"Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, melynek héber neve Golgota.Ott keresztre feszítették őt és vele együtt két másikat: azokat kétfelől, középen pedig Jézust!" (Jn 19,17).
Egy német településen minden nagypénteken zarándoklat indul a templomból a faluszéli kálvária kápolnához. A keresztet mindig egy önként jelentkező férfi viszi, aki vezekelni akar valamilyen bűne miatt. De hogy föl ne ismerjék a vezeklőt a pap, mielőtt az, a hívek elé lépne, fekete zsákot húz a fejére. Egy esztendőben nem jelentkezett senki erre a vezeklésre. Ekkor történt, hogy egy hitetlen fiatalember elhatározta, hogy megtréfálja a falú hívő népét. Jelentkezett a papnál, hogy vezekelni akar, de valódi szándékát titokban tartotta.
Elérkezett nagypéntek, a vezeklés napja. Elindult a menet a kálváriára. A fiatalember a fekete zsák nyújtotta névtelenségben próbálta meg galád tervét megvalósítani. Tánclépésekben kezdte vinni a keresztet. De csak egy pár lépést sikerült így megtennie. Egyre nehezebbnek érezte a keresztet, nemcsak a válla sajgott, de a szíve táján is furcsa szorítást érzett. Lába meg-megbicsaklott. Nagyon megijedt! Elöntötte a veríték. A fekete zsák alatt fuldokolni kezdett. És akkor ilyen gondolatai támadtak: Jézus is ilyen nehéz keresztutat járt? És az emberek miatt tette mindezt? De akkor miért is akarom én kicsúfolni? - Nem, nem! Nem csúfolom őt! Most már e galád tervem miatt akarok vezekelni és azért viszem tovább a keresztet. És az izzadság mellett könnyek is kezdtek végigcsorogni az arcán. És kimondta azt, amit olyan régen nem vett már az ajkára: "Könyörülj rajtam Isten a te nagy irgalmasságod szerint!"
Amikor felértek a kálváriára, a nép eloszlott, a pap pedig levette az ifjú fejéről a fekete zsákot és megnyugtatta: nincs semmi baj, nem ismert fel senki! Az ifjú viszont ezt válaszolta: Atyám, valaki mégis felismert és a nevemen szólított. Jézus volt az és én e kereszthordozás alatt megismertem az ő irántunk való szeretetét.
Lám, hajlamosak vagyunk arra, hogy a kereszthordozásnak csak az iszonyatát lássuk, és nem gondolunk arra, hogy a kereszt tisztította meg az embert minden bűnétől. Így a mi életünkben is ez a rendeltetése, hogy megtisztítsa lelkünket, jellemünket, gondolkodásunkat. De mert ezt sokan nem ismerik fel, ezért éppen a kereszt miatt fordulnak el sokan Jézustól. Kezdetben Jézus apostolai is így voltak. De amikor megértették a kereszt titkát, újra egybegyűltek és vállalták a keresztet. Krisztus keresztje megdicsőült kereszt. Ezért a szenvedések keresztje a mi életünkben is a megtisztulásnak, a hitbeli elmélyülésnek és így a megdicsőülésnek az eszköze. Olyan eszköz, mely bűnösöket vezeklővé teszi. Ha ez nem így lenne, akkor mondhatnánk, hogy sok emberért hiába halt meg Jézus. De az ember a kereszt súlya alatt képes találkozni Jézussal és kegyelem, melyet a kereszt súlya ad, megtérővé teszi!
Tehát, ha a kereszttel van találkozástok, akkor Jézussal találkoztok! Ne meneküljetek, ne panaszkodjatok, mert mindez azért van, hogy bűnösökből vezeklőkké legyetek!
Forrás: Végsheő Dániel - Egy szívvel és egy szájjal / Parochia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése