A jóga elmélete és gyakorlata nem összeegyeztethető a kereszténységgel

Mint katolikus keresztény (Szalézi Szent Ferenc Misszionáriusai Rend, a ford.), aki hagyományos katolikus családban született az indiai Keralában, de hinduk között élt, és most mint katolikus tanító és karizmatikus igehirdető 60 országban és minden kontinensen, el kell mondanom a jógának a keresztény lelkiségre és életre gyakorolt káros hatását.

Tudom, hogy szerte a világon nő az érdeklődés a jóga iránt, még a keresztények között is – ez az érdeklődés kiterjed más ezoterikus és New Age pratikákra is, mint a reiki, reinkarnáció, akupresszúra, akupunktúra, prána gyógyítás, reflexológia, stb. Ezek olyan módszerek, melyektől a Vatikán óva intett és figyelmeztetett a „Jézus Krisztus, az élő víz hordozója” című dokumentumban.

Egyeseknek a jóga a relaxáció és a feszültség enyhítésének eszköze, másoknak a fitnesz és egészség elősegítésének gyakorlata, és néhánynak pedig betegségek gyógyításának eszköze. Az átlag katolikus –akár laikusok vagy papok- gondolkodásában nem kevés zavart okoz ez, mert a jógát a katolikusok között nem csak mint egészségi vagy spirituális diszciplinát támogatják, hanem egyszer így, egyszer úgy, vagy gyakran keverve a kettőt. Tény, hogy a jóga elsődlegesen spirituális diszciplina, ismerek papokat és apácákat a szemináriumban és noviciátusokban, akik a jógát úgy hirdetik, mint ami segít a meditációban és imában.  Szomorú, hogy manapság a katolikusok elvesztik hitüket a nagy lelkiségekben és az ima misztikumában és a tanokban, amiket olyan nagy szentek, mint Loyolai Ignác, Assisi Szent Ferenc, Szalézi Szent Ferenc, Avilai Szent Teréz és mások adtak, és ma a keleti lelkiség és misztika felé fordulnak, ami a hinduizmusból és a buddhizmusból táplálkozik. E miatt az igaz kereszténynek meg kell vizsgálnia a jóga kompatibilitását a keresztény lelkiséggel, és megfontolni, hogy ezeket a technikák beilleszthetők-e a keresztény imába és gondolkodásba.

Mi a jóga? A szó azt jelenti, hogy „egység”, a jóga célja egyesíteni valaki időleges (átmeneti) önmagát, a „JIVA”-t a végtelen „BRAHMAN”-nal, a hindu Isten koncepcióval. Ez az Isten nem egy személyes Isten, hanem egy személytelen spirituális anyag, ami egy a természettel és a kozmosszal. A Brahman egy személytelen isteni anyag, ami „szétterjed, beburkol és alapja (mélysége) mindennek”. A jóga gyökerei a Krisztus előtti 1000-ből való hindu Upanishadból származik, és eképpen beszél a jógáról: „egyesítsed a benned levő fényt a Brahman fényével”.

„Az abszolút az magunkban van”, mondja a Chandogya Upanishad, „TAT TUAM ASI” avagy „TE AZ VAGY”.  Az isteni ott lakozik mindegyikünkben az Ő mikrokozmikus képviselőjén keresztül, aki önnön magát Jivának hívja. A Bagavad Gitában Krisna isten úgy írja le Jivát, mint „az én örökkévaló részem”, és „a jóga öröme eljön a jógihoz, aki egy Brahmával.” Kr. u. 150-ben Patanjali jóga elmagyarázta a nyolc utat, amely a jóga gyakorlatokat elvezeti a tudatlanságból a megvilágosodásig – nyolc út, mint a lépcső. Ezek az önkontrol (yama), a vallási szertartás (niyama), a pózok (asana), légzőgyakorlatok (pranayama),  az érzékelés szabályozása (pratyahara), koncentrálás (dharana), mély elmélkedés (dhyana), megvilágosodás (samadhi). Érdekes megjegyezni itt, hogy a pózokat és légzőgyakorlatokat a Nyugaton sokszor az egész jógával azonosítják, holott csak a 3. és 4. lépés a Brahmával való egyesülés felé! A jóga nemcsak fizikai gyakorlatok összetett rendszere, hanem spirituális diszciplina, melynek értelme, hogy a lelket elvezesse a samadhi-hoz, az isteni léttel való teljes egyesüléshez. A samadhi az az állapot, melyben a természetes és az isteni eggyé válik, ember és Isten egyesül mindenfajta eltérés nélkül (Brad Scott:  Gyakorlat vagy vallásgyakorlás? Amit az oktató sosem tanít meg a hatha jóga osztályokban. Wathcman Expositor, Vol. 18. No. 2, 2001).

Az ilyen nézet radikálisan ellentétes a kereszténységgel, amely tisztán különbséget tesz a Teremtő és a teremtett, Isten és ember között. Isten a „Másik”, és sosem önmagunk. Szomorú, hogy a jóga, reiki, és más diszciplinák és meditációk hirdetői tévesen idéznek egyes különálló bibliai igehelyeket, hogy érvelésüket bebizonyítsák, mint „ te vagy az Isten temploma”, „belőled árad az élő víz”, „te bennem leszel és én tebenned”, „élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem”, stb. anélkül, hogy megértenék ezen szavak kontextusát és értelmét a Bibliában. Vannak emberek, akik Jézust jógiként ábrázolják, ahogy ezt láthatjuk ma a gyülekezetek kápolnáiban és a plébániákon – Jézus jógi pózokban meditál!

Ahhoz, hogy Jézust „jóginak” nevezzük, tagadnunk kell Őbelőle fakadó istenségét, szentségét és tökéletességét, és azt sugalljuk, hogy bukott természete van, ami ki van téve a tudatlanságnak és illúziónak (Maya), hogy Neki fel kellett szabadulnia az emberi feltételek alól a gyakorlás és a jóga diszciplinája által. A jóga nem összeegyeztethető a keresztény lelkiséggel, mivel panteisztikus (Isten minden és minden Isten), és azt tartja, hogy csak egy Valóság van, minden más illúzió vagy Maya. Ha csak egy abszolút realitás van és minden más illuzórikus, akkor nem lehet semmilyen kapcsolat és szeretet. A keresztény hit középpontja a hit a Szentháromságban, az Atyában, Fiúban és Szentháromságban, a háromszemélyű egy Istenben, a szeretetkapcsolat tökéletes modelljében. A kereszténység minden a kapcsolatokról szól, Isten és emberek között. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” (Mt 22,37-39).

A hinduizmusban a jó és a rossz, mint a fájdalom és öröm illuzórikus (Maya) és ezért nem valódi. Vivekananda, a modern hinduizmus legnagyobb tiszteletben álló ikonja azt mondta, hogy a jó és a rossz egy és ugyanaz” (Vivekanda: „Jógák és egyéb művek”, kiad. Ramakrishna Vivekanda Központ, NY, 1953).  A kereszténységben a bűn nyugtalanító érzése, a vétség Isten szentsége ellen, elválaszthatatlan hitünktől, mivel a bűn az oka annak, amiért szükségünk van a Szabadítóra. A megtestesülés, az élet, a szenvedés, a halál és Jézus feltámadása számunkra a szabadítás eszközeit jelentik, hogy megszabadítson bennünket a bűntől és annak következményeitől. Nem mellőzhetjük ezt az alapvető különbséget azért, hogy beolvasszuk a jógát és más keleti meditációs technikákat a keresztény lelkiségbe. A jóga gyakorlata legjobb esetben pogány, legrosszabb esetben okkult. Ez az antikrisztus vallása, és a történelemben először széles körben gyakorolják a nyugati világban és Amerikában. Nevetséges, hogy még a keresztet vagy keresztény szimbólumot viselő jógi mesterek is becsapják az embereket mondván, hogy a jógának semmi köze a hinduizmushoz és állítják, csak más kultúrák befogadásáról van szó. Egyesek a jógát keresztény mozdulatokkal ruházzák fel és „keresztény jógának” hívják. Itt nem más népek kultúrája befogadásának kérdéséről van szó, hanem más vallás elfogadásáról, ami irreleváns a mi vallásunk és vallási eszméink szemszögéből.

Kár, hogy a jóga széles körben elterjedt az óvodától kezdve az egészségügyi, pszichológiai stb. oktatási intézmények minden formájában, magát tudománynak hívja, miközben ahhoz semmi köze sincs; olyan címkék alatt adják el, mint ’relaxációs therápia’, ’önhipnózis’, ’kreatív vizualizáció’, ’centering’, stb. A hatha jóga, amely széles körben elterjedt Európában és Amerikában a relaxációs és feszültségmentesítő gyakorlatokban, az ortodox hinduizmus hat elismert rendszerének egyike, gyökereiben vallásos és misztikus, egyike a jóga legveszélyesebb formáinak (Dave Hunt, „A kereszténység csábítása), p. 110).  Emlékezzünk Szent Pál szavaira: „S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11.14). Igaz, hogy sok embert meggyógyított a jóga és a meditáció más keleti ágai és imái. A keresztényeknek itt azt a kérdést kell feltenniük, hogy szükségük van-e a gyógyulásra és az anyagi előnyökre, avagy az Úr Jézus Krisztusra, akiben hisznek, aki a forrása minden gyógyulásnak és jó egészségnek.

A vágy istenné válni a teremtés történetének első és második bűne, ahogy időrendben ez a Bibliában szerepel: „Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez!” (Iz 14.13-14). A kígyó mondta az asszonynak: „„Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat” (Ter 3,4-5). A jóga filozófiája és gyakorlata azon a hiedelmen alapszik, hogy az ember és Isten egyek. Arra tanít, hogy saját magunkra figyeljünk, és ne az egyetlen, igaz Istenre. Arra bátorítja a résztvevőt, hogy az élet problémáira és kérdéseire a választ saját tudatunkban és lelkünkben keressük, ne pedig Isten igéjében találjunk megoldást a Szentlélek által, ahogy ez a kereszténységben van. Határozottan nyitottá válik az ember az Isten ellenségének a megtévesztéseire, aki keresi az áldozatokat, kiket el tud vinni Istentől és az egyháztól (1Pét 5,8)

Az utóbbi nyolc évben főleg európai országokban hirdetem Isten igéjét, melyek egykor a kereszténység bölcsője voltak, evangelizátorokat és misszionáriusokat, mártírokat és szenteket adtak. Hívhatjuk-e ma Európát kereszténynek? Nem igaz-e, hogy Európa eltörölt minden keresztény elvet és értéket az életből? Miért szégyelli Európa kimondani, hogy keresztény gyökerekkel rendelkezik? Hol van a morális érték és etika, melyet európaiak gyakoroltak századokon át, és melyeket átadtak más országoknak és kultúráknak, bátran hirdetve az Evangéliumot? Gyümölcséről ismerjük meg a fát! Hiszem, hogy ezek a kételyek és  összegabalyodások, elszakadások és hűtlenségek, vallási kimértség és közöny azóta jött Európába, amikor a keleti miszticizmusokat és meditációkat, ezoterikus és New Age praktikákat bevezették Nyugaton. A karizmatikus lelkigyakorlatokon a résztvevők többsége különböző morális, lelki, mentális és fizikai problémákkal érkezik, hogy megszabaduljanak és meggyógyuljanak és új életet kezdjenek a Szentlélek ereje által. Őszinte szívvel állítom, hogy a résztvevők 80-90 százaléka foglalkozott a jógával, reikivel, reinkarnációval, stb. a keleti vallásos praktikák közül, ahol elvesztették hitüket Jézus Krisztusban és az egyházban. Horvátországban, Boszniában, Németországban, Ausztriában és Olaszországban világos példákat láttam, ahol egyesek, kiket sötét hatalmak kerítettek birtokukba, így kiabáltak: „én vagyok a reiki”, „én vagyok Mr. Yóga”, személyként azonosítva önmagukat ezekkel a dolgokkal, miközben gyógyító imát mondtam értük. Később, szabadító imát kellett imádkoznom fölöttük, hogy megszabaduljanak  a gonosz fogságából.

Van néhány ember, aki azt mondja, „nincs semmi rossz ezekben a gyakorlatokban, elég, ha nem hiszünk a mögöttük levő filozófiákban”.  A jóga, reiki, stb. hirdetői maguk igen világosan állítják, hogy a filozófia  és a gyakorlat elválaszthatatlan. Egy keresztény sehogy semmilyen módon nem fogadhatja el a jóga filozófiáját és gyakorlatát, mivel a kereszténység és jóga kölcsönösen kizárják egymást. A kereszténység az ember fő problémájaként a bűnt tekinti, a kudarcot, hogy alávesse magát egy morálisan tökéletes Isten karakterének és mércéjének. Az ember elidegenült Istentől, és szüksége van a kiengesztelődésre. A megoldás Jézus Krisztus  „az Isten báránya,  aki elveszi a világ bűneit”. Jézus kereszthalála által Isten kiengesztelte a világot Önmagával. Ő hívja most az embereket, hogy szabadon fogadják az Ő üdvössége összes kiváltságát, egyedül a Krisztusba vetett hit által. A jógával ellentétben a kereszténység úgy tekinti az üdvösséget, mint ingyenes ajándékot, amit csak megkapni lehet, nem pedig kiérdemelni vagy megszerezni valaki saját fáradozása vagy munkája által. Amire ma Európában vagy máshol szükség van, a krisztusi üzenet erőteljes tanítása, amely a Bibliából ered és amit az Egyház értelmez azért, hogy eltávolítsa a kételyeket és zavarokat, melyek széles körben elterjedtek a keresztények között Nyugaton, és hogy elvezesse őket az útra, az igazságra és az életre: Jézus Krisztushoz. Csak az igazság tesz szabaddá bennünket.

James Manjackal MSFS (India)

Forrás: Fr. James Manjackal honlapja - http://www.jmanjackal.net/

További bejegyzés a témában: http://philomelablogja.blogspot.hu/2014/03/letezik-e-kereszteny-joga.html