A meghívás elfogadásáról

Van egy olyan tanítás, amely arra vonatkozik, hogy ha érzi is az ember az Úr hívását a papi vagy más megszentelt életállapotra, egyáltalán nem baj, ha nem fogadja el, nem probléma, ha úgymond „nem dobja vissza a labdát”, mert Isten meghívása nem valamiféle „parancs” és az embernek szabad akarata van elfogadni vagy visszautasítani azt. Mindez bizonyos értelemben igaz, de a következményeket is érdemes megemlíteni. A szabad akarat valóban az emberi nem sajátja Isten rendeléséből, de nem azt jelenti, hogy azt tesszük, amit akarunk, így ránk van bízva életvezetésünk és a sok lehetőség közül tetszőleges módon választunk. (Persze bárki azt tesz, amit akar saját lelkiismeretével mindenkinek magának kell elszámolnia.) A meghívás valóban nem egy parancs, hanem Istentől indul ki a meghívott lélek felé, Ő dönti el, kit hív meg, és ehhez szükséges egy szabad akaratból hozott döntés egy válasz a meghívottól.

A szabadságunk tényleg megvan arra, hogy szabadon dönthetünk Isten ellen, vagy mellett, megtehetjük Akaratát, vagy nem, miután felismertük. Ennek az üdvösségünkre biztosan szolgáló Akaratnak a felismerésére állandóan törekedni kell minden erőnkkel és rendelkezésre álló eszközeinkkel, kivárva a szükséges mennyiségű útmutató jelzést. Jó esetben meghalljuk a hangját, felismerjük valóságosan az Ő Szent Akaratát mindenben, főként ilyen fontos dologban, mint a hivatásunk. Ehhez természetesen nagyon sok kitartó imádság kell.

Ha tudjuk, hogy mi az Úr parancsa, tanítása, és rájövünk, mi a szándéka életünkben, meghívása megérint, de mégsem tesszük meg, amit Ő kér, az akár a saját és a sok ránk bízott lélek üdvösségébe is kerülhet.

„Igent kell mondani Isten hívó szavára, különben bajba kerül az ember üdvössége.” - Palánki Ferenc püspök úr 2011. októberében Nagymaroson elhangzott tanúságtételéből

„Bárcsak ma is visszhangra találna az Úr Jézus felhívása: "Aki szolgálni akar nekem, kövessen engem" (Jn 12,26). Ne féljetek elfogadni a meghívást!” - II. János Pál pápa üzenetéből az egyházi hivatások világnapjára. (A teljes üzenet itt olvasható: http://uj.katolikus.hu/nyomtat-konyvtar.php?h=35 )

Imádkozzunk lehetőségeinkhez mérten minél többet, hogy a meghívást felismerhessük. Kérjünk erőt, hogy igent merjünk mondani erre a hívásra, hogy adjon meg nekünk minden szükséges kegyelmet hivatásunk elfogadásához és betöltéséhez életünk minden napján Az, akitől minden élet származik és Aki egyedül tudja csak betölteni azt az űrt, ami azoknak a szívében van, akiket meghívott különös módon, hogy életáldozatukkal a keresztény alapvető küldetésen túl is Neki szolgáljanak.