Az Eucharisztia ikonja |
A Szentatya arra figyelmeztet bennünket, hogy az
Eucharisztiát ne úgy tekintsük „mint egyet a többi ajándékok között, még ha a
legértékesebbet is, hanem mint az ajándékot, mert Krisztus önmagát, és egész
üdvözítő művét adja benne”. Sajnálatos módon arra nemigen szoktunk gondolni,
hogy az Eucharisztiát nemcsak nekünk szánta Jézus, hanem „ugyanakkor
mindenekelőtt az Atyának szóló ajándék”, hiszen az Eucharisztia megünneplésekor
jelenvalóvá válik Krisztus mennyei Atyának felajánlott életáldozata. Olyan
ajándék ez, amely „Krisztus Lelkét is közli velünk”, sőt azt is „elmondhatjuk,
hogy nemcsak mi vesszük magunkhoz Krisztust, hanem Krisztus is magához vesz
mindegyikünket”. Ez az ajándék képesíti az Egyházat küldetésének teljesítésére,
továbbá arra, hogy minden megkeresztelt ember élete „eucharisztikussá” váljék,
vagyis másokért élő és másokért feláldozott életté, Mária példája szerint, akit
élete alapján „eucharisztikus asszonynak” nevezhetünk.
Az Eucharisztia tehát nemcsak Krisztus ajándéka, hanem olyan ajándék, amely által közösségbe kerülünk a Szentháromsággal. A hagyományos szemléletmódhoz viszonyítva újszerűnek tűnik az a meglátás, amely szerint „a testével és vérével való egyesülés által Krisztus a Lelkét is közli velünk”, ill. „növeli bennünk Lelkének ajándékát”. A Szentatya állításának szemléltetésére idézi Szent Efrémet, aki így buzdította híveit: „vegyétek és egyetek belőle mindnyájan, és egyétek vele együtt a Szentlelket. Az Eucharisztia pneumatológiai vonatkozásának figyelembe vétele után azt kell mondanunk, hogy „Krisztusnak és az ő Lelkének ajándéka, melyet magunkhoz veszünk a szentáldozásban”. Nyilvánvaló, hogy az enciklika a korábbiaknál hangsúlyozottabban tanítja az epiklézis* fontosságát: a kenyér és a bor nemcsak a teremtő ige (vi verborum), hanem a Szentlélek által válik Krisztus testévé és vérévé. Az igaz, hogy az Eucharisztia elsősorban Krisztus ajándéka, de az üdvtörténet jelenlegi fázisában nem feledkezhetünk meg arról, hogy a „Fiú és a Szentlélek közös és szétválaszthatatlan tevékenysége mely létrehozta, építi és fenntartja az Egyházat, és mindez az Eucharisztiában történik”.
Az Eucharisztia tehát nemcsak Krisztus ajándéka, hanem olyan ajándék, amely által közösségbe kerülünk a Szentháromsággal. A hagyományos szemléletmódhoz viszonyítva újszerűnek tűnik az a meglátás, amely szerint „a testével és vérével való egyesülés által Krisztus a Lelkét is közli velünk”, ill. „növeli bennünk Lelkének ajándékát”. A Szentatya állításának szemléltetésére idézi Szent Efrémet, aki így buzdította híveit: „vegyétek és egyetek belőle mindnyájan, és egyétek vele együtt a Szentlelket. Az Eucharisztia pneumatológiai vonatkozásának figyelembe vétele után azt kell mondanunk, hogy „Krisztusnak és az ő Lelkének ajándéka, melyet magunkhoz veszünk a szentáldozásban”. Nyilvánvaló, hogy az enciklika a korábbiaknál hangsúlyozottabban tanítja az epiklézis* fontosságát: a kenyér és a bor nemcsak a teremtő ige (vi verborum), hanem a Szentlélek által válik Krisztus testévé és vérévé. Az igaz, hogy az Eucharisztia elsősorban Krisztus ajándéka, de az üdvtörténet jelenlegi fázisában nem feledkezhetünk meg arról, hogy a „Fiú és a Szentlélek közös és szétválaszthatatlan tevékenysége mely létrehozta, építi és fenntartja az Egyházat, és mindez az Eucharisztiában történik”.
II. János Pál pápa ECCLESIA DE EUCHARISTIA
című, az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról szóló enciklikája alapján írta
Dr. Dolhai Lajos dogmatika professzor (részlet)
Forrás: KÉSZ - Az Eucharisztia teológiája a pápai enciklikában
Az Eucharisztia Krisztusnak és az Ő Lelkének ajándéka |
* Az epiklézis (az
epi-kaleo görög szóból) lehívást jelent, a liturgiában pedig az olyan
imádságot, amelyben a Szentlelket hívjuk le: a szentmisében az áldozati
adományokra, a többi szentségben pedig azért, hogy a szentség kegyelmi hatása
megvalósuljon. Nemcsak a szentmisében, hanem minden szentségben megtaláljuk az
epiklézist. Forrás: Új Ember – Dr. Dolhai Lajos
Szűz Mária, az "eucharisztikus asszony" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése