Szent Gellért életének eseményeit egybegyűjtve két vita (életrajz) őrizte meg az utókor számára. A történészek legenda maior és legenda minor, vagyis nagy legenda" és -kis legenda" névvel illetik a latin nyelvű írásokat, amelyek egymáshoz való viszonyára, illetve keletkezéstörténetükre vonatkozóan már számos elmélet született és minden bizonnyal még több születik majd. Az első csanádi püspök életrajzát legenda névvel emlegetni lehetséges és jogos, hiszen maga a latin szó annyit jelent, mint olvasandó, vagyis, olvasnivaló. Ugyanis a világi papok és szerzeteseiig szent ünnepének napján az éjszakai imaóra, a matutinum keretében fölvagy elolvasták azjinnepelt életrajzát, s ha az túl hosszú volt, a megmaradt rész fölolvasását refektóriumban a főétkezés, az ebéd alatt folytatták. Az egyháziak közössége tehát évente egyszer fölelevenitette az éppen ünnepelt szent életének eseményeit születésétől haláláig. Sőt azon túl is, mert a szent sírja körül, az ő közbenjárására történt csodák, az illető életszentséget bizonyítandó, a vita végén ott sorakoztak. A »legenda« elnevezés azonban rendszerint nem az itt ismertetett tényeket eleveníti meg az olvasók képzeletében, hanem olyasfajta emlékekel ébreszt, miszerint az olvasottakat nem kell komolyan venni, a bennük szereplő eseményeknek nincs történelmi alapjuk, azokat nem szükséges, sőt nem is szabad elhinni. Azért helyesebb Szent Gellért esetében is legenda helyett életrajzról vagy életírásról, életről (vita) beszélni, mert számos, hiteles, tényt foglalt keretbe a szentek é1etírásainak szabályait figyelembe vevő szerző.
A latin nyelvű szövegváltozatoknak éppen úgy megvan a maguk története, mint azok magyar nyelvű fordításainak. Jóllehet, Szentpétery Imre 1938-ban közzétett kiadásában (Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. II. 461—506.) Madzsar Imre munkája a két szöveg filológiai problémáit szinte végérvényesnek tűnőén megoldotta; a rövidebb és a hosszabb változat egymáshoz való viszonyát azonban nem juttatta nyugvópontra. Biztosra vehető, hogy Gellért szentté avatása 1083-ban, majd ettől kezdve folyarnatos liturgikus kultusza igényelte és föltételezte egy vita meglétét. Ahhoz sem férhet kétség, hogy a "kis legenda" kifejezetten liturgikus használatra, a zsolozsmában történő olvasásra készült.
Mivel a "nagy legenda" lényegében tartalmazza a kisebbet, érthető, hogy Gálos Rezső ezt fordította magyarra. Föltehetően még ott és akkor, ahol és amikpr a csanádi püspökség székhelye a barokk-kori új rátelepedésének színhelyén, Temesvárott volt. Biztosra vehető, hogy ez az életírás nem a szentté avatás táján, ám még az Árpádháziak korában készült, noha utólag, a XIV. század során kiegészítésekkel gazdagodott. A latin nyelvű szöveggel Madzsar Imrén kívül számosan, foglalkoztak, többek között: Karácsonyi János, Juhász Kálmán, Balogh József, Horváth János, Csóka J. Lajos és Mezey László.
Gálos Rezső fordítása elkészítésekor Szabó Károly 1865-ben megjelent fordítása mellett hasznosította Karácsonyi János megjegyzéseit, valamint Balogh József kutatási eredményeit. Tegyük hozzá: Szabó Flóris pedig az ő általa jónak tartott megoldásokat az 1983-ban megjelent Árpád-kori legendák és intelmek (szerk.: Érszegi Géza) című gyűjtemény megfelelő helyén. A fordító személye soha sem érdektelen, s az illő emlékezésen túlmenően érdemes őt is megismerni. Gálos (1898ig Goldschmidt) Rezső Budapesten született 1885. december 17-én, és itt is halt meg 1954. augusztus 26-án. Bölcsészeti tanulmányainak színhelyei szülővárosán túl: München, Berlin, Lipcse, Kolozsvár. Ez utóbbi egyetemén 1909-ben doktori fokozatot és magyar—német szakos középiskolai oklevelet szerzett. 1908—1918 között a temesvári községi felsőkereskedelmi iskola tanára, 1918—1939 között a hasontipusú győri középiskola igazgatója volt, majd nyugdíjasként visszatért Budapestre. 1928-ban a pécsi egyetem bölcsészeti karának magántanára, 1933-ban pedig nyilvános, rendkívüli tanára lett. Életét végigkísérte az állandó kutatás, szövegkiadás, filológiai munka; az egyetemi katedrát pályája derekán joggal kiérdemlő, középiskolai tanárt testesítette meg. Minden bizonnyal temesvári tartózkodása alatt kezdett foglalkozni Szent Gellért életével, és a Csanádvármegyei Könyvtár nyeresége lett Makón 1928-ban a "nagy legenda" közzététele az ő fordításában. Ennek újbóli kiadása pedig vitathatatlan gazdagodás a honfoglalás— honalapítás ezerszázadik évében, Szent Gellért csanádi püspök vértanuságának 950. évfordulóját ünneplők számára.
Török József
Forrás: Sulinet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése