A cölibátusról 4.

A pap érzelmi világa és másneműekkel való kapcsolata (2. rész) 

1) Milyen feltételeknek kell eleget tennem, hogy tiszta szeretetkapcsolatban tudjak lenni nőkkel?

KISPAP KOROMBAN

A) Elsősorban Jézussal való személyes kapcsolatomat kell kiépítenem.

¨    Mikor Jézussal való érzelmi kapcsolatom is elmélyül, rendben tudom tartani érzelmeimet. Én leszek életem ura, nem érzelmeim, ösztöneim uralkodnak majd rajtam.

¨    A Jézussal való személyes kapcsolat, nemcsak imáimban, hanem napközben is segít helyes értékrendem kialakításában, és a kegyelem erejének megtapasztalásában.

¨    Keresem az apostoli kapcsolatok lehetőségeit, fiatalokkal, öregekkel, betegekkel, a szegényekkel és mindazokkal, akik nehézségekkel küzdenek.

¨    Visszatekintek és tudatosítom minden nap amit a szívemben érzek, belső megmoz-dulásaimat, tapasztaltaimat és nézem, hogy azokkal szemben mit határoztam. Így gyakorlom a lelkek megkülönböztetését, a szabadság, öröm és a szeretet szemszögéből.

¨    Tudatosítom, hogy Jézus követéséhez az is hozzátartozik, hogy a világias értékrenddel szembeszállok. Tudom, hogy szemináriumi életem szakítást is jelent előző életformámmal.

B) Szükségem van világos elhatározásra és elkötelezettségre

Világosan elhatározom, hogy Istennek és embertársaimnak szentelem magam a cölebsz élet szabad választásán keresztül,

a) mert megtapasztaltam, hogy Isten személyesen hív és a papi életre való vágyat a szívembe ültette,

b) mert látom és érzem, hogy embertársaim számítanak  rám, mint cölebsz papra,

d) mert így akarom kifejezni Istennel és az Ő népével való szeretetkapcsolatomat,

c) mert az egyházat, mint családi közösségemet, gondjaival, szükségleteivel szívembe zártam.

Ha ez a világos elhatározás nem született meg, akkor a szeminarista két lovon próbál egyszerre lovagolni. Itt van a szemináriumban, úgy tesz mintha a papságra készülne, de mivel nem tuja, hogy "Ki vagyok én?" és nem akarja elhatározni, hogy "Mit akarok tenni életemmel?"

a) vagy a play boy mentalitásban él: semmit sem vesz komolyan, játszik a papság gondolatával is, a lányokkal való kapcsolataival is.

b) vagy pedig csak a papi méltóságot (kényelmes életet) akarja, mint egy opportunista és nem kötelezi el magát a közösség (az egyház) kívánságai és feltételei szerint.

Az itt következő gyakorlati tanácsok a nőkkel való kapcsolatokra egyik fenti esetben sem  alkalmazhatók, mert a play boy-nak is, az opportunistá-nak is egészen más a nőkhöz való viszonyulása.

C)Ismernem kell: Jézus cölebsz életét, a cölibátus problémáit, a klerikális kultúra csapdáit, a cölibátus veszélyeit.

D) Elméletileg és gyakorlatilag tisztában kell lennem: a bizalmas, mély, meghitt kapcsolatok fontosságával, a szeretetkapcsolat elmélyülésének 9 dinamikus mozzanatával, a nemileg érett ember viszonyulásával a nemi ösztönökhöz.

PAPI ÉLETEMBEN

¨    Szeretem a csendet, tudok egyedül lenni, jól érzem magam csendes imában és a liturgikus, közös imákban is, szeretek mélyebb könyveket olvasni.

¨    Imádságaimban, lelkiolvasmányaimban újra meg újra megtapasztalom, hogy "Kié vagyok", kinek adtam oda életemet, kinek akaratát teljesítem, kivel akarok együtt élni. Imádságom mutatja az utat az Isten Szíve szerinti társadalomban való feladataimhoz.

¨    Nem futok olcsó kielégülések után: ital, TV, kocsma stb. Baráti kapcsolataimban nemcsak a saját vágyaim beteljesülését keresem, tudom hogyan kell mélyebb témákat felhozni, amikor barátaimmal beszélgetek.

¨    Vannak barátaim, kisközösségeim, ahol meg tudom osztani hitemet, tapasztalataimat, gondolataimat, örömeimet, bánataimat, és ugyanezt kapom meg másoktól is. Társaim gazdagítják életemet. Érzelemvilágomat nem foglalja le csak egy barátommal, vagy barátnőmmel való kapcsolatom.

¨    Tudok szenvedést vállalni, különösen olyant, ami cölebsz életemből származik. Akarok szolidaritásban élni azokkal, akiknek nehéz az egyedüllét, vagy a kitaszítottság. Amikor érzem a cölebsz élet nehézségeit, azokat így fogadom el:

¨    " Uram Jézus, Testvérem és Társam, érzem, hívsz, hogy közelebb jussak hozzád. Add kegyelmedet, hogy most felelni tudjak hívásodra. Fogadd el ezt áldozatot.............ért, ..........családért, .........házaspárért, ............szenvedőért, ............közösségért. Köszönöm, hogy alkalmat adtál megélni irántad való szeretetemet és hűségemet."

¨    Tudom és látom, hova hív az Úr, hol akarok küzdeni az igazságért, az evangéliumi értékékért. Én is, barátnőm is, barátaim is tudják és állandóan tapasztalják, hogy csak az Úr felé való teljes kinyílás tudja betölteni életünket. Baráti kapcsolataink csak másodlagosak. Az Úr az első életünkben.

¨    Nem külső körülmények határozzák meg, hogy mit teszek. Be tudom osztani munkámat, nem engedem, hogy mások uralkodjanak rajtam. Én határozom el, hogy mennyi munkát vállalok, nem engedem, hogy szétforgácsolódjak.

¨    Amit teszek, azt szabadon teszem, örömmel és szeretettel. Tudok időt szakítani pihenésre. Ha azonban különleges helyzet adódik, fel tudom áldozni pihenésemet másokért, vagy nagy ügyekért.

¨    Tudom, hogy csak akkor tudok tiszta, mély, baráti kapcsolatban élni nőkkel, ha komolyan járom a Lélek útját:

a) Rendszeres imádságban, önmegtagadásban, különösen szórakozásaimban, beszélgetéseimben, vendégeskedésben.

b) Tudatában vagyok annak is, hogy fegyelmeznem kell képzelőtehetségemet. Nem engedhetek meg magamnak akármilyen könyvet, folyóiratot, mozit vagy TV-t. Rendben tartom szememet, fülemet, ízlelő és tapintó érzékeimet és ezekkel kapcsolatos érzelmeimet.

c) Ha egy nővel baráti kapcsolatban vagyok, arról a kapcsolatról is sokat beszélgetek Jézussal imáimban.

d) Tudom és érzem, hogy az Úr elfogad és megért engem nemi ösztöneimmel együtt.

¨    Érzelmeimet nem fojtom el, mert tudom, hogy akkor előbb-utóbb azok fognak uralkodni rajtam. Jézussal való kapcsolatom érdekében. rendszeresen tudatosítom érzelmeimet, megnézem, megkülönbözetem, hogy melyeknek kell ellenállnom, melyeket elfogadnom .

¨    Világosan látom és szavakba is tudom foglalni papi életemmel kapcsolatos vágyaimat, érzéseimet. Tudom hogy melyek a hiteles és nem hiteles indítóokaim cölibátusom szabad "újraválasztásához."

¨    Imáimban el tudok beszélgetni Jézussal nemi ösztöneimről, a legerősebbről is, mert tudom, hogy Ő adta ezeket nekem. Nem félek, hogy miattuk megharagszik rám, vagy elítél. Teljes őszinteséggel kitárom szívemet előtte, és elmondok neki mindent baráti kapcsolataimról. Érzem és tudom, hogy az Úr velem van a tisztaságért folytatott küzdelmeiben.

¨    Ha imáimban, vagy lelkivezetőm, gyóntatóm által az Úr felszólít, hogy valamin változtassak baráti kapcsolatomban, nem a saját elgondolásom szerint járok el, hanem az Úrtól kapott kihívás szerint.

Az eddig mondottakat röviden így lehet összefoglalni:

Csak olyan pap vagy kispap tud másneműekkel komoly, mély és Jézus Szíve szerinti barátságot fenntartani, akinek élete és értékrendje Jézusba van belegyökerezve, akinek élete középpontjában Jézus áll.

Ez a Jézusra épült életszemlélet éppúgy fontos a nő számára is, különben nem lehetnek egyenrangú barátok. Azok, akiknek élete úgy van beállítva, hogy érzelmeik, ösztöneik és értékítéleteik összhangban vannak Jézuséival, akkor ha a barátságban egymás felé fordulnak is, ez nem téríti el őket Jézustól. Barátságuk inkább segíti mindkettőjüket, hogy közelebb jussanak életük középpontjához, Jézushoz.

2)  Milyen nőkkel lehet és milyenekkel nem szabad mélyebb szeretetkapcsolatba lépni?

KISPAPOK és PAPOK életében szem előtt tartandó elvek:

 1. Azokkal a lányokkal  és nőkkel, akikkel kiskoruktól fogva kapcsolatban voltak, mint rokonok, régi ismerősök vagy iskolatársak, kiscsoportokban találkozhatnak. Ők jó segítő társak lehetnek. Az ilyen kapcsolatok mindenki előtt áttetszőek, világosak. Nem kell titkolózni, természetesen el lehet velük beszélgetni, komolyabb dolgokat megtárgyalni, közös munkát végezni.

Ha azonban a régi baráti körből kiszakadva, csak kettesben akarják elmélyíteni a kapcsolatot, szerelmespár lehet belőlük, a kapcsolat egészen más területre tolódhat el, ez pedig nekik is másoknak is problémát okozhat.

 2. Ha a kispap vagy pap apostoli munkája közben találkozik egy lánnyal, és együtt dolgoznak az Isten országáért, ha a fentebb említett feltételeket betartják, egészséges, jó kapcsolat is kifejlődhetik.

Ha azonban a kapcsolat központja eltolódik és nem az apostoli munka, hanem csak meg-hitség, kettőjük együttléte lesz fontos, mindketten komoly nehézségekbe ütközhetnek.

 3. Kispapok és papok életében minden olyan másneműekkel való kapcsolat, ami nem rokoni, gyermekkori, vagy apostoli kapcsolatokból indul, könnyen udvarlásba csúszik át, és nem egyeztethető össze a cölebsz élettel.

 4. Különösen kerülni kell a mélyebb baráti kapcsolatokat a következő helyzetben levő nőkkel:

a)  Házasulandó korban lévő fiatal lányokkal. Nekik az a fontos, hogy élettársat találjanak. Egy pappal vagy kispappal való mélyebb kapcsolat ezt hátráltathatja, vagy meg is akadályozhatja. Vannak lányok, akik abba a csapdába esnek, hogy "várják" amíg a kispap vagy pap elhatározza, hogy őket választja és nem a cölebsz életet. Van, amikor megszakad a kapcsolat, mert a pap végül mégis a papi élet mellett dönt, ez azonban olyan tragikus következményeket is hozhat magával, hogy a lány nem képes férjhez menni.

b) Házas asszonyokkal való kapcsolatot csak férjeik tudtával és beleegyezésével ajánlatos fenntartani. A férjnek joga és kötelessége tudni, hogy miért áll fenn ez a kapcsolat és mi a célja. A papnak ajánlatosabb a házaspárokkal való baráti kapcsolat. A férjet is és a feleséget is sokban lehet segíteni, ha hármasban találkoznak. Házaspárokkal való komoly apostoli kapcsolatok meghitt, mély baráti kapcsolatokká is fejlődhetnek.

c) Elvált, vagy szerencsétlen házasságban élő asszonyokkal, olyan nőkkel, akik nem találtak élettársat, egyszóval olyanokkal, akik éheznek a szeretetre, és ezt a paptól akarják megkapni. Ilyen esetekben nagyon elővigyázatosnak kell lennie a papnak, mert a nő nehéz helyzetét átérezve olyan érzelmi kapcsolatokba keveredhetik, amelyekből igen nehéz kilábalni.

d) Olyan nőkkel, akik a pappal függő viszonyban vannak, mint fizetett alkalmazottak, a pap tanítványai stb. Ezek nem szabadok a döntésben, hogy a kapcsolatot fenntartsák-e vagy nem. Az ilyen viszonyt soha sem szabad "átállítani" baráti kapcsolatra.

e) A papi szolgálaton (gyóntatás, lelkivezetés stb.) keresztüli kapcsolatoknál különösen  kell vigyázni. A körülmények miatt a kapcsolat könnyen mély érzelmi síkra terelődhet át, anélkül, hogy a dinamikus szeretetkapcsolat 9 lépése valósulna. A papnak sem, a nőnek sem világos, hogy milyen viszonyban vannak. A kapcsolat nem átlátszó, az eredeti cél más vágányokra terelődik, nehéz abbahagyni amikor elmélyül, mert mindkettő elveszti szabadságát.

3) Az Isten Szíve szerinti szeretetkapcsolat másneműekkel.

¨    Kielégítő, meghitt és személyes kapcsolat Istennel (komoly imaélet) elengedhetetlen ahhoz, hogy tiszta szívvel tudjak egy nőt szeretni. Imáimban a vele való kapcsolatot gyakran megbeszélem Jézussal. Ilyenkor Jézussal együtt nézzük és kiértékeljük kettőnk kapcsolatát. Barátnőm is, én is azt nézzük, kapcsolatunk mennyire segít Jézussal való viszonyunk elmélyítéséhez.

¨    Sem nekem, sem barátnőmnek nincs olyan elvárása, hogy csak ebből a kettőnk kapcsolatából származzon életbiztonságunk, alapvető emberi szükségleteink kielégülése (= szeretet, önérték megtapasztalása, összetartozás, szabadság). Mindketten tapasztaljuk, hogy elsősorban Jézuson alapszik életünk, és Ő az, aki kielégít minket.

¨    Soha nem akarom barátnőmet kontrollálni, birtokolni, csak magaménak tekinteni. Bár ezt nem akarom, ágaskodnak bennem a férfiúi ösztönök. Talán uralkodni is akarok barátnőmön. Ezért állandóan tudatosítom magamban nem hiteles vágyaimat, nagyon vigyázok, hogy barátnőmet igazán szabaddá tegyem. Erről gyakran beszélek vele, mindig kikérem véleményét. Megkérdezem, hogy mit érez, hogy valóban szabad-e, mi okoz neki örömet, fájdalmat, félelmet, felszabadulást.

¨    Tudom, hogy kapcsolatunkban milyen gesztusok megengedhetők a barátság kifejezésére és melyek azok, amelyek nem, mert nemi kapcsolatok előzményei, vagy olyanok felé vezethetnek.

¨    Barátságunk nyitott. Neki is, nekem is vannak más barátaim, egyneműek és másneműek is. Ő sem, én sem akarom a másokhoz fűződő kapcsolatokat kizárni, mert mindketten tudjuk, hogy gazdagítanak bennünket és gyümölcsözőbbé teszik kapcsolatunkat is, apostoli munkáinkat is.

¨    Nem titkoljuk kettőnk kapcsolatát. Akik tudnak róla, jónak tartják, mert látják, hogy  jó gyümölcsöt hoz.

KISPAPOKNAK a szemináriumi évek alatt nem a másneműekkel való konkrét kapcsolatok kiépítése, hanem ennek belső megalapozása a feladatuk. Az apostoli életre való felkészülés évei alatt a kispapnak fontos:

a) a fiúk és leányok világias kapcsolataitól való szabad elválás,

b) az ezzel járó nehézségek vállalása és beépítése a hiten alapuló életformába,

c) a Jézus Szíve szerinti másneműekkel való kapcsolat alapköveinek lerakása:

1. mély imaélet, 2. érettség,  3. rendezett élet, 4. érzelmek, ösztönök célbairányítása, 5. azok feletti uralom elsajátítása, 6. a többi szeminaristával való barátság, 7. kisebb-nagyobb apostoli munkák vállalása, stb.

PAPOKNAK is állandóan ügyelni kell,

a) hogy a fent említett "alapok lerakása" folytatódjék,

b) újra és újra szabadon elhatározzák a Jézusért és az egyházért vállalt cölebsz életet, annak örömeivel és nehézségeivel együtt,

c) hogy apostoli munkájukat ne egyedül végezzék, hanem amennyire csak lehet másokkal, mint egyenrangú társakkal működjenek együtt Isten országa felépítésében.

4) Mit kell tennem, ha szerelembe estem?

Az újra és újra szabadon választott cölibátus nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy szerelembe essem. Csak azt zárja ki, hogy házasságot kössek, vagy felelőtlenül úgy éljek valakivel, mintha házasok lennénk.

A KISPAP mivel fiatal, könnyebben lesz szerelmes. Találkozhat például egy régi leány- ismerősével a nyári vakáció idején, és anélkül, hogy bármit is tenne, egyszerre úgy érzi, hogy az a kapcsolat lesöpörte lábairól. Talán ilyen gondolatai is támadhatnak: "Miért is mentem el kispapnak! Ha tudtam volna, hogy ilyen mély és gyönyörű kapcsolat létezik, biztos nem mentem volna a szemináriumba." Még talán haragot is érezhet magával szemben. Nem tudja, mit tegyen. Lehet, azt gondolja, hogy még a Jóisten is elhagyta, talán nem tudja megérteni, hogy Isten miért is engedett meg ilyesmit az életében. Érzi, hogy akar pap lenni, de nagyon érzi a házasságra, a gyerekekre való vágyat is. Válaszút elé kerül. Kinyitja szívét a lánynak, s olyan dolgokat mond el magáról, amiket eddig talán senkinek sem tudott. Ekkor pedig olyasmi történt, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Nem tudja mit csináljon.

Ilyenkor dől el, hogy mennyi hite van a kispapnak és valójában pap akar-e lenni, hajlandó-e meghozni a szükséges áldozatot Jézus követéséért és az emberek szolgálatáért.

Ebben a harcban érik meg keresztény mivoltában, férfiasságában. Mikor bejött a szemináriumba, akkor csak pap akart lenni. Tudta, hogy a papsághoz hozzátartozik a cölibátus is, ami azonban csak egy elvont fogalom volt számára. Tudta, hogy a tisztaság útja nem az önkielégítés útja, és nem szabad parázna filmeket és könyveket néznie. Azt azonban nem tudta, hogy egy kispapnak másneműekkel hogyan kell viselkednie. Most valóban döntenie kell, hogyan akarja megélni nemiségét. Itt fog eldőlni, hogyan akar viszonyulni ahhoz a lányhoz? Úgy-e mint cölebsz, vagy elindul a házasság felé.

Nagy lelki küzdelemmel jár ez az döntés. Talán azt gondolja, hogy csak ő került ilyen nehéz helyzetbe. De ez valójában nem így van. Minden egészséges férfinek, a kispapnak és papnak is újra, meg újra meg kell harcolnia tisztaságáért. Ez fennáll a házastársak közötti és mások iránti tisztasággal kapcsolatban is. Ott sem könnyebb.

Ha a papi élet mellett dönt, akkor is megmarad a félelem: "Valóban ez az én utam?" "Lehetséges ez nekem?" Ha így teszi fel a kérdést, nem találja meg rá a választ. A helyes kérdés ez: "Valóban vágyódom a papi életre?" Ha igennel válaszol, jön a következő kérdés: "Hiszek-e abban, hogy Isten kegyelmével, az Ő erejével lehetséges nekem is?" "Akarom-e komolyan kérni ezt a kegyelmet és hajlandó vagyok-e megtenni a magam részéről azt, ami most szükséges?" "Tudok-e és akarok-e nemet mondani nem hiteles vágyaimnak?" "Hajlandó vagyok-e ezt a küzdelmet folytatni egész életemben Jézusért, az egyházért és embertársaim üdvösségéért?" A kispap válaszai ezekre a kérdésekre el fogja dönteni, hogy ki ő és mit akar tenni életével.

HONNAN KAPHAT A KISPAP SEGÍTSÉGET A HELYES DÖNTÉSRE?

Az hogy szerelembe esett, nem jelenti azt, hogy zátonyra futott az élete. Abból "ki" is lehet "esni".

 1. Őszintén, nyíltan feltárok mindent lelkivezetőmnek, nem hallgatok el semmit sem.

 2. Vezetőm is, én is keressük a pozitív értékeket ebben a kapcsolatban. Azt próbáljuk megtalálni, hogyan tükrözi a lánnyal való kapcsolatom Isten irántunk való személyes szeretetét.

 3. A "lelkek megkülönböztetését" alkalmazva vezetőmmel együtt megnézzük:

·      hogy a lánnyal való kapcsolatom mennyire segít Istent és embertársaimat radikálisabban szeretni és szolgálni?

·      kapcsolatunk hogyan mozdítja elő kötelességeim buzgóbb teljesítését?

·      fenntartsuk-e ezt a mélyülő szerelmi kapcsolatot továbbra is, vagy jobb lenne abbahagyni?

·      ha elválunk, azt miért tesszük, ha folytatjuk, az miért fontos?

·      az evangélium szemszögéből nézve, ezt a kapcsolatot milyen formában lehet folytatni?

A kérdésekre való feleletek azon dőlnek el, hogy milyen a lány és az én alapvető beállítottságom és kapcsolatom Istennel. Miért és hogyan akarom az Urat jobban szolgálni? Ez a legfontosabb, minden más csak másodrendű kérdés. Isten szolgálatában a legfontosabb nem az, hogy mit teszünk, hanem hogy miért tesszük azt, amit teszünk.

 4. Becsületesen és mélyen belenézek a szívembe, hogy őszintén tudjak válaszolni a következő kérdésre is: "Mi a fő indítóok ebben a kapcsolatban?" Ha azért akarom folytatni a kapcsolatot, mert nekem szükséges, mert ezáltal én érzelmileg, emberileg érettebb akarok lenni, akkor ez felelőtlen és egocentrikus beállítottság. Nagyon fontos, hogy felelősséget érezzek a lány iránt, akivel kapcsolatban vagyok.

 5. A becsületes, felelősségteljes kapcsolattartás megkívánja, hogy szembenézzek ezzel a kérdéssel is: "Mit jelent kapcsolatunk barátnőmnek?"

Ha azt akarom, hogy én legyek az első az életében, akkor kapcsolatunk nem egyeztethető össze papi hivatásommal. Ez akkor is így van, ha én neki csak másod-, vagy harmadrendű helyet adok a szívemben, mert ő ezt nem úgy érzi.

A PAP ÉLETÉBEN a fentiekhez még a következőket is számításba kell venni:

·      Ha egy pap szerelembe esett, azt vagy abba kell hagynia (ha a fentebb említett kérésekre adott válaszai ezt kívánják), vagy azt a kapcsolatot Isten Szíve szerinti szeretetkapcsolattá kell átalakítania. Ezt úgy teheti meg, ha a dinamikus szeretetkapcsolat 9 lépését kibontakoztatja a nővel való viszonyában, és így komoly apostoli munkatársat kap benne.

·      Ha a pap apostoli elkötelezettségeinél is fontosabbnak tarja a nővel való kapcsolatát, nem becsületes, mert szívét és idejét nem adja egészen oda híveinek.

·      Ha a nőt másodrangú értéknek tekinti, akkor felelőtlen vele szemben, mert kapcsolatuk sántít.

·      Ha a nő számára a pap a legfontosabb férfi, kapcsolatuk nem egyenrangú, mert a papot gyakran áthelyezik és a nő ott marad tanácstalanul. Azt érzi, hogy a pap csak kihasználta őt egy ideig, azután otthagyta, mint egy kiszolgált autót.

·      Ha a nőt magával viszi, azt mutatja, hogy kapcsolatuk nem szabad, le vannak kötelezve egymásnak mint az a házaspároknál szokásos.

Tehát a becsületes pap nem tarthat fenn olyan kapcsolatot egy másneművel, amely papi életéből folyó kötelességeinél is fontosabb.

·      Ha a nő a pappal való kapcsolata miatt elhanyagolja családi kötelességeit, vagy a szerzetesi életet, az világos jele, hogy a kapcsolat nem jó úton jár.

Van olyan kapcsolat is a pap életében, amely Isten Szíve szerinti, valóban egyenrangú, szabad és nyílt. Nem irányul semmilyen ki nem elégített vágy beteljesítésére, a nemi kapcsolatoknak még az árnyéka sincs jelen benne. A pap is, a nő is, váratlanul kapott isteni ajándéknak tekinti kettőjük kapcsolatát. Ezt az érzést, tudatot mintegy hitelesíti a lelkivezető jóváhagyása. Mint minden más Istentől kapott ajándékot, kettőjük kapcsolatát is megosztják másokkal is, és apostoli életük egyik hajtó erejének tekintik. Tisztelik és szabaddá teszik egymást, örömmel segítenek egymásnak apostoli munkáikban, ösztönzik egymást Isten és az emberek radikálisabb szolgálatára. Minél jobban mélyül kapcsolatuk, annál átlátszóbbá lesz, Isten és emberek előtt. Kapcsolatuk erőt és bátorságot ad új és nehezebb feladatok vállalására.

Egészséges kapcsolatuk nem másokat kizáró viszony. Örömmel megosztják azt másokkal is. Szeretetük csak a kölcsönös bizalmon alapszik, nem testi kapcsolaton, nem testi vágyak kielégítésén. Egységük azon épül, hogy mindketten elkötelezték magukat: nem csak egymásnak, hanem Istennek és az Isten Országának.

5) Hogyan siklik rossz útra a nőkkel való kapcsolat?

A KISPAP ÉLETÉBEN:

-      A lánnyal való kapcsolatot is fenn akarja mindenképpen tartani és a papi életre is akar készülni. Azt hiszi, hogy lehet ezt a kettőt egyszerre valósítani.

-      Titkolja kapcsolatát lelkivezetője előtt. Gyónásai egyre ritkábbak lesznek.

-      Sok a feszültség életében, nehezére esik és fárasztó a kétszínű élet.

-      Mindennapi életében kevés az öröm, a lelki programoknak nincs "íze", csak testileg van jelen.

-     A lánnyal való kapcsolat "íze" és a szemináriumi élet "íze" összehasonlíthatatlanul más. A leány  nagyobb teret kap életében, mint a papságra való komoly készület.

-      Nehéz neki a komoly tanulásra, teológiai könyvek olvasására koncentrálni. Felületesen végzi munkáját, gyakran késik beadványaival, sokat lötyög, fecseg, lopja az időt.

-      Nem bírja a csendet, a magányos imádságot, lázas aktivitásba menekül, hogy ne legyen ideje gondolkodni.

-      Félelem is van lelkében, az elöljárók, vagy a "főnökök" nehogy felfedezzék a lánnyal való kapcsolatát

      A PAP ÉLETÉBEN:

-      A nővel való kapcsolat miatt imádsága felületes lesz, itt-ott egészen elmarad.

-      Papbarátjának sem tárja fel igazi helyzetét, lelkivezetésre sem megy.

-     A nővel való kapcsolatban nincs kihívás egyik részről sem, mert mindegyik fél attól, hogy a keményebb szavak ártani fognak barátságuknak.

-      Mindig erősebb és erősebb lesz az egymás iránti vonzódás. A nemi ösztönök is felkorbácsolódnak. Egyre több időt töltenek együtt.

-      Annak még a gondolatát sem tudják elviselni, hogy egymástól elszakadjanak. A másik nélkül az életet értelmetlennek látják.

-      A papi élet még vonzza őt, de erősebb a házasélet iránti vágy. Ez beszélgetésükben is előjön.

-      Amikor nincs együtt a nővel, igen magányosnak érzi magát. Órákat tölt a Tv előtt, regény-olvasással, vagy más hasonló világias szórakozással próbálja kitölteni idejét.

-     A papi munkát már csak kötelességből végzi, kevés örömet talál benne.

6) Fontos kérdések érzelmi világom és kapcsolataim kiépítéséhez:

Hogy a fent említett rossz útra való siklás ne történjen meg, az egészséges érzelmi világ kifejlesztése igen fontos. Az alább feltett kérdések mindenkinek szólnak, de különösen fontosak kispapok és papok számára. A kérdések nagyon személyesek, tehát nem közösségben való megbeszélésre valók. Céljuk: visszatekintés és azáltal annak felfedezése, tudatosítása, hogy hol van szükség fejlődése, elmélyülésre, változásra.

1. Ki az én bizalmasom?

Ha érzelmi világomban fejlődni akarok, szükségem van lelkivezetőre, igazi jó barátra, gyóntatóra, akivel meg tudom beszélni mindazt, ami mélyen megérintett.

A papok sok embernek a baját, örömét meghallgatják, de nekik gyakran senkijük sincs, akivel meg tudnák osztani tapasztalataikat. Sok kifogást lehet erre hallani: "Nincs időm!" "Még nem találtam meg a nekem való társat!" "A gyónás nekem nem kielégítő!" "Már rászoktam a magányosságra!” stb.

Ha hosszú éveken keresztül nincs senkim, akivel mindenről el tudnék beszélgetni, oda jut-hatok, hogy már nem tudom feltárni magamat senki előtt sem. Mivel senki sem ismeri a legmélyebbet bennem, magam sem tudom, hogy valójában hol vagyok, ki és mi vagyok. Tudom, hogy melyek a céljaim, mire törekszem, de jelenlegi állapotom még magam előtt sem tiszta.

Mindnyájunknak szükséges, hogy valaki meghallgasson, hogy legyen valaki akinek fontos vagyok. Őszintén felelnem kell  a következő kérdésekre:

·      Képes vagyok baráti kapcsolatok kiépítésére?

·      Mély, meghitt kapcsolatok fenntartására?

·      Nem vagyok-e annyira elfoglalva önmagammal, hogy mindig én vezetem a beszélgetést, nem hagyok másokat szóhoz jutni és így mások odébbállnak, mikor én megjelenek a színen?

Hogyan lehet bizalmas kapcsolatokat kiépíteni?

a) Sok hívő él az új gyónási formával, ahol a szentséget beszélgetés közben szolgáltatja ki a gyóntató. Miért nem élhetnének papok is ezzel a lehetőséggel? Mért szorítkozik sok pap csak az opere operato gyónásra?

b) Fontos a rendszeres találkozás azzal, aki az én bizalmasom. Ez történhetik lelkivezetés formájában, vagy egy baráti kirándulás közben. Vannak, akik rendszeren több órát töltenek együtt, ebéddel, vagy vacsorával összekötve. Ha ezt fontosnak tartom, miért nem tudok erre időt szakítani?

2. Kik az én barátaim, akikkel meghitt, mély kapcsolatban lehetek?

A meghittség olyan egységet, kapcsolatot  jelent, amelyben meg tudom osztani félelmeimet, könnyeimet, fájdalmaimat, örömeimet, terveimet, csalódásaimat, Istentől kapott kegyelmeimet, imáimat. Minden ember vágyódik ilyen meghitt kapcsolatra. Ez áll a papokra is. Nekünk is szükségünk van ilyen férfi és női barátokra. Sajnos vannak, akik félnek az ilyen kapcsolatoktól, vagy mivel soha nem tapasztalták meg, az ismeretlen nem vonzza őket.

Hogy baráti kapcsolataim milyen mélyek, azzal tudom lemérni, hogy mennyi benne a meg-hittség. Azokkal tudok ilyen kapcsolatban lenni, akik sokat számítanak nekem, akiket kedvelek, akiktől tanulni szeretnék, akiknek ki tudom nyitni a szívemet.

Az ilyen meghitt baráti kapcsolat természetesen sebezhető helyzetbe hoz engem, tehát kockázattal is jár. Minden fontos és nagy dolog az életben kockázattal jár. Mivel meghitt kapcsolatban vagyunk, sebezhetőségemről is beszélhetünk, meg tudom osztani félelmemet is. Tudom, hogy barátom elfogad engem, úgy ahogy vagyok. Ez nagyon felszabadító élmény minden ember életében.

Minden papnak szüksége van férfi és női barátokra. Nagy segítség ez apostoli munkájában. Egyes papoknak azért vannak nehézségeik a nők pasztorációjában, mert soha nem voltak nő barátaik. Ha viszont egy pap csak nőkkel  vagy csak férfiakkal foglalkozik, az kizárja az emberiség felét életéből. Ez nemcsak éretlenségre mutat, de alaposan elferdíti a pasztorációt is.

3. Milyen közösség tart engem "életben"?

A pap feláldozza a családi életet, tehát fontos, hogy megtalálja helyét egy keresztény kis-közösségben. Ez nemcsak annyit jelent, hogy a papnak vezető szerepet kell vállalnia közösségekben. Neki olyan kisközösségre is szüksége van, ahol egyenrangú minden más taggal, ahol meg tudja osztani magát őszintén, mélyen és meghitten. Fontos a papnak, hogy társai támogassák és kihívják, mint egyenrangú keresztény barátukat. Az ilyen közösség nemcsak abban áll, hogy a körzeti papok összegyűlnek, mert közel laknak egymáshoz. Hogy egy közösség valóban felépüljön, ahhoz kemény, kitartó munkára van szükség.

Sok fiatal embernek megy el a kedve a papi élettől azért, mert nem látja a fiatal papokat meghitt közösségekben. Káplánok és plébánosok közötti hideg kapcsolat, papi közösségek, ahol nem imádkoznak együtt, ahol nagyon vigyázni kell, hogy mikor mit mondunk, ahol mindenki minél előbb a saját szobájába menekül a TV elé, nem vonzók a fiatalságnak.

A papnak szüksége van kis papi közösségre. Ilyen közösségek különféle módon alakulnak:

Összejönnek olyan papok,

·      akik rendszeresen meg akarják osztani az imáikban tapasztalt kegyelmeket.

·      akik hetenként átimádkozzák, megbeszélik a vasárnapi mise szentírási szövegét, hogy jobban fel tudjanak készülni az igehirdetésre.

·      akik együtt zsolozsmásnak, imádkoznak, énekelnek.

·      Többek kísérleteznek csoport-pasztorációval, papok együtt-lakásával, vagy vasárnapi misék kölcsönös kicserélésével, pasztorációs munkáik megosztásával.

¨    Laikusokat is jobban be kellene vonni a pasztorációba és velük is lehetne ilyen kisközösségeket alkotni.

4. Melyek a "tiltott" területek  életemben, azok amelyeket senkivel sem osztok meg?

Ezek olyan területek, amelyekről senkivel sem akarok beszélgetni, naplómban sem említem meg. Ezeken a területeken vagyok a legsebezhetőbb, tehát nemcsak "tiltott" területek, de veszélyesek is számomra. Ezek a területek lehetnek fájó tapasztalataim, sebeim, gondolataim, magányosságom, félelmeim, melyeket hosszú éveken át elnyomtam. "Ellenségeim", akik megsértettek, mellőztek, rágalmaztak stb. Amint az évek múlnak ez a lista fogy, vagy inkább növekszik?

Ilyen területekhez tartozhatnak problémáim is, mint például a nőkkel való barátság, ital, szó-rákozásaim, felettesekkel való kapcsolataim, nemiségem, nők bevonása a pasztorációmba, mint egyenrangú "testvérek".

Ezek a területek mutatják, hogy hol van szükségem fejlődésre, kihívásra, segítségre, testvéri támogatásra, megértésre. Mindegyik ilyen terület kapcsolatban van hitélményemmel és istenképemmel is. Ha nem tudom ezeket megnyitni, és bizalmas barátommal, vagy barátaimmal megosztani, ezek komoly akadályt jelentenek pasztorációs munkámban. Viszont, ha ezeket a területeket fel tudom nyitni valakinek, akiben igazán bízom, nagy előrehaladást teszek nemcsak papi életemben, de pasztorációs munkámban is.

5. Mennyre viszem be érzelmi világomat imáimba?

A pap életében az ima, az Istennel való személyes kapcsolat létkérdés. De hogyan imádkozom? Úgy-e mint a sánta és béna a Beteszda fürdőnél (Jn 5,2-9), aki valóban feltárta szívét Jézusnak? Ha imáimban csak a legjobb arcomat mutatom meg Istennek és eltitkolom kudarcaimat, kétségbeeséseimet, küzdelmeimet, haragomat, erős nemi ösztöneimet, meghittség utáni vágyaimat, akkor nem az igazi énem áll Isten előtt.

Ha úgy állok Isten előtt, ahogy megtapasztalom magamat, minden gyöngeségemmel, minden kisebb nagyobb örömmel, akkor tudok csak igazán Istennel beszélgetni, meghitt, személyes kapcsolatba kerülni.

Amikor beleviszem egész érzelmi világomat imáimba, akkor tudok igazán nyitottan odafigyelni a Jóistenre. Az érzelmi kapcsolatokon keresztüli "odafigyelés" nem csak a személyes imában fontos. Amikor egy közösségnek szentmisét mondok, akkor is nagyon fontos ez. Ha meg tudom érezni híveim érzéseit, ha át tudom élni, hogy ők most mit tapasztalnak, és ezt oda tudom vinni a liturgikus imákba, Isten népével való kapcsolatom radikálisan megváltozik.

Személyes imáimban is, liturgikus cselekményeimben is nagyon fontos kifejezésre juttatni a negatív érzéseket. Ezeken keresztül mélyül Istennel, de a hívekkel való kapcsolatom is.

Jézus a papi cölibátus mintaképe.

Ő nagyra becsülte a házasságot, de az Isten országáért cölebsz életet választott (v.ö. Mt 19,11-12). Ez az életforma nem könnyű. Becsületesen és nyíltan kell ezt élnünk. Ez azonban nem zárja ki a kölcsönös szeretetet, a gazdag érzelmeket és a meghittséget életünkből. Ellenkezőleg, cölibátusunk megadja nekünk a lehetőséget, hogy több embert szeressünk, mélyen, meghitten, igazán együttérzően. Ha nem így éljük meg cölibátusunkat, annak semmi értelme sincs, mert nem Jézus szándéka szerint való. Ő azt akarja, hogy szeressük egymást, amint Ő szeretett minket. Ez a cölebsz élet kihívása számunkra.

Nemes Ödön SJ