Nagy Szent Gergely pápa

A főoltáron a tabernákulum bal oldalán látható Nagy Szent Gergely pápa, fején a pápai tiara és a kezében könyv. Róla nevezték el a gregorián éneket.

590. szeptember 3-tól 604. március 12-ig volt pápa. 540 körül született Rómában. Apja előkelő ember, egyházi hivatalt is viselt. Gergely jogot tanult, és fiatalon lett a város prefektusa. Miután anyja, Szilvia - akit szentként tisztel az Egyház - megözvegyült, követte testvéreit a kolostorba. Gergely 574-ben lemondott állásáról és a szülői házat kolostorrá alakította. Szigorú aszketikus életre adta magát, amely egészségét is veszélyeztette. A szerzetesi közösségben elmélyülten tanulmányozta a Szentírást és a szentatyákat. A magányból Pelagius pápa kiszólította, diakonussá szentelte és Konstantinápolyba küldte követként. Bár görögül nem beszélt, barátságot kötött az udvar jelentős személyiségeivel, többeknek lelki atyja is lett. A pápa célja az volt, hogy katonai segítséget kapjon a longobárdok ellen. Megismerte a császári diplomáciát, aminek később nagy hasznát vette. 585-től a pápa titkáraként is dolgozott. Pelagius pápa 590-ben pestis áldozata lett, és a római nép Gergelyt választotta meg utódjául.

Gergely pápaságának tizennégy esztendeje az egyetemes egyháztörténelem szempontjából is igen jelentős időszak. Az egyházi birtokok jobb megszervezése révén sokat enyhített a háborúktól és járványoktól szenvedő római nép nyomorán. Erélyesen védelmezte Rómát a longobárdok támadásaival szemben. Missziósokat küldött Angliába, megnyerte a gótokat a katolikus kereszténységnek, végül sikerült megtérítenie a longobárdokat is. Az inkulturáció korszerű elvét ő már alkalmazta a missziós területeken. Nyugaton elsimította az ellentéteket Róma és Milánó között de pápasága alatt kiéleződtek az ellentétek Róma és Konstantinápoly között. Hallatlanul megerősítette a pápaság tekintélyét nyugaton, de a görög kereszténység iránt bizalmatlan volt. Rendkívüli hatásúak lettek liturgikus intézkedései. Később a római liturgia lett az egész Egyház liturgiájának mintája. 595-ben külön énekes iskolát alapított, a Schola Cantorumot. Összeállított egy antifonáriumot is, nemcsak gyűjtője, hanem formálója is volt a később róla elnevezett gregorián éneknek. Himnuszokat is irt a zsolozsmába.

Történelmi szempontból forrásértékű Nagy Szent Gergely pápa 854 fennmaradt levele. Nagy sikere lett a Lelkipásztorkodás kézikönyvének. Kommentárt készített Jób könyvéhez, és más műveivel is nagy hatást gyakorolt a középkori gondolkodásra. Ábrázolásain attribútuma a galamb, mivel Péter nevű írnoka látta a vállán ülni a sugalmazó Szentlelket.

604. március 12-én temették el Rómában. "Isten konzuljának" sírfelirata: "Szívünk szerint ugyan vágyódunk a csendre, sokak java miatt azonban nélkülöznünk kell azt." VIII. Bonifác pápa emelte őt a nyugati egyházatyák sorába, Ambrus, Jeromos és Ágoston mellé. Életének különleges eseményeiről színes legendák születtek.

Életének tanúsága az, hogy minden emberi tevékenységgel szolgálni lehet Isten dicsőségét. Gyakorlati munkájával, diplomáciai és gazdasági tevékenységével, imáival, liturgiával, közös énekléssel, jótékonysággal, irodalmi és teológiai munkásságával maradandó szolgálatot tett az egyháznak. Apostoli tevékenysége történelmi jelentőségű.

Az egyház újabban szeptember 3-án emlékezik meg Nagy Szent Gergelyről, akinek közbenjárásával kérjük Istentől a kormányzói bölcsességet és apostoli buzgóságot az egyház pásztorai számára.

Orosz Lőrinc, prépost-plébános 

Forrás: Szent Anna Székesegyház és Főplébánia, Debrecen