Anyánk az Egyház az adventi időszakot két nagy részre osztja. Advent kezdetétől /advent első vasárnapjának első vecsérnyéje/ december 16-ig az eszkatologikus várakozás ideje, vagyis Jézus második, dicsőséges eljövetelére készülünk. Készüljünk föl a halál és ítélet nagy napjára, amely egyszerre „nagy és rettenetes”, ugyanakkor gyönyörűséges is egyben, mert ugyan a balga szüzek előtt bezárták az ajtót, de az okosakat beengedték a mennyei Vőlegénynek és az Egyháznak a menyegzőjére. /vö. Mt 25,1–13/. Erre figyelmeztetnek a szent olvasmányok, advent első vasárnapján az evangéliumban Jézus második eljöveteléről, az ítéletről hallunk, köznapokon Izajás próféta könyvéből olvasunk, ehhez kapcsolódnak az evangéliumi szakaszok. A második héttől Keresztelő Szent János alakja tűnik fel az evangéliumokban, ehhez igazoknak az olvasmányok. Ugyancsak Jézus második eljövetelére utal az első adventi prefáció szövege is: „...amikor dicsőséges fényben újra eljön, látható valóságban nyerjük el, amit most ígéretében bízva várunk”.
Advent második része december 17-től 24-ig tartó időszakban Jézus születésére készít elő. A szent olvasmányokban advent negyedik vasárnapján Szűz Máriás emlékezést nyújt, köznapokon Máté és Lukács evangéliumának első fejezetéből olvassuk fel azokat a részeket, amelyek Jézus születést megelőző eseményeket írják le, az első olvasmányok pedig az evangéliumhoz alkalmazkodnak. Advent második prefációjában is ezt énekeljük: „...születésének ünnepét örvendezve várjuk”.
Advent második felében gazdagodást jelent az Ó-antifónák megjelenése a liturgiában. A zsolozsma keretében a Magnificat-antifónájaként szolgálnak, a szentmisében mint Alleluja versek szerepelnek, de népének formája is ismert: Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség /DU. 15/. Az advent utolsó hetében szereplő „Ó-antifónák” /mindegyik az Ó felkiáltással kezdődik/, Jézus azon hét nevén szólítják, amelyet az Ószövetség adott az eljövendő Messiásnak: Ó Bölcsesség, Ó Adonai, Ó Jessze Gyökere, Ó Dávid Kulcsa, Ó Napkelet, Ó Népek Királya, Ó Emmánuel. Így érkezünk el a Szent Éjszakához, amelyet Isten az igaz Világosság fölragyogtatásával fénylővé tett, amint a karácsonyi vesperás Magnificat-antifónájában énekeljük: „Ma megszületett Krisztus; ma megjelent az Üdvözítő; ma a földön angyalok énekelnek, főangyalok örvendeznek; ma ujjonganak az igazak és mondják. Dicsőség a magasságban Istennek, alleluja”.
Urbán Erik OFM
Forrás: Erik barát blogja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése