Kisasszonyunk Mária

Kisboldogasszony ünnepén Égi Édesanyánk, a Béke Szivárványa, az Igaz Isten Tabernákulumának születését ünnepeljük. Ő a mi Esthajnalcsillagunk, aki mindig fényesen világít és utat mutat életünk egén, hogy eljussunk Szent Fiához, Őáltala a Mennyei Atyához.

„Szűz Mária születése

Anna egy fullasztó, meleg napon kimegy a kertbe, ahol Joakim dolgozik. Látszik, hogy már közel áll a szüléshez. Jónak látja visszatérni a házba.

  -- Fáj? -- kérdezi Joakim.

  -- Nem. De érzem azt a nagy békét, amelyet éreztem a templomban, amikor megkaptam a kegyelmet, és amit akkor is éreztem, amikor megtudtam, hogy anya vagyok. Olyan, mint egy elragadtatás. Édes álom a test számára, miközben a lélek örvendezik, és olyan béke tölti el, aminek nincs emberi hasonlata. Szerettelek téged, Joakim, és amikor beléptem a házadba és azt mondtam magamban: ,,Egy igaz embert jegyeztem el'', békét éreztem, és ugyanígy minden alkalommal, amikor szeretettel gondoskodtál Annádról. De ez a béke másféle. Gondolom, olyan, mint ami Jákob lelkét árasztotta el, amikor angyalokkal álmodott, vagy még inkább hasonló Tóbiás örvendetes békéjéhez, miután Rafael felfedte neki kilétét. Minél inkább megízlelem, annál inkább növekszik. És mintha felszállnék a kék égbe... és nem tudom miért, mióta érzem ezt a békés örömöt, énekelek a szívemben, mint az öreg Tóbiás. (Vö. Tób 12, 13,1-23) Úgy tűnik nekem, hogy ezt erre az órára írták... erre az örömre...Izrael földje számára, amely megkapja őt... Jeruzsálem számára, amelynek bűne most bocsánatot nyer... de..., ne nevessétek ki egy anya ábrándozását..., de amikor azt mondom: ,,Adj hálát az Úrnak a jókért, és áldd az örökkévaló Istent azért, hogy felépítse benned Tabernákulumát'', azt gondolom, hogy az fogja felépíteni Jeruzsálemben az igaz Isten Tabernákulumát, aki most születik... és még arra is gondolok, hogy többé nem a Szent Városról, hanem az én gyermekemről jövendölt, amikor énekében azt mondta: ,,Ragyogó fényben fogsz úszni, a föld minden népe leborul előtted, jönnek a nemzetek ajándékot hozva neked, imádják benned az Urat és szentnek tekintik földedet, mert benned hívják segítségül a Nagy Nevet. Boldog leszel fiaidban, mert mindnyájan áldottak lesznek, és egyesülnek az Úr közelében. Boldogok, akik szeretnek téged és örvendenek békédnek...'' És én leszek az első az örvendezők közül, én, az ô boldog anyja.

  A hosszú ideig tartó szárazság heves viharral végződik, amint Anna, Joakim és két munkása elérik a házat. Estefelé annyira erősödik a vihar és a villámlás, hogy az egyik munkás megjegyzi:

  -- Úgy látszik, mintha a sátán kijött volna ördögeivel a pokolból. Nézzétek azokat a fekete felhőket! Kén szaga van a levegőnek, és a szél süvöltése mintha átkokat szórna...

  Közben Anna közel áll a szüléshez. Minden gyorsan és jól halad. A vihar hirtelen megszűnik az utolsó villámcsapással, amely éppen a házuk előtt csap le. Utána hallják a kis Mária sírását. Hatalmas szivárvány tűnik fel az égen, olyan szép, amilyet még nem láttak. Csodálkozva nézik mindnyájan. Noha még nem ment le a nap, máris feltűnik egy ragyogó csillag, amely hatalmas gyémántként tündököl az égen. A telihold is fényesen ragyog.

  De nem kevésbé szép látványt nyújt a kis Mária, rózsásan szőke hajával, kedves arcával, apró kis kezével és lábával. Amikor visszaadják a kis Máriát Annának, ô mosolyogva mondja:

  -- Ô a Csillag. Az ő jele van az égen. Mária a béke szivárványa! Mária, csillagom! Mária, tisztaságos hold! Mária a mi gyöngyünk!

  -- Máriának nevezed őt?

  -- Igen, Mária, csillag és gyöngy és fény és béke...

  -- De ez keserűséget is jelent... Nem félsz, hogy szerencsétlenséget hoz rá?

  -- Isten vele van. Az övé, még mielőtt létezett volna. Ő vezeti majd útjain és minden keserűséget mennyei mézzé változtat. Most légy a te mamádé... még egy kissé, mielőtt egészen Istené lennél...” 

Részlet Valtorta Mária: Mária c. könyvéből