I. "Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13)
Auschwitz... Haláltábor... 1941. Egy fogoly megszökött, helyette 10 társának kell a szörnyű éhségbunkerben meghalnia. Az egyik elítélt felkiált: "Mi lesz a családommal?!"... Ekkor kilép a sorból egy fogoly. A parancsnok revolvert ránt: "Mit akarsz?" - "Szeretnék meghalni helyette" - válaszolja az. "Ki vagy te?" - "Katolikus pap." - És Kolbe atya engedélyt kap, hogy éhen haljon társa helyett... A bunkerből, ahonnan máskor az éhen halók kínos nyögése és üvöltése hallatszott, most napokon át ének- és imádságfoszlányok szűrődnek ki...
A kereszténység történelmében se szeri se száma a hasonló eseteknek, amikor valaki életét adta egy másik - számára sokszor ismeretlen - emberért. A német internálótáborokban is többen voltak, akik Kolbe atyához hasonlóan felajánlották életüket egy-egy halálra ítélt helyett. Ismertebb például a francia Erzsébet nővér esete. - Hasonló elszántság élt a középkorban pl. a "fogolykiváltó" rend tagjaiban. E szerzetesrend a XIII. sz.-ban alakult azzal a céllal, hogy a török rabszolgaságba jutott keresztényeket kiváltsák. A közösség tagjai fogadalmat tettek, hogy végső szükségben magukat is cserébe adják a rabokért. Az adatok szerint több, mint százezer foglyot váltottak ki (köztük magyarokat is). Néhány ezren véglegesen ott maradtak valaki helyett rabszolgának...
Minden ember érzi az önfeláldozás nagyságát. De keveseknek van rá bátorságuk. Honnan merített sok keresztény erőt ahhoz, hogy életét adja számára ismeretlen emberekért?
Az egyház történetében még több olyan személyt ismerünk, akik lelkükben ajánlották fel szenvedéseiket, életüket Istennek másokért. Voltak közülük, akik felajánlásuk szellemében egy életen át vezekeltek, önmegtagadást vállaltak: mint pl. Árpád-házi Szent Margit tette - a magyar népért. - Mások felajánlását Isten konkrétan is elfogadta, mint pl. Salkaházi Sáráét. - Ő 1943-ban felajánlotta Jézusnak életét a háború üldözötteiért. Kérte, hogy Jézus fogadja el azt a szenvedők helyett. Közben üldözött zsidókat rejtegetett, segített, szöktetett. 1944-ben a nyilasok fölfedezték működését. Karácsony napjaiban lelőtték, testét a Dunába dobták. Nyugodtan ment a halálba, hiszen Jézussal önként vállalta azt.
Boldog Apor Vilmos győri püspököt 1944-ben az orosz katonák lőtték le, mert a pincéjükben rejtőző nőket védelmezte.
Sok emberben él a vágy, hogy szenvedést vállaljon át távoli vagy közeli szeretteitől, de nem tartja azt lehetségesnek. A keresztények élete viszont erről a hitről tanúskodik. Vajon valóban átvállalhatjuk mások szenvedését?
II. "Szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket" (Jn 15,12)
1. Értünk vállalta a szenvedést
A Szentháromság életének lényegi eleme az eggyé válás. Jézus is egész életében eggyé vált az emberekkel. Kiüresedésének és eggyé válásának beteljesedése szenvedése és kereszthalála volt. Szenvedésében magára vette az emberi nyomorúság minden formáját: eggyé vált az elesettekkel, a megvetettekkel, a kétségbeesettekkel, a haldoklókkal. Eggyé vált azokkal, akiket kigúnyolnak, elítélnek, akik körül minden összeomlott... - És meghívta követőit arra, hogy ők is tegyenek úgy, mint Ő.
De Jézus szenvedésében nemcsak egyszerűen "sorstársunkká" lett. Olyat tett, amit csak Isten tehet: átvállalta sorsunkat. Eggyé lett az emberrel, hogy az emberiség nevében tudjon Isten előtt cselekedni. S ha az ember a nehézségekben Nem-et mondott Istennek a bűnben, Ő vállalta a legsúlyosabb szenvedést, és ott az emberiség nevében Igen-t mondott az Atyának. Így váltott meg minket a bűn, az Isten nélküliség rabságából. Így nyílt újra szabad utunk az Atyához. (vö. 26. l.)
A próféták azt jövendölték, hogy a Messiás "a mi betegségeinket viseli, a mi fájdalmainkat hordozza"; hogy "bűneinkért szúrják át, gonoszságainkért törik össze" hogy "szenvedéseivel sokakat megigazulttá tesz". (Iz 53,4-5.11)
Gondold végig Jézus szenvedésének történetét, és minden eseményben tudatosítsd: Jézus szenvedésének állomásai jelzik, hogy Ő magára vette az emberiség minden fájdalmát.
- Jézus három évig a szeretetről tanított. Mindenkivel jót tett. Mivel azonban az egész nép lelkesedett érte és királlyá akarták tenni, a nép vezetői hamis vádak alapján halálát keresték.
- Nagycsütörtök éjjelén az Olajfák hegyén imádkozott. Apostolait kérte, hogy imádkozzanak vele, de azok elaludtak. Jézus látta maga előtt a jövőt, a sok bűnt, hálátlanságot - s fájdalmában vérrel verejtékezett.
- Közben odaérkezett az elfogatására küldött csapat: vezetőjük Júdás, az áruló tanítvány. Jézust elfogták. A tanítványok elfutottak.
- Kaifás főpaphoz vitték. Arcul verték, igazságtalanul halálra ítélték.
- Egy éjszakát töltött a zsidó főpap házának udvarán, gúnyolódó katonák között. Bekötötték a szemét, leköpdösték. Ugyanezen éjjelen Péter, a főapostol megtagadta őt.
- Reggel Pilátus elé vitték. A zsidók, akikkel annyi jót tett, most halálát követelték. Helyette egy rablógyilkos (Barabás) szabadon bocsátását kérték. Pilátus látta, hogy Jézus ártatlan, de félt a zsidóktól. Megostoroztatta, majd halálra ítélte őt.
- Azután vállára tették a keresztet, és elindult a Golgotára. Útközben kimerülten többször elesett.
- Kényszerítettek egy arra menő embert, Simont, hogy segítsen vinni keresztjét. De az eleinte nem akart segíteni.
- A Golgotán két gonosztevő között keresztre szögezték. Ellenségei még a kereszten is gúnyolták: "Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről, s hiszünk neked."
- Jézus nem szállt le a keresztről, hanem imádkozott gyilkosaiért és mindnyájunkért.. (Vö. Mk 14,32-15,37)
2. Magára vette a bűnösök fájdalmát
Gondolkoztál már azon, mikor szenvedett Jézus a legkínzóbban? Jézus egész életének legmegrázóbb titka, amikor a kereszten összetörten felkiált: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?". (Mt 27,46) - Hogyan hagyhatta el az Atya Fiát? Hogyan hagyhatta el Isten az Istent?
Isten nem hagyta el Jézust, hiszen Jézus maga is Isten. Ez a kiáltás Jézus emberszeretetének csúcsát jelzi.: - Jézus magára vette minden ember életét. Így magára vette azok sorsát is, akik a bűnben vagy az Istentől való távolság sötétjében kínlódnak. (vö. Iz 53,6; 2 Kor 5,21) És Jézus, - aki maga a tisztaság, aki maga Isten - a mi bűneink súlyát, az Isten-nélküliség fájdalmát átérezve kiáltott fel: "Istenem, miért hagytál el engem?" - Jézus e kiáltása jelzi, hogy nincs olyan bűnös vagy "Isten nélküli" ember, akivel Ő ne vállalt volna életközösséget, s akit meg ne váltott volna. E kiáltás arra tanít, hogy nincs többé olyan fájdalom, amelyben Jézus titokzatosan jelen ne volna.
Egy anya minél jobban szeret, annál inkább átérzi gyermekei szenvedését vagy bűnét, Jézus pedig annyira szereti az embert, hogy magára vette életünket.
Megsejthetjük tehát, hogy bűneink valóban keresztre szögezik és a legnagyobb sötétségbe taszítják Őt.
3. Értelmet adott a szenvedésnek
Krisztus szenvedésében mások szenvedését hordozta. És Ő lehetővé tette számunkra is, hogy életünket, szenvedésünket felajánljuk másokért, - hogy életünkben szenvedésünkben hordozzuk mások életét, fájdalmát. A keresztény így Jézus által választ kapott az emberiség egyik legkínzóbb kérdésére: hogy mi a szenvedés értelme. - Ezért tud örömmel szenvedni; mert tudja, hogy Krisztus megváltó életét folytathatja, s Vele egyesülten felajánlhatja életét, szenvedését másokért.
Lehetséges az, hogy mi mások helyett szenvedjünk? - kérdezed. - Minden ember lelke mélyén él a vágy, hogy tudjon segíteni annak, akit szeret; olyankor is, amikor úgy látszik, hogy nincs segítség. Ha ez a vágy mindenkiben él, akkor nincs semmi ellentmondás abban, hogy legyen megoldása is. (Sőt a kereszténység isteni eredetének egyik nagy bizonyítéka, hogy az ember megoldhatatlannak hitt vágyaira is megoldást ad.)
Az ember egyik legmélyebb vágya teljesül, amikor felismeri, hogy segíthet távollevő vagy fizikailag megközelíthetetlen embertársain. - Jézus a szeretet teljességére vezetett el, amikor azt mondta, hogy imánkkal, szenvedésünkkel segíthetünk másokon. S ezzel megadta az élet igazi értelmét is. Hiszen ez azt jelenti, hogy a szenvedésnek, a halálnak is van értelme. Azt jelenti, hogy minden tett szeretetté változtatható, minden szenvedéssel segíthetünk másoknak. - Az édesanya, aki félveséjét odaadta gyermekének, majd ezután súlyos szenvedések közt meghalt, mégis boldog volt, mert tudta, hogy gyermeke életét megmentette. Hasonlóan a szenvedés Jézus által elveszítette elviselhetetlenségét és értelmetlenségét, mert van értelme, gyümölcse.
III. "Örömmel szenvedek értetek..." (Kol 1,24)
Jézus eggyé vált a szenvedőkkel, magára vette az Istentől távol élők fájdalmát. Pál apostol, aki megértette ezt a titkot, ezt írta börtönéből: "Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének, az egyháznak javára." "Örömmel szenvedek", mert Jézussal másokért szenvedek. (Kol 1,24)
Te nem akarsz segíteni másokon? Eddig felszisszentél, ha fájdalom ért. Ezentúl egyesülj ilyenkor a másokért szenvedő Jézussal! És örömmel ajánld fel fájdalmadat valakiért, akit szeretnél, hogy megtérjen!
- Egy általános iskolás mondta: Ebben a hónapban minden szenvedésemben köszönteni szeretném Jézust; s felajánlom azokat barátom megtéréséért.
Összefoglalás
1. Miért keserű dolog az ember számára a szenvedés?
A szenvedés keserű dolog az ember számára, mert nem látja értelmét.
2. Miért szenvedett Jézus?
Jézus értünk szenvedett, hogy minket megváltson. (Magára vette fájdalmainkat, bűneinket, hogy mi új életet kezdhessünk.)
3. Hogyan oldotta meg Jézus a szenvedés titkát?
Jézus nem vette el a világtól a szenvedést, de értelmet adott neki: Vele egyesülve felajánlhatjuk azt másokért.
Válaszolj!
1. Mit jövendöltek a próféták Jézus szenvedéséről?
2. Mi volt Jézus legfájdalmasabb szenvedése?
3. Hogyan érezhette Isten Fia azt, hogy Isten elhagyta Őt?
Feladat
1. A héten minden reggel emeld tekinteted a kereszten függő Jézusra, és már előre ajánld fel napod fájdalmait valakiért.
2. A hittanos közösségben ismét írjátok fel egy-egy papírra neveteket! Mindenki húzzon egy nevet! A jövő héten azért ajánld fel szenvedéseidet, akinek nevét kihúztad!
3. Olvasd el: Ady E.: Krisztus-kereszt az erdőn c. versét!
Beszéljük meg!
A keresztvetésben a keresztre és a Szentháromságra gondolunk. Mi köze van e két titoknak egymáshoz? Mire emlékeztet a keresztvetés? Mire teszünk "fogadalmat", amikor keresztet vetünk?
Tudod-e?
Mi a keresztút?
Jézus körülbelül másfél kilométeres úton - Pilátus palotájától a Golgotáig - hordozta a keresztet. A hagyomány szerint Szűz Mária gyakran végigjárta ezt az utat Fia feltámadása után. Az első keresztények nagy tisztelettel vették körül a Golgota szikláját és Jézus sírját. A pogány Hadrianus császár viszont 135-ben - hogy nyomukat is eltörölje - pogány templomot építtet ide. (Ezzel azonban még jobban megőrizte a szent hely emlékét). A IV. században Nagy Konstantin keresztény templomot építtet a Golgotán, a "Feltámadás templomát" (Szent Sír templomát), amely magába foglalja a keresztre feszítés helyét és a feltámadás sírját. Később néhány emléktáblát állítottak a keresztút egyes állomásainál. A középkorban alakult ki a keresztút mai formája a 14 stációval. (Ma szokássá válik, hogy egy 15. stációt is hozzátesznek, a feltámadásét.)
Mivel sokan nem juthattak el Jeruzsálembe, az ottani keresztútra emlékezve sokfelé keresztutakat építettek (Kálvária "hegyek" jöttek létre), s a nép itt járta végig a 14 stációt Jézus szenvedésére emlékezve. Ma minden katolikus templomban van "keresztút", a keresztények képtől képhez haladva lélekben a jeruzsálemi keresztutat járják végig.
Szoktál keresztutat járni vagy veszel részt keresztúti ájtatosságon? Kezdd (vagy kezdjétek) el! Sok kegyelem kapcsolódik az elmélkedésnek ehhez a formájához. Imakönyvedben is találsz megfelelő anyagot "keresztút" címmel, amely segítségedre lehet.
Forrás: Tomka Ferenc - Találkozás a kereszténységgel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése