Szent Jakab útja

A zarándokút története

A Santiago de Compostelába, az idősebb Szent Jakab apostol sírjához vezető zarándokutat spanyol neve után (el camino de Santiago) gyakran csak El Caminoként emlegetik.

Jakab Betszaidában született Zebedeus és Szalóme gyermekeként. Halászatból élt, ahogyan apja is. Egy napon Jézus a Genezáreti tó partján sétált, amikor megpillantotta Jakabot, és testvérét, Jánost, amint apjukkal hálójukat javították, és meghívta őket tanítványainak. Jézus tüzes természetük miatt elnevezte őket Boanergesznek, vagyis mennydörgés fiainak. Jakab testvérével, Jánossal és Péterrel Jézus kedves tanítványai közé tartozott, ők voltak jelen Jairus lányának feltámasztásánál, Jézus színeváltozásánál és Jézus szenvedésének előestéjén a Getszemáni kertben. Az idősebb Jakab volt az apostolok közül az első vértanú, Heródes Agrippa 44 körül Jeruzsálemben lefejeztette. "Ebben az időben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik. János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette." (ApCsel 12, 1-2).

Valószínűleg a 7. század környékén az arab pusztítás elől menekítették Hispániába a földi maradványait. A 7. századtól él az a hagyomány, hogy Szent Jakab missziós útján elért egészen a mai Spanyolország területéig, a 9. századtól pedig az Egyház úgy tartja, hogy sírja Hispániában van. A legenda szerint a 800-as évek elején Pelagiónak, egy galíciai remetének egy csillag jelent meg, és elvezette Szent Jakab elfeledett sírjához. Innen ered a város, Santiago de Compostela neve; Szent Jakab spanyolul Santiago, Compostela (campus stellae) pedig csillagrétet jelent. Teodomiro, a galíciai Iria Flavia városának püspöke a Pelagio által megtalált holttestet Szent Jakabénak nyilvánította. II. Alfonz (759-842), Asztúria királya Szent Jakabot királysága védőszentjévé tette, sírja felett pedig tiszteletére egy templomot építtetett, melyet bencés szerzetesek gondjaira bízott.

A szent helyekre történő zarándoklat a 3. századtól a keresztény gyakorlat része lett. A szentek sírhelyére történő zarándoklatot érdemszerző tettnek gondolták. A középkorban gyakran tettek fogadalmat zarándoklat megtételére, mert úgy vélték, hogy a zarándoklat érdekében tett erőfeszítés kötelezi a szentet arra, hogy segítsen. A középkorban a legnépszerűbb zarándokhely Jeruzsálem és Róma volt, azonban az arab, majd a török hódítások miatt egyre kockázatosabbá vált Jeruzsálembe eljutni, ennek is köszönhető, hogy Santiago nagyon rövid idő alatt jelentős zarándokhellyé nőtte ki magát.

Az első zarándokok a 10. században a cantabriai part mentén utaztak, amit ma északi útként ismerünk, így elkerülték a mórok által megszállt területeket. 1002-ben Calatañazornál a leóniak a Kasztíliai Grófsággal és a Pamplonai (a későbbi Navarrai) Királysággal szövetségben győzelmet arattak a Córdobai Kalifátus hadvezére, a spanyolok által Almanzornak nevezett Al-Hajib Al-Manszúr vezette mór sereg felett. Ezt követően vált lehetővé, hogy III. (Nagy) Sancho navarrai, és VI. Alfonz leóni király a nemrég felszabadított területeken keresztül új útvonalat tervezzen Santiagóba, amely összekötötte a Navarrai, a Kasztíliai és a Leóni királyság fővárosait. Ez a mai francia út, melynek első leírását az öt könyvből álló Codex Calixtinusban találjuk.

A kódex egy 12. századi öt könyvből álló kézirat, melyet korábban II. Callixtus pápának tulajdonítottak, valójában szerkesztője Aymeric Picaud francia szerzetes volt. A kódex első könyvében Szent Jakabnak tulajdonított prédikációkat, mártírságának leírását, és tiszteletére mondott liturgiákat találjuk. A második könyv 22 Szent Jakabnak tulajdonított, több esetben zarándokok által tanúsított csoda leírását tartalmazza. A harmadik könyv leírja Szent Jakab holttestének Jeruzsálemből Galíciába szállítását, valamint említést tesz az első zarándokok azon szokásáról, hogy a galíciai tengerpartról kagylót gyűjtenek emléktárgyként. A fésűs kagyló Szent Jakab szimbóluma. A negyedik könyv Nagy Károly frank király hispániai hadjáratáról, roncesvallesi vereségéről és Roland lovag haláláról szól. Ebben a könyvben olvashatjuk azt a legendát, hogy Szent Jakab megjelent Nagy Károlynak, hogy sürgesse sírjának megszabadítását a móroktól, és a Tejutat adta iránymutatóul neki. A mórölő Jakab legendáját a katolikus propaganda egyik korai példájának tartják, melynek célja az volt, hogy lovagokat toborozzanak a Santiago-rendbe. A lovagrendet azért alapították, hogy segítsen megvédeni az egyházi érdekeltségeket a mórok támadásaitól. Később kínossá vált a bosszúálló, vérszomjas Szent Jakab-kép, ezért III. Fülöp (1578-1621) elrendelte, hogy a negyedik könyvet távolítsák el a Kódexből. A francia úton járva napjainkban is találkozhatunk Mórölő Szent Jakab tiszteletére állított szobrokkal és kápolnákkal. Az ötödik könyv gyakorlati tanácsok gyűjteménye zarándokoknak, hol álljanak meg, milyen ereklyéket, szentélyeket keressenek fel, óvatosságra int a csalókkal és a rossz ételekkel kapcsolatban, leírja az utat Franciaországból az apostoli városig, a régiókat, melyen átvezet az út, az benyomásokat az ott élő emberekről, Santiago de Compostela városát és a katedrálist; ezt olvasva betekintést nyerünk egy 12. századi zarándok életébe. Az ötödik könyvet az első útikalauzként is emlegetik. Modern korunk zarándokai ugyanazokat a helyeket járják be, amelyeket a Kódex említ.

II. Callixtus pápa 1122-ben elrendelte, hogy minden olyan esztendő, amelyben Szent Jakab mártírságának ünnepe, július 25-e vasárnapra esik, szentév legyen. 1179-ben III. Sándor pápa bullájában ezt megerősítette, bár ezt a bullát újabban egy 15. századi hamisítványnak vélik. A szentév, vagy jubileumi év gyökere az Ószövetségben 50 évente visszatérő jóbel-év, amikor minden mezei munka szünetel, az eladott földbirtokok visszakerülnek a korábbi tulajdonoshoz vagy annak családjához, a zsidó rabszolgák pedig visszanyerik szabadságukat. (A gyakorlatban ennek megvalósítására azonban sosem került sor.) A szentév a kegyelem különleges ideje, a bűnbocsánat és az ideigtartó büntetés elengedésének éve. A nyugati egyházi hagyomány különbséget tesz a bűnbocsánat és a büntetés elengedése között. Az ideigtartó büntetés a halál után a tisztítóhelyen való szenvedés, amellyel a lélek törleszti a megbocsátott halálos bűnökért még meg nem adott elégtételt, és megtisztul a rendezetlenül maradt bocsánatos bűnöktől. A teljes búcsú (indulgencia plenaria) a bűnbánat szentségében (gyónás) már feloldozást nyert bűnért járó ideigtartó büntetés elengedése. A teljes búcsút elnyerhetik mindazok, akik a szentév során meglátogatják a katedrálisban az apostol sírját és ott imádkoznak egy Hiszekegyet és egy Miatyánkot a pápa szándékára, elvégzik a szentgyónást (a katedrális honlapja szerint ezt a búcsú elnyerése előtt és után 14 nappal is megtehetik) és szentáldozáshoz járulnak. A teljes búcsút elhunytakért is fel lehet ajánlani. A jubileumi évben Santiago de Compostelában lehetőség van a korábban tett fogadalom alóli felmentésre, vagy a fogadalom méltányos megváltoztatására is.

A zarándokok egyre növekvő száma miatt az út mentén szerzetesek telepedtek le, kolostorokat, templomokat, kórházakat, szállásokat, utakat és hidakat építettek. A fejlődő infrastruktúra odavonzotta az embereket, új városok épültek. A keresztény királyoknak érdekében állt a muszlimoktól visszafoglalt területek újbóli benépesítése, ezért kedvezményeket és kiváltságokat adtak az itt letelepedőknek. A 12. és a 13. században évente 250.000 zarándok kereste fel Szent Jakab sírját. A legtöbb zarándokot az erős hit vezette,  számukra az út a megváltás elnyeréséhez szükséges  vezeklés volt, másokat súlyos bűneik miatt ítélték hosszú zarándoklatra, néhányan pedig jó pénzért egy-egy uralkodó helyett járták végig az utat. A zarándokok jól felismerhetőek voltak a ruházatukról, kezükben botot tartottak, melyre egy ivásra szolgáló lopótök volt akasztva, oldalukon táska lógott, fejükön kalapot hordtak, de legjellegzetesebb az általuk viselt kagyló volt, mely vagy igazi fésűs kagyló volt, amelyet kezdetben Finisterrében szedtek fel a tengerparton, ahol állítólag Szent Jakab prédikált, vagy ólomból, ónból, ezüstből készült. A kagylót azok érdemelték ki, akik eljutottak Santiagóba, később az úton lévő zarándokok is viselték, védelmező jel lett számukra, hiszen súlyos bűnnek számított annak a megtámadása, akinek a ruházatán ott volt a kagyló.

A 14. századtól hanyatlás figyelhető meg a zarándokok számában, ez köszönhető a pestisjárványoknak, a 16. századtól a reformáció elterjedésének és a vallásháborúknak, majd a felvilágosodás eszméi terjedésének. A zarándokúton a 15. századtól az út elhagyatottabb részein rablók garázdálkodtak. 1589-ben, az angol-spanyol háború alatt az apostol földi maradványait elrejtették Francis Drake, angol kalóz és tengerész elől. A Szent Jakab-út egyre inkább kezdett a feledés homályába merülni. A 18. században a zarándoklatot a babonasággal sorolták egy kategóriába. A 19. században a Szent Jakab kultusz újraélesztése érdekében relikviák után kezdtek kutatni, és 1879-ben az apszis falai között rá is találtak. XIII. Leó az ereklyét valódinak ismerte el. A 20. század elején a spanyol polgárháború akadályozta meg a zarándoklat újraéledését. A 20. század közepétől a Szent Jakab-út menti művészettörténeti kincsek kerültek a kutatók látóterébe, majd az 1960-as évektől újra megjelentek a vallásos zarándokok, főleg Franciaországból. A zarándokút a 20. század végén kezdte újra reneszánszát élni. Franco halála (1975) után 1978-ban lefektették a demokratikus alkotmányt, ezt követően a Szent Jakab-út ismét bekerült a nemzetközi köztudatba. 1982-ben II. János Pál pápa Santiagóba látogatott, bár akkor az spanyolországi apostoli útjának  csak egy állomása volt. A zarándokok számának növekedése részben előidézője, részben következménye volt annak, hogy  az Európa Tanács 1987-ben az első kulturális útnak nyilvánította a Szent Jakab-utat. A sárga nyíl az 1980-as évektől lett hivatalos jelzés. 1993-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította a spanyolországi, 1998-ban pedig a franciaországi szakaszt. Napjainkban a zarándokok a föld minden tájáról érkeznek, a vallási indíttatás mellett sokakat spirituális okok, kulturális érdeklődés, vagy a fizikai kihívás motivál. A zarándoklatot teljesítők száma ugrásszerűen megnőtt az elmúlt 25 évben, a szentévek pedig kiemelkedő zarándokszámot eredményeztek.

Forrás: El Camino de Santiago - http://2010camino.blogspot.hu/