Robert J. Wicks pszichológia professzor március 8-án „Belső erőforrásaink felfedezése” címmel előadást tartott Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. A Katolikus Krónika 2011. szeptember 4-i adásában leadott interjú alapján készült az alábbi kivonat.
A másodlagos stressz a segítő foglalkozásúak (papok, szerzetesnővérek, pszichológusok, szociális munkások) munkájával együtt jár, amely egy kockázatot jelent arra nézve, hogy a megélt közös fájdalom őket magukat is hatalmába keríti.
A második típus a krónikus másodlagos stressz még inkább súlyos helyzetet jelent, olyan, mint egy „lelki szén-dioxidmérgezés”. Az ezzel járó tünetek a következők pl.: ingerlékenység, egyre több idő alatt egyre kevesebb munkát tud elvégezni. Akkor veszi észre magát az ember, amikor hirtelen ráborul egyfajta sötétség hirtelen. A tünetek jelentkezésekor jó, ha arra törekszünk, hogy valahogy enyhítsük vagy visszaszorítsuk azokat.
Az a kérdés, hogy nevezhető-e mindez ún. kiégésnek (burning out) jogos kérdés, de nevezhetjük akár így is. Ilyenkor az ember elveszti a korábban meglevő lelkesedését.
A harmadik típus, az akut másodlagos stressz, ha a segítő munkát vagy szolgálatot végző személy bántalmazott emberekkel foglalkozik és a bennük levő kétségbeesést akaratlanul is átveszi a segítő.
A másodlagos stressz egyre gyakoribb, mivel az embereket egyre több trauma éri, így nő azok száma is, akik ezektől szenvednek.
A megelőzés nagyon fontos, mert ha a stressz már kialakul, a segítés nem lehetséges.
A papoknál például gyakori a kiégés veszélye. Ha egy pap alapvetően a hűségből fakadóan végzi a szolgálatát ez jó, de a végső lépést Istenre kell bízni. Ha a siker csak kerülő úton érhető el, az nem jó, mert Isten személye a lényeges. Valaki úgy próbál megoldást találni a problémára, hogy érzelmileg próbálja távol tartani magát Az a mondás talán ideillik, hogy „ha temető mellett laksz, nem sirathatsz meg mindenkit”. Az a fontos, hogy meg kell kérdezni, mit akar az Úr.
Azzal kapcsolatban, hogy a vallásos ember lehet-e depressziós azt mondanám, hogy az első depressziónak is nevezhető állapot a spirituális sötétség, ami egy lelki fordulópont, de a depresszió az más, az sok komolyabb fizikai tünettel jár. Ezt a második típusú depressziót hívjuk klinikai depressziónak. A harmadik típusú depresszió az, amikor azt mondjuk, hogy „ma olyan depressziósan érzem magam”, ez valójában nem jelenti azt, hogy tényleg ez a helyzet áll fenn.
A mély hittel együtt jár a mély kétség. Ne higgyük, hogy ez valójában nem emberi tulajdonság, hanem érezzük át.
A segítőnek nagyon nehéz magán segíteni. de a legnagyobb dolog ezzel kapcsolatban a személyes béke, mert ha a segítő kiüresedik, már nem tud segíteni. Kapni is kell, nemcsak mindig adni. Az „öngyógyítás” fontos egy küldetéshez.
Szent Iréneusz szerint, ha Istent teljesen szeretjük, ezáltal teszünk másokat is boldoggá.
A papokat veszélyeztető kiégés ellen látszólag nincs megoldás, mert őket nem lehet átmenetileg szüneteltetni a szolgálatukat. Viszont egy terápia végzése nem jelenti feltétlenül a végzett munka feladását, meg lehet ezt úgy is tenni, ha valaki bejár a tanácsadásra, vagy a terápiát egy tanfolyam keretén belül végzi.
Ha a szolgálat többet kíván valakitől, mint amire egy személy képes, akkor mérlegelni kell, milyen területen tud jobban teljesíteni, mert mindenhol nem tud senki maximálisan teljesíteni.
A mindennapi rendszeres ima alapvetően fontos. Úgy kell élvezni az életet és megosztani azt másokkal, hogy ne vesszünk el egy helytelenül kialakított életmód által. Jó, ha visszatérünk a sivatagi atyák módszeréhez. A liturgia, a Szentírás, az imádság mind nagyon fontosak. Jó, ha vannak csendes idők, amikor Isten kezébe helyezzük magunkat, elmélkedünk, lélegzünk. Ha az életet jobban élvezi valaki, akkor segíteni is fog tudni másoknak. Az imádság legyen közösségben végzett, de egyéni is, mert az egyedüllét néha fontos, amikor Istenre figyelünk. ezután az emberekre is jobban tudunk figyelni és az örömünket meg tudjuk osztani.
Az Új Emberben az előadással kapcsolatban megjelent cikk itt olvasható: http://portal.ujember.hu/hetilap/110320/8/wicks
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése