 |
| Szent Vitálina francia remetenő (IV. sz.) |
Magánfogadalom és
remeteség
Ebben a részben szeretnék külön
írni a magánfogadalom és a remeteség kapcsolatáról. A sorozat korábbi részeiben
már említettem, hogy a konszekrált (megszentelt) életútnak különböző lehetőségei
vannak, amelyek az Egyházi Törvénykönyv alapján megélhetők akár laikusi, de
egyesek klerikusi életállapot mellett is, megfelelő elöljárói engedéllyel,
amennyiben szükséges. A kánonjogi vonatkozások nem minden útnál egyértelműek,
lásd a szüzek rendje, illetve a közösségen
kívül tett magánfogadalom. Mindez érthető is, mert ezek az utak nem tartoznak a megszentelt élet hivatalos intézményeihez.
Konszekrációnak, a megszentelt élet lehetséges útjainak véleményem szerint tekinthetők
ezen utak is. A remeteség közvetlenül püspöki fennhatóság alá tartozik, így
itt mindenképpen elfogadott a hivatalos
konszekráció.
- Magánfogadalom
a) közösségben
-
bizonyos megszentelt élet intézményeiben nem a
hagyományos fokozatok szerinti ideiglenes majd örök fogadalmakat teszik, hanem
évente megújítandó magánfogadalmat
-
ezek nem remete lelkiségű közösségek, hanem pl. világi
intézmények
- csak a minden megszenteltre vonatkozó szívbeli
elszakadás vonatkozik rájuk, mint minden megszenteltre
b) közösségen kívül
-
időszakonként (pl. fél vagy egy évente) illetve örökre
is letehető hivatalos közösség nélküli tisztasági vagy akár hármas fogadalom is
lehet
-
szívbeli remeteségként leginkább ezt lehet megélni, ha
nincs konszekrált remeteségre fogadalom.
- Remeteség
- főként szívbeli
de minél inkább fizikai remeteségre való törekvés
a) közösségben
-
remete életmódot különösen is megélő közösségekben
b) közösségen kívül
-
konszekrált remeteként püspök előtt letett hármas
fogadalommal a hivatalos út.
 |
| Szent Karász, kopt remete |
Tehát nem beszélhetünk hivatalosan magánfogadalmas remeteségről,
csak magánfogadalmas közösségen kívüli, szívükben
és esetleg fizikailag is, remete életmódhoz hasonló életű testvérekről, vagy külön remetékről, akik nem magánfogadalmasok
és
-
egy közösségben
(ekkor ők hivatalosan szerzetesek)
-
vagy azon kívül,
konszekrált remeteként élnek a világban
-
vagy teljes
fizikai magányban, mint a korai anachoréták.
Ha valaki azon gondolkodik, hogy
e két, külön tárgyalt út közül melyikre hívja az Úr, fontos lehet azt
végiggondolni, hogy
-
tudja-e vállalni a
hármas fogadalmat és a lehetőség szerinti legnagyobb fizikai remeteséget amely a konszekrált remetéknél szükséges,
-
mi valóban Isten
akarata az életében, illetve mi, és mennyire körülményeinek kényszere, amelyen Isten segítségét kell kérnie, és
neki magának is mindent megtennie, hogy változzanak, ha lehet.
Aki nem az Úr meghívásából, hanem körülményeinek hatására él
„remeteéletet”, nagyon meg kell különböztetni, hogy van-e megszentelt
életre meghívása és azon belül milyen útra. Ezen második megkülönböztetés
esetében is sokszor nehéz a döntés, mivel vannak hasonló vonatkozásai a közösségen
kívüli magánfogadalmas életútnak és a világban élő hivatalos (konszekrált) remeteségnek.
Akinek nincs külön meghívása a megszentelt életre, a laikusok
számára szóló keresztségi fogadalomból fakadó, a világ megszentelésére szolgáló
általános papság, illetve saját életszentségre szóló meghívása ugyanúgy
vonatkozik és egy szerzetesrendhez való kapcsolódásként oblátusi vagy más (nem reguláris) harmadrendi vagy egyéb közösséghez (pl. a pápa által elismert modern közösségek vagy plébániai közösségek)
való csatlakozást érdemes lehet megfontolni világban élő, nem megszentelt (konszekrált) életet de életszentségre
törekvő, elkötelezett hívőként.
Az Úr mindenkinél megadja a
választ, ha valaki Őt és Szent Akaratát helyezi előtérbe életében.
 |
| Remete Szent Pál és Remete Szent Antal |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése