Assisi Szent Ferenc |
A ferences lelkiségről 1.
I. Bevezetés
Nehéz dologra vállalkozik, aki
egy közösség, vagy egyházi mozgalom lelkiségét másokkal meg szeretné
ismertetni. A lelkiség olyan, mint a légkör a családban, igazából
megfoghatatlan, mégis az első pillanattól kezdve érzékelhető, mindent átjáró
valóság. A lelkiség meghatározhatatlansága abban rejlik, hogy nem annyira a
dolgokban, vagy az eseményekben, hanem a viszonyokban: az Istenhez, egymáshoz
és a világhoz való viszonyban fejeződik ki. Márpedig életünknek ezek a legrejtettebb,
legtörékenyebb, szemmel legkevésbé látható, mégis legmeghatározóbb valóságai.
Amikor a ferences lelkiséget szeretnénk meghatározni, mindenek előtt vissza
kell nyúlnunk a forrásokhoz: milyen volt az alapító, Assisi Szent Ferenc,
istenkapcsolata, hogyan viszonyult ő az emberekhez és a világhoz. A ferences
lelkiségben élők az évszázadok folyamán újra és újra feladatuknak érezték, hogy
megfogalmazzák, mit jelent „ferencesként” élni.
II. Assisi Szent
Ferenc életéből
Egy 24 éves itáliai posztókereskedő 1205-ben
felismeri, hogy a hírnév és a gazdagság vágyának addig nem is sejtett
beteljesülését kínálja Isten, aki Fiában, Jézus Krisztusban értünk szolgává és
szegénnyé lett. Őt imádva, Egyházában Őt ünnepelve, az embereknek Őt hirdetve
és a szegényekben Őt szolgálva minden kincs az övé – ezért élhet szegénységben,
tulajdon nélkül és tisztaságban.
Ez a felismerés megváltoztatja Ferenc életét. „Elhagyja a világot” – hogy a világ Teremtőjének és Megváltójának éljen. Három évvel később társak csatlakoznak hozzá, létrejön körülötte a fraternitas, a testvéri közösség. Közös életeszményük a „minoritas”: kisebbnek lenni mindenkinél, nem uralkodni senkin, ahogy Krisztus is mindenki szolgája lett.
Az egyház elismeri őket, mint szerzetesi közösséget, mint a Kisebb Testvérek Rendjét (Ordo Fratrum Minorum). Később Szent Ferenc lelkiségében újabb és újabb közösségek jönnek létre, nem csak kolostorokban élő női és férfi rendek, hanem világban élő közösségek is.
Ez a felismerés megváltoztatja Ferenc életét. „Elhagyja a világot” – hogy a világ Teremtőjének és Megváltójának éljen. Három évvel később társak csatlakoznak hozzá, létrejön körülötte a fraternitas, a testvéri közösség. Közös életeszményük a „minoritas”: kisebbnek lenni mindenkinél, nem uralkodni senkin, ahogy Krisztus is mindenki szolgája lett.
Az egyház elismeri őket, mint szerzetesi közösséget, mint a Kisebb Testvérek Rendjét (Ordo Fratrum Minorum). Később Szent Ferenc lelkiségében újabb és újabb közösségek jönnek létre, nem csak kolostorokban élő női és férfi rendek, hanem világban élő közösségek is.
Szent Ferenc életének központi
élménye az Úrral való találkozás, a vele való kapcsolat. Istent, mint Fönségest
és Dicsőségest imádja, ugyanakkor vallja róla, hogy Ő szelíd és irgalmas,
aki megrendítő módon, egészen közel jön az emberhez. Számára Isten teremtő és
gondoskodó Atya, a legfőbb Jó és minden jónak forrása, aki Fiában és Lelkének
működésében nyilatkoztatja ki magát. Nagy tisztelettel van az üdvtörténet nagy
eseményei, különösen a megtestesülés és a kereszthalál iránt, mely számára
egyértelműen bizonyítja Isten alázatát és emberhez való odafordulását.
Határtalan szeretete az Úr iránt a Szentírás, az Eucharisztia, a Szent Liturgia
és az Egyház iránti tiszteletben is megmutatkozik.
A ferences lelkiség alappillérei
1. Isten-tisztelet
2. ember-szeretet
3. testvériség
4. kicsinység
5. szegénység
6. szolgaság
7. derű
IV. A ferences
család ágai
Assisi Szent Ferenc istenélménye és abból
forrásozó evangéliumi élete már kortársai közül is számtalan embert
követésérére buzdított. Hatása az Egyházban és a világban azóta is érezhető. Az
ő lelkiségét követő közösségek összességét nevezzük ferences családnak.
1. Első rend
A Ferenc körül kialakuló első csoportot olyan férfiak alkották, akik mindenüket elhagyva, testvéri közösségben éltek és élnek szerzetesi életet. Ők alkotják a ferences család első rendjét. http://www.ferencescsalad.hu/elsorend.html
Az évszázadok folyamán ebben az ágban három
nagyobb szerzetesrend alakult ki: a ferenceseké (Kisebb Testvérek Rendje –
OFM), a minoritáké (OFMConv), valamint a kapucinusoké (OFMCap).
2.
Másodrendi közösségek
Szent Ferenc lelkisége azonban
nem csak a férfiakat ragadta meg: Szent Klára, egy Assisi-béli előkelő család
tagja volt az első nő, aki Krisztust a ferences életmód szerint, radikális
szegénységben kívánta követni. A ferences második rend Szent Klára
nyomán alakult ki. A rendnek ebbe az ágába tartoznak a különböző klarissza
(Szegény Úrnők vagy Szent Klára Rendje – OSC) közösségek. http://www.ferencescsalad.hu/klarissza.html
klarissza nővérek - fogadalomtétel |
3. Harmadik rendek
Ferenc testvéreinek életmódja,
derűs, vallásosságában is vidám, szabad lelkülete a világban élőket is
vonzotta. Szent Ferenc számukra alapította meg a ferences harmadik rendet.
Eleinte azok tartoztak a ferences család harmadik ágába, akik a világban
megmaradva, sőt akár családban élve követték az alapító lelkiségét. Ők alkotják
ma a Szekuláris Harmadik Rendet, más
néven a Ferences Világi Rendet (OSF vagy FVR). Az évszázadok folyamán
azonban kialakultak azok az új alapítású közösségek is, ahol a ferences lelkiséget
élő tagok már jobban elkülönültek a világtól, rendházakban éltek, vállalva a
szegénység, a tisztaság (vagy szüzesség) és az engedelmesség szerzetesi
fogadalmát. Ezek a közösségek ma életüket a Reguláris vagyis Szabályozott Harmadik Rendek (TOR) Regulája alapján élik. Egyes felsorolások a ferences harmadik
rendbe sorolják az összes olyan közösséget, mely nem a ferences család első
vagy második ágába tartozik, függetlenül attól, hogy az a Világi Rend Regulája,
a Szabályozott Harmadik Rend Regulája, vagy valamilyen más szabályzat szerint
éli a ferences lelkiséget. A ferences család magyarországi közösségeit és
lelkiségüket bemutató összefoglaló a www.ferencescsalad.hu címen érhető el.
Assisi Szent Ferenc és Szent Klára |
Forrás: Magyarok Nagyasszonya
Ferences Rendtartomány honlapja - http://ferencesek.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése