„A
szemlélődés útja
De annak,
hogy újra határozottan javasoljuk a rózsafüzér imádkozását, a legfontosabb
indítéka a következő tény: a rózsafüzér az egyik legalkalmasabb eszköz annak
előmozdítására, hogy a hívők a szemléljék a Krisztus-misztériumot. E
szemlélődést a Novo millennio ineunte apostoli levélben úgy mutattam be,
mint az életszentség igaz és sajátos pedagógiáját: "Olyan kereszténységre
van szükség, mely elsősorban az imádkozás művészetéről ismerhető fel”.
Miközben a kortárs kultúrában – sok ellentmondás közepette – újjáéled a
spiritualitás igénye, melyet más vallások befolyása is táplál, még sürgetőbb,
mint korábban, hogy keresztény közösségeink "az imádság hiteles iskoláivá”
legyenek.
A rózsafüzér
a keresztény szemlélődés legjobb és legdicséretesebb hagyományához tartozik.
Nyugaton fejlődött ki, sajátosan elmélkedő imádság, s bizonyos módon megfelel a
keleti kereszténység talaján kisarjadt "a szív imádságá”-nak vagy a
"Jézus-imádság”-nak.
Mária, a
szemlélődés mintaképe
Máriában a
Krisztus-szemlélés fölülmúlhatatlan mintaképét kapjuk. A Fiú arca különös
jogcímen tartozik hozzá. Az Ő szíve alatt formálódott, emberileg hasonló lett
hozzá, ami kétségtelenül még nagyobb lelki bensőséget is jelent. Senki sem
hasonlítható Máriához abban, ahogy állandóan szemlélte Krisztus arcát. Lelki
szemei már az angyali üdvözletkor rászegeződtek, amikor a Szentlélektől foganta
őt; s a következő hónapokban kezdte érezni jelenlétét, és elképzelni
arcvonásait. S mikor végre Betlehemben világra hozta, testi szemeivel is
megpillanthatta a Fiú arcát, miközben bepólyálta és jászolba fektette (vö.
Lk 2,7).
Ettől kezdve
tekintete, mely mindig imádó csodálattal volt tele, nem szakadt el tőle.
Tekintete olykor kérdő volt, mint amikor a templomban megtalálta őt:
"Fiam, miért tetted ezt velünk?” (Lk 2,48); tekintete mindig átható
és képes olvasni Jézus bensejében, annyira, hogy fölfogja rejtett gondolatait
és megérti döntéseit, mint Kánában (vö. Jn 2,5); máskor ez a tekintet
nagyon fájdalmas, főként a kereszt alatt, ahol bizonyos értelemben ‘a szülő’
tekintete lesz, hiszen Mária nem csupán osztozik az Egyszülött szenvedésében és
halálában, hanem a szeretett tanítvány személyében elfogadja a rábízott új fiút
is (vö. Jn 19, 26–27); ez a tekintet Húsvét reggelén a föltámadás
örömétől ragyog, és Pünkösdkor a Szentlélek kiáradásától lángol (vö. ApCsel
1,14).
A
rózsafüzér szemlélődő ima
A rózsafüzér
Mária tapasztalásából kiindulva kifejezetten szemlélődő imádság. Ha
megfosztanánk e dimenziótól, természetét vesztené, miként VI. Pál hangsúlyozta:
"Szemlélődés nélkül a rózsafüzér lélektelen test, s mondása azzal a
kockázattal jár, hogy formulák mechanikus ismétlése lesz, és ellentmond Jézus
intelmének: ‘amikor imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint a pogányok, akik azt
hiszik, hogy a bőbeszédűségükért találnak meghallgatást’ (Mt 6,7). A
rózsafüzér mondása természete szerint nyugodt, szinte késleltetetten lassú
ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr élete
misztériumairól, melyeket annak szívén keresztül lát, aki a legközelebb állt az
Úrhoz, s melyekből elmondhatatlan gazdagság fakad.”
Forrás: II.
JÁNOS PÁL PÁPA ROSARIUM VIRGINIS MARIAE c. apostoli leveléből a
püspököknek, a papságnak és a hívőknek a szent rózsafüzérről 2002. október
16-án - http://www.freeweb.hu/mkdsz1/n24/rosarium.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése