A keresztcsőrű nyomdokán 2.

Gondolatok a gyóntatószékből 1.

Varga László atya tanítása a helyes bűnbánatról és szentgyónásról – a keresztcsőrű nyomdokán…

„Mielőtt bárki felháborodna - nem gyónási titkokat osztok meg, hanem segítő szándék vezet a gyónások rendszeressé tételéhez és az igazi bűnbánathoz.

Sokszor hallani panaszként papoktól, hogy kevés a gyónás - sok az áldozás, felületesek a gyónások, hiányzik az igazi megtérés, gyakori a formalizmus.

Az okokat kutatva érvek hangzanak el. Régebben, amíg a bűn és a kárhozat sűrűn volt emlegetve, legalább féltek és gyóntak. Ma már semmi sem bűn. Napjainkban a pszichológia hatására a keresztények is szívesebben beszélnek problémáról a bűn helyett. Korunkban a lelkiélet csak az érzések, a hangulatok, a megtapasztalások kusza szövevényéből fonódik valamivé. Hiányzik az érzék a természetfölötti, a kegyelem iránt, így a bűn iránt is.

Örömmel jelzem, hogy templomunkban sokan és sokszor, sőt rendszeresen gyónnak.
Nekik is és a ritkán betérőknek is néhány fontos szempont.
Egyszer el kell dönteni, hogy megállunk a "mit szabad - mit tilosnál" vagy Krisztust akarjuk teljes szívünkből szeretni és követni. Úgy gondolom, ez alapjaiban határoz meg mindent. Például a bűnről és a gyónásról való felfogásunkat.

Amíg nem döntöttünk Krisztus mellett, addig a bűn csak a törvény (tízparancsolat) megsértése és az Istennel szembeni alapállás a félelem, vagy a halvány remény, hátha nem is vette észre. Ugyanis csak az a bűn, amin lebuktam. Ilyenkor gyónni csak kényszerből, számításból (rendezni a számlát) megyünk és nem szeretetből. De Isten nem közlekedési rendőr és nem is üzletkötő.

Amíg nem döntöttünk Krisztus mellett, addig a bűn csak hibázás. Nem a Jézus Krisztussal való szeretetkapcsolat ellen, hanem a magunk gyártotta becsület kódexszel, illemtannal és elvárásokkal szemben.

Ilyenkor gyónni csak szégyenből és gyakran hamis bűntudatból megyünk.
Hitünk középpontja Jézus Krisztus és nem a bűn. A hitünkből fakad, hogy összehangoljuk Jézus Krisztussal a szokásainkat, munkánkat, kapcsolatainkat, vágyainkat, azt, akik vagyunk.

Azaz összehangolódunk vele szeretetből ("ugyanaz a lelkület legyen bennetek…")
Innét közelítve bűn minden, ami elszakít, függetlenné tesz Jézustól az adott helyzetben, pillanatban.
A bűn az, ami nem illeszkedik bele a Vele való életembe és ekkor egészen más súlya lesz a hibázásoknak is és a törvények megszegésének is. Fontosak lesznek, de már az általuk megsértett szeretet miatt megyünk gyónni.

Gyakran rossz a sorrendünk a bűnök megítélésében
Neveltetésünk miatt első helyre tesszük a testiségből, az ösztöneinkből, a hús-vér létünkből fakadó bűnöket. Pl. a tv-ben véletlenül vagy szándékosan látott jelenetek, szexuális vágyaink, érzéseink, a paráznaság.

Ezek miatt sokkal komolyabb bűntudatunk van, mint a szeretethiány, a szegények lenézés, gőg, önzés, ítélkezés, hatalomvágy, előítéletek, pénzsóvárgás, pletyka, birtoklási vágy, a mindig nekem van igazam felfogás vagy a rendszeres lelkiélet hiánya miatt.

Rossz döntéseink, lázadásaink, Krisztustól való elszakadásunk ritkán szerepelnek lelkiismeretvizsgálati szempontként és egyáltalán nem fontos, hogy Ő mit érzett, gondolt vagy tett volna a mi helyünkben

A helyes sorrend pont fordítva van, ha a hitnek fent említett szempontjából indulunk ki.
Néhány szót még a bűnbánatról. A bánat valódisága nem mérhető az érzett szégyennel, az érzelmi lelkifurdalás erősségével.

A bűnbánat lényege a szeretetből meghozott döntés: visszatérünk Jézushoz és Atyánkhoz!
Azaz a tökéletes bánat tulajdonképpen szeretet - bűnbánat. A nem tökéletes bánat pedig a hamis bűntudatból (rossz vagyok), félelemből vagy lelkiismeret-furdalásból fakad.

Térjetek meg! Tartsatok bűnbánatot! - kéri tőlünk egyházunk a hamvazkodás szertartásában.
Itt van az alkalmas idő, hogy átgondoljuk a bűnről, bűnbánatról, gyónásról vallott felfogásunkat is és gyakran gyónjunk, felindítva a tökéletes bánatot, a szeretet - bűnbánatot.

Laci atya”

Forrás: karizmatikus.hu