A kötetben Jézus nőkkel
való találkozásaiból kiindulva beszélget a katolikus lelkipásztor és nő
kapcsolatáról Kőrösiné Merkl Hilda irodalomtörténész, iskolaigazgató, Varga
László, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa és Magyar Balázs orvos,
pszichiáter, aki 25 éve foglalkozik kispapok pszichikai szűrésével,
gyógyításával.
Varga László fontos
kérdésnek tartja, hogy papként milyen a kapcsolata a szexualitással. A
katolikus plébános figyelmeztet: „Aki azt állítja, hogy ezen a területen nincs
bűne, az vagy vak, vagy nem ismeri az Istent. Ha pedig van bűnünk, betegek
vagyunk. Ha betegek vagyunk, akkor gyógyulnunk kell!” Varga László atya szerint
segíteni kell a papot mint férfit és a nőt abban, hogy a saját nemiségüket
beépíthessék az őszinte szeretetbe, és ezáltal kinyíljanak egy igazi kapcsolat
és egység felé, amint ezt Jézus és a szamáriai asszony találkozásában (Jn 4)
szemlélhetjük. Krisztusnak itt is egyetlen dolog a fontos, mint mindig: az Atya
dicsősége és az asszony részesedése ebből a dicsőségből. Jézus tudatosítja az
asszonnyal, hogy ő a Szentlélek temploma, „benne van az éltető víz, tudatosítja
ezáltal, hogy kicsoda is ő (bűnös). Ez a feltétele a szabadulásnak.”
Kőrösiné Merkl Hilda
rámutat: a hely, az időpont, a tény, hogy Jézus egyedül van, arra utalnak, hogy
készült erre a találkozóra. Tudja, hogy ki ez az asszony, és azt is, hogy
kirekesztett. Jézus a nő kirekesztőinek a veséjébe is lát, az asszony által
nekik is üzen. Szomja csillapítására vizet kér az asszonytól, de látja annak
szomját, azaz vágyát a szeretetre, a megtérésre, az elfogadottságra, az emberi
bánásmódra, az erkölcsös életre. „Az asszony szomjúsága sokkal kínzóbb, mint
Jézus szomjúsága a tikkasztó hőségben. Jézus csillapítani akarja az asszony
szíve mélyén élő vágyat, tiszta lapot ad neki, az újrakezdés esélyét, és
rábízza az örömhír terjesztését, ami istenemberi küldetésének célja.”
Magyar Balázs felhívja a
figyelmet, hogy itt nem ismerkedésről, klasszikus férfi-női kapcsolat
kezdetéről van szó, hanem gyógyító beszélgetésről, és „nagyon jó látni azt,
hogy sehol egy vád, számonkérés, ítélet. Csak egy nyitó kérdés, befogadó
pillantás.” Az orvos-pszichiáter lényeges momentumnak nevezi, hogy Jézus már a
hatodik férfi az asszony életében, de ilyen rendkívüli személyiség még soha nem
beszélt vele, s ez a nőt bizalommal tölti el, érzi, hogy Jézus segíteni akar neki.
Magyar Balázs szerint ezzel a magatartással Jézus a papoknak is tanít, és
fölteszi a kérdést: „Nem lehet, hogy a pap gyakran ott rontja el, hogy előbb
akarja birtokolni, hatása alá vonni a nőt, csak utána tanítani? Nem lehet, hogy
a nők előbb akarják próbára tenni a papot, mint Jézust látni benne?”
Varga László azt a kényes
kérdést is felveti, hogy mit tegyen egy pap, ha beleszeret egy nőbe? Ilyenkor
könnyen háttérbe szorul a lelki és a spirituális oldal, és önigazolásként csak
a pszichológiai, szociológiai érvekre támaszkodik. A segítség ilyenkor az
Istentől való függés tudatosítása lehet, vagyis a papnak szem előtt kell
tartania azt, amit Pál apostol írt: „Semmi sem szakíthat el minket Krisztus
szeretetétől…” (Róm 8,35; 38-39) „Élek én, már de nem én, hanem Krisztus él
bennem!” (Gal 2,20) „Ha megsebződtünk, akkor a gyógyuláshoz vezető út első
lépése a Krisztussal való kapcsolatunk helyreállítása” – írja Varga László. A
papoknak is meg kell tanulniuk, hogy felismerjék Isten hangját a sok közül.
„Naponta olvasni, elmélkedni a Szentírást, nem prédikációs készületként, hanem
szeretetből, arra vágyakozva, hogy megismerjük és felismerjük Kedvesünk
hangját… Ahhoz, hogy mit tenne Jézus a helyünkben, akinek a személyében állunk
a világban, tudnunk kell, hogy mit tett és mit nem tett.”
Mária és Márta történetén
(Lk 10,38–42) elmélkedve Kőrösiné Merkl Hilda tényként állapítja meg, hogy a
mai embernek ritkán van „ideje” Jézus lábához ülni, imádkozni, csendben lenni,
egyáltalán gondolkozni. Ebben mindannyian hasonlítunk Máriára.
Varga László atya Kalkuttai
Boldog Teréz intelmeit tartja követendőnek a helyes sorrendet illetően:
„hallgatás, ima, hit, szolgálat, szeretet, béke.” A szemlélődésben pedig
felfedezzük, hogy Isten „sokkal jobban szeret minket, mint mi magunkat.”
Kapcsolódva ehhez, Magyar
Balázs hangsúlyozza: bármikor bármelyikünk az Úr lábához ülhet, de ehhez
lejjebb kell adnunk az Eeónkból, el kell felejtenünk én-központúságunkat: „Őt
hallgatni. Őrá figyelni mindig. De szépen is hangzik, és milyen nehéz ez. Hiszen
még egymás mellé sem merünk ülni, egymás lábát sem közelítjük.”
A kereszt tövében
evangéliumi jelenetet (Jn 19,25–27) elemezve Varga László azt fejtegeti, hogy
sokan várnak Istentől vigasztalást, de csak a világ végén, amikor az Úr
igazságot szolgáltat választottjainak. „Elfelejtik, hogy Isten már itt és most
kész megvigasztalni bennünket, mert Jézus nemcsak meghalt, hanem fel is támadt,
és ma is nekünk szeretné ajándékozni Isten országának boldogságát!”
Kőrösiné Merkl Hilda szerint
kereszt nélkül különös absztrakció lenne a kereszténység, s ez természetesen
Isten kiválasztott szolgájára, a papra is érvényes. „Szolgálata nehéz és
valóban kereszt, valódi meghalás sok profán dolog számára, melyek közül a világ
szemében a szexualitás a legnagyobb.” A „Jöjj és kövess engem!” jézusi
felszólítás azonban nem megfosztás a világi örömöktől, hanem egyedülálló
lehetőség. „Az erre kimondott igenre a megfelelő válasz az Istentől érkezik és
soha nem marad el.” Ám a világi hívőnek is fontos, „lelkiismereti kötelessége
közösséggé válni a papok számára!”
Magyar Balázs felidézi:
Varga László hét évig gondozott mozgássérülteket, majd súlyosan beteg édesapját
is magához vette. Istentől megkapta mindehhez az „extra-prémium energiát.”
Kereszt és feltámadás
természetes összetartozásáról Varga László így fogalmaz:: „Krisztus bennünk
való jelenlétének köszönheti mind a mai napig az Egyház az életét. A
Föltámadottat is sebhelyek és szegek nyomai jellemzik. Neki köszönheti az
Egyház az emberségét, még akkor is, ha gyenge és sebzett. Ez a mindennapokat
betöltő valóság, amit Mária és a szentek élete tár elénk. Ők maradnak a
legfontosabb példa arra is, mit is jelent szenvedni az Isten igazságosságáért.”
A katolikus lelkipásztor
arra is felhívja a figyelmet, hogy Krisztus igaz követőinek – egyházi és világi
személyeknek egyaránt – reálisan számolniuk kell azzal, hogy a politikai
rendszerektől függetlenül mindig valamilyen mértékű üldöztetésben lesz részük,
ugyanis „akiket betöltött az Isten országának békéje, igazságossága és öröme,
az erről soha nem akar hallgatni, és kész az ellenségét is szeretni. Ez pedig
minden időben zavaró, üldözendő, különösen olyan társadalmakban, ahol
ellenségképeket gyártanak, és azokat kötelező elfogadni” (Kairosz Kiadó, 2013).
Bodnár Dániel
Forrás: Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése