A Szent Angyalokról 4.

A Szent főangyalok ünnepén, íme egy írás az angyalokról és a főangyalokról:

A Szent főangyalok

„Három fejezetben szóltunk eddig az angyalokról. Beszéltünk kerubokról, szeráfokról, őrangyalokról. Dán 7,10 szerint az angyalok száma igen nagy: „Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki.” Erre a helyre utal a Jelenések könyve is (5,11): „Sok angyalt láttam, és hallottam szavukat a trón körül, s az élőlényekét és a vénekét, és számuk ezernyi ezer volt.” Kétségtelen tehát, hogy nagyon sok angyal létezésével kell számolnunk, akik mind személyes lények, mindegyiknek saját tulajdonságai vannak, mindegyiknek saját hatóköre és működési területe van. Nem kérdéses tehát, hogy az angyalok világa rendkívül gazdag. Föltehetjük a kérdést: van-e az angyalok között hierarchia, alá- és fölérendeltség?

Minthogy az angyalok funkciói különböznek, de mindig Isten szándékait hajtják végre, amelyek egymással hiánytalan összhangban állnak, egészen biztosan érvényesül közöttük valamilyen rendszer. Rendszert pedig nem lehet elképzelni alá- és fölérendeltségek nélkül. Kisebb hatalmú angyalok alá vannak rendelve tevékenységükben a nagyobb hatalmú angyaloknak, anélkül, hogy ez korlátozást jelentene. Éppen azáltal érik el céljukat, bontják ki egyéniségüket, hogy működésüket harmóniába hozzák a hierarchiában fölöttük álló angyalokéval.

Ezt az elméleti megfontolást megerősíti a Szentírás is, amikor megenged magának olyan kijelentéseket, amelyek egyes angyalokat mások fölé helyeznek. Így például a Jelenések könyvében azt olvassuk: „Egy erős angyal követ vett föl, olyat, mint egy nagy malomkő” (Jel 18,21), éreztetve, hogy vannak kevésbé erős angyalok is. Tóbiás könyvében Ráfael angyal így mutatkozik be: „Én Ráfael vagyok, egy a hét szent angyal közül, akik készen állunk, hogy az Úr fönséges színe elé lépjünk” (Tób 12,15). Ez a szöveg királyi udvartartás képében ábrázolja a mennyet, ahol a legelőkelőbb udvari emberek bejáratosak a királyhoz. A hetes szám a szentséget fejezi ki, nem veendő okvetlenül aritmetikai értelemben. Mindenesetre az angyali hierarchia csúcsához van sorolva Ráfael. Hasonló Gábriel bemutatkozása a Lukács-evangéliumban: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok” (Lk 1,19). Annak a különbségnek, hogy Gábriel Isten színe előtt áll, Ráfael pedig csak készen áll arra, hogy belépjen az Úrhoz, nem kell jelentőséget tulajdonítani. Az angyalok mindig látják az Atya arcát (Mt 18,10), vagyis az üdvösség állapotában vannak. Ráfael és Gábriel személye azonban ki van emelve, emberi szavakkal, a királyi udvartartásból kölcsönzött képekkel; nem a kép, hanem ez a kiemelés a lényeg. Van továbbá két hely az Újszövetségben, ahol az arkangyal, magyarul főangyal kifejezéssel találkozunk. Így az első Tesszaloniki levélben Krisztus második eljöveteléről ezt olvassuk: „A parancsszóra, a főangyal hangjára és Isten harsonájának szavára az Úr maga leszáll az égből” (1Tessz 4,16). Júdás levele pedig, a „Mózes mennybemenetele” című apokrif (azaz: nem bibliai) könyvet idézve, meg is nevez egy arkangyalt: „Mihály főangyal, amikor az ördöggel vitatkozott és viaskodott Mózes teste miatt, nem mert káromló ítéletet kimondani ellene, hanem azt mondta: »Büntessen meg téged az Úr!«” (Júd 9). Ezzel a Szentírás is jóváhagyja az elméleti megfontolást, amely szerint az angyalok között vannak, emberi szóval, „rangok”, van alá- és fölérendeltség. Nagyon világosan ki kell azonban mondani, hogy ez nem „elnyomás, szolgasors”, mert az ilyesmi nem fér össze a szent angyalok üdvözült állapotával. Nincs lázongás, nincs zsarnokság, nincs lenézés vagy gőg, hanem csak örvendező szeretetben való együttműködés, gyönyörű harmónia. Minden angyal tökéletesen és túláradóan boldog, mert lényük teljesen megvalósult Isten szépségében és szeretetében. Csak éppen nem egyformák. De élvezik különbözőségüket, örömüket lelik abban, hogy azok lehetnek, akik.

Mielőtt az angyali hierarchiát tovább elemeznénk, mondjunk néhány szót az angyalok nevéről. Három angyalnevet ismertünk meg a fenti idézetekből: Ráfael, Gábriel és Mikael (Mihály) nevét. Ezt a három angyalt az Egyház arkangyalként tartja számon, és külön ünnepet szentel nekik szeptember 29-én (ami régebben csak Szent Mihály főangyal ünnepe volt). Kifejezetten csak Mihály van főangyalnak nevezve, de amint láttuk, Ráfael és Gábriel is ki van emelve a Szentírásban. Jó angyalokról több angyalnevet nem is ismerünk a Bibliából. Mit jelentenek ezek az angyali nevek, és egyáltalán mit gondoljunk az angyalok nevéről?

Az angyalok tiszta szellemek. Nem érzékelhető jelekből szerzik információikat, nem szavakkal társalognak. Egymás gondolataiba a tisztán szellemi, értelmi megismerés eszközével hatolnak be, kölcsönös kapcsolatuk révén. Értelmi fölismeréseiket nem kell szavakba foglalniuk. Nincs szükségük névre sem, abban az értelemben, hogy valamely hangcsoport jelzi a személyt. Névre csak akkor van szükség, ha az ember számára kívánjuk megjelölni őket. Ilyen értelemben a Szentírás nem „elárulja az angyalok nevét”, hanem sokkal inkább nevet ad az angyaloknak. 

Szent Mihály főangyal

Mihály arkangyal neve (Mikaél, „Ki olyan, mint az Isten?”) szorosan összefonódik a lázadó angyalok ellen vívott harccal: azok vezére, a sátán, gőgjében Isten helyébe akarja tenni magát, s ezt a gőgöt cáfolja, mintegy csatakiáltásként, a Mikaél név. A sátánnal és a lázadó angyalokkal később részletesen foglalkozunk. Most csak annyit kell még megjegyezni, hogy a három megnevezett főangyal közül Mihály szerepel legtöbbször a Bibliában. Dániel 10,13-ban úgy jelenik meg, mint a „legfőbb fejedelmek egyike”, Dán 10,21-ben pedig mint „a ti fejedelmetek”, vagyis Izrael angyala, küzdő angyal a pogány démonok ellen. Mivel az Egyház Izrael gyökerén nőtt fa, meggyőződésünk szerint az Egyház védőangyala is. A legfontosabb hely, amely Mihály nevét tartalmazza, újszövetségi: „Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal” (Jel 12,7), vagyis az ördöggel. Ennek alapján szoktuk Szent Mihály főangyalt a mennyei seregek vezérének tekinteni és segítségül hívni a gonosz lelkek elleni szellemi harcban. Ábrázolásai is gyakran a sárkánnyal való küzdelem közben mutatják be. Még egy, már idézett újszövetségi hely említi Szent Mihályt: Júdás levelének 9. verse, amely egy apokrif írás nyomán úgy ábrázolja Mihályt, mint aki Mózes holttestéért viaskodik és vitatkozik a sátánnal. Az idézetnek inkább pedagógiai értéke van, mégis fontos a hely, mert egyedül ez nevezi Mihályt arkangyalnak; ez a kifejezés a másik két megnevezett angyallal kapcsolatban nem fordul elő. Zsidó apokrifek gyakran mutatják be Mihályt úgy, mint aki a meghaltak lelkét Istenhez vezeti, így Ádám és Ábrahám lelkét, de gondoskodik az elhunyt igazak testéről is, többek között Ádám és Mózes testéről. Ez a hagyomány Júdás levele nyomán tovább élt az Egyházban, abban a formában, hogy a megholtakat Szent Mihály vezetésével ragadják ki az angyalok a gonosz lelkek kezéből, és viszik a mennybe. Ezért gyakran Szent Mihály a temetők védőszentje, és a halottvivők hordozható koporsóállványát a nép „Szent Mihály lovának” nevezte el. Tegyük még hozzá: Jehova tanúi azt tanítják, hogy a názáreti Jézus nem más, mint Mihály arkangyal megtestülése. Jézus, a megtestesült Isten, legyen irgalmas bírájuk.

Szent Gábriel főangyal

Gábor arkangyal neve, Gábriel, „Isten erőse”, „Isten erős” vagy „Isten ereje” jelentésű; a keresztény hagyomány, mint Szent Gergelynél az imént láttuk, a nevet a legutóbbi formában adja vissza. Gábriel szerepet játszik az ószövetségi apokrif irodalomban; a Bibliában ő jelenik meg félelmes látomásként Dániel prófétának (Dán 8,15-19; 9,20-23; 10,4-12,23), bár a harmadik jelenetben nincs néven nevezve. Ez a harmadik jelenet nemcsak üzenethozóként mutatja be, hanem harcos angyalként is, akit Mihály támogat küzdelmeiben. Legfontosabb azonban újszövetségi szereplése: ő hozza hírül Keresztelő János születését apjának, Zakariás papnak (Lk 1,11-20), és ő hozza meg Szűz Máriának a hírt, hogy Isten Fiának anyjává lesz (Lk 1,26-38). Itt különös jelentősége van Gábriel nevének, hiszen Máriát a Magasságbeli ereje árnyékozza meg (Lk 1,25), és így következik be a szűzi foganás csodája. Az angyali üdvözlet jelenetét gyakran bájos idillként mutatják be az ábrázolások; az Úr szolgálóleányát azonban félelmetes erő ragadja meg, gyöngéden és boldogítóan, egyúttal azonban minden nukleáris robbanást meghaladó energiával, hiszen ami történik, az szétfeszíti a teremtett természet határait. 

Szent Rafael főangyal

A harmadik főangyal, Ráfael, kizárólag Tóbiás könyvében szerepel, amelyről jó tudni, hogy úgynevezett deuterokanonikus könyv, zsidó testvéreink és protestáns testvéreink apokrifnak, Szentíráson kívülinek tartják. A könyvben elbeszélt történet tanmese: Ráfael angyal emberi alakban elkíséri útjára az ifjú Tóbiást, feleségét megszabadítja a démontól, apját pedig kigyógyítja vakságából. A mesének azonban súlyos teológiai mondanivalója van: leírja az angyalok segítségének különböző aspektusait. Ráfael neve („Isten gyógyít”, „Isten orvossága”) határozottan azt mutatja, hogy kiemelkedő szerepet játszik a gyógyulás eszméjének megvalósulásában. Zsidó apokrifokban is szerepel. A keresztény hagyomány, Tóbiás könyvében játszott szerepe miatt, az utasok védőszentjének is tekinti Ráfaelt.

Mivel Tóbiás könyve hét angyalt említ, aki készen állanak, hogy az Úr színe elé lépjenek, az apokrif irodalomban természetesen támadt a gondolat, hogy hét főangyalról beszéljenek. Jómagam úgy vélem, hogy a hetes szám a szentség kifejezése és nem okvetlenül matematikai érték. A zsidó és nyomában a keleti othodox hagyomány még a nevét is tudni véli a hét főangyalnak: Mikael, Gabriel, Rafael (eddig tart a bibliai anyag), Uriel, Szelafiel, Jegudiel, Barakiel. Sok egyéb név is szerepel, főképp a Kabbalában. Nincs okunk azonban, hogy a Biblián kívüli angyalnevekkel törődjünk.

Létezik egy teológiai hagyomány, amely Jeruzsálemi Szent Cirillre († 386) és Szent Ambrusra († 397) vezethető vissza, s később Pseudo-Dionysius (5-6. sz.) és Nagy Szent Gergely († 604) írásainak tekintélye nyomán terjedt el, és a középkorban általános elfogadottságnak örvendett. Ez kilenc angyali kart sorol fel. A legalsó karon kezdve ezek a következők volnának: angyalok, arkangyalok, fejedelemségek, erősségek, hatalmasságok, uralmak, trónusok, kerubok, szeráfok. A szokatlanabb elnevezések a páli levelekből származnak (Ef 1,21; Kol 1,16). Ezek minden bizonnyal valóságokra vonatkoznak, de egyáltalán nem bizonyítható, hogy minden különböző elnevezés egy külön angyali kart jelöl. Láttuk, hogy a Jelenések könyve összevonja a kerubok és szeráfok vonásait; láttuk, hogy Mihály nem csupán főangyalnak, hanem fejedelemnek is van nevezve; semmi bizonyíték nincs arra nézve, hogy egy erősség ne lehetne egyúttal hatalmasság is, vagy egy trónusnak nevezett angyal ne volna esetleg főangyal vagy szeráf. És így tovább. Mint Előd István Dogmatikája mondja:

A középkorban sokat foglalkoztak az angyalok számával, neveivel és „hierarchiájával”. Ezekről a kinyilatkoztatás hallgat, legfeljebb annyit jelez, hogy nagy számban vannak (vö. Jel 5,11). Egyéb idevágó következtetések (pl. az angyalok kilenc kara) bizonyos bibliai helyek félreértéséből adódnak.

Magam úgy vélem, a Szentírásból annyit tudhatunk, hogy az angyaloknak van hierarchiája, a főangyal elnevezés használata mindenképpen erre utal. Ennek a hierarchiának részletezését azonban nem nyújtja a kinyilatkoztatás. A kilenc karról szóló tanításnak nincs dogmatikailag kötelező ereje, sőt – mondjuk ki nyíltan – nincs semmi komoly alapja sem. A Katolikus Egyház Katekizmusa meg sem említi. Hagyománytisztelő írásokban mindmáig felbukkan, valamiképpen az Egyház bevett nyelvezetéhez tartozik, de fogalmi értéke nincs. Annyit sejtet velünk, hogy az angyalok világa minden képzeletet felülmúlóan gazdag. Annak is kell lennie, hiszen minden angyal más és más; ők nem lehetnek egy faj egyedei, mert nincs bennük mennyiségileg sokszorosítható anyag; minden angyal külön faj, úgy különböznek egymástól, mint – bocsánat – az amőba a saskeselyűtől, az elefánt a kengurutól. Az angyalféleségek mérhetetlenül változatosak, Isten dicsőségére. Pontosabbat nem tudunk.”

Forrás Hagiosz - Kovács Gábor atya honlapja