„Szent Erzsébet asszony életéről
Emlékezzünk sok jótételéről.
Mi is őtet kövessük, azon legyünk,
amit benne dicsérünk, cselekedjük.”
Emlékezzünk sok jótételéről.
Mi is őtet kövessük, azon legyünk,
amit benne dicsérünk, cselekedjük.”
(Náray: Lyra Coelestis -
1695-ből)
II. János Pál pápa levele a magyar egyházhoz
„Nagy örömmel fordulok ismét
hozzátok, kedves magyar Testvéreim, Árpád-házi Szent Erzsébet, a magyar nemzet
és a magyar egyház e csodálatraméltó leánya boldog halálának 750. évfordulója
alkalmából. Szeretnék ugyanis lélekben jelen lenni közöttetek Sárospatakon,
Szent Erzsébet születésének valószínű helyén, ahol ezekben a napokban és ebben
az évben számos zarándok ünnepli Szent István törzsökének illatozó virágszálát.
Miközben «Szent Erzsébet asszony életéről» énekeltek, és megemlékeztek « sok jótételéről », megelevenedik előttetek a mindössze huszonnégy évet élt fiatal asszony és édesanya századokat átragyogó elbűvölő alakja. Veletek együtt szemlélem én is az eleven természetű kislányt, akinek lelkébe tragikus sorsú édesanyja korán belecsepegtette Jézus és Mária szeretetét. Aztán hamarosan Thüringiában látjuk őt, a Minnesängerekről híres Wartburg várában, ahol dinamikus lényével és előítéleteket nem ismerő szeretetével gyorsan meghódította környezetét. Krisztusnak akart mindig kedvében járni, Krisztus szeretete sugárzott egész lényéből. A Keresztrefeszített előtt e szavakkal vette le fejedelmi ékszerét: «Hogyan viselhetnék én aranykoronát, amikor az Úr töviskoronát visel? És értem viseli! »
Élete Lajos őrgróf szerelmében teljesedett be. Az alig tizennégy éves Erzsébet és a huszonegy éves Lajos Istenben szerették egymást és segítették egymást az istenszeretet útján. Kimondhatatlan hálával fogadták a Teremtőtől az új élet ajándékát. Kit ne ragadna meg a tizenöt éves édesanya ragyogó boldogsága, Lajos és Erzsébet túlcsorduló szeretete! A fiatal édesanyát Krisztus szeretete sürgette arra, hogy felkeresse a szegényeket, betegeket, összegyűjtse az elhagyatott gyermekeket. Ha Szent Pál mindenkinek mindene lett, hogy mindenkit üdvözítsen, Erzsébet mindenkinek anyja lett, hogy mindenkivel megossza Krisztus örömhírét.
«A magas Wartburg vára alatt volt egy nagy ház, amelyben igen sok beteget helyezett el. Vigasztalva őket a türelemről és a lélek üdvösségéről beszélt nekik; mindegyiknek teljesítette kívánságát italban és ételben. Még ékszereit is eladta élelmezésükre. Ugyanebben a házban sok szegény gyermek volt, akikről mindenben gondoskodott. Oly nyájas és szeretetreméltó volt irántuk, hogy mindnyájan anyjuknak nevezték, és amikor a házba lépett, hozzáfutottak és körbefogták. Még különösebb módon dédelgette az ótvarosokat, a betegeket, a gyöngéket, az elhanyagoltabbakat és a nyomorékokat; ölébe ültette őket és fejüket simogatta.» (De dictis quattuor ancillarum cap. II. 771s.).
Kifogyhatatlan örömének és odaadó szolgálatának titkát egyszer maga fedte fel szolgálóinak: « Milyen jó dolgunk is van, hogy az Urat fürdethetjük, és neki megágyazhatunk! » Nem félt a leprásoktól sem, és akárcsak példaképe, Assisi Szent Ferenc, ő is kitüntetésnek tartotta, hogy gondozhatta őket. Erzsébet és férje a lélek szemével Krisztust látták meg minden betegben.
Szent Erzsébet nyitott szemmel tekintett a társadalmi igazságtalanságok által okozott sebekre. Éhínség idején habozás nélkül kinyitotta az őrgróf magtárait, élelmezte a messze földről hozzá özönlő szegényeket, ugyanakkor munkát is adott a kezükbe. Átlépve a kor társadalmi korlátait, maga is dolgozott, közben nevelte gyermekeit és teljesítette állapotbeli kötelezettségeit. Az öröm soha sem hunyt ki szívéből, az evangéliumi örvendező Adakozó volt. «Amink csak van, azt örömmel és szívesen kell adnunk.»
De látnunk kell a bibliai erős asszonyt is, akit a szenvedés nem összetör, hanem a húsvéti misztérium részesévé tesz. Az ismét gyermeket váró Erzsébetnek emberfeletti küzdelmet kellett vívnia, hogy férjét, a kereszteslovagot, elengedje a Szentföldre. A két szerető hitves a közös imában kért és talált erőt Isten akarata elfogadásához. Örök hitvesi egységük jeleként születendő gyermeküket közös akarattal felajánlották Isten szolgálatára. A három gyermekes, alig húsz éves fiatal anya néhány hét leforgása alatt elveszítette hűséges hitvesét, rokonai megfosztották anyagi javai használatától. Amikor Erzsébet látta, hogy Wartburgban nem élhet lelkiismerete szerint, szabad elhatározással távozott onnan, Istenre bízva gyermekei és a maga jövőjét.
Eddig is Krisztust akarta követni, aki «szolgai alakot fölvéve szeretetből kiüresítette magát és engedelmes lett a kereszthalálig » (Fil 2,7-8); most a kegyelem fényében meglátta, hogy számára is elkövetkezett a kenozis áldott pillanata. Nincstelenségében, mindenkitől eltaszítva, teljes létbizonytalanságban ezért hangzott fel ajkán az ujjongó Te Deum.
«Megfosztva minden ideigvalótól, sokféle testi vezeklésben követte Krisztust; nem távolról szemlélve más asszonyokkal, hanem a gyötrelmek kardja közelről járta át a lelkét.» (De dictis... Prol. 80-84.)
Miután bölcs szívóssággal biztosította gyermekei jövőjét, felöltve Szent Ferenc követőinek egyszerű szürke köntösét, nagypénteken ünnepélyesen lemondott akaratáról, és mint német földön az első ferences harmadrendi, egészen az imának és a szeretetszolgálatnak élt. Özönlöttek hozzá a betegek, kétségbeesettek, és – szüntelenül Isten jelenlétében élve – sokaknak visszaadta egészségét és lelkükre csókolta Isten békéjét. «Látjátok, én megmondtam nektek: boldoggá kell tennünk az embereket! »
Miután maradéktalanul «életét adta barátaiért» (Jn 15,13), halálos ágyán ezt a vallomást tette: « Tudd meg, hogy nagyon boldog voltam!» 750 éve, 1231. november 16-ról 17-re virradó éjjel boldog mosollyal üdvözölte Halál-testvért, aki örökre egyesítette őt Krisztussal és szeretteivel.
Alig telt el négy év, az életszentségéről Európa-szerte híres fejedelemasszonyt IX. Gergely az egyház szentjei sorába iktatta.
Szeretett magyar Testvéreim!
Szent Erzsébet mindmáig világító példaképe mindazoknak, akik a szolgáló szeretet boldogító útján követik Krisztust. Elsősorban azonban példaképetek nektek, XX. századi magyar katolikusok, fiatalok, hitvestársak, Isten szeretetének mai hirdetői.
Mindenekelőtt hozzátok fordulok, katolikus Fiatalok. Tekintsetek Árpád-házi Szent Erzsébetre és törekedjetek megfejteni élete titkát. Krisztusra fogtok találni, akit már ismertek, de akit még talán nem szerettek eléggé. «Verjetek gyökeret és vessetek alapot a szeretetben» (Ef 3,17), és figyeljetek a szívetek mélyén felhangzó isteni hívásra. Merjétek odaadni életeteket Krisztusnak és őbenne testvéreiteknek. «Szegények mindig lesznek veletek» (Jn 12, 8); nézzetek körül figyelmesen, és saját környezetetekben, aztán a kórházakban, kihűlt családi fészkekben, szeretetotthonokban, intézményekben megtaláljátok azt az idős testvért, magányos beteget, rokonaitól elhagyott rokkantat, testi-szellemi fogyatékost, akiben Krisztust szolgálhatjátok.
«Amit egynek a legkisebbek közül tesztek, nekem teszitek! » (Mt 25,40). Hogy Szent Erzsébet szellemében vállalni tudjátok ezt az apostoli küldetést, mélyítsétek el hiteteket Krisztusban, használjátok rendszeresen az Egyház által felkínált kegyelemeszközöket; «lakjék Krisztus a szívetekben» (Ef 3,17). Legyetek az Atya irgalmas szeretetének megjelenítői, hogy hívő és kereső testvéreitekkel együtt «fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, hogy megismerjétek Krisztus minden ismeretet felülmúló szeretetét és beteljetek Isten egész teljességével» (Ef 3,1819).
Elmélkedjetek ebben a jubileumi évben Szent Erzsébet boldog családi életéről hitvesek, családanyák és családapák! Megingathatatlan hűséggel ragaszkodjatok egymáshoz. Legyetek meggyőződve arról, hogy a következetes keresztény élet nem akadálya, hanem kiolthatatlan tűzforrása egymás iránti házastársi szereteteteknek. Szenteljétek meg egymást, segítsétek egymást a Krisztus követés útján. Gondoljatok arra, hogy Erzsébet mellett Lajosra is szentként tekint a thüringiai nép.
Imádkozzatok naponta együtt is, tudva, hogy ott van közöttetek Krisztus. Őbenne lehettek azzá, amivé a házasság szentsége erejében lennetek kell: egy testté, egy leiekké. És fogadjátok hálával a Teremtő Isten legszebb ajándékát: az új életet, amely fogantatása első pillanatától szent és sérthetetlen. Alakítsátok át otthonotokat család-egyházzá, neveljétek gyermekeiteket a hitre. «Az a hitoktatói tevékenység, amely a családon belül folyik, egészen különleges adottságokkal rendelkezik, és semmi egyéb nem helyettesítheti » (Catechesi tradendae 68.)
Szenteljétek meg gyermekeiteket, tanítsátok meg őket Krisztus és Egyháza szeretetére, Isten népe önzetlen szolgálatára. Mélyítsétek el magatokban azt a meggyőződést, hogy hitvalló életetek példájával és hitetek átadásával nyújtjátok gyermekeiteknek a legtöbbet. Szentek szüleivé lehettek, amint Szent Erzsébet harmadik gyermekét, Gertrúdot is boldogként tiszteli a premontrei rend.
Őrizzétek a család-egyház bensőséges légkörét, de ugyanakkor nyíljatok meg Isten országa építésének nagy feladata felé. Legyetek az egyetemes szeretet kisugárzó központjai!
A modern társadalomnak különös szüksége van Krisztusba öltözött nőkre és férfiakra, akik odaadó örömmel végzik a szeretet ezerféle szolgálatát, akik édesanyaként és édesapaként ölelik át és segítik új életre korunk szeretetben, megértésben, hitben, anyagi és szellemi javakban szűkölködő szegényeit. Legyetek tudatában annak, hogy az Egyház egyetlen apostoli küldetésében vesztek tevékenyen részt.
Tekintsetek Árpád-házi Szent Erzsébetre mindnyájan, szeretett magyar Testvéreim! Ismerjétek fel benne az «irgalomban gazdag Isten» (Ef 2,4) szeretetének csodáját és felénk irányuló hívását.
Legyetek büszkék arra, hogy a magyar földből sarjadt Erzsébet Európa-, sőt világszerte ismert és szeretett szent lett! Korát meghaladó távlatokban gondolkozott, zseniális szívvel megérezte a szeretet egységesítő erejét és az egység mély igényét. A krisztusi igazság szabaddá tette arra, hogy egységet építsen két nép között, hogy hidat verjen szembenálló társadalmi osztályok között, hogy egyesítse magában az életszentség eszményének különféle megnyilvánulásait, és végül hogy boldog egységbe vonja a szíveket. Kérjétek hát Árpád-házi Nagy Szent Erzsébet, e rendkívül időszerű Szent közbenjárását szeretett hazátokért, a nemes magyar népért, valamint a nemzeteknek a kölcsönös szeretetre és tiszteletre épülő egységéért.
«A megfeszített és föltámadt Krisztus nevében, az Ő messiási művének szellemében, mely az emberi nem történelmében mindenkor jelenlevő marad, fölemeljük szavunkat és imádságunkat, hogy a történelem jelen szakaszában ismét megmutatkozzék az a szeretet, mely az Atyában van a Fiú és a Szentlélek által. Mária közbenjárásával könyörgünk, aki szüntelenül hirdette a ’nemzedékről nemzedékre’ szóló irgalmat. De imádságunkban mindazok közbenjárását is várjuk, akikben a hegyi beszéd szavai már valóra váltak: ’Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalmat nyernek’» (Dives in misericordia 101.).
Hogy a Szent Erzsébet jubileumi és mindnyájatok Krisztusban való megújulásának sorsfordító esztendeje legyen, Magyarok Nagyasszonya anyai szeretetébe ajánllak benneteket, szeretett magyar testvéreim, és különleges szeretettel küldöm nektek apostoli áldásomat.”
Szent Péter székétől, 1981. november 12-én.
II. János Pál pápa
Miközben «Szent Erzsébet asszony életéről» énekeltek, és megemlékeztek « sok jótételéről », megelevenedik előttetek a mindössze huszonnégy évet élt fiatal asszony és édesanya századokat átragyogó elbűvölő alakja. Veletek együtt szemlélem én is az eleven természetű kislányt, akinek lelkébe tragikus sorsú édesanyja korán belecsepegtette Jézus és Mária szeretetét. Aztán hamarosan Thüringiában látjuk őt, a Minnesängerekről híres Wartburg várában, ahol dinamikus lényével és előítéleteket nem ismerő szeretetével gyorsan meghódította környezetét. Krisztusnak akart mindig kedvében járni, Krisztus szeretete sugárzott egész lényéből. A Keresztrefeszített előtt e szavakkal vette le fejedelmi ékszerét: «Hogyan viselhetnék én aranykoronát, amikor az Úr töviskoronát visel? És értem viseli! »
Élete Lajos őrgróf szerelmében teljesedett be. Az alig tizennégy éves Erzsébet és a huszonegy éves Lajos Istenben szerették egymást és segítették egymást az istenszeretet útján. Kimondhatatlan hálával fogadták a Teremtőtől az új élet ajándékát. Kit ne ragadna meg a tizenöt éves édesanya ragyogó boldogsága, Lajos és Erzsébet túlcsorduló szeretete! A fiatal édesanyát Krisztus szeretete sürgette arra, hogy felkeresse a szegényeket, betegeket, összegyűjtse az elhagyatott gyermekeket. Ha Szent Pál mindenkinek mindene lett, hogy mindenkit üdvözítsen, Erzsébet mindenkinek anyja lett, hogy mindenkivel megossza Krisztus örömhírét.
«A magas Wartburg vára alatt volt egy nagy ház, amelyben igen sok beteget helyezett el. Vigasztalva őket a türelemről és a lélek üdvösségéről beszélt nekik; mindegyiknek teljesítette kívánságát italban és ételben. Még ékszereit is eladta élelmezésükre. Ugyanebben a házban sok szegény gyermek volt, akikről mindenben gondoskodott. Oly nyájas és szeretetreméltó volt irántuk, hogy mindnyájan anyjuknak nevezték, és amikor a házba lépett, hozzáfutottak és körbefogták. Még különösebb módon dédelgette az ótvarosokat, a betegeket, a gyöngéket, az elhanyagoltabbakat és a nyomorékokat; ölébe ültette őket és fejüket simogatta.» (De dictis quattuor ancillarum cap. II. 771s.).
Kifogyhatatlan örömének és odaadó szolgálatának titkát egyszer maga fedte fel szolgálóinak: « Milyen jó dolgunk is van, hogy az Urat fürdethetjük, és neki megágyazhatunk! » Nem félt a leprásoktól sem, és akárcsak példaképe, Assisi Szent Ferenc, ő is kitüntetésnek tartotta, hogy gondozhatta őket. Erzsébet és férje a lélek szemével Krisztust látták meg minden betegben.
Szent Erzsébet nyitott szemmel tekintett a társadalmi igazságtalanságok által okozott sebekre. Éhínség idején habozás nélkül kinyitotta az őrgróf magtárait, élelmezte a messze földről hozzá özönlő szegényeket, ugyanakkor munkát is adott a kezükbe. Átlépve a kor társadalmi korlátait, maga is dolgozott, közben nevelte gyermekeit és teljesítette állapotbeli kötelezettségeit. Az öröm soha sem hunyt ki szívéből, az evangéliumi örvendező Adakozó volt. «Amink csak van, azt örömmel és szívesen kell adnunk.»
De látnunk kell a bibliai erős asszonyt is, akit a szenvedés nem összetör, hanem a húsvéti misztérium részesévé tesz. Az ismét gyermeket váró Erzsébetnek emberfeletti küzdelmet kellett vívnia, hogy férjét, a kereszteslovagot, elengedje a Szentföldre. A két szerető hitves a közös imában kért és talált erőt Isten akarata elfogadásához. Örök hitvesi egységük jeleként születendő gyermeküket közös akarattal felajánlották Isten szolgálatára. A három gyermekes, alig húsz éves fiatal anya néhány hét leforgása alatt elveszítette hűséges hitvesét, rokonai megfosztották anyagi javai használatától. Amikor Erzsébet látta, hogy Wartburgban nem élhet lelkiismerete szerint, szabad elhatározással távozott onnan, Istenre bízva gyermekei és a maga jövőjét.
Eddig is Krisztust akarta követni, aki «szolgai alakot fölvéve szeretetből kiüresítette magát és engedelmes lett a kereszthalálig » (Fil 2,7-8); most a kegyelem fényében meglátta, hogy számára is elkövetkezett a kenozis áldott pillanata. Nincstelenségében, mindenkitől eltaszítva, teljes létbizonytalanságban ezért hangzott fel ajkán az ujjongó Te Deum.
«Megfosztva minden ideigvalótól, sokféle testi vezeklésben követte Krisztust; nem távolról szemlélve más asszonyokkal, hanem a gyötrelmek kardja közelről járta át a lelkét.» (De dictis... Prol. 80-84.)
Miután bölcs szívóssággal biztosította gyermekei jövőjét, felöltve Szent Ferenc követőinek egyszerű szürke köntösét, nagypénteken ünnepélyesen lemondott akaratáról, és mint német földön az első ferences harmadrendi, egészen az imának és a szeretetszolgálatnak élt. Özönlöttek hozzá a betegek, kétségbeesettek, és – szüntelenül Isten jelenlétében élve – sokaknak visszaadta egészségét és lelkükre csókolta Isten békéjét. «Látjátok, én megmondtam nektek: boldoggá kell tennünk az embereket! »
Miután maradéktalanul «életét adta barátaiért» (Jn 15,13), halálos ágyán ezt a vallomást tette: « Tudd meg, hogy nagyon boldog voltam!» 750 éve, 1231. november 16-ról 17-re virradó éjjel boldog mosollyal üdvözölte Halál-testvért, aki örökre egyesítette őt Krisztussal és szeretteivel.
Alig telt el négy év, az életszentségéről Európa-szerte híres fejedelemasszonyt IX. Gergely az egyház szentjei sorába iktatta.
Szeretett magyar Testvéreim!
Szent Erzsébet mindmáig világító példaképe mindazoknak, akik a szolgáló szeretet boldogító útján követik Krisztust. Elsősorban azonban példaképetek nektek, XX. századi magyar katolikusok, fiatalok, hitvestársak, Isten szeretetének mai hirdetői.
Mindenekelőtt hozzátok fordulok, katolikus Fiatalok. Tekintsetek Árpád-házi Szent Erzsébetre és törekedjetek megfejteni élete titkát. Krisztusra fogtok találni, akit már ismertek, de akit még talán nem szerettek eléggé. «Verjetek gyökeret és vessetek alapot a szeretetben» (Ef 3,17), és figyeljetek a szívetek mélyén felhangzó isteni hívásra. Merjétek odaadni életeteket Krisztusnak és őbenne testvéreiteknek. «Szegények mindig lesznek veletek» (Jn 12, 8); nézzetek körül figyelmesen, és saját környezetetekben, aztán a kórházakban, kihűlt családi fészkekben, szeretetotthonokban, intézményekben megtaláljátok azt az idős testvért, magányos beteget, rokonaitól elhagyott rokkantat, testi-szellemi fogyatékost, akiben Krisztust szolgálhatjátok.
«Amit egynek a legkisebbek közül tesztek, nekem teszitek! » (Mt 25,40). Hogy Szent Erzsébet szellemében vállalni tudjátok ezt az apostoli küldetést, mélyítsétek el hiteteket Krisztusban, használjátok rendszeresen az Egyház által felkínált kegyelemeszközöket; «lakjék Krisztus a szívetekben» (Ef 3,17). Legyetek az Atya irgalmas szeretetének megjelenítői, hogy hívő és kereső testvéreitekkel együtt «fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, hogy megismerjétek Krisztus minden ismeretet felülmúló szeretetét és beteljetek Isten egész teljességével» (Ef 3,1819).
Elmélkedjetek ebben a jubileumi évben Szent Erzsébet boldog családi életéről hitvesek, családanyák és családapák! Megingathatatlan hűséggel ragaszkodjatok egymáshoz. Legyetek meggyőződve arról, hogy a következetes keresztény élet nem akadálya, hanem kiolthatatlan tűzforrása egymás iránti házastársi szereteteteknek. Szenteljétek meg egymást, segítsétek egymást a Krisztus követés útján. Gondoljatok arra, hogy Erzsébet mellett Lajosra is szentként tekint a thüringiai nép.
Imádkozzatok naponta együtt is, tudva, hogy ott van közöttetek Krisztus. Őbenne lehettek azzá, amivé a házasság szentsége erejében lennetek kell: egy testté, egy leiekké. És fogadjátok hálával a Teremtő Isten legszebb ajándékát: az új életet, amely fogantatása első pillanatától szent és sérthetetlen. Alakítsátok át otthonotokat család-egyházzá, neveljétek gyermekeiteket a hitre. «Az a hitoktatói tevékenység, amely a családon belül folyik, egészen különleges adottságokkal rendelkezik, és semmi egyéb nem helyettesítheti » (Catechesi tradendae 68.)
Szenteljétek meg gyermekeiteket, tanítsátok meg őket Krisztus és Egyháza szeretetére, Isten népe önzetlen szolgálatára. Mélyítsétek el magatokban azt a meggyőződést, hogy hitvalló életetek példájával és hitetek átadásával nyújtjátok gyermekeiteknek a legtöbbet. Szentek szüleivé lehettek, amint Szent Erzsébet harmadik gyermekét, Gertrúdot is boldogként tiszteli a premontrei rend.
Őrizzétek a család-egyház bensőséges légkörét, de ugyanakkor nyíljatok meg Isten országa építésének nagy feladata felé. Legyetek az egyetemes szeretet kisugárzó központjai!
A modern társadalomnak különös szüksége van Krisztusba öltözött nőkre és férfiakra, akik odaadó örömmel végzik a szeretet ezerféle szolgálatát, akik édesanyaként és édesapaként ölelik át és segítik új életre korunk szeretetben, megértésben, hitben, anyagi és szellemi javakban szűkölködő szegényeit. Legyetek tudatában annak, hogy az Egyház egyetlen apostoli küldetésében vesztek tevékenyen részt.
Tekintsetek Árpád-házi Szent Erzsébetre mindnyájan, szeretett magyar Testvéreim! Ismerjétek fel benne az «irgalomban gazdag Isten» (Ef 2,4) szeretetének csodáját és felénk irányuló hívását.
Legyetek büszkék arra, hogy a magyar földből sarjadt Erzsébet Európa-, sőt világszerte ismert és szeretett szent lett! Korát meghaladó távlatokban gondolkozott, zseniális szívvel megérezte a szeretet egységesítő erejét és az egység mély igényét. A krisztusi igazság szabaddá tette arra, hogy egységet építsen két nép között, hogy hidat verjen szembenálló társadalmi osztályok között, hogy egyesítse magában az életszentség eszményének különféle megnyilvánulásait, és végül hogy boldog egységbe vonja a szíveket. Kérjétek hát Árpád-házi Nagy Szent Erzsébet, e rendkívül időszerű Szent közbenjárását szeretett hazátokért, a nemes magyar népért, valamint a nemzeteknek a kölcsönös szeretetre és tiszteletre épülő egységéért.
«A megfeszített és föltámadt Krisztus nevében, az Ő messiási művének szellemében, mely az emberi nem történelmében mindenkor jelenlevő marad, fölemeljük szavunkat és imádságunkat, hogy a történelem jelen szakaszában ismét megmutatkozzék az a szeretet, mely az Atyában van a Fiú és a Szentlélek által. Mária közbenjárásával könyörgünk, aki szüntelenül hirdette a ’nemzedékről nemzedékre’ szóló irgalmat. De imádságunkban mindazok közbenjárását is várjuk, akikben a hegyi beszéd szavai már valóra váltak: ’Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalmat nyernek’» (Dives in misericordia 101.).
Hogy a Szent Erzsébet jubileumi és mindnyájatok Krisztusban való megújulásának sorsfordító esztendeje legyen, Magyarok Nagyasszonya anyai szeretetébe ajánllak benneteket, szeretett magyar testvéreim, és különleges szeretettel küldöm nektek apostoli áldásomat.”
Szent Péter székétől, 1981. november 12-én.
II. János Pál pápa
,,A tiszteletreméltó és Isten
előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében
úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.''
Heisterbachi Caesarius ciszterci
szerzetes: Szent Erzsébet életrajza (bevezetés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése