A mai napon születésnapot jöttünk össze ünnepelni: Szűzanyánknak, égi édesanyánknak születésnapját. Ezen a napon az Egyház az evangéliumból egy hosszú és első pillantásra unalmas evangéliumi szakaszt tár elénk: Jézus Krisztus nemzetségtábláját. Valóban unalmas pusztán a nevek egymásutánját olvasni.
A Szentírásban nagy hagyományra tekint vissza a nemzetségtáblák felsorolása. Az Ószövetségben még ennél is hosszabb és részletesebb nemzetségtáblákat találunk. Vajon miért kerültek bele ezek a nemzetségtáblák a Szentírásba, vajon hogyan hordozzák az Isten üzenetét számunkra. Hogyan hordozzák, amikor még tegyük hozzá nem föltétlenül hitelesek mai történetkritikai szempontból. Mert például Jézus imént hallott nemzetségtáblájánál elgondolkodva több mint valószínű, hogy Ábrahámtól Jézusig, közel kétezer esztendő alatt, 42 nemzedéknél több nemzedék váltotta egymást, mint ahogy az evangéliumban áll. Tehát Jézus nemzetségtáblája is csak egy kivonat.
Mit akar tehát üzenni nekünk Isten ezekkel a nemzetségtáblával, különösen Jézuséval?
Az, hogy az Ószövetség történeteit időről-időre egy-egy nemzetségtábla felsorolása szakítja meg az a maga módján azt jelzi, hogy mindazon történetek, csodák, bűnök, emberi sorsok, melyek le vannak írva nem a képzelet szülöttei, nem mesék, hanem a történelem részei. Jézus nemzetségtáblája pedig Jézus Krisztus, az Isten Fia esetében különösen is aláhúzza azt, hogy Jézus Krisztus az emberi történelem része. Annak az emberi történelemnek, amelyek tele vannak emberi gyarlóságokkal, bűnökkel, örömökkel, reményekkel, de biztos kézzel Isten vezeti annak menetét, hogy Jézus Krisztushoz a történelem középpontjához érkezzen. Mert nézzünk csak a nevek mögé!
Ábrahám, a gyermektelen, akinek idős korában egyetlen fia születik, s aki azt az ígéretet kapja Istentől, hogy megsokasítja utódait, mint az ég csillagait, s benne nyer áldást minden nemzet. Isten megteszi ígéretét, melyet a történelem viszontagságain keresztül a választott nép által megvalósít Jézus Krisztusban.
Boász felesége Rut. Aki Rut könyvét olvasta a Szentírásban, az tudja: Rut pogány volt. Tehát Jézus családfájában idegen pogány vér van, hirdetve ezzel a jövőt: Jézus Krisztus, a Messiás minden nemzetnek, s nemcsak a zsidó népnek hozza meg az üdvösséget.
Izáj fia Dávid, a zsidók legdicsőbb királya, akinek köszönhetően - ahogy ma már történeti kutatások kimutatják - a zsidó nép kivívta függetlenségét a filiszteusokkal szemben, s ezáltal nem szívódott fel a környező népekbe tűnve el örökre a történelem színpadáról. De egyedül Dávidnak köszönhetően? A Szentírásból tudjuk: maga Dávid tisztában volt vele, hogy minden dicsőségét, győzelmét egyes-egyedül Istennek, a Seregek Urának köszönheti.
"Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől" - Máté evangélista nem szégyelli leírni ezeket a sorokat, ahogyan a Szentlélek sugallatára nem szégyellte az ószövetségi szentíró leírni Dávid házasságtörését Uriás feleségével, Betsabéval. A bűn, az ember szégyenletes és levetkőztethetetlen tulajdonsága is benne van Jézus családjában, hogy hirdesse: Jézus magára vette bűneinket. Nemcsak a kereszten, hanem már így származásában, nemzetségében is amely nem volt mentes a bűntől.
Még folytathatnám tovább a nevek mögötti történelmet, de ma a végpontjára kell fordítani figyelmünket: József jegyesére Máriára, akinek a mai napon ünnepeljük születésnapját. Mária úgy van ennek a nagyonis emberi a nemzetségtáblának a végén, mint ahogy egy liliomszál virít a szemétdombon. Mert Isten a legnagyobb bűnből is tud jót kihozni, ahogy fényesen mutatja Mária, de legfőbbképpen az ő fia Jézus Krisztus, aki ugyanannyira volt egy ember közülünk, mint ahogyan Isten is volt.
S ahogyan minden embernek van édesanyja, úgy neki is van. S ahogy általában az édesanyánknak köszönhetünk legtöbbet életünkben, úgy Jézus Krisztus is emberségében a Szent Szűznek köszönhet a legtöbbet. Neki éppoly drága volt édesanyja, mint bármely tisztességes érzésű embernek, nem éppen drágább. És ő ezt a kincsét nekünk ajándékozta, amikor a kereszten János apostol személyében az egész emberiségnek azt mondja "Íme a te anyád!"
Mit adhatnák mi Máriának születésnapjára? Egy csokor virágot az oltárra, amely maholnap elszárad? Nem, érezzük hogy ez nem elég. Az örök anyának valami örök ajándékot kell adni. S ezen a világon pedig csak egyetlen dolog örök, ami soha el nem múlik: a szeretet.
A szeretettel ajándékozzuk meg, ami nem pusztán az imák mennyiségében mutatkozik meg, hanem inkább tettekben, hogy tegyük már végre szebbé, jobbá a szeretet cselekedetei által ezt a szomorú, megfáradt és bűnös világot.
Ócsai József
Forrás: Virtuális Plébánia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése