Az Eucharisztia és az Úrvacsora

Az Eucharisztia szentsége az Isten és a hívők, valamint a hívők egymás közötti egységnek a jele, mely

1. a Római Katolikus Egyházban

a Szent Misében válik valóságossá, a pap személyén keresztül, aki lehívja a Szent Lelket az adományokra (consecratio, inlatio), és kimondja Krisztus Igéjét ("ez az én testem", "ez az én vérem"). Ez a keresztáldozat vértelen megjelenése, Krisztus örökkévaló önátadó tette történik ott.

Az Eucharisztia külső - érzékelhető - valósága, a "színek" (accidentia) kenyér és bor érzetét keltik, de lényegileg az már nem kenyér és bor, hanem Krisztus megdicsőült, Szent Lélekkel telt, valóságos Teste és Vére. Ez az állapot addig marad meg, amíg a külső színek is megmaradnak.

Ezt a katholikus hit átlényegülés (transsubstantiatio) névvel illeti.

2. az Ortodox Egyházban

az Eucharisztikus Liturgia során válik valóságossá, a pap személyén keresztül, aki lehívja a Szent Lelket az adományokra (anaphora), és kimondja Krisztus Igéjét ("ez az én testem", "ez az én vérem"). Ez a keresztáldozat vértelen megjelenése, Krisztus örökkévaló önátadó tette történik ott.

A kenyér és a bor Krisztus megdicsőült, Szent Lélekkel telt, valóságos Testévé és Vérévé alakul át, anélkül, hogy elveszítenénk a kenyér és a bor érzetét. Ez megmarad mindaddig, míg megmaradnak az érzékelhető valóságok.

Ezt az orthodox theológia átlényegülésnek (metuosiosis) nevezi.

Hogy mikor és miként megy ez végbe a Szent Lélek lehívásától (epiklésis) kezdve,nincs kidolgozva.

3. az evangélikus (lutheránus) közösségekben

az Úr Vacsorája során válik valóságossá a kegyes hívő vétele során.

A vétel pillanatában, a hívő hite által ("Ámen"-t mond arra, hogy ez Krisztus Teste és Vére) megjelenítődik Krisztus valóságos Teste és Vére, véle így egyesül.

A kenyér és bor megtartja a saját lényegvalóságát, csak mellette megjelenik Krisztus valóságos Teste és Vére. Azaz közönséges kenyér és bor, valamint Krisztus valóságos teste és vére egyszerre jelen van.

Ezt a lutheri theológia consubstantiatio (kétlényegűség) névvel illeti.

4. a református (kálvinista) közösségek-ben

az Úr Vacsorája során válik valóságossá az üdvösségre rendelt hívő vétele során.

A vétel pillanatában kizárólag a Szent Lélekkel való betöltekezés történik, lelkileg egyesülünk a Misztikus Test tagjaként a fővel, a kenyér és bor megtartja valóságát, s csak jelképezi a közösségi emlékezést Krisztus áldozatára.

Ezt a kálvini theológia, valóságos "lelki", Szent Lélek szerinti (pneumatikus) jelenlétnek hirdeti.

A kenyér és bor megtartja a saját lényegvalóságát, csak mellette megjelenik Krisztus valóságos Teste és Vére. Azaz közönséges kenyér és bor, valamint Krisztus valóságos teste és vére egyszerre jelen van.

Ezt a lutheri theológia consubstantiatio (kétlényegűség) névvel illeti.

Forrás: Depositum