A papnak jelnek kell lennie

A Papok Évében a Nagyszombati Főegyházmegye Mons. Róbert Bezák érsek részvételével konferenciát rendezett a papságról papok részére 2009. szeptember 7-én, a szent kassai vértanúk ünnepén a Galántai járásban található Hidaskürtön. E jelentős rendezvényről dr. Szlávik Antal egyházjogászt, hidaskürti plébánost, a konferencia szervezőjét kérdezte lapunk munkatársa.

– Milyen céllal rendezték a szlovákiai magyar papság számára ezt a konferenciát?

– A mostani már a negyedik konferenciánk. Négy évvel ezelőtt Orosch János püspök úr engem bízott meg azzal a feladattal, hogy évente egyszer szervezzek tudományos konferenciát magyar papok és hitoktatók részére. Rendeztünk már kétszer kánonjogi konferenciát, a Biblia Évében pedig biblikus konferenciát. A mostani konferenciánk témáját tálcán kaptuk a Szentatyától, aki június 19-én, Jézus Szentséges Szíve ünnepén meghirdette és megnyitotta a Papok Évét. Ebben az évben bizonyára sok rendezvény lesz a papságról, mi, magyar papok most tudományos konferenciával kapcsolódtunk be ebbe a rendezvénysorozatba. Ezúttal nem hívtuk meg erre az eseményre a laikusokat, mert a papság évében mi, papok szerettünk volna egymás közt elbeszélgetni közös dolgainkról.

– Kik tartották az előadásokat, és mi volt a témájuk?

– Az első előadást Mons. Róbert Bezák nagyszombati érsek úr tartotta. Az ő jelenléte azért is fontos volt, mert püspökké szentelése óta most találkozhatott először magyar papi közösséggel. Előadása a megyés püspök feladatairól szólt, egyrészt azokról, melyek a püspökszentelésből, tehát az egyházi rend szentségéből fakadnak, másrészt azokról, melyekkel közigazgatásilag irányítja az egyházmegyét. Az érsek atya – mivel még nem ismeri eléggé az Nagyszombati Főegyházmegye helyzetét, gondjait – feladatai gyakorlásához kérte a papok segítségét is.

A második előadást dr. Józsa Attila atya tartotta A pap és a liturgia címmel. Délután két előadás mutatta be a papság szerepét Krisztus előtt és után.

Dr. Karaffa János atya az ószövetségi papságról, ThLic. Jáger Róbert atya pedig az újszövetségi papságról adott elő a Zsidókhoz írt levél szemszögéből. A konferencia záró előadását jómagam tartottam A papság jelentősége Teilhard de Chardin filozófiájában címmel.

– Mely témák képezték leginkább vita tárgyát? Mi iránt volt a legnagyobb az érdeklődés, mihez szóltak hozzá a legtöbben?

– Mindegyik előadást nagy érdeklődéssel hallgatták a paptestvérek, és a diszkusszió is élénk volt. A legtöbb kérdést és hozzászólást a liturgiáról és a Teilhad de Chardinről szóló előadások kapták. A liturgia mindegyik papot érinti, mert mindannyian végezzük, de még mindig van mit tanulnunk, hogy az szép és méltóságteljes legyen, mert általa Krisztust képviseljük a hívek előtt. A Teilhard de Chardinről szóló előadás pedig azért kapott nagy figyelmet, mert a paptestvérek kevéssé ismerték ezt a nagy gondolkodót és az ő papi életét. Az előadó ajánlotta a hallgatóságnak, hogy a Papok Évében olvassák el Chardinnak legalább A pap, Az isteni miliő és a Mise a világ felett című írásait. Chardin filozófiája egyre jobban ismertté válik és egyre több szimpatizánsra talál a világban. Az Egyház is, mely kezdetben fenntartásokkal kezelte gondolatait, ma már mintha – több jel mutat erre – elismerné és rehabilitálni akarná őt.

– A hivatás témáját körüljárva Ön szerint hogyan foglalható össze a konferencia legfőbb konklúziója?

– A konferencia nagyon jó alkalom volt arra, hogy papokként tudatosítsuk, milyen nagy ajándékot kaptunk Jézustól, amikor ő kiválasztott és meghívott minket a papi hivatásra. Mi mutathatjuk be és jeleníthetjük meg az oltáron Jézus Krisztus felbecsülhetetlen értékű és legszentebb áldozatát. Az ószövetségi papság is az egy igaz Istent imádta és közvetítette a választott népnek, de áldozata korántsem volt olyan értékes, mint az újszövetségi papságé. Mivel a papság nagy kincs, vigyázni kell rá, félteni, ápolni, gondozni, törődni kell vele. A paptól elvárja Krisztus és az Egyház, hogy hűséges legyen. A papnak is vannak fájdalmai és csalódásai, de ezeknek is megvan a szerepük a pap életében, általuk tud még jobban hasonulni Krisztushoz, alázatosabbá válni, és így lesz belőle igazi, érett papi személyiség. Ezzel kapcsolatban nagyon jelentős Teilhard de Chardin egyik szép gondolata: „Hogy Jézus jobban belénk hatolhasson, ahhoz néha énünket kitágító munka kell, máskor meg leverő fájdalom; kell az élet, mely növeszti az embert, hogy megszentelhető legyen, de kell a halál is, amely paránnyá teszi, hogy valóban megszentelődjön.”

– Az utóbbi években Ön több egyházjogi és biblikus konferenciát szervezett a szlovákiai magyar papság és valamennyi érdeklődő számára, ahol mindig neves előadókkal, szaktekintélyekkel lehetett találkozni. Miért tartja fontosnak ezeket a szimpóziumokat, tudományos konferenciákat itt, a Felvidéken, és ki segíti Önt ebben a felelősségteljes szervezői munkában?

– Végzem ezt a feladatot, mert az elöljáróim megbíztak vele. Örömmel, mert mindez tökéletesen összhangban van az Egyház ezzel kapcsolatos előírásaival. Az Egyházi Törvénykönyv 279. kán. 2. paragrafusa előírja a papoknak, hogy a szentelésük után is vegyenek részt előadásokon, teológiai találkozókon és konferenciákon is, melyek adjanak nekik alkalmat a szent tudományok és a lelkipásztori módszerek mélyebb megismerésére. Ugyanezt még kifejezőbben mondja II. János Pál pápa a Pastores dabo vobis kezdetű apostoli buzdításában, amikor állandó, meg nem szűnő, permanens papi képzésről beszél (70-79. p.), és kimondja, hogy erre a permanens képzésre minden papi korosztálynak szüksége van, tehát a fiatalkorúaknak, a középkorúaknak és az időseknek is (76-77. p.).

Az általam szervezett konferenciákon az az új, hogy mi, magyar papok és a magyar intelligencia az anyanyelvünkön kaphatjuk meg ezt a szükséges képzést, továbbképzést. Magyarországról is hívok neves előadókat, de nagy öröm számunkra, hogy itthon szintén vannak művelt papok, akik magas szinten tudják az egyes kérdéseket bemutatni és megoldani. A felvetődő kérdésekre okos, bölcs, eligazító választ tudnak adni, hogy az Egyház tanítását jobban megértsük és éljük.

A szervezésben segítőtársaim a plébániám területén lévő községek önkormányzatai, melyek e rendezvények anyagi fedezetét teremtik meg. Így volt ez tavaly Feketenyéken, az idén pedig Hidaskürtön. A szervezőmunkából a paptestvérek és a hívek is kiveszik részüket, még nem nem utasított el senki, akit valamire megkértem.

– Ön szerint mi a legnagyobb kihívás a papság számára?

– A legnagyobb kihívások egyike a papi öntudat elvesztése és a szekularizáció hatása a papságra. Egyre többen vannak az olyan papok, akiken alig vagy egyáltalán nem látszik a papi öntudat. Elvégzik ugyan a rájuk mért feladatot, de csak elvégzik, amit megparancsolnak nekik. A szekularizáció pedig igyekszik a papot beolvasztani a tömegbe, hogy ne is lehessen felismerni, hogy ő pap. A papnak viszont jelnek kell lennie az emberek között, mert Krisztust képviseli a világban. Ha jel szerepe megszűnik, nem tudja reprezentálni az Urat. A zsinat előtt azt rótták fel az Egyháznak, hogy a papok, a püspökök elszakadnak a mindennapi élettől, nem tartanak lépést a rájuk bízottakkal, valamilyen külön világban élnek. Most inkább a fordítottja látszik veszélyesnek: a papság elveszíti jelszerepét, és beleolvad, szürke foltja lesz a globalizált világnak.

Lelkipásztori szempontból a családokkal, a gyermekekkel és az ifjúsággal való törődést látom kihívásnak. Erre egyre több időt és energiát kell fordítani, mert a jövőnk függ tőle. Helyesebb egész családokat megszólítani, tehát a szülőket és gyerekeket együtt, majd családos közösségbe vezetni őket. Az egyéni pasztoráció mellett gondot kell fordítanunk a csoportos pasztorációra is, mert különben elveszítjük őket. A gyerekekkel és az ifjúsággal is csoportokban, közösségekben kell foglalkozni, ennek nagy összetartó ereje van. A fiatalok ne csak a vasárnapi szentmisén éljék meg a hitet, hanem a saját korosztályú csoportjaikban is, ahol egymást tudják erősíteni, buzdítani.

Forrás: Família magazin – Família online

A pap imája

Uram, meghívtál a papi szolgálatra a történelem egy konkrét pillanatában, amelyben az első apostoli időkhöz hasonlóan azt kéred minden kereszténytől, különösképpen pedig papjaidtól, hogy tegyünk tanúságot Isten csodatetteiről és Lelkednek erejéről.

Add, hogy tanúságot tegyek az emberi élet méltóságáról, a szeretet nagyságáról, és a kapott titok erejéről: tanúságot tegyek életemmel, amelyet szeretetből, egyedül szeretetből, egy nagyobb szeretetért teljesen neked adtam át.

Add, hogy örömmel és boldogan mondjak igent papi nőtlenségemre, hogy az a neked és a többi embernek, az Egyház szolgálatára szóló önátadásomból fakadjon.

Adj erőt gyengeségeimben, és add, hogy megköszönjem neked győzelmeimet.

Anyánk, aki minden idők legnagyszerűbb és legcsodálatosabb igenjét kimondtad, hadd alakíthassam át életem a nagylelkűség és a teljes odaadás forrásává, és melletted, a világ nagy keresztjeinek tövében hadd vegyek részt Fiad megváltó halálának fájdalmában, hogy Vele örvendhessek feltámadása dicsőségében az örök életben. Ámen. 

Imádság, amelyet a papok naponta elismételhetnek

Mindenható Isten, kegyelmed segítsen minket, hogy mi, akik a szolgálati papságban részesültünk, méltón és áhítattal, teljes tisztaságban és jó lelkiismerettel szolgálhassunk. Ha nem sikerül bűntelenül élnünk, add meg nekünk mégis, hogy méltón megsirassuk a rosszat, amelyet elkövettünk, és mindenben buzgón, alázatos lélekkel és a jóakarat szándékával szolgáljunk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. 

Rövid fohász

Jóságos Jézus, add, hogy szíved szerinti pap legyek! 

Imádság Jézus Krisztushoz

Szeretett Jézusom, te egyedülálló jóakarattal meghívtál engem az emberek ezrei közül a te követésedre, és a kiemelkedő papi méltóságra. Kérlek, részesíts engem isteni erődben, hogy igaz módon teljesíthessem szolgálatomat. Hozzád könyörgök, Uram Jézus, hogy éltess engem most és mindig azzal a kegyelemmel, amelyet a püspöki kézrátétel által kaptam. Te, aki a lelkek legcsodálatosabb orvosa vagy, gyógyíts meg engem is, hogy ne essek vissza bűneimbe, megszabaduljak minden gyengeségemtől és kedves lehessek számodra halálom pillanatáig. Ámen. 

Imádság a tisztaság megőrzéséért

Uram, Jézus Krisztus, lelkem jegyese, szívem öröme, térdre borulok előtted kérve és könyörögve, hogy tartsd meg és erősítsd bennem az igaz hitet minden nap. Édes Jézusom, add, hogy visszautasítsak minden gonosz gondolatot, távol tartsak magamtól minden testi vágyat és földi kísértést, amelyek lelkemnek kárára vannak, és add, hogy a te segítségeddel feddhetetlenül megőrizzem tisztaságomat.

Szentséges Szűz Mária, szüzeknek szüze, az én szeretett édesanyám, tisztítsd meg szívemet és lelkemet minden nap, járj közben értem a szent istenfélelemért és különösen azért, hogy hűséges maradjak küzdelmeimben.

Szent József, Mária szüzességének őrzője, védd meg az én lelkemet minden bűntől.

Mindnyájan, szent szüzek, akik az Isteni Bárányt követtétek, segítsetek nekem, bűnösnek, hogy ne legyenek vétkes gondolataim, és soha ne szakadjak el Jézus tiszta szívétől. Ámen. 

Imádság a papokért

Úr Jézus, aki jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben, Te papjaidon keresztül akarod folytatni jelenlétedet közöttünk. Add, hogy szavaik mindig a te szavaid legyenek, tetteik mindig a te tetteid, életük hűségesen tükrözze a te életedet.

Hadd legyenek ők olyan emberek, akik népük nevében szólnak Istenhez, az embereknek pedig Istenről beszélnek. Ne féljenek attól, hogy szolgálniuk kell, úgy szolgálják az Egyházat, ahogyan arra az Egyháznak szüksége van.

Legyenek olyan emberek, akik az örökkévalóról tesznek tanúságot korunkban, a te lépéseiddel járva a történelem útjain, és jót téve mindenkivel.

Legyenek hűségesek kötelességeikhez, végezzék buzgón hivatásukat és küldetésüket, tükrözzék fényesen identitásukat, és járja át életüket a kapott kegyelmek öröme.

Édesanyád, a boldogságos Szűz Mária közbenjárására kérlek: Ő, aki életed során ott állt melletted, álljon ott szüntelenül papjaid mellett is életük folyamán. Ámen.