megtenni mindent a ránk bízottakért, akár testi, akár lelki nyomorúságban vannak, talentumainkhoz mérten és az ő valós javukat keresve. Ehhez adjon nekünk erőt és bölcsességet az Úr és segítsenek az Égiek minden emberi kapcsolatunkban és szolgálatainkban. Amen

"Boldog, aki a szegénynek gondját viseli! A nyomorúság napján megmenti őt az Úr." Zsolt 41, 2

"Aki megveti szűkölködő társát, vétkezik, de boldog, aki a szegényen megkönyörül! Aki hisz az Úrban, szereti az irgalmasságot." Péld 14, 21