Boldog Özséb katolikus pap, a pálos szerzetesrend megalapítója 745 éve, 1270. január 20-án halt meg.
Esztergomban született 1200 körül. Előkelő szülei gondos nevelésben részesítették, a Szent István által alapított káptalani iskolába járatták. A szerény, hallgatag, komoly fiúnak hosszú imák, sok böjt, elmélkedések érlelték hivatását. Pap lett, s a zsolozsmát, a szentmise bemutatását olyan áhítattal végezte, hogy mély benyomást tett mindenkire. Az olvasásnak, tanulásnak, írásnak szentelte magát, följegyezték róla, hogy "egyetlen percet sem hagyott kihasználatlanul". Több könyvet is írt, de ezek nem maradtak fenn, csak sejthető, hogy egyházjogi munkák lehettek.
Élénk kapcsolatban állt a környék remetéivel, akik bejártak a városba vesszőből font kosaraikat élelemre cserélni, és maga is kedvet kapott a remete élethez, ekkor azonban az esztergomi érsek még nem adta beleegyezését ehhez. A tatárjárás idején (1241) megostromolták Esztergomot, de a fellegvárat nem tudták bevenni. A rengeteg sebesült miatt egy ideig még nagyobb szükség volt Özsébre, végül 1246-ban megkapta az érsek jóváhagyását. Ekkor lemondott kanonoki méltóságáról, javait szétosztotta a rászorulók között, és néhány társával a Pilisszántó közelében lévő sziklás rengetegbe vonult, a mai Kesztölc határában lévő Hármas-barlangba, ahol remeteként élt. Barlangja alatt, a forrás mellé letűzte a szent keresztet. In Cruce salus, "Keresztben az üdvösség": ez volt a jelszava és meggyőződése. A monda szerint egy alkalommal a kereszt előtt imádkozva csodálatos látomásban részesült, amely meghatározta további életútját. Szélvihar támadt, lángnyelveket látott szerteszét, melyek egyetlen nagy lánggá egyesültek. A keresztről pedig hangot hallott: "Özséb, gyűjtsd össze a remetéket egy szeretetközösségbe!" A látomásnak engedelmeskedve 1250-ben a remeték a barlang mellett megépítették monostorukat és a hozzá tartozó templomot.
A kolostoralapítás után a Pécs közelében élő Szent Jakab-hegyen élő remetékhez utazott, akik a nagy tudású szerzetest később elöljárójuknak választották, a két monostor pedig egy rendben egyesült, mely Remete Szent Pált – az első remetét – választotta patrónusának. Az 1256-os esztergomi zsinaton Özséb már Első Remete Szent Pál rendjének provinciálisaként írta alá nevét. E két kolostorhoz az idők folyamán egyre többen csatlakoztak, Özséb életében már 16 pálos kolostor állt.
1262-ben Rómába is elzarándokolt, hogy a rendalapításhoz elnyerje IV. Orbán pápa hozzájárulását, aki ezt megtette, de a szükséges anyagi feltételek hiánya miatt nem engedte Szent Ágoston regulájának átvételét, így a rend a veszprémi Pál püspök joghatósága alatt élt. A Szentszék 1308. december 13-án engedélyezte számukra az ágostonos regulát, és pápai jogú renddé nyilvánította az Első Remete Szent Pálról nevezett rendet.
Özséb az általa alapított Szent Kereszt monostorban halt meg súlyos betegség után. A templom sírboltjában temették el. Az elmúlt évtizedekben fellelt sírját 2000-ben egy öt méter magas kereszttel jelölték meg. Halála napja, január 20. Boldog Özséb ünnepnapja. Hivatalosan nem avatták boldoggá, de a középkor óta boldogként tisztelik Magyarországon.
Az Árpád-házi uralkodók bőkezűen támogatták a pálosok közösségét, a 14-15. században a rend egész Európában elterjedt, a 15. század végi Magyarországon csaknem 900 pálos szerzetes élt, és 130 pálos rendi kolostor működött. Virágzásuknak a török hódoltság vetett véget, majd II. József szerzetesrendeket feloszlató 1786. évi, később a kommunista államhatalom 1950. évi határozata vetette vissza a szerzetesi létet. A rend 1989-től szerveződött újjá, jelenleg négy kolostoruk van. A pálos spiritualitásnak fontos része a Boldogságos Szűz Mária tisztelete, ezért is viselnek a szerzetesek fehér öltözéket és rózsafüzért.
Forrás: MTVA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése