Paphiány helyett inkább az
„elkötelezett katolikusok hiányáról” beszélhetünk. Egyre több világit lehet és
kell életállapotának megfelelően „csatasorba állítani.” Nem véletlenül állítja
Szentatyánk az 2012-es év fókuszába az újraevangelizálás gondolatát – mondja
Blanckenstein Miklós, az esztergomi szeminárium rektora a Magyar Kurírnak.
Mióta léteznek szemináriumok?
Egyházunkban a tridenti zsinat a mérföldkő. A
papnevelésben ettől kezdve meghatározó szerepet játszik a jezsuita rend
is. A zsinat reformjainak gyakorlatba való átültetése szükségessé teszi a
papnevelés megreformálását is. Erre kitűnő forma a kollégiumi rendszer. Ez a
három részre szakadó Magyarország időszaka. Főegyházmegyénk új központja
Nagyszombat. Itt indítja el Pázmány Péter a mai értelemben vett egyházmegyei
papnevelést.
És a tridenti zsinat előtt hogyan
képezték a papokat?
Természetesen a zsinat előtt is volt papképzés,
de nem volt egységes. Fontos helyszínek voltak az európai egyetemek,
szerzetesközösségek, de a falvak számára maguk a plébánosok igyekeztek a
kihívásoknak megfelelni. Magától értetődő, hogy a püspök döntött az
alkalmasságról és választott a „kínálatból”. A szerzetesrendek a maguk
útját járták.
Térjünk vissza az újkorhoz.
A szeminárium egyrészt jelentette a kollégiumot,
ahol a növendékek laktak és a teológiai főiskolát is, amelynek keretében
folyt a képzés. Esztergomba a 19. század második felében költözött vissza az
egyházmegyei szeminárium. Ekkor készült el – a bazilika mellett – az új épület.
Pesten az úgynevezett Központi Szeminárium a volt pálos rendi kolostorban
kapott helyet. A teológiai oktatást az egyetem egyik fakultásaként szervezték
újjá. Az ötvenes évek elejétől először a magyar honvédség, majd a szovjet
hadsereg tartott igényt az esztergomi épületre és környezetére. 1989-ben, a
megszálló csapatok kivonulásakor kapta vissza Paskai László bíboros a
lepusztult épület kulcsait. Hivatalosan sosem államosították az ingatlant.
A papnevelést Esztergomban a betiltott Irgalmas Rend zárdájának
épületében folytathatta egyházmegyénk. A rendszerváltáskor Paskai bíboros úgy
döntött, hogy megvásárolja a lepukkant Volán Szállót. Az átépítés után ott
folytatódhat a papnevelés. A tantermeket a szemben lévő Bibliotheca termeiben
sikerült kialakítani. A visszakapott Nagyszeminárium helyreállítására akkor még
nem voltak meg az anyagi feltételek, a nővérek pedig újrakezdhették életüket a
zárdájukban. Végül Erdő Péter teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek
lehetővé tették a Nagyszeminárium épületének rendbetételét. Itt kapott helyet
felszentelése után a teológiai oktatás és ide került a teológiai könyvtár is. A
szeminárium változatlanul a Duna-parti épületben működik. Jogilag a két
intézmény önálló. A Nagyszeminárium (Szent Adalbert Központ) épületében több
más kulturális intézmény is helyet kapott. A szeminárium költségeit nagy
részben a főegyházmegye, részben más püspökségek – akik ideküldik növendékeiket
képzésre –, részben a fejkvóta fedezi.
Elméletileg mindenhol ugyanolyan a
szemináriumi élet, nem?
A szemináriumok szabályzatát alapvetően Róma
határozza meg. Jó pár praktikus kérdésben a helyi főpásztor az illetékes.
Minden tanév azzal kezdődik, hogy a jóváhagyott szabályzatot felolvassuk a
növendékeknek és értelmezzük, hogy lássák, milyen elvárásnak kell megfelelni,
ha papok szeretnének lenni. Az esetleges fegyelmi döntéseket is ennek alapján
hozzuk meg. A magyar szemináriumok elöljárói kara évente háromszor találkozik
egy felelős püspök vezetésével. Továbbképzést kapunk, és tapasztalatcserére is
sor kerül.
Hogyan vált el a teológiai képzés a
szemináriumtól?
Gond nélkül. Először is a Vitéz János Karon
megszűnt a hitoktató képzés és átkerült a mi teológiánkra. Intézményünk
affiliálódott a Pázmány Hittudományi Karához. Megindult a levelező tagozat is.
A gyakorlatban ezt látogatják a világiak, a kispapok pedig a nappali tagozat
hallgatói. Természetesen mindig van világi érdeklődő is.
A kispap, ha a teológia másoddiplomája
lesz, nem fizet a képzésért?
Ez valóban így van. Első diploma esetében
ugyanazok a finanszírozási szabályok, mint bármelyik egyetemen. Jelenleg heten
rendelkeznek egyetemi vagy főiskolai diplomával. A másoddiplomások önköltségét
egyházmegyéik fedezik.
Honnan jönnek a kispapok?
Nincsenek jellemző tendenciák. Többségükben a
saját egyházmegyéjük területéről jelentkeznek, a püspöküknél. Tehát nem a
szemináriumba kopognak be. A megyéspüspökök szabadon döntik el, hogy melyik
szemináriumba küldik a növendékeket. Nálunk jelenleg az esztergomi „megyések”
mellett kaposváriak, pécsiek, szatmáriak és székesfehérváriak is vannak. A
jelentkezőknek majdnem a fele fordult meg egyházi középiskolában. Egyharmaduk
jelentkezett papnak érettségi után, a többiek már dolgoztak vagy tanultak
valamit. A legidősebb és a legfiatalabb növendékünk között több mint húsz év a
korkülönbség. Ennek inkább az előnyét látom, mert így a fiatalok idősebb
társaik gondolkodásmódját is megismerik, az érettebbek pedig a fiataloktól
frissességet tanulhatnak. Érdekes, hogy akik elhagyják a szemináriumot, akár
önként, akár mert püspökük elbocsátotta őket, nagyjából fele-fele arányban van
a fiatalok és az idősebbek közül. Ez érthető, mert a kor önmagában nem mindig
jelent személyi érettséget. A családi háttér rendkívül színes képet mutat, a
magyar nagyátlagot tükrözi. Frissen megtérő felnőtteket nem nagyon szabad
fölvenni, mert még nem stabilak keresztény mivoltukban. Jó pár év kell, míg
tisztázhatják, hogy van-e hivatásuk.
Milyen környezet veszi őket körül?
Első évben kettesével-hármasával laknak együtt,
másodévtől egyszemélyes szobájuk van. Összességében évente nagyjából nyolc
hónapot tartózkodnak a szemináriumban és négyet házon kívül. Ez természetesen
szakaszolva értendő. A kintlétet a nyári táborok, a külföldi nyelvkurzusok, a
plébániai gyakorlat, a tanulmányi kirándulás jelenti. A szeminárium élén
elöljárók állnak, a közösség vezetője a rektor. A prefektus a tanulmányi és
nevelési ügyekért felel, a spirituális a lelki ügyek gazdája. Saját rektora van
a főiskolának, de a három szemináriumi elöljáró egyben a tanári kar tagja is. A
paptanárok tagjai a személyi konferenciának, ahol közösen fogalmaznak meg véleményt
az egyes kispapok alkalmasságáról, illetve fejlődéséről. Ezt a püspök atyák
évente írásban megkapják. A diákok másodévben öltik magukra a reverendát.
Harmad-, illetve negyedévben lektorrá, illetve akolitussá avatják őket, ötödév
végén lehetnek diakónusok és hatodév végén kerülhet sor a papszentelésre.
Térjünk rá a napirendre.
Reggel hatkor van az ébresztő. Fél hétkor a
kápolnában találkozunk meditációra, majd szentmisére kerül sor. A reggeli
után megkezdődik a tanítás. Az ebéd végeztével szabadidő következik 15
óráig. A délután a stúdiumok és a nyelvórák ideje. A 19 órai vacsorát kápolnai
program és szabadidő követi. 22 órakor, a rövid közös ima után mindenki a
szobájába vonul és nyugovóra tér. Ettől kezdve a reggeli kezdetéig szigorú
csöndnek kell lenni a házban. Szombaton délelőtt tanulás, délután
szabadidő van, vasárnap a kápolnai programok és az étkezések kötöttek, különben
szabadon gazdálkodnak az idejükkel a hallgatók. Esztergom városában a
szabadidőben kötöttség nélkül mozoghatnak, a város elhagyása viszont
engedélyhez kötött. Ősszel egy hetes lelkigyakorlat is a program része.
Rendelkezésre áll a városi uszoda, az egyik gimnázium tornaterme és a házban
egy konditerem. Heti két kötelező tornaóra is van. Sokan fociznak és
kosaraznak, jó idő esetén evezni lehet a Dunán. A diakónusok a hatodik év első
félévét plébániákon töltik. A többiek évente néhány napra saját
egyházmegyéikben plébániákat, illetve nyári táborokat látogatnak. Van
karácsonyi szünet, januári félévi szünet és húsvét utáni tavaszi szünet. A
bevonulás napja szeptember 13., a nyári szünet kezdete június második
harmadában van.
Hogyan tartják a kapcsolatot a növendékek
az egyházmegyével?
Erdő Péter, főpásztorunk velünk tölti a Szent
Miklós és a karácsony ünnepét. Amennyiben az esztergomi bazilikában mutat be
szentmisét, azon testületileg részt veszünk. Karácsonykor és húsvétkor az
évfolyamfelelősök felkeresik, és egy-két órát beszélgetnek vele. Kétévenként
bejön a házba, és minden itt tanuló kispappal elbeszélget. Ez néha két napig is
eltart. A más egyházmegyéből érkezettek a karácsonyt és a szent három napot
püspökeikkel töltik, úgyszintén nyaranta néhány napot. Ezen kívül
többször is nyílik alkalom találkozóra. Pasztorális gyakorlatok
alkalmával mindenki a saját egyházmegyéjébe utazik, és a nyár is jó alkalom az
intenzív ismerkedésre. Szentelésig elég jól átlátják a helyzetet, és sok
személyes kapcsolatra tesznek szert jövendő paptársaikkal.
Hogy zajlik a lelki felkészítés?
Már beszéltem a napirendről. A szentmisék, az
elmélkedések, a zsolozsma, a rózsafüzér, az egyéni adoráció hozzátartozik a
mindennapokhoz. A spirituális és a felkért gyóntatók lelkivezetőként is
rendelkezésre állnak. Több tantárgy is foglalkozik a lelkiélettel és közvetíti
a szükséges ismereteket. A növendékek többször vesznek részt külső
rendezvényeken, lelkigyakorlaton. Az elöljárókkal folytatott tervszerű
beszélgetések magukba foglalják a lelki haladás témakörét. A csoportos
megosztás is fontos szerepet játszik a készületben.
Hova helyezik majd a felszentelteket?
Az esztergomi növendékek nagyrészt először
Budapesten lesznek káplánok. A vidéki egyházmegyések is általában városi helyen
kezdenek, hiszen ott van inkább káplánra szükség. Ők elég hamar önálló
beosztást kapnak, jellemzően kisfalvakban lesznek plébánosok. A mi megyéseink
hosszabb időt káplánkodnak, és utána válnak önállóvá. A szemináriumban
szövődött egyházmegyeközi barátságok sok értéket rejtenek. Én a Központiban
végeztem és tapasztalatból tudom, hogy milyen jó az ország különféle pontjain
szolgáló, tizenegy évfolyamtársammal tartani a kapcsolatot.
Mi a helyzet a paphiánnyal?
Látszólag ez egyházunk legnagyobb gondja.
Valójában azonban az „elkötelezett katolikusok hiányáról” beszélhetünk.
Püspökeinknek át kell gondolni a személyzeti politikát. Egyre több világit
lehet és kell életállapotának megfelelően „csatasorba állítani.” Itt nem
egyszerűen pap-pótlásról van szó, hanem egy új típusú közösségi egyházról. Nem
véletlenül állítja Szentatyánk az 2012-es év fókuszába az újraevangelizálás
gondolatát. Cél a megkereszteltek megtérése és Jézus jó hírének fölkínálása a
befogadásra vállalkozó közösségek által.
Forrás: Magyar Kurir
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése