Szent Bertalan az Úr
tizenkét apostolának egyike, de nagyon keveset tudunk róla. Már a neve körül is
nehézségek vannak, mert a négy apostolnévsorban (Mk 3,18; Mt 10,3; Lk 6,14;
ApCsel 1,13) Fülöp mellett szerepel mint Bertalan; ugyanakkor Szent János evangéliumában
ugyancsak Fülöppel együtt jelenik meg, de Natánael néven (Jn 1,45-- 50).
Valószínűnek látszik, hogy a Bertalan -- ami a Bartholomeus vagy Bartalmaj,
azaz Talmai fia magyarosított formája -- a családi, a Natánael pedig a
személyneve. Az ilyen kettős elnevezések akkoriban gyakoriak voltak (lásd
Simon, Jónás fia).
Apokrif
iratok tudósítása szerint Bertalan először Itáliában, majd Örményországban
hirdette az evangéliumot. Itt lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy
megnyúzták, majd lefejezték. A Sixtusi kápolnában Michelangelo úgy ábrázolja az
Utolsó ítélet c. képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét
tartja. Azt is mondják, hogy Michelangelo erre a bőrre az önarcképét festette
rá.
Bertalan
apostol ereklyéi a 6. században kerültek Lipari szigetére. 938-ban III. Ottó
császár Beneventóból Rómába vitette az ereklyéket, ahol a Tiberis szigetén
templomot épített az apostol tiszteletére. E szigeten a pogány Rómában a
gyógyítás istenségének, Asclepiusnak volt a szentélye. A keresztény Rómában
pedig Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója. Az apostol koponyáját 1238
óta a frankfurti dómban őrzik.
A
középkori naptárakban a 9. század óta június 24-én vagy augusztus 25-én említik
az ünnepét. 1568-ban vették fel a római naptárba, augusztus 24-re.
Kérünk Istenünk, erősítsd meg bennünk azt a hitet, amellyel Szent Bertalan apostol őszinte szívvel ragaszkodott Fiadhoz, és add, hogy az ő könyörgésére Egyházad az üdvösség jele legyen minden népnek!
Forrás: Szentek élete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése