Gyertyaszentelő
Boldogasszony
|
A megszentelt élet kánonjogi vonatkozásairól
Eddigi kutatásaim alapján a
hivatalos egyházjogi értelmezés szerint a konszekrált (megszentelt) életet élők
csak a rendi vagy más szabályozott közösségben illetve a remeteségben (hármas)
fogadalommal elkötelezetteket jelenti.
573. kán. - 1. §. Az evangéliumi
tanácsok vállalásával megszentelt élet az az állandó életforma, mellyel a hívők
a Szentlélek munkálkodása folytán Krisztust szorosabban követve, teljesen a
mindenekfölött szeretett Istennek szentelik magukat, hogy az ő dicsőségére, az
egyház épülésére és a világ üdvösségére új és különös címen elkötelezve, Isten
országának szolgálatában törekedjenek a szeretet tökéletességére, és kiváló
jellé válva az egyházban, a mennyei dicsőséget előre hirdessék.
2. §. Ezt az életformát, a megszentelt életnek az illetékes egyházi
hatóság által kánonilag létesített intézményeiben szabadon vállalják magukra a
krisztushívők, akik fogadalmak vagy intézményük saját törvényei szerint más
szent kötelékek által vállalják a tisztaság, szegénység és engedelmesség
megtartását, és a szeretet révén, melyre ezek elvezetnek, különös módon
kapcsolódnak az egyházhoz és annak titkához.
Remete Szent Antal |
603. kán. - 1. §. A megszentelt
élet intézményein kívül, az egyház elismeri a remete vagy anachoréta életformát
is, melyben a krisztushívők a világtól szigorúbban elkülönülve a magány
csendje, az állandó imádság és vezeklés által Isten dicsőségére és a világ
üdvösségére áldozzák életüket. 2. §. A remetét akkor ismeri el a jog a
megszentelt életben Istennek ajánlott személynek, ha a megyéspüspök kezébe tett
fogadalommal vagy más szent kötelékkel nyilvánosan vállalja a három evangéliumi
tanács megtartását, és sajátos életformáját az ő vezetése alatt éli.
Dr. Erdő Péter: Egyházjog című
könyvében az Egyházi Törvénykönyv alapján szüzek rendje nem tekinthető a
megszentelt élet útjának: „Nem nevezi azonban őket a törvénykönyv a megszentelt
élet vállalóinak.” A Törvénykönyv a 604. kánonban ír a szüzek rendjéről:
„604. kán. - 1. §. A megszentelt
élet e formáihoz csatlakozik a szüzek rendje, akiket - amikor megvallják
Krisztus szorosabb követésére irányuló szent szándékukat - a megyéspüspök a
jóváhagyott liturgikus szertartás szerint Istennek szentel, Krisztussal, Isten
Fiával, misztikus módon eljegyez és az egyház szolgálatára avat. 2. §. Hogy
elhatározásukat hűségesen megtartsák, és az egyház életformájukkal összhangban
álló szolgálatát egymást kölcsönösen támogatva végezzék, a szüzek társulhatnak
egymással.”
Ennek alapján ha a Törvénykönyv Istennek
szentelt személyekként ír róluk, véleményem szerint ők is megszentelt
személyekké válnak mivel megélik, teljesítik a konszekrációra vonatkozó feltételeket.
Eszter királyné a Vőlegénnyel |
A magánfogadalomról nem találtam arra
utalást, hogy konszekrációnak minősülne. Véleményem itt is az, hogy ha Istennek
való átadottságban teszi le a fogadalmat valaki és úgy él, az Egyház belső
szolgálata és maga és mások megszentelődése a fő cél, mindezt Jézussal való
különleges egységben megélve, az evangéliumi tanácsok fényében, tehát megéli
azokat az alapelemeket, amelyek a megszentelt életre vonatkoznak, akkor a
magánfogadalmas ugyancsak megszentelt személynek tekinthető. Ezzel kapcsolatban
leginkább pozitív véleményként egy egyesült
államok-beli teológus, konszekrált szűz írásaiban találtam eltérő értelmezésre.
A konszekrált szüzességet és a magánfogadalmat egyaránt megszentelt életútként
jelölte meg egymástól nem választva el lényegi jelentőségében csak formai
különbséget téve a fogadalomtételkor és az Egyház hivatalos szolgálatának
kötelezettségében. Erről a későbbiekben tervezem, hogy külön írok
„Magánfogadalom vagy szüzek rendje” címmel, miután a teljes fordítás meglesz
az idevágó részekből.
Egyes életutak konszekrált volta kánonjogilag
bár vitatható, de ha sikerül az elmélet és a gyakorlat közelítése, a valós
odaszentelődés lényegi voltára irányítani a figyelmet, bízom benne, hogy hosszú
távon olyan alternatívaként fognak szerepelni a most még „kevésbé ajánlott”
utak is, hogy a hivatások gyarapodása a világ megszentelése egyre nagyobb
mértékben megvalósulhat az ilyen életutakat járók számának növekedésével is. Ez
azért is bír nagy jelentőséggel, mert egyrészt erre egyre nagyobb szükség van a
világ megszenteléséhez, evangelizálásához, másrészt több feltételnek is
teljesülnie kell egy közösségi elkötelezettséghez, de ezt nem mindenki tudja
teljesíteni (külső és belső adottságok miatt), aki ugyanakkor meghívást kapott
az Úr és az Egyház különleges szolgálatára. Ennek ellenére indokolt, hogy az
Egyház a rendek és közösségek felé irányítsa a megszentelt hivatású
személyeket, mert a hivatást alapvetően a testvéri közösségben lehet leginkább
megélni és a megkülönböztetésben fontos ennek az életútnak a megtapasztalása,
ha később más felé is vezet az út. Az Úr mindig megadja a jelet, aki minden
eszközt bevet a felismeréshez a megkülönböztetés során, hogy kinek melyik út az,
amely átmenetileg vagy egy életre szólóan leginkább az üdvösség felé vezet. Aki
remeteségre kapott meghívást, az egy külön kegyelem.(Kérdés, hogy a mai
világban ez mit jelent és mennyire lehet a fizikai és szívbeli remeteség között
határvonalat húzni.)
Az I. Niceai Zsinat |
Luis Navarro, a római Pápai Szent
Kereszt Egyetem Kánonjogi Kara dékánjának, „A megszenteltség kánonjogi
szempontjai” című előadásában is kiemelt kérdésével folytatnám. (Az előadás
2009. április 25-én hangzott el. A konferenciát a megszentelt életről a
Sapientia Hittudományi Főiskolán rendezték, amely a megszenteltség fogalmának
egyházjogi vonatkozásait és a megszentelt élet új formáit vizsgálta.)
Az Egyházi Törvénykönyv 605.
kánonját emeli ki, amely szerint a megszentelt élet új formáinak elismerése
kizárólag az Apostoli Szentszék hatáskörébe tartozik.
„605. kán. - A megszentelt élet
új formáinak jóváhagyása kizárólag az Apostoli Szentszéknek van fenntartva. A
megyéspüspökök pedig törekedjenek felismerni a megszentelt életnek a
Szentlélektől az egyházra bízott új adományait, támogassák kezdeményezőiket,
hogy elhatározásukat minél jobban kifejezzék és megfelelő szabályzattal
védelmezzék, különösen az ebben a részben található általános szabályok
alkalmazásával.”
Penyaforti Szent Rajmund |
Kitért továbbá arra, hogy
nélkülözhetetlen eleme a megszentelt életnek az evangéliumi tanácsok –
tisztaság, szegénység és engedelmesség – elfogadása és megélése. Lévén
napjainkban a sokféle világi intézmény és mozgalom léte, egyházban való
működése és a klerikusokkal való kapcsolata új kérdéseket vet fel. E kérdéseket
az Egyház folyamatosan szabályozza.
Értelmezésem szerint az új formák
alatt a szabályozott közösségi keretekre utalhat, de ennek ellenére van remény
arra, hogy ha a szabályozás folyamatos, akkor hosszú távon a hivatalos
kánonjogi értelmezés a közösségben nem élő odaszentelt személyeket is megszentelteknek
fogja egykor tekinteni akkor is, ha nem vonatkozik rájuk külön regula vagy
statutum. (A remetéknél hármas fogadalom van a püspök kezébe letéve és ők emiatt megszenteltnek minősülnek közösség nélkül is.) Felmerülhet a kérdés,
hogy ezt hármas fogadalom letétele nélkül mennyire lehet elfogadni, és ha nem,
miért, hiszen a kegyelmi élet hasonlóan megélhető itt is - gondolok pl. azokra,
akik „csak” tisztasági fogadalmat tettek magánfogadalomként, - illetve hármas
fogadalmat lehet-e, érdemes-e magánfogadalomként letenni. Továbbá a szüzek
rendjének liturgiája során pedig miért nem elfogadható hivatalosan, hogy az
konszekráció, amikor a Törvénykönyv is Istennek való odaszenteltségről ír és az
Ősegyháztól kezdve ma újra él a hagyománya, amely a liturgia mai formájában is
fennmaradt.
Amit most célravezetőnek érzek,
hogy sok imádság mellett a kánonjogban járatos személyekkel erről a témáról
lehessen érdemben szót ejteni, mert a kérdés sokakat érint klerikusi és laikusi
körökben egyaránt.
Paolo Caliari: Jézus a kánonjogi doktorok között (XVI. század) |
Nos. Ezek érdekesek, amiket ide leírtál. A megszentelt élet jelenlegi kánonjogi dolga az úgy valahogy passzol nekem és úgy érzem, hogy ez így rendben is van, hogy így a szerzeteseket és a remetéket hívják jogilag, amit persze én csak egy keretnek értékelek erre az egész megszenteltségre vonatkozóan. Egy keretnek, ami egy lehetőség a csuhába bújt ember számára, hogy ami le van oda írva a kánonjogban az megjelenjék rajta Istentől, tehát tényleg megszentelt életűnek érezhessék őt a körülötte lévő emberek. Valahol azt gondolom egyébként magamban, hogy hívhat bármit az Egyházjog bárhogy, meg fogalmazhatnak szépen, amikor egy szerzetessel találkozok vagy érzem a megszenteltségét vagy nem érzem és számomra ez a mérvadó elsősorban, nem a leírt paragrafusok. A paragrafus egy meghatározás és egy lehetőség arra, hogy amit oda leírtak az Istentől vételezhető legyen, ha teljesíti a csuhába bújt ember az evangéliumi feltételeket.
VálaszTörlésEz nagyon fontos, amit leírtál szerintem is. Úgy érzem a másik irányból is megközelíthető ez a kérdés: aki nem vállalhatja a "hivatalos megszentelt utat" és megéli a kegyelmeket a számára elérhető fogadalom keretén belül, ő a leírt szabályoktól függetlenül is lehet "konszekrált" személy.
VálaszTörlésNem egészen ezt írtam. Az Egyházi rendelés az Egyházi rendelés. Egyedül a Pápa általi felhatalmazás az, ami hivatalosan Istentől való felhatalmazás.(Gondoljunk a papi felkenésre és annak kizárólagos jogára Péter utódain keresztül.) Valahol azt gondolom erről, hogy az a felszenteltségi fok, amit egyházjog rendez,az azokra érvényes akikre az a szabály vonatkozik a Pápa által aláírt dolgok szerint és másra az nem vonatkozik és nem értelmezhető. Amire én rámutattam az az volt, hogy ez a megszentelt élet jogosultság, amit a jog ad azoknak,akik a jogban nevesítve vannak az egy keret csak azon emberek számára,mert amit a jog nekik megígér az az evangélium megélésével érhető el, de azt meg is kell még valósítani ahhoz, hogy elérjék.
VálaszTörlésBár ha a papsági szentségi fok működéséből indulunk ki,akkor ez a megszentelt élethez kötődő megszenteltség is kell létezzen a csuhás bűnös élete ellenére is, bár a szerzetesség nem szentség, ellenben a papság az. Ami a jogszabályon kívüli megszenteltségre vonatkozik,azt én inkább olyannak gondolom, mint a hívő emberek szentségre törekvése során is esetlegesen felmerülő életszentség, mert Egyházi jogalapja máshogy nincsen, ezért ami alapja van az az Istentől származik, de nem számít olyan megígértnek, mint amit az Egyház az Istennel kötött szövetsége alapján Péter jogutódjaként jogilag adhat.
Ez így jó és igaz, ahogy írod, de a magyar hivatalos fordítás és értelmezés miatt, a nyugatabbi országokban már gyakorlatban levő pápai jóváhagyással rendelkező szüzek rendje nem kap elég teret.A 3. részben volt egy leírás a jogállásról, amelyet angolból fordított egy konszekrált szűz.A (nem közösségben tett) magánfogadalommal kapcsolatban a szüzek rendjével való összehasonlításról még külön írok.A konszekráció hivatalosan elismert vagy nem elismert kegyelme más, mint az életszentségre való törekvés és a keresztségi fogadalom különlegesebb megélése; túllép ezen, bár tartalmazza.
VálaszTörlésIgazából csak arra akarok kilyukadni, hogy a hivatalosan elismert kifejezés azt nem pusztán annyit jelent, ahogy le van írva. Itt nem arról van szó, hogy valamilyen megszenteltséget hivatalosan elismer az Egyház vagy sem és attól ,hogy nincsen elismerve a megszenteltség még létezhet vagy sem. Itt én arra akartam rávilágítani, hogy az Egyház által hivatalosan elismert az nem egy papírforma dolog pusztán, vagy egy jogi csűrés csavarás, hanem a mögött az van, hogy Isten eredeti, az Egyház felé való kötelezettségvállalása miatt, az ilyen Egyházi hivatalos elismerés az létrehoz annak az embernek a számára, aki ez alá tartozik egy másfajta Istenkapcsolatot, aminek van egy olyan aspektusa, ami más számára, akire ez a hivatalos elismerés nem érvényes nem vonatkozik, nem vonatkozhat, pont az Egyházi rendelés ereje miatt. Nem tudom remélem érthető amit leírtam. A lényeg az, hogy érdemes azért küzdeni, hogy az adott életállapot, ami most nem megszentelt életállapot az egyházi jóváhagyással az legyen, mert az egyházi pecsét rajta egy más Istenkapcsolattal fog járni az adott személy életében, aki bekerül ebbe a körbe. Egyébként ez az Istenkapcsolat amire itt utalok nem feltétlen a megszenteltségben résztvevő ember számára megélhető részre értendő, magyarán az alany nem érez belőle lehet semmit, hanem inkább arra értendő, hogy a megszenteltségbe bevont személy mellett külső ember számára, hogyan jelenik meg Isten, tehát arra ami mások által érezhető vagy észrevehető.
VálaszTörlés