A Nagy Figyelmeztetésről

Ez a katasztrófa úgy fog elérkezni a földre, mint egy villám. Abban a pillanatban a reggeli nap fényét szuroksötét váltja fel – áll a levelezőlistákon terjedő Nagy Figyelmeztetésben. Miről is van szó? Katolikus teológusok is megszólalnak az összeállításban. 

Hogy mi is ez a Nagy Figyelmeztetés? Ez vezetné be a Krisztus második eljövetele előtti időszakot: „most egy új korszak köszönt erre a világra, amit csak nagyon kevesen fognak megérni. Eléri ezt a földet igazságosságom haragja. A nagy figyelmeztetés már útban van. A nagy természeti katasztrófák, és szerte a forrongások ennek a jelei – mondta állítása szerint Jézus 2011. március 22-én egy Mária Julianna nevű látnoknak. 

Mindenesetre olyan praktikus tanácsokat is kaptunk, hogy „legyen tartalék élelmiszeretek: víz, szentelt gyertya, mely világosságot ad majd nektek. Legyen nálatok szenteltvíz,  só és olaj a házban. Legyen kéznél otthon takaró, és elsősegély felszerelés! Hordjátok magatoknál a Szentelményeket, de legyenek veletek otthonaitokban és az autótokban is (kereszt, csodás érem, skapuláré).  A szentírás és az imakönyv is legyen közeletekben.” 

„A Nagy Figyelmeztetés után életetek egy bizonyos időre drámaian megváltozik. Többé senki nem foglalkozik üzleti dolgokkal. Minden ilyesmi leáll,  mert az emberek nem az üzleti dolgokkal fognak foglalkozni,  hanem a lelkükkel. Minden más is, ami nem a lélek megmentésével kapcsolatos, jelentéktelenné válik és abbamarad,  például a tömegközlekedés.”

A Jelenések könyvének idejét éljük?

A Nagy Figyelmeztetésről már Székely János esztergom-budapesti segédpüspök is beszélt, aki leszögezte: „minden olyan magán-kinyilatkoztatás, amelyik időpontokat jósol meg, és végső események konkrét idejét akarja meghatározni, ellentmond Krisztus szavainak. A végső események időpontját senki sem ismeri, csak az Atya”. Ezt a Nagy Figyelmeztetés hívei úgy cselezik ki, hogy közlik: esetükben szó sincs a második eljövetel idejének megadásáról, itt egy figyelmeztetésről van szó. Székely János véleménye többek közt a szeretetföldje.hu-n olvasható, ahol az első, reagálásként érkezett kommentben bizonyos Z. Levente megállapítja (és ez általános vélemény a Nagy Figyelmeztetés drukkerei közt): azt is tudjuk, hogy a Jelenések könyvében leírtak idejét éljük, elegendő kitekinteni a világban történő eseményekre”. 

Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittudományi karának teológus professzora ezzel szemben a Kurír kérdésére leszögezte: „az első század végén keletkezett apokaliptikus irat, a Jelenések könyve is igazából történelemteológiát foglal magában. Ezeket a jeleket úgy kell értelmezni, hogy hol fölerősödve, hol visszahúzódva folyamatosan jelen vannak a tapasztalati világban, és arra figyelmeztetnek minket: mennyire sérülékeny és törékeny az, amit az ember létrehoz.”

A teológus szavaihoz hozzáfűzhetjük: a mai „világban történő események” egyáltalán nem exkluzívak. Ha a „nagy természeti katasztrófák, és szerte a forrongások” a nagy figyelmeztetés jelei, akkor a történelem bármely korábbi szakasza is lehetett volna ilyen jel, hiszen nincs ma több történelmi katasztrófa, nincs több háború és nincs több forrongás, mint korábban – maximum számunkra új mindez, ha még nem tapasztaltunk hasonlót életünk folyamán. Talán meglepő a párhuzam, de az arab tavasz eseményeinél nagyobb mértékű változás volt a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása 1990 körül. A válság sem éri el azt a mértéket, amelyet elért az 1929-33-as nagy gazdasági világválság, továbbá az első vagy épp a második világháború idején is sokkal inkább érezhették magukat az emberek az apokalipszis tájékán. De ugyanez volna elmondható a forradalmak koráról, a 19. század első feléről, vagy a középkori járványok idejéről is. Az olyan ellentmondásokról nem is beszélve, mint hogy „egy nagyon hideg éjszakán fog mindez elkezdődni”, illetve „ez a katasztrófa úgy fog elérkezni a földre, mint egy villám. Abban a pillanatban a reggeli nap fényét szuroksötét váltja fel”. Emellett az Amerikai Egyesült Államok és Izrael mint állam történelmi szerepét kiemelő, küldetéstudatos felfogás az amerikai neoprotestáns kisegyházak sajátja. 

A Nagy figyelmeztetés maga is a fogyasztói szemlélet terméke?

Van esély rá, hogy Krisztus figyelmeztet minket a végidők előtt, de az idők jeleinek értelmezése a mindenkori tanítóhivatalra tartozik. A tanítóhivatal viszont a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójában kimondta, hogy sem az idejét, sem a módját nem ismerjük Krisztus második eljövetelének. Pál apostol annyit mond, át fog alakulni a természet. A borúlátó, katasztrófalátó, ijesztgető szemlélet az ószövetségi prófétákból is táplálkozik - fejtette ki a Kurírnak Kránitz Mihály, ugyancsak a PPKE HTK professzora. 

Hozzátette: az egyház az ilyen felhívásokra, mint a Nagy Figyelmeztetés, nem reagál, mert akkor belemenne kisstílű vitákba. Persze amennyiben valami megtérésre és bűnbánatra hív fel, annyiban evangelizációs módszer, „de azt hiszem, itt nem erről van szó: olyan szavakkal, érzelmekkel operálnak ezek a tudósítások, amelyeknek a kinyilatkoztatáshoz nem sok közük van”. Senkivel nem történhet baj, aki szentségi életet él, a keresztény embernek hűségesen követnie kell vallási kötelességeit: ima, szentmisén való részvétel, Krisztussal való találkozás, szolgálat. „Ez a hit útja, nem pedig az ijesztgetéseké és fenyegetéseké.” 

Elmondta még, hogy „az egyház idejére, tehát az előző kétezer évre eső jelek közt lehetnek a magán-kinyilatkoztatások is, amelyeket az egyház megvizsgál, és vagy elfogadja, vagy azt mondja, ez az egyénhez szólt. A krisztusi kinyilatkoztatáshoz ezek semmit nem tesznek hozzá, maximum megvilágítják, megerősítik”. A huszadik századi Mária-jelenések közül számosat elfogad az egyház, másokról még nem nyilatkozott. Állítólag folyamatban lévő jelenéseket az egyház vizsgál ugyan, de nem szokott róluk nyilatkozni. 

Az ilyen világvégeváró hangulat végigkíséri az egyház történetét, már az evangéliumokban megtaláljuk ennek a nyomait – mondta Puskás Attila. – Máté evangéliumának 13. fejezetében Jézus második eljöveteléről beszél, és említ bizonyos jeleket. Az első keresztény közösségek kézzelfogható jelekhez kötötték a második eljövetelt, ilyen például a jeruzsálemi templom lerombolása. Jézus összes végidőkre vonatkozó mondatának azonban az a végkicsengése, hogy egyetlen konkrét jelhez sem szabad hozzákötnünk a második eljövetelt. 

Adventben vagyunk, ilyenkor is azon van a hangsúly, hogy legyünk éberek és virrasszunk.  A számadásra való készenlét alapállapota kell legyen a keresztény embernek, és nem szabad hozzá kötni konkrét politikai fordulatokhoz – mutatott rá a PPKE HTK tanára. – Bizonyos értelemben már eljött a végidő, Jézus megtestesülésével és húsvétjával. Isten országa már itt van, csak jelenléte a történelemben még láthatatlan, rejtett. A halálunkra is készen kell állnunk, és Krisztus második eljövetele nem jelent személyes szinten ennél többet. Az Isten akaratához való igazodás állandó feladata a keresztény embernek. 

Puskás Attila is úgy véli: amennyiben az úgynevezett látnokok arra szólítanak fel, hogy térj meg és vedd komolyan az evangéliumot, semmi újat nem mondanak. Ennek komolyan vételéhez azonban „nem kell fenyegetéseket hozzácsatolni. Ne a hamarosan bekövetkező vég miatti félelemből fakadóan vegyük komolyan a keresztény életet! Ez nem volna krisztusi lelkület. Ahhoz képest, hogy Krisztusban bízva kell élni, nem látom értelmét az ilyen látomások után való futásnak.” 

Szenzációéhséget, a különleges dolgok iránti fogyasztói szemléletet érzek ki a Nagy Figyelmeztetés tálalásából. Aki rendszeresen olvassa az evangéliumokat és éli a lelkiéletet, annak nincs szüksége ilyesmire. Torzítja a keresztény felfogást, ha konkrét időponthoz, konkrét eseményekhez, esetleg politikai eseményekhez kötjük a második eljövetelt, netalántán rémképekkel próbáljuk az embereket rávenni a megtérésre – foglalt állást Puskás Attila. 

Szilvay Gergely

Forrás: Magyar Kurír