A Neokatekumenális Út Közösség
A közösség története
1964-re vezethető vissza, amikor Madrid szegényei között, ezen az
"úton" elindult az evangelizálás. Kezdeményezői Kiko Argüello
és Carmen Hernández voltak. 1974-ben VI. Pál pápa hangsúlyozta, hogy a
katekumenátus nemcsak a keresztség előtt lehet szükséges, hanem utána is,
hiszen fontos, hogy az egyházat a keresztség lépcsőin hitre vezetettek
alkossák. A neokatekumenátus ügyét II. János Pál pápa is a szívén viselte,
itthon pedig Paskai László bíboros ajánlotta "mindenki"
figyelmébe.
Magyarországon a
neokatekumenális út 1983 óta van jelen (hat egyházmegyében, tizenöt plébánián,
harmincegy közösség él). Ma már öt kontinens százöt országában elterjedt
pasztorációs formáról beszélhetünk. (Az elmúlt esztendőig - 2001 - 5000 plébánián, 880
egyházmegyében 16 700 közösség működött.)
"Nem az evangélium
szégyenlésének idejét éljük, hanem a tetőkről való hirdetését" - mondta a
pápa 1993-ban a denveri Ifjúsági Találkozón. Az evangelizálásra ösztönző
felhívását később megismételte Rómában. Üzenetére világszerte népmissziók
kezdődtek azokon a plébániákon, ahol a neokatekumenális út elindult.
Az ősegyházban a
katekumenátus volt a hitéletbe való bevezetés útja. A még nem megkeresztelt
felnőttnek ma is ezt az utat kell megjárnia, ha be akar lépni az egyházba. A
neokatekumenális út evangelizációs pasztoráció mindazok számára, akiket nem
kereszteltek meg, akik eltávolodtak az egyháztól, akik nincsenek kellően
evangelizálva, akik mélyíteni akarják a hitüket, akik a katolikus egyházzal nem
teljes egységben lévő keresztény felekezetekből jönnek. Ez a neokatekumenátus,
mely a II. vatikáni zsinattal párhuzamosan született meg, és melynek nevét a
vatikáni Istentiszteleti Kongregáció határozta meg. A neokatekumenális út a
megújulás eszköze; egy karizma, hogy a plébániákon, kisközösségeken keresztül
megvalósuljon a II. vatikáni zsinat lelkülete. Ezekben a közösségekben
megjelenik az egyház, mint a feltámadt Krisztus teste, aki az örök életet adja
az embereknek.
A neokatekumenátus
feladata, hogy az embereket a hit gazdagságának felfedezésére, vagyis a Jézus
Krisztussal való találkozásra vezesse. A katekumenek személyesen fedezik fel az
egyház tanítását, a Biblia értelmét, a liturgia éltető erejét. Az úton járva a
"résztvevők" fokozatosan felismerik gyöngeségüket, bűneiket, és azt,
hogy Isten ezekben a gyöngeségekben mint bűnösöket szereti őket. Ez a
tapasztalat segíti a családon belül a megbocsátást, a házastársak
kiengesztelődését, a szétzilált házasságok rendeződését. A közösség hitre hívja
a hitehagyókat, emellett hivatások születnek a papságra, a szerzetesi életre,
és kialakul a missziós küldetéstudat, melyet követve sokan elindulnak a világ
különböző területeire, hogy elvigyék az Örömhírt.
A neokatekumenális út a
helyi püspök kérésére felnőtteknek szóló katekézissel indul, és csak ott, ahol
a helyi egyház plébánosa - a II. vatikáni zsinat gyakorlati megvalósításaként -
engedélyezi. A heti kétszeri találkozások alkalmával a keresztség magjának
kisarjadása három pilléren nyugszik: az Isten szaván, a liturgián és a
közösségen. Ezen keresztül az emberek lépésről lépésre újra felfedezik a
keresztség gazdagságát.
A magyarországi
neokatekumenális közösségek eddig mindegyik Világifjúsági Találkozóra
szerveztek önálló zarándoklatot. Ilyen alkalmakkor liturgiával, imádsággal és
katekézissel készítik fel a fiatalokat a Szentatyával való találkozásra. Az
idei torontói találkozón, egy jórészt fiatalokból álló, 121 fős zarándokcsoport
vett részt.
A neokatekumenális út
történetének kiemelkedő jelentőségű napja volt 2002. június 28., amikor a
Szentszék jóváhagyta az "út" szabályzatát. A Világiak Pápai
Tanácsának székházában átnyújtott dekrétum, egy öt éven át tartó munka
megkoronázását jelentette. Az ünnepélyes szertartást James Francis Stafford
bíboros vezette. Az egyház a neokatekumenátussal kapcsolatban első ízben
ismerte el a keresztség utáni katekumenátust, mint a püspöknek tett
szolgálatot. A szabályzattal konkretizálódnak a kezdeményezők elgondolásai,
melyek az egyházmegyékben a püspök és a neokatekumenek felelőseinek
irányításával valósulnak meg, hitelesítve az egyetemes egyház szolgálatára való
elköteleződést. Egészen e statútum jóváhagyásáig hiányzott egy olyan séma, mely
felismerte volna a megkereszteltek újraevangelizációjának fontosságát, és
mellyel a keresztség utáni katekumenátust javasolni lehetett volna. A Szentszék
ezzel a határozattal elismeri és felkínálja a keresztség utáni katekumenális út
lehetőségét, mely nemcsak liturgikus szakaszokból van öszszeállítva, hanem
katekétikus tartalommal is bővítették.
A neokatekumenális út
elismerése a tanítóhivatal rendelkezésének a gyakorlatba való konkrét
átültetését jelenti, és hatékonyan szolgálja II. János Pál pápa egyházformáló
törekvéseit is.
Walton Gusztáv információinak
felhasználásával: Pallós T.
Forrás: Új Ember (2002)
A közösség nemzetközi honlapja:
http://www.camminoneocatecumenale.it/
A Neokatekumenális Út vezetői:
Bruno Lulli, Anna Maria Federici és Andrew Sziklay Kelly
Walton Gusztáv címén:
1027 Budapest, Fő utca 75. III. 2.
Tel.: 1/202-5305
Mobil: 30/369-6364
Bruno Lulli, Anna Maria Federici és Andrew Sziklay Kelly
Walton Gusztáv címén:
1027 Budapest, Fő utca 75. III. 2.
Tel.: 1/202-5305
Mobil: 30/369-6364
E-mail: gwalton@freemail.hu
További cikkek a közösségről:
Legújabb írások:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése