Az Anyaszentegyház szentelményeinek gazdag kincsei között megtalálhatjuk különböző szerzetek több skapuláréját. Ezek közül legfontosabb és legelterjedtebb a Kármelhegy barna skapuláréja.
E skapuláré viseléséhez két nagyon nagy ígéret kötődik: ha viseljük:
l. Mária megóv bennünket az örök pokol tűzétől;
2. Mária a halálunkat követő első szombaton kiszabadít bennünket a tisztítótűzből.
Elsőként azonban azt a kérdést kell megválaszolni, hogyan is keletkezett ez a skapuláré.
A skapuláré története szorosan összefonódik a kármelita-rend történetével. A Kármel hegy a Szentföldön fekszik, a Földközi tenger mentén húzódik 30 km hosszan. A hegység kemény mészköve számtalan barlangot és hasadékot képez, melyek régtől kedvelt menedékhelyei azoknak, akik visszavonultságban és magányban szemlélődő életmódot akarnak folytatni. Már Illés próféta és tanítványa Elizeus visszavonultak ide. A kora-keresztény korban is élt itt számtalan remete. Ők aztán 1209 körül szorosabb remeteszövetséget hoztak létre és szilárd szabályok szerint való életre határozták el magukat, amivel az első szabályzat szerint élő kármelita kolostort alapították meg. Ezután egész Európából megindult a szerzetesek áramlása ide, úgyhogy Palesztinában rövid időn belül 15 újabb kolostor keletkezett.
A virágzásnak indult szerzet azonban sokat szenvedett a szaracénok keresztény-gyűlöletétől. Ezért a kármelita rend priorja megengedte, hogy az Európa különböző országaiból származó szerzetesek visszatérhessenek hazájukba, hogy ott új kármelita kolostorokat alapíthassanak. Ilyen módon terjedt el a rend Dél-Olaszországban, Dél-Franciaországban, Aquitania-ban és Spanyolországban. A mohamedán szaracénok ellenségeskedései egyre erősödtek, végezetül elpusztították a Kármel hegy kolostorait és a még ott élő szerzetesközösség minden tagját lemészárolták.
Ezek az események képezik a történelmi hátteret, mely a skapuláré keletkezéséhez vezettek. 1212-ben néhány angol szerzetes is visszajutott hazájába, hogy ott kolostorokat alapítsanak. Angliában ugyanekkor élt egy szent remete, Simon nevezetű, aki már 12 évesen elhagyta apja házát, hogy egy tölgy lyukas odvában vegyen lakást magának. Valószínűleg ezért kapta a szent a Stock (bot) melléknevet. Szent Simon már 48 éves volt, amikor a Szentföldről elűzött szerzetesekre bukkant. Mivel e szerzetesek Isten Anyja iránti nagy szeretete mélyen megragadta őt, csatlakozott hozzájuk. 50 évesként küldték el Oxfordba tanulni, ahonnan Simon néhány év múlva doktori címmel tért a kolostorba vissza. 80 éves aggastyán volt, amikor a rend generálisává választották.
Ezzel azonban rendkívül súlyos terhet róttak rá, mivel rendjét nem nézték szívesen Európában. A 13. század elején már két másik kolduló rend alakult: a dominikánusok (1216-ban) és a ferencesek (1223-ban). Ezért Rómában bizonyos pártok gyanakvó szemmel néztek a Szentföldről importált rendre. Attól féltek, hogy a kolduló rendekből vadhajtások nőnek, és hogy a kolduló szerzetesekből csapatok alakulnak. Ezért nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a rendet elnyomják és felszámolják.
Ebben a nagy veszedelemben Szent Simon könnyek között rimánkodott Isten Anyjához, hogy rendi családját, melyet Ő gyermekeinek fogadott el, ne hagyja el, és anyai védelmének adja valamilyen különleges jelét.
Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án a Boldogságos Szűz Mária, fénytől körülvéve, és átnyújtotta neki a skapulárét ezekkel a szavakkal: „Fiam, fogadd rended e skapuláréját jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak, melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem. Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg, az megmenekül az örök tűztől. Ez az üdvnek jele, védőruha a veszedelmekben, különleges béke és különleges védelem biztosítéka.”
Az agg szent örömmel telve vette el ezt az értékes kegyelmi ajándékot a Szűzanyától és azonnal gondoskodott elterjedéséről. Ha eddig a pillanatig a pápa inkább a rend ellenségeire hallgatott, úgy ettől a pillanattól kezdve az új közösség védelmezőjének bizonyult, melyet újfent megerősített. Isten Anyjának védelme alatt ezután a kármelita rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Szent Stock Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált.
A skapuláré azonban nemcsak a kármelita rend szerzeteseinek és apácáinak kell fenntartva legyen. Ezt a kegyelmi ajándékot Mária minden hívőnek odaajándékozta – nekünk is. Már Szent Stock Simon életében megalakult az úgynevezett „skapuláré rend”. Nemsokára nagy és kiemelkedő személyiségeket lehetett ebben a skapuláréban látni, mint például Szent Lajos francia királyt és az ő egész királyi családját. Nem kevesebb, mint 32 pápa gazdagította ezt a közösséget búcsúkkal. A mi századunkban is új jelentőséget nyert a skapuláré: 1917. október 17-én Fatimában utolsó jelenésekor a Boldogságos Szűz mint Kármelhegyi Istenanya jelent meg.
Hogyan részesedhetünk azonban mi azokban a kegyelmi előnyökben, melyek a skapuláré viselésével vannak összekapcsolva? A skapulárét papnak kell feladnia. Ezt korunkban bármely katolikus pap megteheti. A skapuláré felhelyezésével egyidejűleg a skapuláré rendbe való felvétel is megtörténik. A Boldogságos Szűz Mária ezt mondta Szent Stock Simonnak: „Aki ezzel a ruhadarabbal hal meg, megmenekül az örök tűz lángjaitól. Ez az üdv jele, védelmi eszköz a veszedelmekben, különleges béke és különleges védelem biztosítéka.”
Közbe lehet vetni, hogy a katolikus vallástól idegen a mennyországot anyagi dolgokkal biztosítani. Kiélezve azt is lehetne mondani, hogy ezek szerint lehet meggondolatlanul élni a törvények megtartása nélkül, és csak ennek a kis darab anyagnak a hordásával valaki mégis megmentheti bőrét a mennyország számára. Mária ígéreteit azonban nem szabad ilyen egyszerűen értelmezni. Mária nem a bűneink ellenére való üdvösségünket ígéri meg, hanem azt, hogyha a skapuláré viselése közben az a szerencsétlenség érne bennünket, hogy súlyos bűnbe esnénk, Mária az isteni kincsekből olyan hatékony kegyelemmel érintené meg szívünket, hogy ennek hatására üdvös módon megváltoznánk és megtérnénk. Ha csak nem állunk makacsul ellen ennek a kegyelemnek, akkor Isten legszentebb Anyja ilyen módon megmenti lelkünket, úgy hogy bemehetünk az örök üdvösségbe. (Egyébként is az a tapasztalat, hogy megátalkodott bűnösök hallani sem akarnak a skapuláré viseléséről, még akkor sem, ha hozzátartozóik kérik őket erre.)
A skapuláré második kegyelmi kiváltsága abból áll, miként ezt már említettük, hogy Mária a halálunk utáni első szombaton kiszabadít a tisztítótűzből. Ez ellen az úgynevezett szombati privilégium ellen is hasonló ellenvetések merültek fel. Azonban nem kevesebb, mint öt pápa erősítette meg nyomatékosan, hogy szabad ezt a kegyelmi kiváltságot hirdetni. Nem tudjuk eléggé megbecsülni, mit jelent a tisztítótűz tisztulási idejének ilyen rövid időre való redukálásának ajándéka. „Nem lép be oda semmi megfertőzött.” (Jel 21,27) Így azután míg egy elhunytnál az összes tartozás le lesz törlesztve és minden időbeli büntetés le lesz róva, gyakran nagyon hosszú és kínokkal teli tisztulásra van szükség.
Milyen ellenszolgáltatást követel azonban Mária tőlünk ahhoz, hogy a szombati kiváltságban részesülhessünk?
1. Törekednünk kell az állapotunknak megfelelő tisztaságban élni (vagyis papok és szerzetesek az egyházi rendnek megfelelő, házasok a keresztény házasság erkölcsének megfelelő, és hajadonok illetve nőtlenek a nem-házasoknak előírt állapotban).
2. El kell imádkozzuk az úgynevezett máriás napi imákat vagy tartózkodnunk kell szerdán, pénteken és szombaton a húsételektől vagy – és ezt bárki közülünk könnyen teljesítheti – a rózsafűzért naponta el kell imádkozzuk.
Mi következik abból számunkra, hogy Mária óriási szeretetében ilyen nagyvonalú kegyelmet ajándékoz nekünk?
Ha már megkaptuk a skapulárét, akkor mély örömet kell éreznünk, és ezt a kegyelmet újra és újra értékelnünk kell! Hordjuk az Istenanya kiválasztott gyermekeinek ezt a díszruháját továbbra is, és imádkozzuk a rózsafűzért nagy hálával mindazokért a kedvezményekért és kiváltságokért, melyekkel a Boldogságos Szűzanya és Istenanya Mária mindig elénk siet!
Mikor Lucia nővért megkérdezték, miért jött Mária utolsó fatimai jelenésekor Kármelhegyi Istenanyaként, ő ezt válaszolta: „Ezzel Mária azt a kívánságát akarta kifejezésre juttatni, hogy minden ember hordja a skapulárét az Ő Szeplőtelen Szívének való felajánlása jeleként.”
Forrás: Szent Margit Lap 63. szám
Hálásan köszönöm!
VálaszTörlés