Kegyes Pelikánunk

A pelikán fajok meleg éghajlatú folyók és tavak partján élnek. A kicsinyeiket a csőrük alatt lévő zacskóból etetik. Ennek alapján az antik történetek úgy tartották, hogy éhínség idején a pelikán saját húsából, vérével táplálja fiókáit. 

A pelikán (Pelecanus sp.) zsákmányszerző körúton

Faludi Ferenc jezsuita szerzetes írónk, költőnk szavaival élve: "A pelikán meggyőz mindent szerelmével, / Fiait táplálja tulajdon vérével". 

A rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus) toroklebenye

E hiedelem miatt a vallásos ikonográfiában a pelikán a híveket vérével tápláló Krisztus szimbóluma. Az Eucharisztia Krisztusát Aquinói Szent Tamás a Pie pelicane (Kegyes Pelikán) szavakkal szólítja meg az Adoro te devote című himnuszában. Költők és festők, mint Dante, Giotto és a tanítványai, miniatúrakészítők és ikonfestők egyaránt az Eucharisztia egyik jelképeként ábrázolták a pelikánt.

Pie pelicane - Kegyes Pelikán

 

Aquinói Szent Tamás

éneke Krisztus Testéről

Imádlak áhitattal, Isten: rejtelem,
aki e jelekben titkon vagy jelen.
Néked egész szívem átadja magát,
mert Téged szemlélve elveszti magát.

Szem, ízlés, tapintás megcsalódhatik:
de a hallás Rólad hittel biztosít.
Hiszem, amit hinni Isten fia szab:
igédnél, Igazság, mi van igazabb?

Isten-volta rejtve volt a keresztfán;
itt ember-arcát is rejti e talány.
De én mind a kettőt hiszem, s vallhatom,
kérve amit kért a bűnbánó lator.

Sebeid Tamásként látnom nem lehet,
mégis Istenemnek vallak Tégedet.
Hadd hogy egyre jobban hinni tudjalak,
Tebenned reméljek, Téged vágyjalak.

Isten halálára emlékeztető
eleven kenyér és embert éltető,
add hogy éljen lelkem Belőled csupán
s jóízét Tebenned ne veszítse szám.

Kegyes pelikánom,uram Jézusom,
szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom,
melyből elég volna egy csepp hullni rá,
világ minden bűnét meggyógyítaná.

Jézus, kit titokban fedve látlak itt,
mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik,
hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat
leljem szent fényedben boldogságomat?

 Adoro te devote, latens Deitas,
quae sub his figuris vere latitas:
tibi se cor meum totum subjicit,
quia Te contemplans totum deficit.

Visus, tactus, gustus in Te fallitur,
sed auditu solo tuto creditur:
credo quidquid dixit Dei Filius:
nil hoc Verbo veritatis verius.

In cruce latebat sola Deitas,
at hic latet simul et humanitas:
ambo tamen credens atque confitens,
peto quod petivit latro poenitens.

Plagas, sicut Thomas, non intueor:
Deum tamen meum te confiteor:
fac me tibi semper magis credere,
in te spem habere, te diligere.

O memoriale mortis Domini,
panis vivus, vitam praestans homini,
praesta meae menti de te vivere,
et te illi semper dulce sápere.

Pie pelicane, Jesu Domine,
me immundum munda tuo sanguine,
cujus una stilla salvum facere
totum mundum quit ab omni scelere.

Jesu, quem velatum nunc aspicio:
oro fiat illud, quod tam sitio:
ut te revelata cernens facie,
visu sim beatus tuae gloriae. Amen.