A Szentatya Urbi et orbi áldáshoz kapcsolódó karácsonyi üzenete

„Kedves Testvérek Rómában és az egész világon!

Krisztus megszületett nekünk! Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön az embereknek, akiket Isten szeret. Mindenkihez jusson el a betlehemi üzenet visszhangja, amelyet a katolikus egyház minden földrészen újból és újból elismétel, túlszárnyalva nemzetiségek, nyelvek és kultúrák minden korlátján. Szűz Mária Fia megszületett mindenki számára, ő mindenki Üdvözítője. 

Így fohászkodik hozzá egy ősi liturgikus antifóna: „Ó Emmanuel, királyunk és törvényhozónk, népek reménysége és üdvözítője: jöjj és szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk”. Veni ad salvandum nos! Jöjj és üdvözíts bennünket! Ez minden idők emberének kiáltása, aki érzi, hogy nem képes egyedül leküzdeni a nehézségeket és veszélyeket. Szüksége van arra, hogy kezét egy nagyobb, erősebb kézbe helyezze, olyan kézbe, amely a magasból nyúl ki felé. Kedves Testvérek, ez a kéz Jézus, aki Betlehemben született Szűz Máriától. Ő az a kéz, amelyet Isten az emberiség felé kinyújtott, hogy kivezesse a bűn futóhomokjából és sziklára állítsa lábát, Igazsága és Szeretete szilárd sziklájára (vö. Zsolt, 40,3).

Igen, ezt jelenti annak a Gyermeknek a neve, az a név, amelyet Isten akaratából Mária és József adtak neki: Jézusnak hívják, ami annyit jelent, mint „Üdvözítő” (vö: Mt 1,21; Lk 1,31). Őt az Atya Isten küldte el, hogy üdvözítsen bennünket mindenekelőtt az emberben és a történelemben mélyen gyökerező rossztól: attól a rossztól, ami az Istentől való elszakadás, az az önhitt büszkeség, hogy magunktól is boldogulunk, hogy versengeni akarunk Istennel, hogy Isten helyébe önmagunkat állítjuk, hogy eldöntjük mi a jó és mi a rossz, hogy az élet és a halál urainak képzeljük magunkat (vö. Ter 3,1-7). Ez az a nagy rossz, nagy bűn, amelytől mi emberek nem szabadulhatunk meg csak úgy, ha Isten segítségére bízzuk magunkat, ha így kiáltunk Hozzá: „Veni ad salvandum nos!” – Jöjj és üdvözíts bennünket!”.

Maga az a tény, hogy a magasba emeljük e fohászunkat, megfelelő helyre állít bennünket, önmagunk igazságába: mi vagyunk ugyanis azok, akik Istenhez kiáltottak és üdvözültek (vö. Eszt [görög] 10,3f). Isten az Üdvözítő, mi vagyunk azok, akik veszélyben vannak. Ő az orvos, mi vagyunk a betegek. Ha ezt elismerjük, akkor megtettük az első lépést az üdvösség felé, a kiút felé abból a labirintusból, amelybe mi magunk zárjuk be önmagunkat kevélységünkkel. Szemünket a mennyekre emelni, kinyújtani kezünket és segítségért fohászkodni - ez a kivezető út, feltéve, hogy van Valaki, aki meghallgat minket és segítségünkre siet.

Jézus Krisztus a bizonyítéka annak, hogy Isten meghallgatta kiáltásunkat. És nem csak ezt tette! Isten olyan erős szeretetet táplál irántunk, hogy nem maradhat meg Önmagában, ki kell lépnie Önmagából és felénk kell jönnie, a végsőkig osztozva létünkben (vö. Kiv 3,7-12). Isten Jézusban adott válasza az ember kiáltására végtelenül túlhalad elvárásunkon, egy olyan szolidaritásig jut el, amely nem lehet pusztán emberi, hanem isteni.

Csak Isten, aki szeretet és a szeretet, aki Isten választhatta üdvösségünknek ezt az útját, amely minden bizonnyal a leghosszabb, de az az út, amely tiszteletben tartja az Isten és az ember igazát: ez pedig a kiengesztelődés, a párbeszéd, az együttműködés útja.

Ezért kedves Testvérek Rómában és az egész világon, ezen az idei, 2011-es karácsonyon forduljunk a betlehemi Gyermekhez, Szűz Mária Fiához és mondjuk: „Jöjj és üdvözíts minket!”. Ezt ismételjük spirituális egységben annyi személlyel, akik különösen nehéz helyzetben élnek, hallatva azok szavát, akik nem szólhatnak.

Együttesen fohászkodjunk isteni segítségért az Afrika szarvában élő lakosságért, akik éhség és táplálékhiány miatt szenvednek, amelyeket olykor súlyosbít a tartós bizonytalanság. A nemzetközi közösség ne vonja meg segítségét a térségből érkező számos menekülttől, akiknek méltóságát olyan kemény megpróbáltatások érték.

Az Úr adjon támaszt Délkelet-Ázsia népeinek, különös tekintettel Thaiföldre és a Fülöp-szigetekre, akik még mindig súlyos nélkülözések között élnek a közelmúlt árvizei miatt.

Az Úr siessen a számos konfliktustól sebzett emberiség segítségére, amelyek még ma is vérrel áztatják Földünket. Ő, aki a Béke Fejedelme, adjon békét és stabilitást annak a Földnek, amelyet születése helyéül választott, bátorítva az izraeliek és palesztinok közötti párbeszéd újrafelvételét. Vetessen véget az erőszaknak Szíriában, ahol már annyi vér omlott. Segítse elő a teljes kiengesztelődést és stabilitást Irakban és Afganisztánban. Adjon megújult erőt a közjó építéséhez az észak-afrikai és közel-keleti országok társadalma minden tagjának.

Az Üdvözítő születése támogassa a párbeszéd és az együttműködés távlatait Mianmarban a közös megoldások keresésében. A Megváltó karácsonya biztosítsa a politikai stabilitást a Nagy Tavak afrikai térségének országaiban és segítse Dél-Szudán lakóinak elkötelezettségét minden állampolgár jogainak védelmében.

Kedves Testvérek, fordítsuk tekintetünket a betlehemi barlang felé: a Gyermek, akit szemlélünk a mi üdvösségünk! Ő hozta el a világnak a kiengesztelődés és béke egyetemes üzenetét. Nyissuk meg neki szívünket, fogadjuk őt be életünkbe. Ismételjük neki bizalommal és reménységgel: „Veni ad salvandum nos!”

Forrás: Vatikáni Rádió, ahol a teljes cikk olvasható.

A cikkhez kapcsolódó videóhoz magyar nyelvű felirat beállítható a cc feliratra és a magyar (ungherese) szóra kattintva. Az áldásról bővebben itt.