Csodák Palotája 2.

Ha végiggondoljuk az Egyház, szélesebb és közvetlen környezetünk lelki állapotát és szükségleteit, elgondolkodhatunk, hogy a mi folyadék szintünk és nyomásunk vajon hol áll és kifejti-e áldásos hatását a közlekedő edényrendszer többi kémcsövére? Milyen a hozzáállásom, állandóan a többi kémcső felülről való akadálymentesítésén fáradozom, vagy arra törekszem, hogy alulról jövő nyomásgyakorlással érjek el változásokat a rendszerben? A szentek kémcsövében állandó túlnyomás uralkodott, ahogy ezt „Isten szegénykéje” életében is megfigyelhetjük.

     „G.K. Chesterton írja, hogy az Egyház története során a kereszténység legalább ötször élte át saját látszólagos pusztulását (ld. The everlasting man, 250-254). Az Egyház haldoklásának e drámai korszakai közül az egyik Assisi Szent Ferenc kora volt. A XII. sz. Egyházáról valóban komor képet festenek többek között III. Ince pápa bullái, melyekben a legbotrányosabb visszaéléseket ítéli el a Szentatya: az uzsorát, a megvesztegethetôséget, a mértéktelenséget, az iszákosságot, a bujaságot. A hagyományok óriási mértékű összeomlásával egy idôben Európa szerte számtalan fanatikus és agresszív eretnekmozgalom ütötte fel a fejét, köztük az albigensek és a valdiak mozgalma, melyek csaknem elpusztították a kereszténységet. Az Egyház számára nagy csapást jelentettek azok a vándorprédikátorok is, akik szüntelenül kritizálták a hatalmaskodó egyháziakat, az evangéliumi szegénységet állítva szembe velük. Ferenc soha, senkit nem kritizált. Ô ugyanis úgy tartotta, ha a dolgok nem jól mennek körülötte, akkor elôször is neki magának kell megtérnie, nem másoknak. Ha ennyire elhatalmasodott a fényűzés és az erkölcstelenség, akkor neki kell radikálisan szegény és tiszta életet élnie, mivel ô a hibás mindebben. A szentek abban különböznek az eretnekektôl, hogy utóbbiak mindig másokat akarnak megtéríteni, míg a szentek minden kritika élét önmagukkal fordítják szembe – önmaguk igyekeznek a megtérés útjára lépni, hogy a világ jobbá váljon. Minél több romlottságot és botrányt fedezett fel Ferenc maga körül, annál jobban akart hasonlítani a tiszta, alázatos és szegény Krisztushoz. Ô, Ferenc az - gondolta -, aki miatt a világ ilyen rossz, épp ezért neki, Ferencnek kell radikálisan megváltoznia; és a történelem igazolta ôt. Hiszen amikor Ferenc megtért, amikor olyan ,,áttetszôvé'' vált, hogy Krisztus arca tökéletesen tükrözôdhetett benne, Európa egyszerre kezdett talpra állni bukásából. Teljesült III. Ince álma, amelyben azt látta, hogy egy Ferenchez hasonló alak tartotta meg a düledezô Lateráni Bazilika falait, és mentette meg azt a pusztulástól. A Lateráni Bazilikát ,,minden templom anyjának és fejének'' nevezik, így az egész Egyházat jelképezi. Ferenc szentségének erejével mentette ki Egyházát Krisztus a hit ,,halálából''. Az Ô szentsége nem annyira azáltal gazdagította a világot, hogy az megismerhetett egy embert, aki az Evangélium szellemét hôsies és különös módon élte meg, inkább a közlekedô edények törvényszerűsége alapján -- az Ô szentsége ugyanis olyan emberekre is hatást gyakorolt, akikkel maga soha nem is találkozott. A hit fényének segítségével felismerheted, hogy a keresztség által Krisztus Testének tagja vagy, hogy mint egy közlekedô edény rendszer tagja, kapcsolódsz ehhez a Testhez, amelynek oly nagy szüksége van megtérésekre és szentekre, a te megtérésedre, a te szentségedre. A hit fényének segítségével felismerheted azt is, hogy mások megreformálását mindig önmagunkon kell kezdenünk.

     Minden jó, amit teszel, hatással van másokra, a te hűséged erôt ad azoknak, akiket szeretsz. Amikor a szentáldozáshoz járulsz, nemcsak magad erôsödsz meg, de táplálod házastársadat, gyermekeidet, testvéreidet, barátaidat, egyházközségedet, az egész Egyházat és a világot is. Kezdd hát magaddal, azzal, hogy megnyílsz Krisztus elôtt. Isten azt akarja, hogy megszentelôdj és a te életszentségeden át szentté váljon környezeted, a hozzád közelállók, Egyházad és az egész világ.”

Tadeusz Dajczer: A hit fényében a 3. évezred küszöbén