I. Az evangelizáció folyamata
Az Egyház, bár állandóan magában hordozza az
üdvösség eszközeinek teljességét, tevékenységében a fokozatosság elvét követi.
Az AD GENTES zsinati
határozat pontosan tisztázta az evangelizáció folyamatát:
- keresztény tanúságtétel,
- a szeretet jelenléte és dialógusa,
- az evangélium hirdetése és felhívás a
megtérésre,
- katekumenátus és keresztény beavatás,
- a keresztény közösség formálása a szentségek és
szolgálatok révén.
Ez az
Egyház elültetésének és építésének folyamata.
Ennek megfelelően az evangelizációt olyan folyamatként kell felfognunk, melynek révén
az Egyház, a Szentlélektől indítva
hirdeti és terjeszti az evangéliumot az egész világon:
- a szeretettől indítva áthatja és átformálja a földi élet rendjét azáltal, hogy fölveszi
magába és megújítja a kultúrákat;
- tanúságot
tesz a népek között a keresztényeket jellemző új lét- és életmódról;
- az "első
hirdetés" által
kifejezetten hirdeti az evangéliumot és megtérésre
hív;
- a
"katekézis" és a "beavató szentségek" által bevezet a hitbe és keresztény
életbe: a Jézus Krisztushoz megtérőket betestesítve, a követés útjára újra
rálépőket visszavezetve a keresztény közösségbe;
- állandóan
táplálja a kommunió ajándékát a hívőkben a hit állandó
nevelésével (homíliákkal és az igehirdetés egyéb formáival), a szentségekkel és
a szeretet gyakorlásával;
-állandóan
serkenti a missziót, amennyiben Krisztus minden tanítványát küldi,
hogy hirdessék az evangéliumot szóval és tettel az egész világon.
Az
evangelizációs folyamat ebből következően szakaszokból vagy "lényeges mozzanatokból" áll:
1. missziós
tevékenység a még nem hívők és azok felé, akik vallási közömbösségben élnek;
2. bevezető
kateketikai tevékenység azok felé, akik
a) vágyódnak
az evangéliumra, valamint
b) azok
felé, akiknek arra van szükségük, hogy
kiegészítsék vagy fölelevenítsék beavatásukat;
c) lelkipásztori
tevékenység a már érett keresztény hívők felé a keresztény közösségen
belül.
Ezek a mozzanatok azonban nem zárt egységek: ha szükséges, ismétlődnek annak
érdekében, hogy nyújtsák az evangéliumi táplálékot személyek vagy közösségek
lelki gyarapodására.
II. Az állandó megtérés folyamata
A hit olyan ajándék, melynek állandóan növekednie
kell a hívők szívében. A Jézus Krisztushoz való csatlakozás ugyanis elindít egy
állandó megtérési folyamatot, mely végigkíséri az egész életet. Aki hinni kezd,
olyan, mint egy éppen megszületett kisded, aki lassan-lassan növekszik és
"a tökéletes ember állapota" felé, a Krisztusban való teljes érettség
felé tart.
A hit és
megtérés folyamatában teológiai szempontból nézve a következő fontos mozzanatok emelhetők ki:
a) Az
érdeklődés az evangélium iránt.
Az első mozzanat az, amikor a nem hívő, a
közömbös vagy más valláshoz tartozó ember szívében az első hirdetés
következményeként megszületik az érdeklődés az evangélium iránt, anélkül hogy
határozott döntést hozott volna. Az emberi lélek ezen első mozdulatát a hit
felé, ami már a kegyelem gyümölcse, különböző nevekkel illetik:
"fogékonyság a hitre", "evangéliumi előkészület",
hajlandóság a hitre, "vallásos keresés". Az Egyház "szimpatizálóknak"
nevezi azokat akik ilyen nyugtalan érdeklődést tanúsítanak.
b) A
megtérés.
Ennek az evangélium iránti első érdeklődésnek
keresési időre van szüksége, hogy komoly vággyá alakulhasson. A hit melletti
döntésnek jól átgondoltnak és érettnek kell lennie. A Szentlélek és az
igehirdetés által ébresztett keresés készíti elő a megtérést, mely -
kétségtelenül - "kezdeti" lesz, de már magában rejti a Jézus
Krisztushoz való csatlakozást és a követésére irányuló akaratot. Ez az "optio fundamentalis"
alapozza meg az Úr tanítványa egész keresztény életét.
c) A hit
megvallása.
A Jézus Krisztusra hagyatkozás fölébreszti a
hívőben a vágyat, hogy mélyebben megismerje őt és azonosuljon Vele. A katekézis
bevezeti a hit megismerésébe és a keresztény élet megtapasztalásába, támogatva
egy olyan lelki úton, mely kiváltja a "gondolkodás és az erkölcsök
fokozatos megváltozását" harcok és lemondások, de Isten részéről mérték
nélkül ajándékozott örömök közepette. Jézus Krisztus tanítványa így válik
alkalmassá arra, hogy élő, kifejezett és tevékeny hitvallást tegyen.
d) Úton a
tökéletesség felé.
Ez az alapvető érettség, melyből megszületik a
hitvallás, nem végpont az állandó
megtérés folyamatában. A keresztségi hitvallás egy olyan lelki épület
alapját teszi le, melynek növekednie
kell. A megkeresztelt ember mindig a
Szentlélek indítására, a szentségekből, az imádságból, a szeretet gyakorlásából
táplálkozva és a hit folyamatos
nevelésének sokféle formájától támogatva keresi, hogy magáévá tegye
Krisztus kívánságát:
"Legyetek
tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes".
Ez minden
kereszténynek szóló felhívás a teljességre.
Őszentsége II. János Pál pápa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése