Az igazi megtérés feltétele, az Istennel való találkozás

Danko atya találkozása egy magyar
pálos atyával, akiknél a
Szűzanya tisztelete különösen fontos

2008. március 25-i üzenetében a Szűzanya a személyes megtérésre hív. Ez a meghívás egyénként szól  minden emberhez, hisz' senki sincs kizárva az édesanyai hívásból. Megtérni azt jelenti, ellene mondani az eddigi életmódnak és új életet kezdeni Jézus Krisztusban. A megtérés átjárja az egész embert, úgy ahogyan például Lukács Evangéliumában a tékozló fiút, Szent Pált, Szent Ferencet és annyi sok ismert és ismeretlen szentet. A megtérés betölti szívünket és akaratunkat. A szív ezért az ember középpontja. Ha a szív megtért, azt mondhatjuk, hogy megtért az egész ember. A szív megtérésén kívül azonban szükséges az akarat megtérése is, mert a megtérés szívből jövő vágy. Az akarat segítségünkre van utunkon, melyen elindultunk. Segít abban, hogy ne kerüljük el az első kereszteket. Az igazi megtérés nemcsak a kisebb és nagyobb bűnökről és bálványokról való lemondást jelenti, melyek nem engedik meg, hogy teljesen átadjuk magunkat Istennek. Jézus mindvégig világosan mondja: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét minden nap, és kövessen engem." (Lk 9,23) A megtérésben megengedjük Istennek, hogy vezessen bennünket és ezáltal megismerhessük velünk való tervét. Nincs megtérés imádság nélkül, mert az ima valamilyen módon az első és utolsó feltétele a megtérésnek, a lelki előrehaladásnak és a szentségnek. Erre figyelmeztet bennünket a Szűzanya 1992. június 25-i üzenetében, amikor mindennapi megtérésre hív. „Ha nem imádkoztok, nem mondhatjátok, hogy megtértetek"- mondja a Szűzanya. Az imádság segít a szüntelen megtérésben, hogy mindig Istenre gondoljunk, és hűségesek maradjunk hozzá. Az imádság az Isten és az ember közötti párbeszéd. Isten jobban ismeri szívünket, mint mi magunk és Őt nem annyira a szavaink érdeklik, mint inkább szívünk szándéka. Az imádságban fontos az önátadás is. Teljesen Isten kezébe kell helyezni magunkat, hogy Isten újra szeretett fiaivá és lányaivá tudjon fogadni bennünket. Át kell adnunk neki vágyainkat, terveinket, céljainkat, gyengeségeinket. Meg kell engednünk neki, hogy Ő oda vezethessen bennünket, ahová szeretne, ez pedig az Ő országa. A Szűzanya, mint igazi édesanya ebben az időben, amelyet velünk tölt a Fiára, Jézusra mutat és sohasem önmagára. Imádságról szóló üzenetében Mária az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus imádására is hív, mert amikor Jézust imádjuk az Oltáriszentségben, akkor kapcsolatba kerülünk az egész egyházzal. Liguori Szent Alfonz Mária mondja, hogy a szentségek és ájtatosságok közül Istennek a legkedvesebb, nekünk pedig a leghasznosabb Jézus imádása a Legszentebb Oltáriszentségben. Jézus közelsége felébreszti bennünk az élő hitet, mely Isten ingyenes ajándéka, és amelyet minden embernek megad. Ezért mindnyájunknak ki kell nyitnunk szívünket, hogy elfogadhassuk ezt az ajándékot. A hit által megnyílunk Isten felé és így felfedezzük azt, hogy ki is Ő valójában. A hit a fényhez hasonlóan eloszlatja a sötétséget, az aggódást, a csalódást; biztonságot és erőt ad. A hit megvilágosítja azok útját, akik követik, és úgy vezeti őket, mint ahogyan a zsidó népet a pusztában, amikor is nappal felhőoszlopban haladt előttük, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik Azok, akik a hittől várnak világos és kézzelfogható bizonyítékot csalódniuk kell. Amikor Szent Tamás mély hitetlenségében azt mondta, hogy nem hisz a feltámadt Krisztusban addig, amíg ujjával nem érintheti meg sebhelyeit, Jézus azt válaszolta neki: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek." (Jn 20,29) Ha minden világos volna számunkra, akkor a hit nem lenne érdem. Amit biztosan tudunk, azt nem kell hinnünk, csak azt, ami legalább egy kicsit rejtve van. A hit bizalom, de a szeretet is az, afelé, akiben hiszünk. Sok ember, még ha tudatában is van annak, hogy ez a világ múlandó, gyengeségében a múlandó értékek mellett dönt. A Szűzanya emlékeztet bennünket arra, hogy egyedül Isten örök. A Béke Királynője szeretettel buzdít bennünket, és minden üzenetéből kiolvasható a szeretet és az alázat, melyért hálát adunk és bízunk közbenjárásában.


Danko Perutina OFM elmélkedése

Fotó: Magyar Pálos Rend