Kompassió 4.

A szeretet gyógyít – Giuseppe Moscati, a szegények orvosa 

Giuseppe Moscati (1880-1927) orvos Nápolyban élt és gyógyította a betegeket a XX. század első évtizedeiben, nem csak kiváló diagnoszta és nagy tudós volt, de emberségből is ragyogó példát mutatott kortársainak és az utókornak is. Orvosi pályafutását teljes egészében a legszegényebbek szolgálatába állította. Giuseppe Moscatit II. János Pál pápa 1987. október 25-én a Szent Péter téren szentté avatta. Ő volt az első XX. századi orvos, akit oltárra emeltek.

Giacomo Campiotti filmjében párhuzamosan mutatja be a középpolgári családból származó Giuseppe és kollégája, egyben legjobb barátja, Giorgio Piromallo életét. Utóbbi apja dúsgazdag, híres orvos, így Giorgio útja előre ki van kövezve, annak ellenére, hogy kevésbé tehetséges. A két ifjú alapvetően eltérő jellem. Giuseppe számára legfontosabb a gyógyítás, a betegekkel való odaadó törődés, ezért még szerelmét, a szépséges Elena Caiafa hercegnőt is elhanyagolja. Giorgio könnyen veszi az életet, nem teng benne túl a hivatástudat, ideje nagy részét egy mulatóban tölti, a gyönyörű táncosnővel és énekesnővel, Cloéval, akit élete szerelmének nevez. Ám amikor apja válaszút elé állítja, vagy a táncosnő, a kicsapongó életmód folytatása, vagy egy tökéletesen felszerelt orvosi magánrendelő, s emellett egyetemi katedra is, Giorgio szakít Cloéval, elhagyja őt, nem törődve azzal, hogy a lány áldott állapotban van tőle.

Giuseppe számára a betegek fájdalma nem csupán fizikai fájdalom, hanem mint egy testvér, egy felebarát segélykiáltása, melyen az orvosnak enyhítenie alapvető kötelessége, minden szeretetével. Tanítványait így inti: „Tudnotok kell, hogy akár egy gesztussal is enyhíthetitek a beteg fájdalmát, vagy egy helyes tanáccsal, néhány helyes szóval, öleléssel, nem csak a rideg orvosi receptekkel. Érezzétek az isteni energiát, ami átmegy rajtatok. Meghallhatjátok a szív dobbanásait, a lélegzés ritmusát. Ha megtaláljuk ezt az erőt, felerősödhetnek az ösztöneink, segítenek a diagnosztizálásban.” 

Giuseppe Moscatinak sokféle ellenállást kell legyőznie. Az idősebb orvosok – élén Delilo professzorral – értetlenül figyelik, hogy a kötelező vizsgálatokon túl szeretettel közeledik a betegekhez, hosszasan elbeszélget velük. A sokáig merev szabályok között élő, de idővel Moscati legodaadóbb segítőjévé vált Helga nővér felismeri: „… megjelent maga. És megértettem, hogy irgalom nélkül a kötelesség meg az igazság is, pusztán üres szavak.” A bizalmát teljes mértékben Krisztusba vető, mélyen hívő, de a hamis illúziókat elvető Helga nővér nem titkolja, hogy Moscati doktornak rengeteg ellensége lesz: „magának csak kritika, irigység fog jutni, és nagyon kevés elismerés. Azt mindig az kapja majd, aki feleannyit sem ér, mint maga.”

Szent Giuseppe Moscati

Giuseppe Moscatit orvosi hivatásában mindvégig az a belülről fakadó irgalmas hit és meggyőződés hatja át, hogy „Jézus él minden betegben.” A szegények orvosának szájából a szeretet szó nem sokszorosan lejáratott, üresen kongó fogalom, hanem a mindennapokban folyamatosan megélt gyakorlat. A legszegényebb, nincstelen betegeket saját otthonában kezeli, pénzt ad nekik, gyógyszerre, ételre. Amikor mindez súlyosan megrendíti az anyagi helyzetét, eladogatja a család értékes bútorait, festményeit. Élete végére elszegényedik, de ő így boldog, „ebben a semmiben” talál meg mindent, önmagát teljesen kiüresítve, tökéletesen feloldódik mások szolgálatában.

Giuseppe Moscati nem csupán az anyagi értékeiről mond le. Szerelme, Elena lázad a társadalmi konvenciók ellen, de nyugalmas életre vágyódik, egy szép családi otthont szeretne, sok gyerekkel. Giuseppe életének azonban központi hitvallása, amit a gyakorlatban is folyamatosan megcselekszik: „Azzal vagyok, akinek szüksége van rám. Orvos vagyok… Az én életem nemcsak az enyém, hanem a betegeké, meg a szegényeké.”

Elena képtelen ezt elfogadni, ezért az életet és az orvosi hivatást is lazábban felfogó Giorgio Piromallo felesége lesz. Ám Giuseppe emberi nagyságát jól jellemzi, hogy nem neheztel emiatt sem Elenára, sem Giorgióra. A lelki kapcsolat továbbra is megmarad közte és Elena között. Amikor pedig meghal a mestere, Monteforte professzor, Moscati nem fogadja el a neki felajánlott egyetemi katedrát – noha az őt oly sokra tartó mestere az utódjának tekintette –, hanem Giorgiót ajánlja maga helyett, ő pedig a kórházban marad, a legszegényebbek és legbetegebbek között.

Giuseppe Moscati nem csupán a betegek fizikai szenvedését enyhíti, hanem lelkileg is gyógyítja őket. A fent említett és egész életében istenkereső, az ateizmushoz közel álló Monteforte professzor életének utolsó perceiben azt kéri tőle, mondjon el a lelki üdvéért egy Miatyánkot. Giuseppe személyiségének lelkeket átalakító kisugárzása mutatkozik meg Cloe esetében is. Amikor a Giorgiótól eltaszított, közös gyermeküket az utcán megszülő lány vérmérgezést kap, s a kórházban retteg a haldokló betegek látványától, Giuseppe befogadja őt a saját otthonába és ápolja, a lánnyal először ellenségesen viselkedő, majd később megbékélő nővérével, Ninával együtt. Cloe szenvedélyesen gyűlöli Giorgiót, mivel nem csak hogy elhagyta, de még pénzt is akart neki adni, hogy abortáljon. Cloe sokáig táplálja magában ezt a gyűlöletet, de végül, megtapasztalva a Giuseppéből és Ninából feléje áradó önzetlen szeretetet, elpárolog lelkéből ez a romboló érzés, s betölti az ő lelkét is a mindenkire kiterjedő szeretet. Halála előtt nem sokkal így búcsúzik tőlük: „Befogadtak a házukba. Körülvesznek a szeretetükkel. Ez a szeretet teszi boldoggá az embert. Amit másoknak adhatunk, és nem kérünk érte semmit… megbocsátottam neki.” 

Giuseppe Moscati még egykori jó barátja, ám később vele szembeforduló, már-már ellenségesen viselkedő Giorgo Piromallo lelkét is megérinti. Giorgio sokáig abban a tévhitben él, hogy Giuseppe folyamatosan emlékeztetni akarja őt arra, hogy mennyivel gyarlóbb életet él, mint ő. Giorgio képtelen szembenézni vétkeivel, bűneivel – főleg amit Cloe és a közös gyerekük ellen elkövetett, a lány utolsó kívánságát sem teljesítette, a halálos ágyánál sem látogatta meg –, s gyengesége miatt Giuseppére haragszik. Ő azonban krisztusi szeretettel és türelemmel várt arra, bízva Isten kegyelmében, hogy Giorgio egyszer még elmegy hozzá, s ez be is következik, nem sokkal a halála előtt, elhozva a békés feloldást kettőjük viszonyában, s a lelki megtisztulást Giorgio számára.

Giuseppe Moscati egyetemi diáktársaival

A film által bemutatott és a valóságban is élt Giuseppe Moscati egész életét áthatotta a szeretet-Istenbe vetett mély hit és a nagyfokú felelősség másokért, amit tevékenyen megvalósított a mindennapokban. Ahogy azt a filmben már súlyos betegen megfogalmaz, barátaihoz írt búcsúlevelében: „Az Úr megadott nekünk mindent, de életünk végén el kell tudnunk számolni az adományaival. Nem a tudomány, hanem a szeretet változtatta meg a világot… Dicsőség, győzelem, gazdagság, tudomány, mind porba hull, az élet minden gyönyörűsége elmúlik, csak az örök szeretet marad meg, minden jónak a forrása, a szeretet, mely túlél minket. Mert a szeretet Isten…”

Giacomo Campiotti érzelmekben gazdag, lelkeket megérintő filmet készített a XX. század első harmadában élő dél-olasz szegények orvosáról. Reménykedjünk abban, hogy egyszer majd lesz magyar filmrendező is, aki mozit készít a mi Giuseppe Moscatinkról, a szegények hercegéről, Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról.

Bodnár Dániel

Forrás: Magyar Kurír

Részletek az Etalon kiadó magyar nyelvű filmváltozatából:

A teljes film olasz nyelven megtekinthető itt.

Moscati Szent József vagy Giuseppe Moscati orvos, egyetemi tanár. Moscatit 1987-ben kanonizálta a Katolikus Egyház; az ünnepnapja november 16-a.

Moscati volt a kilenc testvére közül a hetedik. Az édesapja, Francesco elismert tisztviselő, ügyvéd volt a környéken, anyja Rosa De Luca dei Marchesi di Roseto nemesi család sarja. Moscati Beneventoban látta meg a napvilágot. Hat nappal születése után megkeresztelték. 1881-ben a család Anconába, majd Nápolyba költözött. Ebben az időszakban a család gyakran járt nyaralni Avellinoba és József sokat látta apját a helyi kápolnába imádkozni. 10 évesen bérmálkozott. 1889-ben az elemi iskola elvégzése után belépett a Liceo Vittorio Emmanuele-be, ahol többek között olyan híres professzorok tanítottak, mint Giuseppe Mercalli vulkanológus. 1892-ben bátyja, Alberto súlyos balesetet szenvedett a katonaságnál, ezért otthon kellett valakinek lenni vele. Moscati ekkoriban kezdett érdeklődni a gyógyítás tudománya iránt. 1897-ben elhunyt édesapja, ekkor örök tisztasági fogadalmat tett. 1903-ban kapta meg a doktori diplomát a nápolyi egyetemen. Ezek után Nápoly számos kórházában megfordult. A Vezúv 1906-os kitörésekor Torre del Grecoban, az 1911-es nagy kolerajárvány idején fáradhatatlanul segítette a sebesülteket. 1987-ben II. János Pál pápa szentté avatta.

Nagy kócsag  (Egretta alba)

Születése: 1880. július 25., Beneveto

Halála 1927. április 12., Nápoly

Boldoggá avatása: 1975. november 16., Róma
Boldoggá avatta: VI. Pál pápa

Szentté avatása: 1987. október 25., Róma
Szentté avatta: II. János Pál pápa

Kegyhely Gesù Nuovo

Ünnepnapja: április 12.

Jelképei: fehér kabát

Forrás: Wikipédia

Bővebb életrajz angol nyelven itt.